Intelmeit érdemes megfogadni ugyanis ha a gazdálkodók az alábbi javaslatokból csak néhányat alkalmaznak, akkor is jelentős összegeket takaríthatnak meg, illetve nyerhetnek azáltal, hogy a károk egy részét elkerülik.
A seregélyről és kártételéről
A seregély alkalmazkodó életmódjának köszönhetően széles körben elterjedt. Eredeti élőhelye Eurázsia, de napjainkban – Dél-Amerika kivételével – a világ valamennyi mérsékelt és meleg égövi területén megtalálható. Társas életet folytat, erre utalnak népi elnevezései is: fellegmadár, seregi, seregbejáró. Vándormadár, kisebb csapatai azonban gyakran áttelelnek. Az állomány többsége a telet Olaszországban, Dél-Spanyolországban vagy Algéria, Tunézia, Líbia térségében tölti. Általában február közepén, március elején érkezik hozzánk, majd legkésőbb augusztusban, szeptemberben vonul el. Ám ezután sem maradunk seregélyek nélkül! Északról – Lengyelország, Oroszország, Észtország területéről – óriási seregélycsapatok érkeznek hazánkba. Az éhes vándorok téli szálláshelyük felé tartva megpihennek nálunk, s ha tehetik, szőlőtermésünk dézsmálásával múlatják az időt.
Viselkedésükben számos, a védekezés szempontjából fontos sajátosságot figyelhetünk meg. Reggel kisebb csoportokban indulnak útnak táplálékot keresni (1. kép), de délután, az alvóhely felé tartva mind több madárraj egyesül. Az éjszakai pihenőhelyen a seregélycsapatok ismét együtt térnek nyugovóra; a nagyobb nádasokban 3000, de akár 3 000 000 madár is éjszakázhat. A tapasztalatok szerint a seregélyek károsításának kb. 65%-a a délelőtti, 35%-a a délutáni órákban történik.
A seregély rigó nagyságú madár, de rövid farka miatt annál zömökebbnek tûnik. Csőre egyenes, hegyes. Az öregek tollazata fekete színû, fémesen csillogó, zöldes, kékes, illetve bronzos árnyalatú. Hátát (és hastájékát) apró, sárgásfehér pettyezettség díszíti. A fészekből kirepült fiatalok egyöntetûen szürkésbarna színûek (2. kép).
A seregély röpte gyors, gyakran siklik kifeszített szárnyon. Röptében is gyakran rikkant, nyári napokon gyakran hallhatjuk jellegzetes érdes, rekedt torokhangját. A hím éneke csikorgó és dallamos hangok sajátos keveréke. A seregély tehetséges utánzómûvész, élethûen mímeli például a sárgarigó flótázását, az ölyv kiáltását. A szemtelenebb példányok egyes riasztóeszközök, így a kaviccsal töltött konzervdoboz zörgését is képesek utánozni.
Élőhely tekintetében egyáltalán nem válogatós: sík- és dombvidékek erdőszélein, ligetes területeken, kertekben, kisebb településeken, de még a nagyvárosokban is fészkel. Odúlakó, de faodvak hiányában partszakadékok, sziklahasadékok üregeiben, épületek zugaiban is megtelepszik. Csoportos fészkelése is megfigyelhető. Április elején rak fészket, de gyakran júniusban is költ fészekalja 3–7 tojásból áll.
A seregély gyakorlatilag mindenevő, ét-rendjét elsősorban nyílt területeken élő gerinctelenek, földigiliszták, csigák, rovarok és pókok alkotják. Sok mezőgazdasági kártevőt, többek közt cserebogarat is összeszed! Nem veti meg a bogyókat, cukrokban gazdag, lédús gyümölcsöket sem, de kárt tehet a napraforgóban, kukoricában (és olajfaültetvényekben) is. Amerikai kutatók ketrecbe zárt seregély szőlőfogyasztását vizsgálták. Arra a megállapításra jutottak, hogy a madár számára lényegében közömbös a szőlő érettsége a 11–13 Brixº feletti termést válogatás nélkül bekebelezi. Napi táplálékigénye mintegy 60 g. A több százas, vagy ezres nagyságú csapatokba verődött seregélyek tetemes mennyiségû termést pusztíthatnak el! A fürtökre szállva a bogyókat leverik, felsértik. A példányonként elfogyasztott, kicsípett, levert bogyók mennyisége naponta akár 300 g is lehet. A megsérült bogyók további fertőzés gócai lehetnek, könnyen megindulhat a szürkerothadás, illetve az ecetesedés.
