A búza kártevői közül elsőként, a korábban nagyobb jelentőségû gabona futrinkát (Zabrus tenebrionides) kell megemlíteni. Károsítása elsősorban 2008 őszén az ugyanarra a területre visszavetett gabonák állományában, illetve árvakelésben jelentkezett. Az évente egy nemzedékes, lárva alakban telelő rovar fő károsító alakja maga a lárva (1. ábra).
A kárképe alapján „csócsárlónak” is nevezett kampodeoid típusú lárva ősszel a fejlődő gabona töve mellé fúrt aknában él, és a fiatal növény leveleinek rágásával okoz kárt. Jelenlétéről kiválóan árulkodnak közelről megvizsgálva a szalagosra rágott kis növények. Tömeges felszaporodása esetén állománypermetezés megvalósítása is indokolt, amely szerencsére 2008-ban nagy felületen nem volt jellemző. Kártételére a jövőben is olyan őszi búza területeken kell számítani, ahol a termesztéshez szükségszerûen hozzátartozó kötelező vetésváltást nem tartjuk szem előtt, vagy „káros” gabona elő-, utóveteményt illesztünk a vetéstervbe.
A gabonák népes kártevőfaunájának jól ismert csoportját alkotják a levéltetvek, amelyek őszi megjelenéséről szintén említést kell tenni. A Kárpát-medencében öt faj [jelentőségük sorrendjében: gabona-levéltetû (Macrosiphum avenae) zöld gabona-levéltetû, (Shizaphis graminum), zselnicemeggy-levéltetû (Rhopalosiphum padi), halványzöld rózsa-levéltetû (Metopolophium dirhodum), orosz búza-levéltetû (Diuraphis noxia)] károsít többek között őszi búzában is. A soroló búza állományokba folyamatos a levéltetû kolóniák betelepülése. Bár kártételük tavasszal, a vegetációs tömeg növelésének időszakában nagyobb jelentőségû, de az őszi szívogatás, és azon belül is a vírusközvetítés mindenképp említést érdemel. E rovarok közvetítésével terjedő búza csíkos mozaik vírus növekedés gátlást, sárgulást idéz elő fiatal gabonán. A betegség elleni védekezés elsődleges módja az egészséges, fémzárolt vetőmag alkalmazása, inszekticides csávázás és állománypermetezés. Tulajdonképpen ez a jelenség magyarázta a nagyobb felületen elvégzett őszi peszticides kezelések megvalósítását.
A száraz, meleg ősz következtében a kabócák mellett nagyobb számban megfigyelhető csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) is kárt okoz a búzában. E gabonalégy a fritléggyel (Oscinella frit) együtt szintén egy népes csoportot, a búzában károsító kétszárnyúakat (mintegy 13 faj) képviselik. Károsítása foltszerûen jelentkezik, azonban ritkán táblaméretû kártételt is okozhat. Évente 3–4 nemzedékben megjelenő rovar, lárva alakban telel növényi maradványokban. Kártételének hatására a juvenilis növény „hagymaszerûen” duzzad, súlyos esetben vezérhajtás elhalás is bekövetkezhet. A legjobb védelmet a fertőzött gabona szármaradványok alászántása, és az inszekticides vetőmagcsávázás nyújtja.
Az állati károsítók sorát bezárva még a mezei pocok (Microtus arvalis) kártételét kell említeni. A meleg tavasz, nyár, enyhe ősz elősegítette a rágcsálók felszaporodását. Így az akkumulátor területnek számító, sûrû térállású kultúrákban néhol tömegesen figyelhetők meg (2. ábra). Jelenlétükről a foltszerûen kipusztított állományok egyértelmûen árulkodnak. Védelem a vérzékenységet előidéző rodenticidek kijuttatásától várható. Emellett egy esetleges kontakt, hideg téli időjárás nagymértékben gyérítené a telelő mezei pocok populációt is.
Az elmúlt éveket figyelve az egyik legfontosabb biotikus termésbizonytalanságot előidéző tényezővé váltak őszi búzában a fuzáriumok (Fusarium spp.). E kórokozók által előidézett szimptómák összetettek és a búza különböző fenológiai állapotában jelentkeznek az általuk kialakított tünetek. Egyaránt okozhatnak csírapusztulást, szár-, gyökérrothadást, és súlyos kalászfuzáriózist is. A betegség megjelenése fokozottabb visszavetett gabona állományokban, illetve kukorica elővetemény esetén (3. ábra).
A fertőzés mérsékelhető a fertőzött szármaradványok megfelelő módon történő alászántásával. A nagymértékû fertőzéssel járó, tavaszi állománykidőlés, pedig okszerû nitrogén mûtrágyázással és növekedés regulátor kijuttatásával elkerülhető.
A kórokozók közül meg kell említeni a vörös rozsda (Puccinia recondita) 2008 őszi megjelenését. Egyenlőre még észlelési szinten, de már az ország több pontján fellépett őszi gabonákban. Ugyanilyen minőségben említhető a gabona lisztharmat (Erisiphea graminis) is. Bár e mikroorganizmusok gyakran már ősszel megjelennek, jelentősebb károsításuk tavasszal a vegetatív és generatív fejlődés időszakában jelentkezik. A bokrosodás utáni állományzáródást követően a csapadékos, páradús időjárás optimális hátteret biztosít terjedésükhöz. A termés jelentősebb mennyiségi és minőségi értékvesztése egy a zászlós levél kialakulásának, illetve a kalászhányás időszakában szükségszerû fungicides permetezés elmulasztására vezethető vissza. Ebből adódóan e jelentősebb kórokozók ősszel tapasztalt megjelenése párosulva egy esetlegesen fellépő csapadékos tavaszi klímával, a búza állományok fokozottabb egészségügyi ellenőrzését, többszöri állománykezelését feltételezik.
A búza őszi teljes kórtani helyzetképének ismertetéséhez hozzátartozik a búza levélfoltosságát előidéző fajok említése. Ezen belül is az őszi vegetációs ciklusban jelentősebb szeptóriás levélcsúcs sárgulás és száradásról (Septoria tritici) kell pár szót ejteni. A betegség jelentkezése, szántóföldi terjedése a számára kedvező környezeti tényezők (15–20°C, a nedves növényállomány) együttállásával magyarázható. A védekezés preventív jellegû. A szisztemikus gombaölő szeres magcsávázás és a megfelelő mennyiségû, nem túlzott nitrogén kijuttatás kismértékben csökkentheti a betegség fellépését. Az ellene való hatékony védelem egyébként a tavaszi fungicides állománypermetezésektől várható.
Az említett károsítók mellé a tavaszi vegetációs periódusban újabb fajok csatlakoznak, növelve a gazdálkodás bizonytalanságát. Így a közeljövőben is fordítsunk megfelelő figyelmet gabona területeink védelmére, hiszen többek között ez a saját magunk jól meghatározott érdeke is. Emellett az okszerû, előrejelzésre alapozott állományvédekezéssel nem csupán élelmiszerekkel, takarmányokkal szemben támasztott növekvő piaci igényeknek, hanem az egyre többet hangoztatott fenntartható mezőgazdasági fejlődés kritériumainak is képesek leszünk megfelelni.
Dr. Keszthelyi Sándor
