Ehhez pedig meg kell ismerni az adott növekedési stádiumában jellemző tápelem koncentrációkat. Csak így lehet a szükséges mikro- és makroelemeket a növényi szervezetbe juttatva elérni a kívánt hozamokat.
Az őszi búza (Triticum aestivum L.) hazánk legnagyobb területen termesztett kultúrnövénye. Magyarország mindig híres volt az ország területén termett jó minőségû búzáról, azonban napjainkban az ingadozó minőség sok gondot jelent a termelőknek. A minőségi problémák több tényező hatásának tulajdoníthatók, amelyek között az időjárási viszonyok mellett a hiányos tápanyagellátás is szerepet játszik (Kádár, 1992).
A jó minőségû termék előállításának alapfeltétele a harmonikus növénytáplálás, melynek alapvető letéteményese a növény tápláltsági állapotának számszerûsített meghatározása. Ehhez ismernünk kell az adott növekedési stádiumában jellemző tápelem koncentrációkat. (Jolánkai, 2003, Kádár, 1992, Sárdi és Balinkó 2003).
A növények makrotápelem-igényének kielégítése mellett a megfelelő mikroelem-táplálásról is gondoskodni kell. A szántóföldi növények közül a réz hiányára legerőteljesebben a kalászosok (búza, árpa, zab) reagálnak (Bergman, 1979, Graham, 1976, Grundon, 1991, Pais, 1980). A rézhiány-reakció genetikai meghatározottságára utal, hogy az elégtelen Cu ellátottság kedvezőtlen hatásai nem csupán a búzában, hanem a rozs × búza fajhibridben, a tritikáléban is erőteljesen megnyilvánulnak (Graham, 1978).
Magyar és nemzetközi kutatások egyaránt bizonyítják a réznek a nitrogén anyagcserében betöltött fontos szerepét. Ugyancsak számos kutatás foglalkozik a mikroelemeknek (Cu, Zn) termesztett növényeink és az őszi búza hozamára, valamint minőségi tulajdonságaira gyakorolt hatásaival (Lehoczky és Kiss 2001). Hazánkban Pollhammerné (1973, 1981) végzett eredményes réz- és cinktrágyázási kísérleteket az őszi búza minőségének javítása céljából. Flynn et al. (1987) Ausztráliában rézhiányos talajon végzett réztrágyázási kísérleteik alapján megállapították, hogy a pollenképződés előtti rézkezelés hatására a hozam, valamint a minőségi paraméterek egyaránt javultak.
A mikroelemek, elsősorban a Cu relatív hiánya gátolja a N felvételét, a kijuttatott N mennyiségének nagymértékû növelése viszont környezetszennyező. Az ebből adódó problémák megoldását jelentheti ezen Cu- és Zn mikroelemek UAN-oldattal való együttes, komplex formában történő adagolása. A lombtrágyázás során alkalmazott UAN oldatba adagolt mikroelemek kedvező hatásukat nem csak a jobb N hasznosulás útján fejtik ki, hanem felhasználásukkal biztosítható a növények egyenletesebb mikroelem-felvétele is (Schmidt et al. 2002, Kuduk, 1988). A fenti összefüggések vizsgálatára szántóföldi kisparcellás kísérleteket állítottunk be a réz- és cink-amin komplexek, valamint az UAN-oldat búzában történő hasznosulásának megismerésére. Az UAN-oldathoz réz- és cink-amin komplexet adagoltunk, majd ezen elemeknek az őszi búza hozamára és nedves sikér tartalmának alakulására gyakorolt hatását vizsgáltuk. További kísérleteinkben a liszt minőségét befolyásoló legfontosabb paraméterek, így a nyersfehérje-tartalom, valamint a sütőipari értékszám alakulását is nyomon követtük.
Kísérleti anyag és módszer
Szántóföldi kisparcellás kísérleteinket három éven keresztül végeztük rézben és cinkben hiányos, meszes Duna öntéstalajon a SOLUM Rt. területén Komáromban. A kísérleti terület talajvizsgálati eredményeit az 1. táblázat mutatja be. A kísérlet során az általunk előállított réz-, valamint cink-amin komplexek hatását vizsgáltuk az őszi búza nedves sikér tartalmának, valamint termésmennyiségének alakulására. A Cu- és Zn vegyületeket UAN-oldattal történt állománykezeléssel együtt alkalmaztuk.
