Ezért is pezsdül meg ilyen tájt szakmai körökben az élet, és ezért fordul minden figyelem a repce felé. S bár a repce hazánkban még mindig „kis növény” a búzához, kukoricához, vagy akár a napraforgóhoz viszonyítva, mégis minden évben kivívja magának a főszerepet. Teheti ezt nemcsak azért, mert érésére, betakarítására a legkorábban kerül sor – és a gazdák már alig várják, hogy learassák munkájuk első gyümölcsét – de azért is, mert az első pénz, az első bevétel belőle származik.
A hektikus piaci viszonyok mindig meglepetéseket tartogatnak, ezekből érthető módon csak a kedvező meglepetéseket szeretjük. Ilyen volt a 2007. évi váratlan terményár-szárnyalás, aminek eredményeként a repce felvásárlási ára is az „egekbe” emelkedett, elérve a 110–115 000 Ft-os értékeket. Annál kellemetlenebb volt a tavalyi év „mélyzuhanása”, mely a repcénél ugyan még a legmoderáltabban jelentkezett a többi növény árához viszonyítva, de mégiscsak jelentős törést okozott a 60–70 000 Ft/t-ás árakkal. De a mostani legújabb információk szerint a repce kereslete – és ezzel együtt az ára is! – növekedésnek indult, és az elmúlt napokban már 82–85 000 Ft/t-ás árakon folyt a kereskedés. És a folyamatnak még nincs vége, mert messze van még az aratás, és a hírek a repce terméséről nem a legkedvezőbbek. Ha pedig hiány keletkezik a kínálatban, annak mindig árfelhajtó hatása van…. Talán nem lesz igaza a szkeptikusoknak, akik a repce növekedésének végét jelezték, mert mint ahogyan eddig is mindig, a repce várhatóan a jövőben is az egyik legstabilabb „pénzes” növény marad.
Mint ahogyan minden év, úgy az idei is eltérő volt a előzőekhez viszonyítva a repce vonatkozásában is. Az őszi munkák nehézségekbe ütköztek, mert a hosszú, száraz, meleg ősz nem kedvezett a talajelőkészítő munkálatoknak. Sok termelő az utolsó percig kivárt, és a csapadék megérkezésétől tette függővé döntését a repce termesztéséről. Ezért is találkozhattunk az ősszel az eddiginél több későbbi – vagy megkésett vetéssel, aminek káros hatását nagyban mérsékelte a hibridek részarányának 50% fölé növekedése – bizonyíthatóan gyorsabban fejlődnek a hibridek a fajtarepcéknél, ezért a későbbi vetéseket is jobban tolerálják! – másrészt a hosszú, enyhe ősz is segített a később vetett állományok fejlődésbeli felzárkózásához. Sőt! November közepén már félő volt, hogy a korábban vetett repcék túlfejlődnek, ami ugyancsak veszélyes dolog. De végül is az őszi szemlék során kedvező képet találtunk, sok szép, ideális fejlettségû repcét lehetett látni az utak mentén. Kifejezett javulás – fejlődés következett be a vetések minőségét illetően, itt elsősorban a kivett magszámra és annak eloszlására gondolok. Valószínûen köszönhető ez a vetőgéppark korszerûsítésének is, de a termelők gondolkodásmódjában az elmúlt években – akár átvett, akár saját tapasztalatokra alapozott – változásnak is. Igen, pozitív változás, hogy a repcetáblákat már a kívánatos, vagy ahhoz közeli, a korábbi években alkalmazott tőszámoknál – vetőmagmennyiségeknél jóval kevesebbel vetik, és ezzel megadják az esélyt a repcék optimális élettérének biztosításához, s ezzel optimális fejlődésének bekövetkezéséhez. A mostani repcefajtákat már csak 500 ezer körüli, a hibrideket pedig legfeljebb 300–400 ezer/ha körüli termőtőre kell terveznünk, hogy egyedi fejlődése, elágazása, becőképződése a maximális legyen. Nem kell attól tartani, hogy mi lesz, ha a téli fagyok vagy a szárazság miatt némi kipusztulás következik be, hisz külföldi tapasztalatok szerint a hibridekkel akár 200 ezer tővel is rekordterméseket lehet elérni. Kezdetben mi is alig hittünk a szemünknek, amikor Franciaországban láttuk az általában 250 000/ha-os állományokat, erős szárral, robosztus növényzettel, sûrû elágazásokkal és becőtengerekkel!
