A fungicidek több, mint 200 éves alkalmazása során hatástalansági panaszok mindaddig nem merültek fel, míg kifejlesztésre nem kerültek az 1960-as évek végétől a felszívódó tulajdonságú, kis dózisban is nagy hatékonyságú, hosszú hatástartammal, specifikus hatásmóddal rendelkező vegyületek, melyek bevezetése forradalmi változást hozott a kórokozók elleni védelemben. Ám az örömbe gyorsan üröm is merült. A kontaktszereknél megszokott felhasználási gyakorlatban, az egyoldalú sorozat kezelések hatására, ellenálló törzsek gyors kiszelektálódása miatt (akár 2 éven belül) hatáscsökkenés, hatástalanság lépett fel, mely sokkoló élmény volt a felhasználók és hatóanyag-fejlesztők számára is. Ettől kezdve nincs megállás, (csupán kis lélegzetvételnyi szünetek) folyamatos kihívás, versenyfutás zajlik a hatóanyag-fejlesztés és a kórokozók között. Sajnos az eddigi tapasztalat, az, hogy előbb vagy utóbb a gomba győz, mint azt a táblázatban közölt adatok is bizonyítanak.
A rezisztencia (ellenálló képesség) általánosságban az élőlények azon tulajdonsága, amellyel az őket érő káros hatásokat kivédik, közömbösítik. A fungicid-rezisztencia a gomba stabil, örökletes megváltozását jelenti egy adott szerrel szemben, mely eredményeként a korábbi érzékenysége csökkent vagy megszûnt.
A gyakorlatban rezisztenciáról csak akkor beszélünk, ha egy készítmény szabályos használata (megfelelő dózis, kijuttatási idő és mód) ellenére tapasztalunk hatástalanságot, ami bizonyíthatóan a kórokozó populációban meglévő, az adott hatóanyaggal szemben ellenálló törzsek miatt következett be.
Mit érdemes tudni a fungicid-rezisztencia kialakulással kapcsolatban?
A rezisztencia hátterében mindig mutációk vannak. A kórokozók populációja természetes körülmények között is vegyes összetételû, a nagyon érzékeny és átlagos érzékenységû egyedek mellett vannak kevésbé érzékenyek, melyek mutációs hajlama sokkal erőteljesebb.
A rezisztencia kialakulás függ a hatóanyagtól, a kórokozótól, és egyéb pl. agronómiai tényezőktől (mint pl. a sorozatkezelés, alacsonyabb dózis, rossz időzítés)
Általában a felszívódó fungicidekkel szemben gyakoribb a rezisztencia, de kivételek itt is vannak, mint pl. vinklozolin, iprodion, dodin, és a QoI melyek nem v. csak kissé felszívódók, mégis kialakult a rezisztencia velük szemben is. Egy hatáshelyû szereknél nagyobb a rezisztencia veszély mert gyors, egyszerû un. egylépcsős a mutánsok kialakulása. Több hatáshely esetében kisebb a veszély mert lassúbb a folyamat, hiszen egy időben számos változás nehezíti a mutáció létrejöttét.
Az ismételt kezelések számával arányosan nő a szelekciós nyomás. A rezisztencia kialakulás veszély mértéke szerint három csoportba sorolhatók a kémiai anyagok. Legnagyobb a rezisztencia veszély a benzimidazolok, dikarboximidek, fenilamidok, (strobilurinok) QoI-ok esetében. Közepes rizikó csoportba tartoznak pl. az anilinopirimidinek, triazolok, karboxamidok, cimoxanil, dimetomorf, fentinek, fenilpirolok, quinoxyfen, proquinazid, bentiavalikarb, iprovalikarb, boscalid. Kicsi vagy nincs rezisztencia veszély az un. kontakt anyagoknál mint pl. klórtalonil, meptildinokap, ftálimidek, szulfamidok, ditiokarbamátok, fluazinam, kén, réz, foszetil-Al, dodin.
