Így egyre égetőbb kérdéssé válik, hogy tudományos kutatások által alátámasztva meghatározzuk a gazdasági állatok jóllétét befolyásoló tényezőket a jelenleginek megfelelő szintû követelményrendszer figyelembe vételével. A WELANIMAL projekt vallási, etikai, társadalmi és gazdasági szempontból részleteiben tárgyalja az állattenyésztésben és élelmiszeriparban dolgozó szakemberek, valamint a fogyasztók állatjólléthez fûződő viszonyát hat ország, Bulgária, Görögország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Törökország hét partnerintézményének a közremûködésével. Ezen túlmenően jogi kezdeményezésekkel és nyilvános akciókkal kívánja javítani az állatok jóllétét, úgy, hogy az valamennyi ember számára etikai és morális kérdéssé váljon. A projekt eszközrendszere kiegészül korszerû, számítógépre alapozott információs és kommunikációs technológiával, amely lehetővé teszi, hogy a projekt eredményei hatékonyan, olcsón és rövid időn belül eljussanak a célcsoportokhoz, valamint a további lehetséges felhasználókhoz.
A Mosonmagyaróváron, a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudomány Karán 2008 október 9-én Prof. Dr. Iváncsics János születésének 70. évfordulója alkalmából rendezett XXXII. Óvári Tudományos Napon külön angol nyelvû szekcióülés vitatta meg a projekt első eredményeit.
A projekt koordinátora a konzorcium (Bozkurt Z., Mishev P., Sossidou E. N., Szûcs E., Gaál K., Cziszter L. és Venglovsky J.) nevében röviden ismertette a WELANIMAL projekt céljait, azaz a magyar koordinációban korábban sikerrel lezárult WELFOOD szakképzés-fejlesztési program eredményeinek az állatjólléttel, a környezet állatokra és azok jóllétére gyakorolt hatásával, valamint az élelmiszerminőséggel és -biztonsággal kapcsolatos tananyagainak az átvételét, adaptálását és továbbfejlesztését a közép- és délkelet-európai régiókban, figyelembe véve azok sajátosságait.
A WELANIMAL projekt témakörei: az állatok életkörülményeinek a javítása állatjólléti szempontból a nevezett régiókban, az állatok jóllétét biztosító feltételek elemzése nagyüzemi állattenyésztő telepeken, az állatjóllét fogalmának átfogó definiálása különböző szociális, gazdasági, kulturális és vallási hatások felmérésével, az állatok egészségi állapotával kapcsolatos hatótényezők szerepének tudományos adatokkal alátámasztott vizsgálata a „farmtól az asztalig” az élelmiszer-előállításban, a termelési rendszerekkel kapcsolatos ismeretanyagok bővítése, amely hozzájárulhat új technológiák kifejlesztéséhez, és ezekben jártas szakemberek képzéséhez. A projektben részt vevő partnerek elő kívánják segíteni a humánus, a fogyasztók etikai és morális elveinek megfelelő állatitermék-előállítás fejlesztését. A WELANIMAL projekt célcsoportjai: felsőoktatásban tanulmányokat folytató és oktatást végző oktatók alap- (BSc) és mesterképzésben (MSc), továbbá az ágazatban foglalkoztatott szakemberek és alkalmazottak, mezőgazdasági dolgozók, állattenyésztők, állattartók, állatszállítók, vágóhidak és élelmiszerüzemek dolgozói és azok családtagjai.
Sossidou E. N., Bozkurt, Z., Szûcs E., Gaál K., Konrád Sz., Cziszter L., Mishev P. és Venglovsky J. előadásának a tárgya a gazdasági állatok jóllétével kapcsolatos európai kutatás volt. Az előadó ismertette az állatjólléttel kapcsolatos korábbi és folyamatban lévő kutatási uniós projekteket megadva azok hozzáférhetőségét, bátorítva az összes érdekelt részvételét az állatvédelemre vonatkozó kutatásokban, valamint a téma jelentőségét a törvényalkotásban figyelembe véve ökonómiai szempontokat is és kiemelve a további kutatások szükségességét és összefoglalva az eddigi eredményeket és európai kilátásokat.
