Ez ihletett arra, hogy írásomnak ezt a címet adjam. No nem ment el teljesen az eszem, s ígérem olvasóim, hogy ha végig olvassák jegyzetemet a cím értelmére is fény derül majd.
Ehhez azonban vissza kell kanyarodnunk a témánkhoz, a napraforgóhoz, amely termesztésének történetében ismeretesek voltak olyan pillanatok, amikor felmerült e növény fennmaradásának kérdése a betegségek károsítása miatt. S bizony nem is olyan nagyon régen hazánkban voltak olyan évek, mikor drasztikusan lecsökkent, 2000-ben pedig egyenesen megfeleződött a termőterülete. Igaz nem a betegségek miatt, hanem a napraforgó termesztésének eredményességébe vetett hit hiánya miatt. Az akkori növényolajipari vállalat a Cereol gyár-értekezletén, ahol magas is részt vettem, sorra szólaltak fel a termelők elutasítván a termelést az akkori meghirdetett fix áron. Ez pedig utólag már akkor is hiba volt, hiszen a fix már akkor sem volt fix, s később az olajnapraforgó árszínvonala az eredeti meghirdetetthez képest másfélszeresére nőtt.
Valahol a 2009-es év, a termelési kilátások hajaznak a 2000 évire, legalábbis abban a tekintetben, hogy a csökkenő jövedelmezőség réme arra kényszerítheti a termelőket, hogy csökkentsék a napraforgó termesztését. Pedig hazánk különlegesen érintett a globális felmelegedés negatív hatásait érintően, s a felmelegedéssel együtt megváltozik az egyébként alig módosuló mennyiségû csapadék eloszlása is. Nyarakon még további csökkenésre, télen pedig növekedésre lehet számítani. A felmelegedéssel együtt a párolgás mértéke is nő, így a vízháztartási ciklus felgyorsul, és a csapadék egyre szélsőségesebben, viharok, felhőszakadások formájában jelentkezik. Ezzel az a baj, hogy az intenzív csapadék nem szivárog be a talajba: vagy egyenesen a felszíni folyóvizekbe kerül, vagy kárt okozó belvízként áll a termőterületeken.
Az időjárás szélsőségessége és kiszámíthatatlansága a napraforgót különleges pozícióba emeli. Ha megnézzük a különböző szántóföldi növényfajok (repce, kalászosok, napraforgó, kukorica) termésátlag stabilitását, s erre az összehasonlításra a 2008-as és a 2009-es év különösen alkalmas, akkor az látható, hogy a napraforgó termésátlaga a legmegbízhatóbban kiegyenlített. Az elvárt termésátlag a legmegbízhatóbban elérhető. Mindehhez járul a napraforgó termeszthetősége az extenzívebb talajokon, a gyengén humuszos homokon és a szikeken is. A növényolajipar friss, aktuális ár-indikációi 2010-re ismét biztatóak, így meggyőződésem, hogy jól jár majd az, aki napraforgót vet tavasszal.
Ezt segítjük hibridajánlatunkkal, amelyben olyan hagyományos linolsavas, magas olajsav-tartalmú valamint imidazolinon-rezisztens CLEARFIELD hibridek szerepelnek, amelyek a saját kategóriájukban kiemelkedőek.
Nem véletlen, hogy a napraforgó piacon évek óta a Syngenta hibridek kerülnek legnagyobb területen elvetésre köszönhetően a kiemelkedő termésnek, termésstabilitásnak és minőségnek. Ezt a pozíciót a 2009-es év tovább erősítette, egy kedvezőtlenebb évben is világszinten kiváló, stabil országos átlagtermést eredményezve.
A sikeres napraforgó termesztésnek tehát az első, legdöntőbb feltétele a termesztendő fajta kiválasztása. A jó hibrid határozza meg ugyanis a termelés eredményességét. A jó hibrid az a hibrid az én olvasatomban, ami üzemi szinten is bizonyított, azaz többszörösen kipróbált és a próbát kiállta. Ugyanakkor mindig feltûnnek olyan biológiai alapok, melyek sötét lovak.
Különösen olyan helyzetben, amikor a termesztéstechnológia megújulásával a piacnak erre kimondottan igénye van. Ilyen volt a Rimisol. 2005-ben a fehérpenészes tányérrothadás lett a veszte. Vagy a Fleksisol, mely a 2008-as évben szétesett a táblákon, alig-alig termékenyülve. Mindkét hibrid nem kellően megalapozott, hazai regisztráció nélkül (EU lista) és köztermesztési próbák nélkül került a piacra.
Az elmúlt évek technológiai váltása, s annak rendkívüli felértékelődése és fontossága hajlamossá tehet bennünket, hogy azt higgyük maga gyomirtási technológia a legfontosabb, s a hibrid csak másodlagos, kvázi bármilyen hibriddel mûködhetnek. Próba nélkül. Főleg egy olyan szegmensre nézve, mely eddig nem is létezett. Ilyen például az IMI HO vagy az SU-HO, melyben vannak ajánlatok, de hát azok a történetnél maradva vonalzók. Nem próbálta őket senki.
Mi tehát a teendő?
Csak olyan hibridet termesszünk, melyeket előzetesen kipróbáltunk, s melyekről a saját tapasztalataink is azt mondják: ezek azok. Ezen hibridek termőképességük mellett termésbiztonságuk alapján (koraiság, betegségrezisztencia, szárszilárdság) garanciájuk a biztos mennyiségnek és kiváló minőségnek (keverékesség, szabad zsírsavak mennyisége, olajtartalom, olajsav tartalom).
Ezen hibridek, pedig termelőink visszajelzése alapján a Syngenta napraforgó hibridjei.
A klasszikus szegmensben az 2009-ben is sebezhetetlen Alexandra PR, a kiválóan termő NK Brio és NK Kondi. A CLERAFIELD (IMI) hibrideknél az NK Neoma és az NK Alego. Mellettük a jövő generációja a Tristan. A HO szegmensben az NK Ferti és az NK Sinfoni.
Én úgy gondolom, hogy már többször bebizonyosodott, hogy a Syngenta nem az a cég, aki elkéri a termelők óráját és megmondja nekik mennyi az idő. Aki él fajtaajánlatunkkal és betartja a hibridspecifikus technológiai ajánlásainkat azt nagy baj nem érheti. Mindezt a több évi nagyüzemi eredmények mondatják velünk, melyet az idei év tapasztalatai és eredményei is megerősítenek.
300 ezer hektáron használt hibridjeink teljesítménye termelőink szerint önmagáért beszél.
A múlt kockázataiból, a vonalzó hibridek eredményeiből pedig tanulnunk kell. Úgy valahogy, ahogy a kínai ember is tanult, megtapasztalván, hogy csak a próba lehet az alapja a vásárlásnak.
Bíró János
Marketing Vezető BT1
Syngenta Seeds Kft.