A hatóanyagoknál oda kell figyelni az un. keresztrezisztencia (csoportrezisztencia) viszonyokra is, ami pontosan azt jelenti, hogy a rokon szerkezetû, vagy hasonló hatásmódú hatóanyagok egyikével szemben rezisztens gombatörzs a többi, ilyen típusú vegyületet is képes tolerálni, vagyis nem használhatók váltott kezelésekre. Ilyen keresztrezisztencia van a benzimidazolok, fenilamidok, DMI-k, QoI-ok csoportján belül, de lehetséges eltérő csoportba tartozók között, akár egy gombafajra specializálódott keresztrezisztencia viszony is, mint pl. quinoxifen és proquinazid között fennálló keresztrezisztencia, kizárólag a szőlőlisztharmat esetében.
A kórokozókat tekintve a rövid életciklusú, gyorsan szaporodó, nagy spóratömeget képző gombáknál (mint pl. a lisztharmatok, B. cinerea, a peronoszpóra félék) fokozott a rezisztencia veszély, mert ellenük gyakran kell védekezni, gyors a mutánsok kiszelektálódása, a rezisztencia kialakulás és a rezisztens egyedek szétterjedése. Izolált populációkban (pl. hajtató berendezésekben) még nagyobb a rezisztencia kockázat, mert intenzíven kell védekezni, és kisebb a lehetőség a populáció keveredésre (vad, érzékeny egyedek bejutására) ezért gyors a rezisztencia kifejlődés. Ugyancsak kockázatnövelő tényező az ivaros szaporodás a gomba életciklusában, mert növeli a rezisztens mutánsok (új rasszok) kialakulási veszélyét.
Mi a FRAC?
A sorra megjelenő hatástalansági esetek késztették a Növényvédőszer Gyártók Nemzetközi Szövetségét (GIFAP) összefogásra a rezisztencia problémák összehangolt kezelésére. 1981-ben létrehozták a fungicid-rezisztencia bizottságot (FRAC = Fungicide Resistance Action Committee), mely jelenleg 6 fő munkacsoportban és 3 un. szakértői fórumban dolgozik. Fennállása óta egyre több információ birtokában célkitûzéseit folyamatosan bővíti, munkáját az igényekhez rugalmasan igazítva egyre nyitottabban végzi. Legfőbb célja a rezisztencia elkerülése minden eszközzel. Ezért felméréseket végez, módszereket fejleszt, javaslatokat tesz a gyártók, az engedélyeztető hatóságok felé. A gyártó cégek önállóan is végeznek felméréseket ellenőrző, felderítő monitoringot, melynek eredményét összehangolva a szabadföldi megfigyelésekkel, az egyeztető munkabizottsági üléseket követően honlapjukon www.frac.info/frac adnak közre.
A hazai fungicid-rezisztencia vizsgálatok
A világ más részeihez hasonlóan hazánkban is a gyakorlatban jelentkező szabadföldi hatástalansági esetekhez kapcsolódik a fungicid-rezisztencia vizsgálatok kezdete: (benzimidazol rezisztencia: 1976. almafavarasodás (V. inaequalis), 1981. szőlő szürkerothadás (B. cinerea), fenilamid rezisztencia: 1988. uborkaperonoszpóra (P. a cubensis), 1991. szőlő peronoszpóra (P. viticola.) A fenti esetekben az ellenőrző vizsgálatok egyértelmûen bizonyították a rezisztens populációk meglétét.
Ezt megelőzően a már említett hatástalansági esetek tanulmányozásán kívül a NEVIKI kutatói, Enisz János és Sági Gyöngyvér végzett célirányosan felméréseket az országban egy-egy tájegységen. Alapkutatási szinten a fungicid-rezisztencia biokémiai mechanizmusával, a rezisztencia kialakulás modellezésével Josepovits Gyula és Gasztonyi Maja foglalkozott. A rendszeres, összehangolt, az ország legfőbb termesztő körzetére kiterjesztett rezisztencia monitoring rendszer 1989-től mûködött a Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok növénykórtanos szakemberei által.