A tél, bár hidegebb volt az utóbbi évekénél, és néhány napos kemény fagyok – 12–18°C is előfordultak országszerte – jobbára hótakaró nélkül, mégsem okoztak komolyabb károkat. Kipusztulást a kísérletekben csak elvétve tapasztaltunk. Inkább a késői kitavaszodás, a késő februári, márciusi hidegek késleltették a repcék éledését. Az első szemlék során – április elején – ezért tapasztalhattunk 2-3 hetes késést a fejlődésben a korábbi évekhez viszonyítva.
A hosszú és véget érni nem akaró hidegek és esők után április elején hirtelen változás állt be, mert szinte egyik napról a másikra a télből átmentünk a nyárba. A szokatlanul nagy meleg ezután már csapadékhiánnyal is párosult, ami nem kedvezett a repce megkívánt tavaszi fejlődésének. A január és a február, de még a március első fele is országszerte csapadékosabb volt az átlagosnál, sok helyütt már belvizektől, vízállásoktól kellett félni. Ki gondolta volna, hogy alig másfél-két hónap múlva szerte az országban – a Dél-Dunántúl kivételével! – aszályhelyzet alakul ki, és újra a csapadék lesz terméskilátásaink rizikófaktora?! Ebben a helyzetben a repce vegetatív fejlődése egyes területeken elmaradt, a növények kicsik, vékonyak maradtak, elágazást alig fejlesztettek, és a szokásosnál hamarabb fordultak át a generatív fejlődés – virágzás stádiumába. Úgy hírlett, hogy ez az országra jellemző általános állapot, ami érthető módon elkeserítette a repcében érdekelt szakmai köröket.
Fejlesztő kollégáimmal együtt – sőt időszakosan csatlakoztak hozzánk a marketing és a kereskedelmi részlegek vezető munkatársai is! – mi is felkerekedtünk az elmúlt héten, hogy személyesen győződjünk meg a helyzet veszélyességéről. Kiterjedt üzemi és kisparcellás kísérleti hálózatunk nagy részét, konkrétan 22 helyszínt sikerült 4 és fél nap alatt bejárnunk, és értékelnünk repcefajtáinkat és hibridjeinket. Rendkívül fontosnak tartottuk, hogy találkozzunk a kísérletek gazdáival, akik egyben termelő partnereink is, hogy együtt lássuk és vitassuk meg kilátásainkat, értékeinket, s ha vannak, hiányosságainkat is. Örömmel nyugtázhatom, hogy szakmai kirándulásunk nagyon hasznos és meggyőző volt. Hasznos, mert saját szemünkkel láthattuk a repcék állapotának alakulását, és meggyőző, legalábbis a DEKALB repcefajták és DEKALB hibridek helytállására vonatkozóan.
Elöljáróban – és nem elkiabálva a dolgokat, hisz tudom, messze van még az aratás! – leszögezhetjük, hogy talán mégsem olyan nagy a baj, mint ahogy azt „beharangozták.” Üzemi kísérleteink zöme mondhatni, hogy jó-nagyon jó, egy kisebb része kiváló állapotban van, és itt akár rekordtermések is kialakulhatnak. Az ország közepén, főleg Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben valóban rossz a helyzet, mely egyrészt a csaknem 50 napja fennálló csapadékhiánynak, másrészt a valószínûleg megspórolt „inputoknak” a következménye. Az is igaz, hogy a most még kecsegtető képet mutató régiókban – BAZ, Békés megyében – becsléseinket leronthatja a most már végét járó vízkészlet, amit ha nem pótol hamarosan egy-egy kiadós eső, akkor ezeken a helyeken is a kilátások romlásával kell számolnunk.