A szakoktatás témakörében Sossidou E. N., Stamatis D., Szûcs E. és Geers R. az állatjólléttel foglalkozó oktatási anyagok minőségbiztosítási kérdéseit tárgyalja a WELFOOD projekt keretében kidolgozott információs és kommunikációs technológiára alapozott tanterv és tananyagok alapján. A minőségbiztosítási rendszer három pilléren nyugszik. Nevezetesen: (1) tartalom, (2) didaktika, és (3) az ICT-re / e-learning-re alapozott módszertan színvonala. Gaál K. és Konrád Sz. a mesterképzés (MSc) szintû szakirányú ökológiai állattartás állatjólléti vonatkozásait ismertették a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának az Állattenyésztés-tudományi Intézetében (Mosonmagyaróvár).
Szûcs E., Geers R. és Sossidou E. N. előadásban az állatjóllét etikai alapjait elemzi vallási (teremtésvédelem), etikai, erkölcsi, és szocio-ökonómai szemszögből. A gazdasági állatok termék-előállításában az értékmegőrző (fenntartható) fejlődésnek (sustainability) kettős alapja van: (1) az ember felelőssége, kötelezettsége és viselkedésmódja a természet iránt vagy szemben (stewardship), valamint (2) az egyéni tanulással elérhető kívánatos szakmai ismeretek, tanulással megszerezhető készségek és képességek nagyfokú gondossággal és felelősséggel végrehajtott gyakorlati alkalmazása az állati-termék előállítás valamennyi szakaszában „az asztaltól az istállóig” (stockmanship). Az ember ugyanis egyrészt része a teremtett világnak, másrészt kötelezettségei vannak annak mentésében, megőrzésében és fenntartásában az utánunk következő nemzedékek számára. Az embernek felelőssége tudatában meg kell találnia, és érvényesíteni kell a megkülönböztetéshez szükséges szempontokat és ismérveket arra nézve, hogy bár tudományosan és technológiailag megvalósíthat, erkölcsileg azonban nem tehet meg. Miután az ember a környezetet alkotó világ része, azzal harmóniában kell élnie, annak védelme, gondozása, építése egyben önvédelmet is jelent. Az embernek ugyan morális szempontból joga van más fajok növényi és állati termékek előállításához és felhasználásához, mégis, tisztában kell lennünk azzal, hogy a gazdasági állatok érzékeléssel bíró lények, tudatában vannak a jó közérzetnek, de képesek szenvedni is.
A szarvasmarha fajra nézve tartott előadások témakörei részben tejelő-, másrészt a húsmarha-tenyésztés kérdéseit érintették. A nagy tejtermelő-képességû tehenek takarmányozásában előforduló kritikus pontokat keresve Gergácz Z., †Báder E. és Szûcs E. vizsgálataikban arra keresték a választ, hogy a tehenek helytelen takarmányozására visszavezethető kedvezőtlen jólléti és egészségi állapot miképpen manifesztálódik a kondícióban és a jelenség élettani hátterében. Megállapítják, hogy az ellés előtt és közvetlenül ellés utáni kondíciópontozás a gyakorlatban hasznos eszköz lehet a kritikus pontok meghatározásában és a helytelen takarmányozás által okozott kockázatok kivédésében. Az anyagcsereprofil vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az ellés után rövid időn belül éri el mélypontját a glükóz szintje (2,45 mmol/l), már ellés után átlag 3 nappal „csúcson” van az FFA/NEFA (0,256 mmol/l), és ez szubklinikai zsírmobilizációs rendellenességet jelez. Két hét múlva a súlyos energiahiány miatt átlépi a fiziológiás érték felső határát az acetecetsav (0,108 mmol/l), utalva azokra a kóros folyamatokra, amelyek ketózishoz vezetnek.
