A történet édesapjával kezdődött, aki sajnos már nincs közöttük.

Igen, Tóth Istvánnal. Édesanyámmal alapították a gazdaságot a 90-es évek elején. Édesanyám varrónő, édesapám korábban a TSZ-ben sofőr volt, előtte a bányában dolgozott. 1992-ben lett maszek. Háztájink mindig volt, de a földterület 1997 után nőtt meg. Ma 1000 hektáron gazdálkodunk. Jelenleg búza, repce, kukorica, napraforgó, bíborhere van a földben, illetve van kaszáló és legelő is. Állatokat is tartunk, de egyelőre nem túl nagy számban – mangalicáink és üszőink vannak.

Ön képzett mezőgazdász – növényorvos, ahogy ma mondják.

Igen, agrármérnök vagyok, növényvédelmi szakmérnök. A növénytermesztés szakembereinek mondanak bennünket. Ide tartozik a növényvédelem, illetve a növényekből készült élelmiszerek előállításának szakterülete is. A testvérem is mezőgazdász és lovász.

A szüleik terelték Önöket ebbe az irányba?

Gyermekkorunk óta ebben éltünk. Természetesen a szülőn múlik, hogy a gyerek folytatja-e, amit ő elkezdett, a gazdálkodást. Én sajnos gyakran hallom ezt a mondatot: „Minden legyél, csak paraszt ne!”
A mi családunkban szerencsére ez sosem hangzott el. Mi magunk döntöttünk. Az volt és ma is az a fontos, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Igaz, nem szabad kiszámolni, hogy mi éri meg, mert akkor nehezebb elviselni a nehézségeket.

Mi a siker mércéje?

Az alkotás. Haszon természetesen kell, és nyilván kényelmesebb lenne havi fixért dolgozni egy irodában. Csak oda nem kell szeretet. Az élet nekem ez.

Ez nem feltétlenül evidencia az Önök falujában sem a fiatalok között.

A fiatalok a faluból a városba mennek élni, dolgozni. Győr és Pápa a két fő irány. Lovászpatán – bár komoly múltja van a gazdálkodásnak – a fiatalok nemigen foglalkoznak mezőgazdasággal. Önkormányzati képviselőként „Vesd bele magad” néven akciót szerveztem a gyerekeknek, aminek az volt a célja, hogy közelebb vigyük őket a gazdálkodáshoz. Sajnos a tapasztalat nem túl pozitív, ez már a második generáció, akik nem látták a szüleiket dolgozni. Mit is lehet várni?

Ha már közösség – van-e jelentősége az alumni-nak? Létezik-e egyáltalán közösség az egyetemi évfolyamtársakból?

Ezt a kifejezést még nem hallottam a végzett hallgatók közösségéről. Nem is ismerem ezeket a szerveződéseket. Az egyetemi évfolyamtársakkal, csoporttársakkal tartom most is a kapcsolatot, ahogy munkánk, időnk engedi, találkozunk. Sok céges rendezvény is van hasznos információkkal, szaklapok és fórumok, amik szintén tanulságosak.

Milyen az életpályamodellje egy fiatal gazdálkodónak jelenleg Magyarországon?

Két dolgot látok: az egyik fiatal gazda frissen végzetten, családi és anyagi támogatás nélkül szinte semmire sem megy. A másik fiatal gazda pedig beleszületik a gazdálkodásba, gyermekkora óta ezt csinálja, a lehetőségei sokkal nagyobbak egy gazdaság megalapításában, fenntartásában.

Milyen egyedi értékkel, értékekkel bír az Önök gazdasága a többi hat gazdálkodóhoz képest, illetve a régióban? Jelentős-e a verseny?

Ez idáig szerencsésnek mondhatjuk magunkat, az alapvetően átlagos minőségű földterületeink mérete, és egymáshoz való közelsége miatt. Saját szárító és tisztító üzemünk van, emiatt nem vagyunk kiszolgáltatva más külsős cégek kötött terményfogadási idejéhez. Gazdaságunk szerkezetét tekintve egy tipikus családi gazdaság, melyben a család minden tagja aktívan részt vesz a mindennapi munkákban, amit további munkatársak segítenek. Jelentős verseny jelenleg a földterületek megtartásáért folyik.

Mennyire jelentős a piac szabályozó szerepe?

Az értékesítés kereskedőkön keresztül történik, a direkt piac ritka. Az értékesítési szövetkezet évekkel ezelőtt csődbe ment. Most egy osztrák cég viszi piacra a termelők áruit, de mi nem társulunk egyelőre. Az évente elvetett növények mennyiségét és fajtáját növényvédelmi szempontok alapján határozzuk meg. Optimális vetésforgót próbálunk kialakítani. A piac szabályozó szerepe nem jelentős. Inkább próbáljuk úgy elosztani a növényeket, hogy minden időszakban legyen egy, ami bevételt hoz. Cél, hogy mindig legyen mit eladni.

Milyen bővítési, fejlesztési lehetőséget lát a vállalkozásuk előtt rövid, közép és hosszú távon?

A rövid és középtávú fejlesztést számunkra a precíziós gazdálkodás kiépítését jelenti. Hosszú távon pedig egy állattartó telep létesítése és földterületeink bővítése a cél.

A fejlesztéseknél mennyire jelenik meg szempontként a vevői, piaci igény? Melyek a fejlesztési programok, tervek fő szempontjai?

Elsődleges szempont, hogy egy olyan gépet vásároljunk, amely egy olyan talajművelési rendszerhez igazodik, amelynek révén költségtakarékosabban lehet előállítani az értékesíteni kívánt terményt, és a munkát minél rövidebb idő alatt elvégezhessük. Másodlagos szempont, hogy igény esetén el tudjunk menni szolgáltatni is.

Vállalkozónak tartja magát?

A vállalkozó szerintem olyan dolgokra vállalkozik, aminek megvalósításával reális esélyt lát arra, hogy azáltal anyagi hasznát növelje. Úgy gondolom, hogy családom vállalkozó szellemű.

Azt mondta, hogy a közgazdász és a mezőgazdász nagyon közel álló szakmák. Mindkettő gazdálkodik. Megmagyarázná ezt kicsit bővebben?

A közgazdász figyeli a gazdasági élet eseményeit, a piaci adatok alapján dönti el, hogy mit érdemes termelni, mennyit kell ráfordítani. Ő a számokkal gazdálkodik. A mezőgazdász ugyanezen tényezők figyelembe vételével, az alkalmazott agronómiával dönti el, hogy éppen mennyit fordít rá arra a bizonyos növényre. Menedzsment és a könyvelés ismerete nagyon fontos. Valamint az önmenedzselés is lényeges.

Mennyire fontos a szakképzett munkaerő? Rendelkezésre áll-e?

A munkaerő kulcsfontosságú a termelés során, hiszen ezeket a munkákat nem lehet betanított munkásokkal elvégezni. A dolgozók értékes munkagépekkel, néha veszélyes anyagokkal dolgoznak. A környékünkön nagyon kevés a jó képességű, mezőgazdasági képzettségű fiatal, sajnos kevés embert érdekel ez a szakma. Becsülni kellene a paraszti munkát, mert meg lehet élni belőle, csak dolgozni kell érte.