A rezisztencia kialakulás szempontjából legveszélyeztetettebb és nagy gazdasági jelentőségû kórokozókkal (szőlő szürkerothadás Botrytis cinerea (1981-től), búza- és árpalisztharmat Blumeria graminis f. sp. tritici (1991-től) és f. sp. hordei (1995-től), burgonya- és paradicsomvész Phytophthora. infestans (1991-től) szőlőperonoszpóra Plasmopara viticola (1995-től), szőlőlisztharmat Erysiphe necator (1997-től)) és hatóanyagokkal (benzimidazolok, dikarboximidek, anilinopirimidinek, fenilamidok, acetamidok, SBI-k, QoI-ok) dolgoztunk. Igény, lehetőség és szükség szerint bővítettük folyamatosan a hatóanyagok és kórokozók körét. A vizsgálatok nagy igényességgel, nemzetközileg is elfogadott módszerekkel történtek, eredményeink jól illeszkednek a nemzetközi adatokhoz. A legszélesebb körû monitoringot és alapérzékenységi vizsgálatot a gabonalisztharmatokkal és burgonyavésszel végeztünk 1991–2007 között.
Sajnos az általános, rendszeres hazai fungicid-rezisztencia monitoring és alapérzékenységi szint meghatározás anyagi okok miatt halódik, több kórokozó esetében 2005 óta teljesen leállt, csupán eseti vizsgálatokra szorítkozik. Történik mindez akkor, amikor a rezisztencia probléma fokozódó nemzetközi jelentősége miatt az EPPO irányítása alatt 2006-ban megkezdte munkáját a Peszticid Rezisztencia önálló panel, melyben Magyarország is képviselteti magát. A panel első ülésén született javaslat az un. nemzeti peszticid-rezisztencia munkacsoport, monitoring rendszer létrehozására és mûködtetésére ott, ahol ilyen még nincs.
A hazai fungicid-rezisztencia helyzet bemutatása: (a saját hazai monitoring rendszerben kapott és a FRAC által közreadott eredményekre alapozottan.)
1. A búza és árpalisztharmat populációk fungicidekkel szembeni érzékenysége kedvezőbb az é- és ny-európai állapotnál. Szabadföldi hatástalansági esetek nem fordultak elő. Hazánkban kifejezetten alacsony szelekciós nyomás érvényesül földrajzi fekvésünk, az időjárási tényezők, a jellemzően gyenge-közepes fertőzési nyomás és az általában igen kevés (átlagban 1) kezelésszám miatt.
Az Enisz János által 1988-89 között a ny-dunántúli búzalisztharmat populációkra megállapított egyértelmû benzimidazol és DMI rezisztenciát az 1991-től végzett országos monitoring eredményeink nem igazolták vissza.
Az árpa- és búzalisztharmat populációk DMI érzékenysége az évjárati elmozdulásokat leszámítva állandónak tekinthető, határozott elcsúszás nem mutatható ki. A 2000 és 2005 között engedélyezett új hatóanyagok alapérzékenységi szintje is kedvező, tökéletesen beleillik a K-Európára jellemző igen érzékeny csoportba, ami a vizsgált évek során állandónak bizonyult a hazánkat jellemző gyenge szelekciós hatás miatt.
2. Búza szeptóriás levélfoltosság kórokozójánál 2003-ban igazolódott be a QoI rezisztenciát bizonyító mutáció jelenléte Magyarországon, ami mindez ideig nem társult a gyakorlatban hatástalansággal.
3. A szőlő szürkerothadás (Botrytis cinerea) esetében országszerte általános, tartós (perzisztens) és magasfokú a benzimidazolokkal szembeni rezisztencia. A hazai fertőzési viszonyok nem teszik szükségessé a szürkerothadás elleni sorozatkezeléseket, ezért nálunk könnyen betartható az egyik legváltozékonyabb, magas rezisztencia rizikóval bíró kórokozó elleni hatóanyagokra vonatkozóan a FRAC által javasolt kezelésszám korlátozások, mint pl. az anilininopirimidinek 1×-i felhasználása. Bár a laboratóriumi ellenőrzések során kimutathatók dikarboximidekkel és az anilinopirimidinekkel szemben rezisztens populációk, de szabadföldi hatástalanságról eddig nincs információ.
4. A burgonya- és paradicsomvész Phytophthora infestans esetében eltérő a fenilamid rezisztencia helyzet a két gazdanövényen. Burgonyában jellemző a rezisztencia. Az elmúlt öt fitoftórás évben a minták 1/3-át találtuk rezisztensnek évről-évre. Az érzékenyek aránya 36%, és az un. átmeneti érzékenységûeké 29% (melyekből könnyen lehet rezisztens vagy érzékeny). Az utóbbi évek vizsgálati eredményei során a termesztő körzetek közötti eltéréseket mutattunk ki. Ny-Dunántúlon, Keszthely térségében kevésbé érzékenyek a populációk a hatóanyagokkal szemben, mint Solt körzetében vagy a nyírségi termőtájon. Keszthely térségben tapasztaltak cymoxanil-al szembeni hatástalanságot amit a monitoring eredmények is alátámasztják (2006-ban és 2007-ben az izolátumok 21 és 52%-a volt rezisztens cymoxanillal szemben). Paradicsomban domináns a fenilamid érzékenység. Öt év átlagában a populációk 74%-a érzékeny, 25% tartozik az átmeneti csoportba és csupán 1%-a rezisztens. QoI-okkal szembeni hatáscsökkenést sem a gyakorlatban, sem a monitoring során nem találtunk.
A Növényvédelmi Kutató Intézettel közösen végzett vizsgálatok során megállapítottuk, hogy az ivaros szaporodást biztosító mindkét (A1 és A2) párosodási típus jelen van Magyarországon is. Előfordulási arányuk évjáratonként és gazdanövényenként is eltérő. Burgonyában a vizsgálataink kezdetén 1:1 arányban volt jelen a két típus, addig a 2007-ben szinte kizárólag csak az A1 volt kimutatható. A paradicsomról származó izolátumok között domináns az A2-es.
5. A szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola) populációk fenilamid érzékenységi állapota az évjárati hatásokat is beszámítva, gyakorlatilag változatlannak tekinthető. A szőlőterületeken közel azonos arányban vannak átmeneti érzékenységû (49%) és abszolút szenzitív (47%) egyedek, ugyanakkor elenyésző (4%) a rezisztensek részaránya. Az újabb hatóanyagok bevezetése bővebb szerválasztékot tesz lehetővé, így nem okozna nehézséget a termelőknek a rezisztencia megelőzést szolgáló, eltérő hatásmechanizmusú készítmények váltott alkalmazása. A strobilurinok széles hatásspektruma elaltatta a felhasználók éberségét, az „egy készítmény egy időben, több kórokozó ellen” csábításának engedve meg is lett az egyoldalú kezelések rezisztenciát előidéző eredménye. Magyarországon 2004-óta van jelen strobilurin-rezisztencia.
6. A szőlőlisztharmat (Erysiphe necator) esetében ellentétben a gabonalisztharmatokkal, minden tényező tekintetében erőteljesebb a szelekciós nyomás.