Folyamatában a következő mutató, a hemoglobin (5,58 mol/l) másfél hónappal az ellés után eléri mélypontját, a kondíció (KP=2,65) csökkenése az elléskori KP-hoz képest „csak” 0,83 pont. Ellés után átlag 3 nappal nagyon magas értéket mutat az AST (109 U/l) értéke, amely később sem csökken a fiziológiás (80 U/l) szint alá. A májsejtek károsodása csak részben vezethető vissza a fokozott zsírbontásra. A vér karbamid koncentrációja minden ellés utáni csoportban meghaladta a referenciaérték maximumát (5,0 mmol/l), emelve a máj kapacitásának leterhelését, fokozva a szervezet negatív energia deficitjét. A vizeletben a karbamid értékek ellés után csak 4 és fél hónappal haladja meg a normál érték maximumát (300 mmol/l).
A kapott eredmények mögött egyértelmûen helytelen takarmányozási gyakorlat húzódik meg. NSBÜ értékei már az ellés előtti napokban savterhelést jeleznek (80,34 mmol/l), s ez közvetlenül ellés után is fennmarad (84,95 mmol/l). Ellés után átlagosan 18 nappal szûnik meg a szubklinikai bendőacidózis veszélye. Ezért az acidózis elkerülésére ellés után kémiai puffereket adagolnak, leggyakrabban nátrium-bikarbonátot és magnézium-oxidot. A vegyületek gyorsan képesek emelni a pH-t a bendőben, de hatásuk nem fog megállni az optimálisnak tartott 6,5-7,0 között, lúgosítják a bendőfolyadékot, súlyosabb esetben bendőatóniát okozva. A vizelet pH eredmények igazolják a hibás takarmányozási gyakorlatot: az ellés után átlag 18 nappal az értékek meghaladták a fiziológiás szint felső határát (pH=8,4). Szabó F. előadásában a húsmarhatartás állatjólléti és környezetre gyakorolt hatásait taglalja.
Kifejti, hogy miután a húsmarhát faji igényeinek megfelelő természetes környezetben tartjuk és a szabadtartásos hízlalás sem jelent számára faji igényeiktől gyökeresen eltérő környezetben más technológiai rendszerekhez képest, a marhahús „etikus” vagy „humánus” terméknek tekinthető. Annál is inkább, mert a tartásából és az alkalmazott technológiai rendszerekben kiküszöbölték az állatvédelmi szempontból kifogásolt elemeket. Ugyanakkor a globális felmelegedés következményeként – noha a húsmarha kiválóan képes alkalmazkodni a szélsőséges viszonyokhoz – az ebből eredő tényezők megterhelők lehetnek az állat közérzete szempontjából. A technológiai mûveletekből eredő hatásoknak lehetnek vonatkozásai az állatok jólléte szempontjából.
Néhány példa: egyedi megjelölés, válogatás, mozgatás, rakodás, szállítás, ivarzó egyedek megfigyelése, mesterséges termékenyítés, vemhességvizsgálat, felfúvódás kezelése, szarvtalanítás, belső és külső élősködők elleni védelem, körmözés, ivartalanítás, hiszen az állatok számára mindezek megterhelést jelentenek, zavarhatják a közérzetet és fájdalmat okozhatnak. A magyarszürke szarvasmarha fenntartásának és megőrzésének az elősegítése céljából Radácsi A., Béri B., és Bodó I. és Czeglédi L. kutatásaiban a cél olyan génteszt kidolgozása volt, amellyel egyszerûen megállapítható, vajon a marhahúsból előállított termék (szürkemarha csemege szalámi, szürkemarha csípős paprikás szalámi, szürkemarha párizsi, vörösboros szürkemarha pörkölt, paprikás bioszalámi) valóban magyar szürkemarhahús felhasználásával készült-e. A vizsgálatokban PCR-RFLP módszer segítségével meghatározták több hazai szarvasmarhafajta (magyarszürke, magyartarka, limousin, charolais és holstein-fríz) MC1R genotípusait és allélgyakorisági értékeit, elemezve vajon a teszttel lehetséges-e a termékek eredetének fajta szerinti elkülönítése. Az eljárás segítségével igazolták néhány szürkemarha húsból készült termékről, hogy azok valóban magyar szürkemarha húsából készültek.
