A cikk néhány megállapításában meglehetősen egyoldalú és szubjektív – tehát semmiképpen nem tudományos igényû – áttekintést nyújt a kukorica bioetanol célú felhasználásáról és azt befolyásoló termesztés-technológiai elemekről. Ezért ez a közlemény a tárgyilagos ismeretterjesztés helyett inkább PR cikk jellegûnek tekinthető, mely a hazai piacvezető kukorica nemesítőház számára jelent gyakorlatilag ingyen reklámot. Néhány gondolatot érdemes e dolgozathoz hozzátenni, illetve pontosítani.
Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy sajnos annak ellenére, hogy néhány éve a sajtó számos bioetanol üzem tervezését, építését jelentette be, részben a 2007. évi gabonaár robbanás, de azóta a kőolajár és az üzemanyagok iránti kereslet jelentős csökkenése miatt is, ma még egyetlen „klasszikus” szárazőrlésû, jármû üzemanyagot előállító bioetanol üzem sem mûködik Magyarországon. Remélhetően az iparág a következő években – részben az elérhető EU pályázati források felhasználásával is – fejlődni fog.
A szerzők említik, hogy a modern kukoricahibridek keményítő tartalma magas. A fehérjetartalom jelentős csökkenésével együtt ez jóval nagyobb, mint az egykori tájfajtáké, illetve az első beltenyésztett hibrideké. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez inkább a lófogú hibridekre érvényes, ugyanis a sima szemû (kemény) típusok keményítőtartalma néhány százalékkal alacsonyabb, nyersfehérje tartalmuk kb. ugyanennyivel magasabb.
Fontos tény, hogy ma az európai kukorica-nemesítési programokban általában még nem kiemelt szelekciós tényező a keményítő, illetve az etanol termés. A mai hazai piacvezető hibridek jelentős része nem kifejezetten e célra lett nemesítve, igaz, az más kérdés, hogy a nemesítőházak a hibridkínálatukból kiválogatják és megjelölik (jelöltetik) az etanol ipar számára kedvezőbb hibrideket, melyeket a HTF (high total fermentable) vagy HFC (high fermentable corn) rövidítéssel illetnek.
A szerzők a kísérletekben meglehetősen önkényes összeállításban – nem bemutatott szempontok alapján kiválasztott – 16 szemeskukorica hibridet említenek, melyek hazai állami elismerésére 1997–2009. között került sor. Ismerve a legfontosabb növényfajok tekintetében az utóbbi évtizedben elért nagymértékû genetikai előrehaladást, meglehetősen nagy szakmai hiba egy újonnan elismert és egy 12 éve köztermesztésben levő hibrid termőképességét összehasonlítani, főleg ebből következtetéseket levonni. Ugyanis a keményítő és etanol termést leginkább a termőképesség (magas keményítőtartalom mellett) határozza meg.
Szakcikkhez képest túlzó az a megállapítás, hogy a „PR37D25 és a PR36K67-es hibridek hektáronkénti bioetanol hozama nagyságrendekkel nagyobb pl. a KWS 353, PR38B12 és a DKC 5211-es hibridekétől. Ez a „több nagyságrendnyi” eltérés itt legfeljebb 50%. Szintén önkényesen összeállított az 1. ábra, amelyen grafikusan az említett 16 hibridből mindössze 5 került kiválasztásra és bemutatásra.
Az ábra szerint a bemutatott 5 hibrid etanol hozama mintegy 3500–6000 l/ha között mozgott. A KWS Magyarország Kft. a 2008. óta Magyarországon elismert és értékesített KWS 353 (Laureat) hibridet sohasem ajánlotta bioetanol célú felhasználásra, ahogy azt sem állította, hogy ez a viszonylag régi, inkább extenzív technológiákhoz ajánlott hibrid versenyképes lenne a legújabb, elsősorban intenzív technológiát igénylő hibridekkel.
A jövőben a hazai bioetanol ipar és az alapanyagot előállító kukoricatermelők érdekeit az szolgálná leginkább, ha a szemeskukorica hibridek bioetanol célú alkalmasságát szakmai érdekképviseleti szervezetek és független tudományos mûhelyek vizsgálnák több éves kísérletekben az érdekelt iparág, esetleg a nemesítő és forgalmazó cégek anyagi támogatásával. A legfontosabb vizsgálandó tulajdonságok: termőképesség, termésstabilitás – szárazságtûrés (hiszen az ipar évente viszonylag állandó, stabil mennyiségû alapanyagot igényel), keményítőtartalom, fermentálhatóság. Fontos, hogy e kísérletekbe a nemesítőházak ajánlják be a legalkalmasabbnak tartott hibridjeiket, tehát azok ne önkényesen legyenek kiválasztva.
Mivel az etanol kihozatal pontos laboratóriumi meghatározása (erjesztés után a kinyert etanol közvetlen vagy közvetett mérése) nagyon költséges és időigényes, az utóbbi években jelentős fejlesztések folynak az etanol kihozatal gyors vizsgálati módszerekkel (pl. NIR spektroszkópia-reflektancia) történő minél pontosabb és olcsóbb becslésére.
Ezeket a beltartalmi vizsgálati módszereket a kukoricanemesítő és a mûszergyártó, kalibrációt kidolgozó cégek titkosan kezelik és saját protokollokként fejlesztik. Ezért mai formájukban inkább csak marketing célokat szolgálnak és nem alkalmasak a mindenki által ismert, szabványos protokoll szerepére, ami a vegyiparban vagy az élelmiszeriparban (cukoripar, növényolaj ipar) egyébként teljesen természetes.
Csakis objektív, nyitott és mindenki által ismert kísérletekkel és vizsgálati módszerekkel érdemes a jövőben hazai bioetanol iparág biológiai alapjainak (kukoricahibridek) fejlesztését végezni.
A KWS már 2006. óta végez Magyarországon kísérleteket (1. és 2. ábra) a bioetanol célra legalkalmasabb hibridek kiválasztása és ajánlása érdekében (keményítő termés számítása, erjesztés utáni HPLC és CO2 alapú etanolkihozatal-mérés, NIR reflektancia alapú gyors EYP – ethanol yield potential – meghatározás).
Hibridjeink kiemelkedően szerepeltek a Debreceni Egyetem által végzett bioetanol kísérletekben (3. ábra) is: 2007-ben 3 termőhely átlagában, szemtermésben a KWS 2376 a vizsgált 32 hibrid közül 123,5%-kal az első helyet érte el.
A KWS Magyarország Kft. a jövőben tovább folytatja bioetanol célú saját kísérleteit, hogy a remélhetően meginduló hazai bioetanol gyártáshoz ajánlott hibridjeinkről gazdálkodóink megfelelő információval rendelkezzenek.
Dr. Nagy Sándor
termékfejlesztési vezető
KWS Magyarország Kft.
