Egy kis múltidéző
Engedtessék meg, hogy a visszapillantás határát a higany hatóanyagú csávázószerek betiltásának idején húzzam meg. Tenném ezt abban a hitben, hogy szinte onnan számíthatjuk a tapadásfokozó segédanyagokkal formált készítmények megjelenését a széles gyakorlatban. Ez volt talán az a mérföldkő, amely a csávázószerek formálásában egy új korszak kezdetét jelentette, lehetővé téve a vetőmagvak rétegelt kezelését is. Az első ilyen dupla magbevonatot az IKR nagyigmándi vetőmagüzemében készítették el a kilencvenes évek elején, amikor is egy gombaölő és egy rovarölő hatóanyagú csávázószert sikerült a magon egymásra rétegelni anélkül, hogy az első kezeléssel felhordott csávázószert részben leoldotta volna a második. És valójában innen számíthatjuk a vetőmagvak inszekticides csávázásának az üzemi gyakorlatban történő elterjedését is. Csak a történelmi hûség kedvéért említem meg, hogy ez a készítmény azóta a felhasználásból kivont lindán és a Thiodan márkanéven ismert akkoriban még számos más kultúra állománykezelésére is engedélyezett endoszulfán hatóanyagok kombinációja volt, amelyben a lindán a tartós hatásán kívül repellens tulajdonságával is hozzájárult a talajlakó kártevőktől való védelem sikeréhez.
Ez a rovarölő-szeres csávázószer valójában a csócsárolónak, azaz a gabonafutrinka lárvájának a kártételével szemben védte meg a sokszor önmagát követő őszi kalászos vetéseket.
Ezidőtájt jelentek meg a különböző ragasztóanyaggal formált csávázószerek is a piacon és vált közhasználatú szóvá az inkrusztálás is a vetőmagszakmában. A hatóanyagok magfelületre tapadását azonban úgy kellett megoldani, hogy a védőburok ne akadályozza a mag légzését, vízfelvételét, egyszóval a mag életfeltételeit éppen a legérzékenyebb csírázáskori életszakaszában. Éppen ezért az első ilyen mûanyag típusú ragasztóanyagok a „diszperz rendszerek diszkrét foltokban” követelményét kellett kialakítaniuk a mag felületén. Ez annyit jelentett, hogy a hatóanyag a tapadást fokozó adalékanyag segítségével foltszerûen helyezkedett el a mag felületén, nem akadályozva a szabad részeken annak vízfelvételét s légzését. Ugyanakkor azonban a színezékek is hasonló borítottsággal vonták be a magot, amely sokszor tarka, foltos kezelés látszatát keltette a vásárló gazda minősítő szeme előtt. Márpedig a gazda gyakran csak a szín fedettségéből következtetett a kezelés minőségére és a mag színezettségéből igyekezett megítélni a csávázást. A gyakorló gazda ma is sokszor a szemével vásárol, ezért fontos értékmérő a vetőmag színezettsége, miközben pedig a fémzárolt vetőmagot kísérő okmányok minden fontos értékmérőt pontosan rögzítenek.
Visszakanyarodva a „mérföldkőhöz”, a rétegelhetőség sikerének kulcsát nyilvánvalóan a csávázószer formulációjában, valamint a felvitel technikai megoldásában kellett keresni, ezért első lépésként egy olyan természetes – mondhatni magbarát – ragasztóanyagot kellett kifejleszteni és csávázásra alkalmassá tenni, amely akár teljes magborítottság esetén sem rontja a mag csírázási esélyeit. Akkoriban erre a feladatra a csont- vagy bőrenyv kínálkozott a legalkalmasabbnak. Ebből született meg a Biosild termékcsalád, amelynek tagjai már a rétegelhetőség kritériumát is teljesítették. Ehhez azonban pontos adagolású csávázó gépekre is szükség volt, amit akkoriban a közép-európai térségben is legkorszerûbbnek számító IKR vetőmagüzemben találtak meg a csávázószer formulációkat fejlesztő szakemberek. És ez indította el – mai szóhasználattal szólva – a precíziós csávázási technológia kidolgozását és bevezetését is a vetőmaggá készítés munkájában. Mert azt talán már felesleges is mondani, ismételgetni, hogy a legígéretesebb mag is valójában csak a vetőmagüzemben válik vetőmaggá.
Merre fordul a csávázás iránytûje napjainkban?
A gyártmányfejlesztők munkájának sikerét többnyire a gyakorlat szokta minősíteni. A csávázószerek keresletét úgyszintén a használatuk során felbukkanó problémák megoldásának sikere is meghatározhatja. A talajfertőtlenítés drága és környezetünket nagy kémiai terheléssel sújtó eljárása helyett a rovarölő szeres csávázás számos szempontból kedvezőbb megoldásnak ígérkezett. Ismerve hazai csávázószer-felhasználásunk kultúránkénti megoszlását, miszerint a kalászosok vetőmagjára kerül a készítmények 80%-a ezért a fejlesztések célja is ebbe az irányba fordult. Ebbe az irányba, mert a várható kereslet nagysága a fejlesztési költségek megtérülésének kisebb kockázatát prognosztizálta, aminek ugyan az elvárható biológiai hatékonyság biztosítása a feltétele és ezt a sûrûsoros vetés könnyebben teljesíti.
