1. A vizsgált növénytermelési ágazatok

A vizsgálatok a mezőgazdasági termelés gépi munkavégzési folyamatainak modellezésével valósíthatók meg. A modellben, szántóföldi növénytermelés esetében, élelmiszeri célú felhasználásra alkalmas kalászos gabonát, takarmány- és energia-növényként hasznosítható kukoricát, valamint élelmiszeripari és energianövényként hasznosuló olajos növényeket – mint a napraforgó és a napjainkban igen népszerû repce – tartalmazó vetésterv került alkalmazásra. A szabadföldi zöldségtermelésnél kalászos gabonát, csemegekukoricát, hagymát és gyökérzöldséget tartalmazó vetéstervvel számoltunk, míg ültetvénymûvelésnél szőlőtermelő gazdaság adataira alapoztuk számításainkat. Az üzemi méret függvényében az egyes növények vetésterületének aránya az agronómiai és termesztéstechnológiai feltételek teljesülését szem előtt tartva lett kialakítva.

2. A modellszámítások ismertetése

A gépek adott termelési körülmények közötti mûszakóra-teljesítését figyelembe véve átfogó rendszer alakítható ki a kis, közép és nagyüzemi méretekhez igazodó erőgéprendszer felépítéséhez. Meghatározható a különböző teljesítményszintû erőgépek és eltérő funkciójú betakarítógépek saját tulajdonban történő használatának területi mérethatára és költségterhe, valamint a ledolgozandó mûszakórák száma, mely a géphasználat hatékonyságát, költségét is befolyásolja.

A modell-számítások ágazattól függően 2–1000 ha-os üzemi méret tartományban a géprendszer-kialakítás meghatározó üzemi méret-pontjait érintették. Ezek alapján a mezőgazdasági birtokstruktúra nagyobb szeletét tekintve tehetők megállapítások.

3. A modellszámítások eredményei alapján levonható, az erőgéprendszer összetételére és az erőgépek mûszakóra-teljesítésére vonatkozó következtetések

3.1 A minimális használati költségû géprendszer teljesítmény-kategóriák szerinti összetétele az üzemi méret függvényében a különböző növénytermelési ágazatokban

A vizsgálatok során az univerzális erőgépek kategorizálása motorteljesítmény szerint történt, e mellett az önjáró gabona betakarítógép funkció is figyelembe lett véve. Az egyes területekhez rendelt erőgéprendszer összetétele az erőgép-kategóriák szerint lett meghatározva. Adott, a magyarországi sajátosságokat jellemző vetésszerkezet, termesztéstechnológia, gépi munkavégzési körülmények mellett, az üzemi méret függvényében kialakuló költséghatékony erőgéprendszer kategóriánkénti összetételét tekintve, szabályszerû összefüggések állapíthatók meg.

A különböző üzemi méretekhez rendelhető traktorok száma szántóföldi növénytermelésnél a következő:

1) Száz hektár alatti üzemi méreteken egy darab traktorral számolunk.

2) Száztól ötszáz hektárig két darab eltérő teljesítményû traktor használata szükséges.

3) Ötszáz hektártól mindkét teljesítmény-kategóriához tartozó traktorból két-két darab szükséges a munkamûveletek időben és minőségben történő elvégzéshez.

A területegységre jutó, saját tulajdonú erőgépek darabszámát elemezve megállapítható, hogy minimális használati költségû erőgéprendszer esetén már 50 hektártól az erőgép-ellátottság kedvező. Az ökonómiailag legkedvezőbb érték 200 hektár felett alakul ki, ekkor maximálisan 1 erőgép elégséges 100 ha megmunkálására (1. ábra).

A különböző üzemi méretekhez rendelhető traktorok száma szabadföldi zöldségtermelés esetében:

1) Ötven hektár alatti üzemi méreteken egy darab traktorral számolunk.

2) 50-től 200 hektárig, két darab eltérő teljesítményû traktor használata szükséges.

3) Kétszáz hektár felett mind a darabszám, mind a teljesítmény-kategória nő a munkamûveletek időben és minőségben történő elvégzését biztosítandó.

Az erőgépek fajlagos darabszámát elemezve megállapítható, hogy minimális használati költségû erőgéprendszer esetén az ökonómiailag legkedvezőbb erőgép-ellátottsági szint 100 hektár felett alakul ki, amely százhektáronkénti 1 darab traktorral jellemezhető.

A különböző üzemi méretekhez rendelhető traktorok száma ültetvénymûvelésnél a következő:

1) Tíz hektár alatti üzemi méreteken egy darab kis teljesítményû traktorral számolunk.

2) 10-től 50 hektárig, szintén egy darab de már megnövekedett teljesítményû traktor használata szükséges.

3) Ötven hektár felett a darabszám nő a munkamûveletek időben és minőségben történő elvégzését biztosítandó.

Ez esetben is az ökonómiailag legkedvezőbb erőgép-ellátottsági szint 100 hektár felett alakul ki, de itt már százhektáronként 2 darab erőgéppel kell számolnunk.

3.2. A teljesített mûszakórák száma az erőgép-kategória és az üzemi méret függvényében a különböző növénytermelési ágazatoknál

Az erőgépek eltérő üzemi méreteknél teljesíthető mûszakóráinak száma befolyásolja az erőgéprendszer kategóriánkénti összetételét;

• Szántóföldi növénytermelésnél a vizsgált legkisebb birtokméretnél (50 ha-ig) alacsony kihasználtság érhető el a traktoroknál: maximálisan 400–500 mûszakóra/év.

• Közepes gazdaságoknál (50–300 ha) ez a mennyiség nagyobb: 800–1400 mûszakóra/év.

• Nagyüzemeknél (300 hektár felett) a traktor-kategóriák már jelentős (1000–1800 mûszakóra/év) teljesítéssel rendelkeznek.