A véletlen blokk elrendezésû kísérletben alkalmazott kezeléseket a 2. táblázat mutatja be. Az egyes kezeléseket a bokrosodás végének fenológiai fázisában (Fe. 5)
végeztük el. A kísérletben alkalmazott búzafajta a GK-Csörnöc volt.
A termés mennyiségi-, valamint minőségi tulajdonságainak meghatározása céljából az egyenként 10 m2 alapterületû parcellákról a termést parcellakombájn segítségével takarítottuk be. A mintákat a Pannon Gabona Rt. győri laboratóriumában vizsgáltuk. A kapott eredményeket variancia-, valamint regresszióanalízis segítségével értékeltük.
Tudományos eredmények és értékelésük – a Cu + UAN kezelések hatása a hozamra és a nedves sikér tartalomra
A különböző kezeléseknél mért hozamokat és nedves sikér tartalmakat a 3. táblázat mutatja be. Az elvégzett statisztikai értékelés az egyes években eltérő megbízhatósági szinteken mutatott különbségeket az alkalmazott kezelések hatására kialakult értékek között. Míg az első kísérleti évben a hozam, valamint a termés nedves sikér tartalma statisztikailag igazolható különbségeket nem mutatott, addig a további években a Cu növekvő adagjainak hatására 5,0-, illetve 1,0 %-os megbízhatósági szinten adódtak különbségek az egyes kezelések között.
A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a növekvő Cu-adagok mind a hozamot, mind a vizsgált minták nedves sikér tartalmát befolyásolták. Megállapításainkat a 3 év kísérleti átlageredményeivel elvégzett statisztikai értékelés is alátámasztja (4. táblázat).
Az elvégzett varianciaanalízis 0,1%-os megbízhatósági szinten igazolja az alkalmazott kezelések pozitív hatását az őszi búza hozamának alakulására.
Az egyes kezeléseknél mért nedves sikér tartalmak statisztikailag igazolható különbségeket nem mutattak. A nem igazolható összefüggések ellenére megállapíthatjuk, hogy az alkalmazott kezelések növekvő adagjainak hatására a minták nedves sikér tartalma az 1,0 kg ha-1 Cu dózisig emelkedett.
A vizsgálatok alapján az alkalmazott Cu kezelések növekvő dózisainak hatására a hozam az y = -0,563x2+1,3686x+4,4769 egyenlet mentén változik (R=0,9719, P=1,0%). Maximális hozam (5,31 t ha-1)
az y'=0 pontban, azaz 1,22 kg ha-1 Cu adag esetén várható. A nedves sikér tartalmak az emelkedő Cu-adagok hatására az y = -2,1973x2 + 4,5367x + 33,317 másodfokú egyenlet mentén alakulnak (R= 0,9425, P=5,0%). A kísérleti eredmények alapján a nedves sikér tartalom maximuma (35,66%) az 1,03 kg ha-1 Cu dózisnál adódik.
Az adott kísérleti körülmények mellett a Cu állománykezelés hatására bekövetkező hozamnövekedés és a nedves sikér tartalmak változása közötti összefüggést az y=5,4495x2-48,376x+140,93 egyenlet írja le. A kapcsolat jól jelzi, hogy bizonyos esetekben a tápanyagellátás javításával a növekvő hozamok mellett is mód nyílik az őszi búza sütőipari tulajdonságainak javítására.
A Zn + UAN kezelések hatása a hozamra és a nedves sikér tartalomra
A Zn kezelések hatása az egyes vizsgálati években eltérően alakult (5. táblázat). Az egyes kezelések között csak az utolsó évi hozam értékek mutattak statisztikailag igazolható különbségeket (P=5,0). A nem szignifikáns különbségek ellenére megállapíthatjuk, hogy a vizsgált paraméterek az emelkedő Zn-dózisokkal a 0,3 kg ha-1 Zn-adagig növekedtek. Ennél nagyobb Zn adagok a hozam, valamint a nedves sikér tartalmak csökkenését eredményezték.
Az összefüggéseket a 3 éves adatsor statisztikai értékelése is alátámasztja (6. táblázat).
