Magyarországon a kukorica az őszi búza mellett a legfontosabb szántóföldi növény. Az állatok takarmányozásában, a humán táplálkozásban is fontos szerepet tölt be. Az ipari felhasználása pedig a jövőben jelentősen nőni fog. Az invertcukor (folyékony cukor) előállítás mellett a bioetanol mint üzemanyag alkalmas lesz a fosszilis energiák bizonyos mértékû helyettesítésére.





Az 1970–80-as évtizedekben a kukoricatermesztés világélvonalába tartoztunk. A genetikai haladás (évenkénti termésnövekedés) tekintetében a világon az elsők, a hektáronkénti termésátlag alapján pedig az USA és Franciaország után a harmadikok voltunk, ezt több tényező együttes hatásaként értük el. Nőtt a kemikáliák felhasználásán belül az NPK mûtrágyázás, korszerû biológiai alapok (hibridek) jelentek meg a termesztésben, nőtt a mûszaki technikai háttér (erő- és munkagépek) és nőtt a szakértelem. Ebben az időben viszonylag kiegyenlített, kedvező volt az időjárás is, a hőmérséklet (°C) és a csapadék mennyisége (mm) az 50 éves átlag körül alakult. A kukorica évenkénti termésingadozása 10–20% között változott.

A megtermelt kukoricának pedig biztos piaca volt, az állattenyésztés jelentős mennyiséget takarmányozott fel.

A természtési tényezők három részből tevődnek össze: az ökológiai (éghajlat és talaj), a biológiai alapokból (a termesztett hibridekből) és az agrotechnikai tényezőkből (pl. vetésváltás, tápanyagellátás, talajmûvelés, vetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás).

1991-től kedvezőtlen változások következtek be, aminek következtében a termésátlag ingadozása a korábbi 10–20%-ról 50–60%-ra nőtt. A kedvezőtlen változások pedig a következők voltak: az NPK mûtrágya-felhasználás 278 kg/ha hatóanyagról 37 kg/ha-ra csökkent, napjainkban sem több 90–100 kg/ha-tól és ennek is a 70–80%-a nitrogén. Elhanyagolják a P, K visszapótlást és nem igazodnak a talaj felvehető AL oldható NPK tartalmához, ami komoly hiba, hatékonyságot csökkentő tényező. Közismert, hogy mindig a növény igényéhez képest minimumban lévő makro-, mezo-, mikroelem határozza meg a termés nagyságát, ill. limitálja azt.

A globális felmelegedés következtében nőttek az időjárási szélsőségek, nőtt az aszályos évjáratok gyakorisága.

A klímaváltozás következtében megjelentek a melegigényes (mediterrán) kártevők, gyapottok bagolylepke és lárvája, az amerikai kukoricabogár és lárvája stb. Egyre erőteljesebb lett a T4-es nyár elején kelő, nyár végén magot hozó, melegigényes gyomnövények felszaporodása (pl. kakaslábfû, szőrös disznóparéj, libatop, parlagfû, csattanó maszlag, selyemmályva, keserûfû-, szerbtövis félék stb.)

Korábban az árukukorica termesztésnél is néhány %-ban öntöztünk, napjainkban pedig csak a vetőmagnak termesztett kukoricát öntözzük maximum 15–18 ezer ha-on, pedig az elemi károk közül – az elmúlt 35 év átlagában – aszálykár 42,4%, jégkár 20,5%, vízkár 18,4%, fagykár 16% és egyéb elemi kár 2,7%-ban fordult elő.

Az öntözés ugyanakkor Magyarországon nagyon drága agrotechnikai beavatkozás, összesen a szántóterület kevesebb mint 1,5%-án öntözünk.

Az eddig elmondottak alapján érzékelni lehet, hogy mi vezetett a termés nagymértékû ingadozásához, a termésbiztonság csökkenéséhez.

Azonban az előttünk álló legfontosabb feladat az évjárat hozamingadozásra (termésmennyiségre) gyakorolt hatásának a mérséklése, ami az ökológiai viszonyokhoz igazodó, jó alkalmazkodóképességû hibridek megválasztásával, szakszerû agrotechnika biztosításával megoldható. Biztosítani kell az ökológiai-biológiai és agrotechnikai tényezők közötti interakciókat.