Megfigyeléseinket a következőkben foglalhatjuk össze:
Észak-keleten Heves, Borsod megye általában jó képet mutat, bár ez a kép változhat a várva várt eső függvényében. Ha kap csapadékot, akár 3-3,5t/ha termések is kialakulhatnak.
A középső területeken, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben talán a legkritikusabb a helyzet, itt a legnagyobb az aszály, kicsi a növénymagasság, nincs elágazás. Itt valószínû 1–1,5 t/ha os termés lesz az általános szint.
Az Alföld keleti, déli megyéiben: Csongrád-Békés megyékben még bíztató a kép, de ha eső nem érkezik, – március eleje óta itt nem hullott eső! – akkor a mostani kondíció gyöngülni fog, a magkitelés csorbát szenved. A mostani állapotban itt 2,5–3t/ha termésre számíthatunk.
Dél-Dunántúlon, a Balatontól délre – elsősorban Baranyában, Tolnában! – nagyon ígéretes a kép, ha minden rendben lesz az időjárással, itt rekordtermésekre, azaz 4-5t/ha-ra is számíthatunk.
Észak-Dunántúlon a kép vegyes, és itt kevesebb a kísérlet, de a látottak alapján itt is 2-3 t/ha-os termések várhatók.
Kísérleteinkben a jól ismert fajtákon, hibrideken kívül ígéretes fajtajelöltjeink is vizsgáznak nemcsak saját, hanem a legkiválóbb versenytársakkal együtt. Az őszi kínálatunkban szereplő fajtáinkat nagyon röviden jellemezve kiemeljük:
• A Catalina és a Californium koraiságát, mely a mi viszonyaink között igazi érték!
• A Catalina intenzív viszonyok között, jó tápanyagellátás mellett csillogtatja meg kiemelkedő termőképességét és kimagasló olajtartalmát, míg a Californium a stabilitásáról – beleértve az alkalmazkodóképességet és a télállóságot is – nevezetes, és ezáltal vált Európa legkeresettebb fajtájává.
• A Catonic, az „öreg harcos” még mindig a legjobb olajtermelők közé tartozik, és nem felejthető el kiváló télállósága sem.
• Hibridjeink közül a tavalyi rekorder EXOCET méltán lett a piacvezető hibrid, mely kimagasló termésével, olajtartalmával, alacsony glükozinolát-tartalmával és kimagasló betegség-ellenállóságával egy páratlan harmóniát kínál a termelőknek.
• Az EXAGONE továbbra is az életerő, a vigoritás, a nagy termés és kiváló minőség garanciája. Termelőink visszajelzése szerint is az egyik legegészségesebb és legkevésbé pergő hibrid.
• A 2008-as év újdonsága az EXOTIC, mint a „krízishelyzetek” – úgymint szárazság, kemény tél – sikeres hibridje jön szóba szerte Európában.
• Az idei év újdonsága a frissen minősített DK EXQUISITE, mely a minősítő kísérletekben mindkét évben a legjobban termő, legnagyobb olajtartalmú, legegészségesebb, és alacsony glükozinolát-tartalmú hibridként mutatkozott be. Idei üzemi kísérleteinkben is szinte kivétel nélkül a legjobbak közé tartozik. Kissé generatívabb jellegû, kisebb testû, de rengeteg oldalhajtást és becőt képző, erős szárú és gyökerû, hibátlannak mondható hibrid.