Okszerûen megválasztott kapacitású ga-bona betakarítógép háromszáz hektár feletti üzemi méreteknél évente mintegy 300 mûszakóra teljesítéssel jó kihasználtságot ér el, amely által a mûveleti költsége elfogadhatóvá válik.

Szabadföldi zöldségtermelésnél kalkulált teljesíthető mûszakórák száma az üzemi méret függvényében a következő;

• A vizsgált legkisebb üzemi méretnél (20 ha-ig) kis mértékû kihasználtság érhető el a traktoroknál: maximálisan 500 mûszakóra/év.

• Közepes üzemi méreteknél (20–100 ha) a mûszakórák száma már figyelemre méltó: 500–1000 mûszakóra/év.

• Nagyüzemi méreteknél (100 hektár felett) a traktorok üzemóra-teljesítése kiemelkedő, mintegy 1000–1800 mûszakóra/év.



A mûszakóra-teljesítés mértéke ültetvénymûvelésnél;

• A vizsgált legkisebb ültetvényeknél (20 ha-ig) a kis kapacitású erőgép alkalmazása mellett is csupán alacsony mértékû kihasználtság érhető el: maximálisan 600 mûszakóra/év.

• Közepes és nagy méretû ültetvényeknél (20 hektártól) ez a mennyiség nő és a traktorok már jelentős (600–1250 mûszakóra/év) teljesítéssel rendelkezhetnek.

Az egységnyi terület megmunkálásához szükséges gépi mûszakórák száma az üzemi méret növekedésével csökken. Szántóföldi növénytermelésnél kisüzemi méreteken 10–15 mûszakóra/ha/év valósul meg. Harminc és háromszáz hektár közötti tartományban 8–10 mûszakóra/hektár értékkel számolhatunk, e tartomány felett a hatékony munkavégzési terv megvalósulásakor állandósuló mintegy 6 mûszakóra/hektár figyelhető meg éves szinten (2. ábra).

Szabadföldi zöldségtermelés esetében kisüzemi méreteknél 20–25 mûszakóra/ha/év realizálódik. Ez az érték harminc és kétszáz hektár közötti tartományban 18–20 mûszakóra/hektár, de a hatékony munkavégzés kialakulásakor akár a kedvező 15 mûszakóra/hektár is megvalósulhat.

Ültetvénymûvelésnél kisüzemi méreteknél 35–40 mûszaóra/ha érhető el. Tíz és ötven hektár közötti tartományban hektáronként 25–30 mûszakóra teljesül, e tartomány felett a még mindig jelentős évenkénti 24 mûszakóra/hektár érték állandósul.

Megállapítható, hogy legtöbb gépi munkaóra az ültetvénymûvelés során szükséges egy hektárnyi terület megmunkálásához, ezt követi a szabadföldi zöldségtermelés, a sort pedig a szántóföldi növénytermelés zárja. Belátható, hogy legkevesebb gépi munkaidő ráfordításra a gabona és olajosnövény termelő gazdaságoknak kell számítaniuk. Az üzemi méret növekedésével mindegyik ágazatban csökken az egy hektár terület megmûveléséhez szükséges gépi munkaórák fajlagos száma, s az értékek közel megfeleződnek a kedvezőbb, hatékonyabb nagyüzemi körülmények közötti nagy teljesítményû gépekkel történő munkavégzés megvalósulásakor.

Kisüzemi méreteknél tapasztalható jelentős óraszám az élőmunka ráfordítást is növeli. Habár e méretkategóriájú üzemekben jellemzően kis teljesítményû gépek alkalmazására látunk példát, a gépek szerény kihasználhatósága miatt az állandó költségek jelentősek, s magas mûveleti költségeket indukálnak.

Az erőgépek kapacitásának okszerû megválasztása ellenére sem található olyan mûszaki megoldás, amely szántóföldi növénytermelés esetén mintegy 16–20 ha alatt, szabadföldi zöldségtermelés esetén 9–12 ha alatt és ültetvénymûvelés esetén 5–7 ha alatt költség szempontból elfogadható megoldást biztosítana. Ezen üzemi méretpontok alatt tapasztalható területegységre jutó magas gépi mûszakóraszám eredményeként a termelés gépi költségei jelentősek és a gazdálkodás eredményességét rontják.

A megnevezett, a hatékony géphasználatot nem biztosító üzemi méret határok alatti is megvalósítható saját tulajdonú géphasználat. Ez esetben jellemzően korosabb, az amortizációs időszakon túl lévő gépek kisüzemi, gondos felügyeletet és a gazda által sokszor saját hatáskörben történő szervizelést biztosító üzemeletetéséről lehet szó. Amennyiben mégis új gép beszerzése valósul meg, az esetben indokolt, ha annak kihasználása bérmunka szolgáltatással, illetve közös géphasználati formában történő üzemeltetéssel fokozható.

4. Összefoglalás

Kutatómunkánkkal és annak ismertetett eredményeivel célunk a különböző birtoknagyságokon gazdálkodók gépberuházási döntéseinek és géphasználati gyakorlatának szakmai támogatása, ezzel elősegítve az eredményes gazdálkodás feltételeinek megteremtését és a gépberuházási döntések racionális megalapozását.

Munkánk során igyekeztünk több ágazatra jellemző általános vetésterv és termeléstechnológiát figyelembe véve a géppark összetételét, a gépigényt, valamint azok kapacitás-kihasználásának mértékét érintve olyan általános útmutatót nyújtani, amely mind a gazdálkodók, mind a szakmai szervezetek számára bázisul szolgálhat, s további kutatási távlatokat nyithat meg a géphasználati költségek redukálásának terén.

Dr. Magó László

FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, Gödöllő