Nagyon fontos, hogy jó alkalmazkodóképességû, jó agronómiai tulajdonságú, adaptív hibrideket válasszunk (pl. PR37D25, PR37N01, PR37M81, DK 440, DKC 4490, NK Thermo, Kadoxx, Mv Norma stb.).

A jelenleginél okszerûbb, kedvezőbb vetésváltást kell alkalmazni. A monokultúrás termesztést többek között két dolog miatt lehetőleg mellőzni kell, az amerikai kukoricabogár lárvakártétele és a talaj hasznos vízkészletének egyoldalú kihasználása miatt. A kukoricának a közepestől kismértékben nagyobb a vízigénye (450–550 mm) a többi gabonaféléhez viszonyítva. A kukorica legkedvezőbb előveteménye az őszi búza, ezért minél nagyobb területen kell búza után termeszteni, de még kedvezőbb a vetésváltás, ha az őszi búza előtt valamilyen maghüvelyes (pl. borsó) is szerepel.

A termésbiztonság növelésében fontos szerepe van a harmonikus NPK tápanyagellátásnak, amely a kukorica vízhasznosító képességét is jelentősen javítja.

A kukorica vízhasznosítása (1 mm csapadékra jutó termés) mûtrágyázás nélkül (kontroll) és harmonikus NPK tápanyagellátás mellett az 1. ábrán látható.

A kukorica igényét kielégítő kellő mélységû (30–35 cm-es szántás) víztakarékos talajmûvelést kell alkalmazni.

A hibrid igényének, a termőhelyi adottságoknak, a víz- és a tápanyagellátás mértékének megfelelő tőszámot kell biztosítani.

Az optimálisnál nagyobb tőszám nagymértékben növeli a kukoricaállomány dinamikai vízigényét a tenyészidő kritikus időszakában (a megtermékenyülés, szemtelítődés időszaka) VII. 15.–VIII. 20. (2. ábra).

Az optimálisnál nagyobb tőszám esetén nő a meddőtövek részaránya, csökken a termés. A hibridek tenyészidejétől és tőszám sûríthetőségétől függően elegendő a maximum 65–78 ezer tő/ha termőtő biztosítása.

A klímaváltozás következtében a termésbiztonság érdekében korábban kell vetni (április 5–25.). Erre alkalmasak a jó csírázáskori hidegtûréssel rendelkező, jó Cold-teszt értékû kukoricahibridek.

Az optimális vetésidő intervallumon belüli korábbi vetéssel hamarabb következik be a hím és nővirágzás (VI. 20–30.), kedvezőbb időszakra esik a megtermékenyülés, szemtelítődés időszaka. Korábbra tevődik a fiziológiai érés (a szem csutka felöli fekete réteg kialakulása), mely időponttól további tápanyagbeépülés–termésnövekedés már nincs, megkezdődik a szemtermés vízleadása. Ennek következtében nemcsak a termésbiztonság nő, hanem a betakarításkori szemnedvesség tartalom is jelentősen csökken, alacsonyabb lesz a szárítási költség.

A termésingadozás mérsékelhető, a termésbiztonság növelhető a hatékony növényvédelemmel, különösen a szakszerû vegyszeres gyomirtással. Leghatékonyabb a posztemergens technológia alkalmazása, jó szerkombinációval, a gyomok megfelelő fejlettségi állapotánál. Ha a gyomok túl fejlettek, akkor nem csak a gyomirtás hatékonysága, hanem már a kukorica termése is csökkeni fog. Olyan vegyszerkombinációt kell alkalmazni, amely nemcsak a kikelt gyomokat írtja ki, hanem a magról kelő egy- és kétszikû gyomok csírázását is megakadályozza.

A kártevők ellen – különösen az amerikai kukoricabogár és lárvája ellen – védekezni kell.

A termés intenzitásának, a ráfordítás színvonalának megfelelő termőhely és hibridspecifikus termesztéstechnológiát kell alkalmazni.

A fenti tényezők és a szakmai kritériumok betartásával az évjárat okozta termésingadozás jelentősen mérsékelhető.

Dr. Sárvári Mihály–Boros Beáta