Cziszter T. L., Acatincai S., Staciu G., Tripon I., Gavojdian D., Erina S. és Baul S. előadásnak a témaköre kifejezetten gyakorlati témát érintett, nevezetesen az előadók egy olyan kutatás előzetes eredményeiről számolnak be négy bánsági szarvasmarhatartó telepen végzett felmérés alapján, amelynek a célja a borjak jólléti státuszának a felmérése volt. Az Európa Tanács 91/629/EEC számú irányelve szerint kérdőívet állítottak össze a felmérésekhez. A vizsgálatokat a tejtípusú borjakon kezdték és kiterjesztették hízóborjakra is. A kérdéssort két kategóriába sorolták: minimum követelmények (elhelyezés, istálló, lekötés, alapterület, tisztaság, etetés) és kiegészítő információk (alkalmazottak szakképzettsége, nyilvántartások, mikroklíma).
A felmérés szerint a borjakat nyolchetes korig tartották egyedi ketrecekben. A ketrecek méretei és alapterülete megfeleltek az előírásoknak. Az épületek, a rekeszek és a felszerelések anyagai rendeltetésszerû használatra alkalmas anyagokból készültek. A felszerelések állapotát naponta ellenőrzik a telepeken. A négy közül az egyik telepen mesterséges szellőztetést is használnak. A telepeken mesterséges megvilágítás is rendelkezésre áll. A berendezésekben a borjak számára elegendő hely állt rendelkezésre a lefekvéshez, a felálláshoz, a pihenéshez és az ápoláshoz, a négy telep közül háromban rendszeresen takarítottak. A borjak világrajövetelük után időben fogyaszthattak föcstejet, borjútejet és szilárd takarmányokat mind a négy telepen. A mikroklíma az ajánlott határértékek között változott. Megállapítható, hogy a borjúneveléshez és borjúhizlaláshoz szükséges előfeltételek általában megvoltak egy telep kivételével.
A baromfi fajjal foglalkozó előadások között Szalay I. ismertette a Kárpát- medencében tartott őshonos fajták megőrzésére, a hagyományok ápolására irányuló hazai törekvéseket. A feladat a természetes tartásra és ökológiai gazdálkodásra legalkalmasabb, magyar őshonos vagy régen honosult fajok és fajták megőrzése és fenntartása. Az előadó ismertette a Kárpát-medencében tartott fontosabb régi magyar baromfifajokat és fajtákat: magyar tyúk, erdélyi kopasznyakú tyúk, rézpulyka, bronzpulyka, gyöngytyúk, magyar lúd és fodrostollú változata, magyar kacsa. Téma tárgyát képezte továbbá a génbankok fenntartása és szerepe a kutatásban és az oktatásban, valamint a hagyományos baromfifajták hasznosítása a természetes, ökológiai állattartásban és az érzékeny területek, nemzeti parkok védelmében a hagyományos mezőgazdasági gyakorlat helyreállításával és megőrzésével. Bozkurt Z., Bayram Í., Gücüyener Ö. és Lenger Ö. F. előadásában ismertette a Törökországban tojókkal végzett legújabb vizsgálatok eredményeit.
A kísérletben 16 hetes jércéket 3 szintes ketrecekben helyeztek el, szintenként eltérő telepítési sûrûség (211,8; 274,5 és 370,6 cm2/egyed) mellett. Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyobb telepítési sûrûség pozitív hatást gyakorolt a kis és közepes növekedési erélyû genotípusokra, azonban kedvezőtlenül hatott a nagy növekedési eréllyel rendelkező genotípusra. Az élénk vérmérsékletû genotípusok mutatói rosszabbak voltak a felső és alsó szinten. A vizsgálat eredményei igazolták, hogy a telepítési sûrûség meghatározásához figyelembe kell venni genotípust és ketrec szintjét, ezzel javítható a tyúkok jólléte és teljesítménye.
Kovácsné Gaál Katalin–Konrád Szilárd
–Szûcs Endre–Gergácz Zoltán