A három év átlageredményeivel elvégzett statisztikai értékelés az egyes kezelések hozam-, valamint nedves sikér értékei között 1,0%-os szignifikancia szinten mutatott igazolható különbségeket. Az eredmények az egyes évekhez hasonlóan alakultak. A hozam-, valamint a nedves sikér értékek az emelkedő Zn-adagokkal a 0,3 kg Zn ha-1 dózisig növekedtek, ennél nagyobb adagok esetén azonban a vizsgált paraméterek csökkenése volt megfigyelhető.
Az elvégzett regresszióanalízis megmutatta, hogy a hozam az emelkedő Zn-adagokkal az y = 0,0545x2 –0,4204x + 4,9396 egyenlet mentén csökken (R=0,7085). A nedves sikér tartalmak az emelkedő Zn-adagokat az y = 0,0211x2-1,1151x + 33,691 egyenlettel leírható függvény mentén követik (R=0,9845, P=1,0%).
A Zn kezelések hatására előállt hozam-,
valamint nedves sikér értékek közötti összefüggést az y = -13,706x2 + 131,33x-281,15 regressziós egyenlet írja le (R=0,7846). Az összefüggés alapján megállapíthatjuk, hogy a Cu kezelésekkel ellentétben itt a hozamok növekedésével csupán mintegy 4,8 t ha-1 termésmennyiségig várható a nedves sikér tartalmak emelkedése. Ennél nagyobb termések esetében a vizsgálati eredmények szerint a nedves sikér tartalom csökken. Az összefüggés hátterében számos tényező állhat, közülük kiemelhető a kísérleti talaj rendkívül alacsony Cu-ellátottsága (1. táblázat), mely a hiány pótlása nélkül bizonyos termésszint felett a termés mennyiségi és minőségi paramétereinek limitáló faktorává válhat. A három éves
Cu, valamint a Zn kezeléseket összehasonlítva az egyes csoportok között statisztikailag igazolható különbségeket találtunk. Az elvégzett varianciaanalízis alapján megállapíthatjuk, hogy a hozam értékei 0,1%-os (F=18,83), a nedves sikér tartalmak 5,0%-os (F=5,62) megbízhatósági szinten mutattak különbségeket. Az eredmények alapján a réz-, illetve a cink kezeléseket összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a tesztnövény a maximális terméshozamot-, valamint nedves sikér tartalmat a Zn kezelések esetében jóval alacsonyabb dózis esetén érte el, mint a Cu kezeléseknél (1., 2. ábra).
A vizsgálati eredmények alapján valamennyi vizsgált paraméternél a rézkezelések eredményezték a legjelentősebb emelkedést.
Összegzés
Az őszi búza nitrogénigényének kielégítésére gyakran használnak N-oldatokat (pl. UAN) főként fejtrágyázás formájában. A N-oldatot a bokrosodás és a kalászhányás között célszerû kijuttatni a növényzetre. Jól ismert tény, hogy talajaink rézből és cinkből sok esetben jelentős hiányokat mutatnak. Mivel kísérleteinket is ilyen talajon végeztük, célszerûnek látszott a N-fejtrágya kiegészítése réz és cink mikroelemekkel. A réz és a cink egyaránt számos enzim alkotórésze, továbbá a réz a növények N-anyagcseréjében is fontos szerepet tölt be.
Kísérleteinkben a réz- és cink általunk előállított amin-komplexeit használtuk különböző koncentrációkban (0,1; 0,3; 0,5; 1,0; 2,0 kg ha-1) UAN-oldattal együtt kijuttatva. A kísérleteket három éven keresztül (1998–2000) folytattuk rézben és cinkben hiányos meszes Duna öntéstalajon, Komáromban. A vegyületek kijuttatása bokrosodáskor (Fe. 5) történt. A parcellák területe 10 m2 volt. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a rézzel és cinkkel kiegészített UAN-oldat hatására a hozamok emelkedtek. A legjelentősebb emelkedést a réz kezeléseknél kaptuk. A cink és a réz kezeléseket összehasonlítva megállapítottuk, hogy a cink kezelésnél a maximális hozamnövekedést alacsonyabb dózisoknál értük el, mint amekkora Cu-adag a maximális termés eléréséhez szükséges volt. A legjelentősebb hozamnövekedést a 0,3-ha-1-os Zn adagnál kaptuk. A Cu kiegészítésnél magasabb (1,2 kg Cu ha-1) dózisoknál értük el a maximális hozamot. A hozamváltozáshoz hasonló eredményeket kaptunk a nedves sikér tartalmak alakulásának vizsgálatakor. Legmagasabb nedves sikér tartalom a 1,03 kg ha-1 nagyságú Cu- adagok esetében várható. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a nedves sikér tartalom a Cu kiegészítések hatására Zn kezelésekhez képest jelentősebb növekedést mutatott. Az alkalmazott Cu kezelések során mért hozam-, valamint nyersfehérje értékek közötti kapcsolat megmutatta, hogy bizonyos esetekben a tápanyagellátás javításával a hozamok növelése mellett mód nyílik az őszi búza sütőipari értékmérő tulajdonságainak javítására is.