A fentebb említett tulajdonságok mindegyike az elmúlt heti egy szemlék során természetesen még nem kerülhetett a felszínre, hisz az egyik legmeghatározóbb, legkényesebb fejlődési szakasz, a becőképzés, magfejlődés és az érés még hátravan. Amit a mostani szemle során termékeinkről elmondhatunk, az az, hogy a legjobb kísérletekben még nem különíthető el egyértelmûen az egyes fajták/hibridek terméspotenciálja, eddigre inkább csak a tenyészidőhatás mutatkozott meg. Nagyon ígéretes a legkorábbi Californium, és a Catalina, a hibridek közül a 3. éves CWH 099, és érzékelhető az EXOTIC korábbisága is. A közepes kondiciójú és a gyengébb kísérletekben azonban jobban érzékelhető a hibridek fejlettségbeli előnye, itt az EXOCET, az EXAGONE, az új DK Exquisite és néhány fajtajelölt (a CWH113, CWH120) is reménytkeltő állapotban vannak.
A különleges minőségû vistive fajták közül is a hibridjelöltek (CWH123CWH 132, MDS06) az ígéretesebbek. A semidwarf hibridek idén nem túl alacsonyak, de kissé jobban elágaznak, mint a normál hibridek. A DEKADE jónak, korábbinak és kiegyenlítettebbnek tûnik versenytársainál, elsősorban télállósága miatt ajánlható kritikus helyekre.
Összességében
A várakozásunkat meghaladó, kedvező képet kaptunk a repcék és a kísérletek állapotáról. A már becős állapotban talált korábbi fajták és hibridek megítélése most valószínûleg kedvezőbb volt, mint a még nem teljes képet mutató későbbi érésûeké. Ezt az előnyt a későbbi érésû fajták és hibridek – kedvező esetben – „ledolgozhatják”, azaz nagyobb termést hozhatnak. A megejtett és hivatkozott „repcetúra” nemcsak a várakozásnál jobb kép miatt okozott örömet számunkra, mert legalább ugyanannyi örömet leltünk a partnereinkkel való találkozásban, a velük való beszélgetésekben, a tőlük tanult sok hasznos ismeretben.
Jó volt látni és érezni, hogy a növényter-mesztők jelentős része egyre magasabb színvonalon mûveli a szakmát, és egyre igényesebb, egyre innovatívabb. Szinte valamennyien igyekeznek megadni a növénynek, amit az igényel – ők maguk mondták ki, (Léhen, Szarvason, Nagyszénáson, Lengyeltótiban), hogy megfelelő mennyiségû mûtrágya nélkül nem várhatnak jó terméseket. Azt is kiemelték, hogy a mindennapos odafigyelést s azonnali beavatkozást igénylő növényvédelem nélkül ne is álljon neki senki repcét termeszteni. Sok helyen előjött a jó minőségû talajelőkészítés kérdése és igénye, többen említették, hogy nem a szántás, hanem a rendszeres mély-középmély lazítás a jó víz- és tápanyag-szolgáltatás alapja. A sikeres kipróbálások után a legjobb helyeken pl. Lengyeltótiban!) gyakorlattá vált a mulchos mûvelés, ami nemcsak gazdagítja a talaj szervesanyag tartalmát, védi-javítja szerkezetét, de a vízmegőrzésben is nagy szerepet játszik. Legigényesebb termelőink (pl. Nagyszénáson) már nemcsak a tápanyagot, a kiváló minőségû vetőágyat, a korrekt vetést, az őszi-tavaszi regulátort és a szükségletek szerinti inszekticides kezeléseket adják meg a repcének, hanem az öntözést is biztosítják. Jó volt látni, ahogy a szomszédos földeken a jó példa terjed, ahogyan átveszik egymástól az előrevivő módszereket, „fogásokat”.
Vizsgálódásainkból mindenesetre azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár az időjárás sokat ronthat és javíthat, de aki jól választott fajtát, aki jó minőségû, inszekticiddel is kezelt vetőmagot vetett, és igényes technológiát alkalmazott, az idén is, és a jövőben is megtalálja számításait a repcében. Mi is szeretnénk segíteni partnereinknek az elkövetkező szezonban is: kiváló repcekínálatunkkal és a repce technológiai ajánlásainkkal szeretnénk szolgálni termelőinket. Kérjük, forduljanak hozzánk bizalommal!
dr. Kiss Erzsébet, Monsanto
Közép-európai fejlesztésvezető
A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet
