A nemesítés finanszírozása a fajtahasználók feladata

Egy új fajta létrehozása mögött a nemesítők több éves anyagi és szellemi ráfordítást igénylő alkotómunkája húzódik meg. A nemesítés előrehaladásának eredményeiből közvetlenül és elsősorban a termelők részesednek azáltal, hogy az új, egyre nagyobb termőképességgel és ellenálló-képességgel rendelkező fajta elengedhetetlen feltétele a versenyképes növénytermesztésnek. Az új fajták szükségességét emellett a feldolgozóipar is igényli az egyre jobb minőségû és egyre speciálisabb alapanyag szükségletével.

A növénynemesítés a jelen piaci versenykörülmények között egyre költségesebb tevékenységgé vált. Ezeknek a költségeknek túlnyomó részét a vetési célú fajtahasználat után a fajtatulajdonost megillető licencdíj hivatott fedezni. Magyarországon manapság (különösen az elmúlt 5 évben) egyre kevesebb termelő vásárolja meg az öntermékenyülő növények fajtáinak minősített vetőmagját, inkább az ún. utántermesztett szaporítóanyagot választják. A felújítási arány csökkenés a kalászos vetőmagoknál különösen drasztikus. Míg az Európai Unióban a fémzárolt vetőmag használata átlagosan 50–60%, hazánkban ez az arány 30% körül mozog. Könnyen belátható, hogy a minősített vetőmagforgalom után befolyt összeg messze nem elegendő a kutatások finanszírozásához. Ilyen alacsony vetőmag-felújítási arány következményeként a nemesítő intézetek mellett a vetőmag-előállítók is komoly anyagi gondokkal fognak küzdeni. A folyamat negatívan hathat a nemesítői alkotómunkára, a vetőmag-előállítás színvonalára, s ezen keresztül a mezőgazdaság egészére is.

Jogszabály változás





A növényfajták oltalmának újraszabályozását elsősorban az európai közösségi jog szabályai tették indokolttá. 1994-ben létrehozták a közösségi növényfajta-oltalmi rendszert, amelynek alapján a Közösségi Növényfajta-hivatalhoz tett bejelentés alapján oltalom szerezhető az Európai Unió egész területére. A közösségi oltalom az Európai Unió összes tagállamában oltalmat biztosít, és a nemzeti oltalmaktól függetlenül mûködik, azzal, hogy ugyanazon fajta egyszerre csak az egyik rendszeren belül élvezhet oltalmat.



A rendszer párhuzamosan mûködik a nemzeti növényfajta-oltalmi rendszerrel, ezért a nemzeti jogalkotók az Európai Unió tagállamaiban a két rendszer egységes szabályozására törekszenek. A nemzeti oltalmi rendszer újraszabályozásánál mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályokat illetően figyelembe vette a jogalkotó a közösségi szabályokat, így a közösségi szabályozással azonos módon rendelkezik a gazdálkodói privilégiumról is.

A jogszabály-módosítás nem egy újfajta fizetési kötelezettség, hanem a gazdálkodói privilégium jogintézményéhez kapcsolódó olyan díjigény érvényesítését kívánja „élővé tenni”, amely a hazai jogban – csakúgy, mint a közösségi jogban – jelenleg is megtalálható, csupán a megfelelő részletszabályok hiányában a díjigény érvényesítésére mind ez ideig nem volt megfelelő mód. A gazdálkodói privilégium lényegét tekintve a mezőgazdasági termelők érdekeit szolgáló jogintézmény, amely azt biztosítja, hogy meghatározott körben jogosult engedély nélkül hasznosíthassák egyes oltalom alatt álló növényfajták vetőmagjait (vagyis az utántermesztett vetőmag hasznosítása ne minősüljön bitorlásnak, valamint ne kelljen utána licencdíjat fizetni). A jogosultat ennek fejében megillető – a licencdíjnál lényegesen alacsonyabb mértékû – díjazás ennek a „mentesülésnek” az ellentételezése.

A megvalósítás útján





A gyakorlati megvalósítást illetően az EU-ban számos tagországában több éve jól mûködő rendszerek mintájára, hazánkban is a fajtatulajdonosok alapításával és megbízásából erre a tevékenységre létesített cég fogja a jogdíjat a gazdálkodóktól begyûjteni. A fajtahasználati díj mértéke a fémzárolt vetőmag árába beépített licencdíj 50%-a, mely mértéket a vetési szezon kezdetéig a fajtatulajdonosok fajtánként kötelesek az FVM hivatalos lapjában közzé tenni.

A gazdálkodót adatszolgáltatási kötelezettség terheli, nyilatkoznia kell az általa mûvelt terület nagyságáról, a termelt növényfajokról, a licencdíjra jogosult fajok esetében a fajtaösszetételről, illetve a fémzárolt és utántermesztett vetőmag mennyiségéről. Amennyiben a feldolgozást nem saját maga végezte, meg kell jelölnie az utántermesztett vetőmag feldolgozását végző személyt is. A feldolgozást végző személynek szintén nyilatkoznia kell arról, hogy mely gazdálkodónak milyen fajtából és mennyi terményt dolgozott fel vetőmag-előállítási célból. Ez lehetőséget biztos a keresztellenőrzésre, ezáltal a hibák, tévedések alapos kiszûrésére. Fontos kihangsúlyozni, hogy a jogosult az adatszolgáltatási kötelezettség részleges vagy teljes elmulasztása, illetve valótlan adatok szolgáltatása esetén követelheti az adatok közlését, illetve az adatok helyesbítését. Ha a szolgáltatott adatok valódisága vitatott, a bizonyítás a mezőgazdasági termelőt terheli.

Fontos szempont, hogy a rendszer összességében ösztönözze a fémzárolt, minőségi vetőmag használatát, elősegítse az élelmiszerbiztonsághoz szükséges nyomon követhetőséget, és hozzájáruljon a K+F fejlesztésekhez, illetve a szellemi tulajdon védelméhez. A jogosultaknak fizetendő díjak beszedése és megfelelő elosztása biztos hátteret teremthet a folyamatos nemesítői munkához, az új növényfajták előállításához és minősítéséhez.



Ruthner Szabolcs

A cikk szerzője: Ruthner Szabolcs