Tehát a virtuális iránytû a gombaölő-szeres csávázószerek fejlesztési céljai mellett erőteljesen a rovarölő-szeres készítmények irányába fordult el.
Milyen hozadékai voltak és vannak ennek napjainkra?
Az első hasznot talán a talajélet kémiai terhelésének csökkenésével kasszírozhatta be az élő természet. Látszatra ugyan, mert az igazi eredményeket a felszívódó inszekticides csávázószerekkel lehetett elérni, de ezekkel együtt újabb megoldandó problémák tornyosultak a fejlesztők elé. Egyrészt nagyon pontos adagolást követelt meg ezeknek a szereknek az alkalmazása, azaz megnőtt a magkezelés fitotoxicitási kockázata, másrészt néhány hasznos élő szervezetre – így pl. a méhekre – sem sikerült megbízható szelektivitást biztosítani használatukkal. A pontos adagolás ilyen fontos kritériuma a csávázó gépek mûszaki-technikai fejlesztését generálta. Ennek talán végső célja lehet, hogy a magon mért hatóanyag pontos adagolását lehessen szabályozni. Ezzel a csávázószerek felhasználási útmutatójában a dozírozást is át lehet majd váltani a napjaink vetőmagtonnánkénti kg, vagy liter csávázószer adagjairól, például mikrogramm per mag meghatározásra.
A csávázószer hatóanyagok és azok szerformái között már ma is találkozhatunk az ilyen készítmények előfutáraival. A vetőmagszakmában otthonos gazdák talán olyan terméknevekre is emlékeznek, amelyeket csak szigorú mûszaki ellenőrzésen átesett s ennek tanúsítványával rendelkező csávázó gépekkel lehetett a magra felhordani.
És hogy napjaink mennyire nélkülözhetetlen technológiai elemévé vált az inszekticides csávázás azt az őszi káposztarepce példája mutatja. A repce vetőmagon ma már fontosabb szerepet tölt be a felszívódó inszekticides csávázószer a hagyományos fungicides kezelésnél. Mára már nincs is olyan fémzárolt vetőmag, amely enélkül kerülne forgalomba. Míg a viszonylag költségesebb rovarölő szeres csávázás eleinte a kukorica vetőmagokat célozta meg – hiszen vetőmagnormája nagyságrendben tized része az őszi búzáénak, így ennek a kezelésnek a hektáronkénti ráfordítása is arányosan kevesebb – addig ezt a védekezést, különösen a kukoricabogár megjelenése és terjedése óta a géntechnológia biztatóbb megoldásokkal képes helyettesíteni.
A kalászosokban megjelenő vírusproblémák – amelyek feltehetően a klímaváltozás s a fajtaérzékenység következtében majd technológiai kényszerlépésekre szorítják a termesztőket – ugyancsak elősegítik a felszívódó inszekticidek csávázószerként történő alkalmazását. Napjainkban az őszi árpában a vírust terjesztő levéltetvek elleni védekezés sikeres eszköze lett a felszívódó rovarölő-szeres csávázás.
Ezek a piaci, vagy határozzuk meg inkább úgy, hogy termesztői igények tehát jelentős hatást gyakorolnak a csávázószer fejlesztésben dolgozó kutatók célfeladatainak meghatározására is. Ez pedig a csávázógépek mûszaki fejlesztését is a megbízható, számítógépes ellenőrzéssel vezérelt a magokon is pontosan mérhető adagolásra képes technikák alkalmazására készteti majd. Akár a vetőmagüzemek piacfelosztásának egyúttal eszköze s újrarendezője lehet a jövőben.
Most pedig lássuk a mai gyakorlatot és nézzük meg, milyen készítmények közül választhatnak a kalászosok vetőmagjainak kezelésére gombaölő és rovarölő hatóanyagú csávázószerekből a felhasználók. A fenti táblázatban azonban csak azokat a csávázószereket soroltam fel, amelyek a mindennapi gyakorlatban a kereskedőknél be is szerezhetők, nem említve meg azokat a permetező szereket sem, amelyeknek engedélyokirata magkezelésre történő felhasználásukra is kiterjed. Elég széles a csávázószerek választéka, hogy érvényesülhessen; a csávázzunk csávázószerrel üzenet tartalma is, hiszen a csávázószerek segédanyag-rendszerét a gyártmányfejlesztők a vetőmagok tulajdonságaihoz igazították, nem is említve a színezés jelentőségét.
Aki persze fellapozza az engedélyezett „Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok 2008” címû összefoglaló tájékoztató kiadványt, még számos csávázószerről olvashat benne. Olyanokról is, amelyeknek ugyan van létező engedélyokiratuk, de már rég kiszorultak a kereskedelmi forgalomból, és olyanokról is – köztük magkezelésre engedélyezett permetező szerekről – amelyek költségmegtakarítási megfontolásból inkább kényszermegoldások lehetnek. Csak ismételni tudom a cipőt a cipőboltból elkoptatott reklámszövegnek napjainkban is aktuális és érvényes változatát: csávázzunk csávázószerrel! Vetőmagcsávázásra csávázószert használjunk!
Dr. Inczédy Péter
