Veszprém megye mezőgazdasági gépesítettsége kifejezetten jónak mondható minden tekintetben: minden 13 megművelt hektárra jut egy saját tulajdonú traktor, 184-re egy kombájn (e kettő országosan a legjobb arány), 87-re egy vetőgép és 28-ra egy permetező – a kultúraszerkezeti sajátosságok miatt ez nem meglepő. Ennek ellenére az egy művelt hektárra jutó növényvédő szer költés 10%-kal az országos átlag alatt van: az ország művelt mezőgazdasági területének 3%-a, a felhasznált növényvédő szer értékének 2,7%-a jut Veszprém megyére.
Veszprém megyében a legnagyobb területen kalászos kultúrákat vetnek, 2013-ban a szántóföldi terület felét ezek tették ki (59 ezer hektár). 2011-ben a terményárak emelkedésének hatására jelentősen, közel 10 ezer hektárral megnőtt a kukoricaterület, elsősorban az őszi vetésű kultúrák kárára. 2013-ra a megye kukoricaterülete megközelítette a 34 ezer hektárt. Míg a kalászos kultúrák területe a 2013-as aratási évre megközelítette a korábbi szintet, a repceterület a 2011-es vetések utáni nehézségek hatására visszazuhant a 2006-os szint alá 8,5 ezer hektárig, de országos átlagban még így is jelentős a részaránya a művelt szántóföldi területen belül. A napraforgó terület alakulása sokéves átlagban stabilnak mondható, 8–10 ezer hektár körül alakul. Emellett említést érdemel a megye szójaterülete, ami 2009-ben indult növekedésnek és az utóbbi 3 évben stabilan ezer hektár körül van.
Veszprém megye egyik legfontosabb, nemcsak mezőgazdasági, hanem – bátran mondhatjuk – kulturális terméke a bor. Itt található a badacsonyi, somlói, Balaton-melléki, Balatonfüred-csopaki borvidék is. Nem véletlen, hogy a Balatonra néző dombokon született meg Hamvas Béla tollából A bor filozófiája, melyben nem is titkolja személyes vonzalmát az itt termő szőlőből készült borok iránt. 2013-ban kb. 4 ezer hektáron termeltek borszőlőt a megyében. Sajnálatos módon a megművelt terület folyamatosan csökkent az utóbbi évtizedben, azonban a trendek azt valószínűsítik, hogy ez a csökkenés lelassult vagy meg is állt 2010-11-re, mivel azóta a művelt szőlőterület stagnál.
Termesztéstechnológia – kevesebbet kevesebbért
Veszprém megye szántóföldi termésátlagai jellemzően az országos átlag alatt vannak, ez nem volt másként 2013-ban sem. Növényvédelmi termesztéstechnológiájának az intenzitása összességében kicsivel az országos átlag alatt volt 2013-ban, azonban kultúránként eltérő a kép.
Az egy hektárra jutó átlagos növényvédelmi kezelésszám kultúránként eltérő képet mutat, a legtöbb kultúrában némileg alulmúlja az országos átlagot a 2013-as adatok fényében.
2013-ban, a kalászos kultúrákban a terület arányosan nagyobb részén alkalmaztak legalább egy herbicid kezelést, mint országosan, ráadásul az átlagnál valamivel gyakrabban végeztek őszi gyomirtást az itteni gazdák – igaz, az átlagosnál olcsóbb szerekkel. Ezzel szemben arányaiban kisebb területen jellemző a fungicid, inszekticid és növekedésszabályozó kezelés, ráadásul az országos átlagnál kevesebbszer juttattak ki gombaölő és rovarirtó szert egy kezelt hektárra, azaz az intenzitás alacsonyabb volt. Repcében ugyanezt a tendenciát figyelhetjük meg azzal a kiegészítéssel, hogy a deszikkálóval kezelt repceterület aránya is jelentősen elmaradt az országos átlagtól.
A Veszprém megyében termelt kukorica és napraforgó esetében, 2013-ban, az egy hektárra kijuttatott növényvédő szerek száma közel volt az országos átlaghoz 2013-ban. Itt gyakorlatilag a teljes napraforgó- és kukoricaterületen alkalmaznak herbicid kezelést (országosan is 99% ez az arány mindkét kultúra esetében), azonban egy hektárra több gyomirtó kezelés jut, mint az országos átlag. Veszprémben az átlagosnál alacsonyabb a talajfertőtlenítővel kezelt kukoricaterület aránya, napraforgóban pedig elsősorban az inszekticiddel kezelt terület aránya marad el az országos átlagtól.
A legtöbb kultúrában és szertípus esetén megfigyelhető, hogy itt kevesebbet költenek a gazdák a szezon során növényvédő szerre, mint az országos átlag.
Szőlő esetében meglepően nagy az eltérés a Veszprém megyei és az országos kezelésszám között. Itt átlagosan több mint egy kezelésnyivel kevesebb jut a szőlőre. Ha tovább boncoljuk ezt a számot, azt kapjuk, hogy a különbségnek két fő oka van: átlagosan Veszprémben kb. egy fungicid kezeléssel kevesebb jut a szőlőre, valamint jóval alacsonyabb a rovarölővel kezelt terület aránya. Ez utóbbi arány az elmúlt évek trendjeit tekintve folyamatos csökkenést mutat, de mindig is az országos átlag alatt volt. Látszólag mindezt a bor minősége nem sínyli meg: egyéb tényezők mellett a földrajzi feltételek és a termelt fajták sajátosságai kiváló feltételeket biztosítanak a szőlőnek egy relatíve alacsonyabb intenzitású termelési szint mellett is. Ugyanakkor azt ne feledjük, hogy a megye négy borvidékkel is büszkélkedhet, melyek adottságai és termesztéstechnológiai szokásai eltérnek!
A több nem mindig több
Veszprém megyében a földrajzi fekvés miatt csak relatíve kis területen lehetséges a szántóföldi kultúrák termesztése, azonban pont ennek köszönhetően jelentős a szerepe a hazai szőlőtermesztésben. Részben a sajátos struktúrának köszönhető, hogy a gépesítettsége egy hektár művelt mezőgazdasági területre országos szinten kiemelkedő. Bár a szántóföldi megye termés- átlagai jellemzően az országos átlagszintek alatt vannak, ez nem elsősorban a technológiai intenzitás hiánya miatt van, hanem inkább a természeti adottságok korlátozzák a termésmennyiség növelését. A trendek alapján az következik, hogy a gazdák attitűdje szerint a többletráfordítás nem biztos, hogy nagyobb gazdasági hasznot jelentene. A szőlő esetében az ok ugyanaz, azonban a helyzet pont fordított: az adottságoknak köszönhetően megfelelő szintű termés a jelenlegi technológiai szint mellett is elérhető. Összességében úgy tűnik, hogy a lehetőségekhez mérten a veszprémi gazdák igen jól aknázzák ki a mezőgazdaságban rejlő potenciált.
Márfi András
Kleffmann Group
A cikk szerzője: Márfi András