Dr. Szakál Pál1–Dr. Schmidt Rezső1
–Dr. Kalocsai Renátó2
–Dr. Barkóczy Margit1– Giczi Zsolt2
1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Kar, Mosonmagyaróvár
2 UIS Ungarn Laborvizsgálati
és Szolgáltató Kft., Mosonmagyaróvár
Felhasznált irodalom:
Bergman, W., 1979, Termesztett növények táplálkozási zavarainak előfordulása és felismerése Mezőgazdasági Kiadó, Budapest pp. 146
Dudgeon, G., C., Bolland, G., 1916., Work in connection with Egyptian wheat. Technical and scientific service, Bulletin, 7. p. 1–9.
Flynn, A.G., Panozzo, J.F., Gardner, W.K. 1987, The effect of copper deficiency on the quality and dough properties of wheat flour J. of Cer. Science 56, 4 p. 91–98.
Graham, R. D., 1976., Physiological Aspects of Time of Application of Copper to Wheat Plants, Journal of Experimental Botany, 271 p. 713–724.
Graham, R. D., 1978., Tolerance of Triticale wheat and rye to copper deficiency, Nature, 271 p. 542–544.
Grundon, N. J., 1991., Copper deficiency of wheat: effect of soil water content and fertilizer placement on plant growth, Journal of Plant Nutrition, 14, 5 p. 499–509.
Jolánkai, M., 2003., Tápanyag-visszapótlás, tápanyagellátás a növénytermesztésben. MTA. III. Növénytermesztési Tudományos Nap. Budapest, p. 16–22.
Kádár, I., 1992., A növénytáplálás alapelvei és módszerei, MTA TAKI, Budapest pp. 398
Kuduk, L., 1988, Influence of limiting with addition of copper on the initial growth of wheat. Yeszty Nankowe Akadémii Rolniczej We Whoelaxin, 47 p. 169–177.
Lehoczky, É., Kiss, Zs., 2001, Cadmium and Zinc uptake by ryegrass (Lolium perenne L.) in relation to soil metals. 7th International Symp. on Soil and Plant Analysis 21–27 July 2001. Edmonton, Canada. Book of Abstracts, p. 75.
Pais, I., 1980, A mikrotápanyagok szerepe a mezőgazdaságban., Mezőgazdasági Kiadó, Budapest pp. 138
Pecznik, J., Kovács, K., Kiss, T. 1971, Különböző mikroelemek hatása a búza minőségére. Búzatermelési kísérletek 1960–70., Akadémiai Kiadó, Budapest p. 407–418.
Pollhammer E-né., 1973., A búza minősége a különböző agrotechnikai kísérletekben. Akadémiai Kiadó, Budapest
Pollhammer E-né., 1981., A búza és a liszt minősége. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 203.
Purnhauser, L., 1991, Stimulation of Shoot and Root Regeneration in Winter Wheat (Triticum aestivum L.) Callus Cultures by Copper. Cer. Res. C. 19,4. P. 419–425.
Purnhauser, L., Gyulai, G. 1993, Effect of copper on shoot and root regeneration in wheat, triticale and tobacco cell cultures. Pl. Cell, Tissue and Org. Cult. 35. P. 131–139.
Sárdi, K., Balinkó, K., 2003., Fiatal kukorica növények tápláltságának változása növekvő talajszinteken. MTA III. Növénytermesztési Tudományos Nap, Budapest, P. 460–465.
Schmidt, R., Barkóczy, M., Szakál, P., Kalocsai, R., 2002, The Impact of Copper Tetramine Hydroxide Treatments on Wheat Yield, Agrokémia és Talajtan, 51, 1–2, p. 193–200.