Ez a kórokozó nehezen kezelhető, évről évre agresszíven támad, gyakori a terméskieséssel járó súlyos járvány. Itt egyértelmûen igazolható a fertőzések indításban domináns ivaros szaporodási forma szerrezisztenciára gyakorolt kockázatnövelő hatása is. A szterolgátló DMI hatóanyagú készítmények megbízhatóan alkalmazhatók, mert a hazai monitoringban esetenként kimutatható volt a lassú érzékenység eltolódás, de ehhez szabadföldi hatástalansági panasz nem társult. Nem ilyen kedvező a QoI hatóanyagokkal szembeni rezisztencia helyzet, mivel Európában először Magyarországon bizonyosodott be a szabadföldi hatástalanság. A jelenségre 2006-ban figyeltünk fel, de a korábbi évek szabadföldi értékelési adatainak részletes elemzésére, továbbá a felhasználók szégyenlősen elhallgatott tapasztalataira alapozottan állíthatjuk, hogy a rezisztens mutánsok bizonyos területeken már korábban is jelen lehettek (2005-ben vagy akár már 2004-ben).
A QoI hatóanyagokkal szembeni rezisztencia nehéz helyzet elé állítja a termelőket, különösen a szőlőlisztharmat elleni küzdelemben. Egy olyan hatóanyagcsoportot veszítünk el ismét túl korán, mellyel szemben hirtelen, ugrásszerûen következett be magas szintû rezisztencia, szabadföldi hatástalanságot eredményezve. Jelenlegi ismereteink szerint a kialakult rezisztencia visszafordíthatatlan, (a benzimidazol rezisztenciához hasonlóan) tartósan megmarad a populációban. Megnyugtató viszont, hogy az eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagok szerkombinációk alkalmazásával teljes hatékonyság érhető el a rezisztens területeken is. Jelen helyzetben gyökeresen át kell alakítani a szőlővédelmi technológiát, nemcsak az alkalmazott készítmények, kombinációk vonatkozásában, hanem a prevenció maximális szem előtt tartásával. A fürtöket csak úgy lehet megvédeni a lisztharmattól, ha a levélzeten sikerül megelőzni a kórokozó megtelepedését, felszaporodását, mert a bogyókon már nincs esély a fertőzés blokkolására!
Záró gondolatok
A peszticidek ma és a jövőben sem nélkülözhetők az egészséges növényneveléshez, a magas minőségû, megfelelő mennyiségû termés biztonságos előállításához. Kulcsfontosságú szerepet töltenek be az integrált mezőgazdasági termesztésben is. A fungicidek felhasználhatóságát elsősorban a velük szemben kialakuló rezisztencia veszélyezteti.
A fentiekben részletezett hazai fungicid-rezisztencia állapot a helyi fertőzési és szerfelhasználási sajátosságoknak megfelelően beleilleszkedik a ny-európai helyzetképbe, és egyben bizonyítja, hogy több hatóanyag és kórokozó esetében Magyarországon is létező probléma, amivel foglalkozni kell. Egyes esetben a már kialakult rezisztencia visszafordíthatatlan, tartós változás, ami már nem vagy nehezen kezelhető (pl. benzimidazol, QoI rezisztencia), más esetben viszont az érzékenység változás korai felismerésével késleltethető a teljes hatástalanság kialakulása illetve, a FRAC által kidolgozott ajánlások átgondolt, fegyelmezett betartásával megelőzhető a hatásvesztés, vagy hatásosan kezelhető a már kialakult rezisztencia, vagy akár visszaállítható az érzékenység. Számos új hatóanyagnál is számítani kell a rezisztencia kialakulásra. Az érdekeink közösek, egy hajóban utazunk, a gyártó cég, az engedélyező hatóság, a felhasználó és a szaktanácsadó. Közös érdek a fungicidek hatékonyságának megőrzése a lehető leghosszabb ideig minden eszközzel.
Alapszabály:
• a védekezésben felhasználásra kerülő hatóanyagok megválasztásánál, technológiába illesztése során figyelembe kell venni a rezisztencia veszély nagyságát, az esetleg már meglévő rezisztenciát;
• a közepes vagy magas kockázatú hatóanyagokat elővigyázatosságból, már
a kezdetektől preventíven, kontaktszerrel kombinálva kell kijuttatni, kerülve
a sorozatkezelést és dóziscsökkentést.
dr. Dula Bencéné
A cikk szerzője: dr. Dula Bencéné