A védekezés joga
A 18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet szerint az okszerû mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében – amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért – egyéb fajok mellett a seregély riasztása, elejtése, gyérítése, állományának szabályozása engedélyezhető. „A seregély (Sturnus vulgaris) gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, a hegyközség területén mûködő hegyőr, valamint az ott mezőőri szolgálatot ellátó személy, kizárólag a szőlőültetvényekben, azok termésének megóvása, illetve az azokban keletkező károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét:
a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerû használójával megállapodást kötve,
b) védett természeti területeken, illetve különleges madárvédelmi területeken kívül,
c) augusztus 1. és október 31. között,
d) a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint
e) az okszerû vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi.
A vadászatra jogosult hegyőr, mezőőr a gyérítések helyéről, idejéről, módjáról, valamint az elejtett madarak számáról a tárgyidőszakot követően, február 28-ig köteles jelentést küldeni az illetékes természetvédelmi hatóságnak.
Megelőzés: elriasztással
A seregélyeket elvben elüldözhetjük az éjszakai pihenőhelyükről, vagy közvetlenül a szőlőültetvényből. Elháríthatjuk a kárt az érkező madárrajok elriasztásával, de választhatunk megelőző módszereket (pl. madárháló, ragadozóatrapp) is. A madarakat fizikai (vizuális, akusztikus megoldások), kémiai és biológiai módszerekkel tarthatjuk távol szőlőnktől.
Elméletileg jó megoldás lenne az átvonuló seregélyek alvóhelyükről való elriasztása, de ez a gyakorlatban nem valósítható meg. Többek közt azért sem, mert a vonatkozó rendelet ezt nem teszi lehetővé. A madarak egyébként gyakran éjszakáznak például természetvédelmi területen, vagy nagyobb parkokban, ahol ez a beavatkozás amúgy sem lenne kivitelezhető. A riasztás eredménye – a szakirodalom szerint – sok esetben amúgy is az volna, hogy seregélycsapat elröpülne, de pár száz méterrel távolabb, egy nyugalmasnak tûnő helyen ismét leszállna.
Elvileg jó megoldás lenne az is, ha az ismert pihenőhelyek közelében a seregélyek által kedvelt növényfajokat, például bodzát, somot, ostorménfát, ezüstfát vagy földi szedret telepítenénk. A megoldás nem feltétlenül eredményes, mert a madarak hajlamosak az éjszakai pihenőhelytől naponta akár 40 km-re elkóborolni, s viszonylag távoli ültetvényeket is meglátogatni. Ettől függetlenül nagy szükség volna olyan „seregélylegelőkre”, ahol az ûzött állatok háborítatlanul táplálkozhatnának. Ennek hiányában az éhes madarakat legfeljebb táblánk túlsó végébe, jobb esetben a védekezést elhanyagoló szomszédok szőlőjébe tudjuk áthajtani.
Madárháló
A legeredményesebb, bár kétségtelenül a legnagyobb munkaerő-igényû módszer a madárháló kihelyezése. Elsősorban a seregélyek által rendszeresen felkeresett, értékes fajtájú szőlőben, a szokásosnál későbbre tervezett szüret esetén javasolható. Már az érés legelején célszerû kifeszíteni a hálót. A tőkéket, illetve az egész ültetvényt takarhatjuk. Szélárnyékos ültetvényekben a tőkék fölé kifeszített háló is eredményes, de a védelem legbiztosabb módja az, ha a madárhálót a fürtzóna alatt és felett is gondosan rögzítjük. Az alulról is zárt háló alá más madarak (pl. feketerigók) sem tudnak behatolni. A kisebb tőkék természetesen egyszerûbben kezelhetők; a lombozat méretétől függően akár az 1–2 m széles madárhálók is eredményesen felhasználhatók. A nagy tőkeformák védelmére gyakran csak a 4 m-es hálók alkalmasak, ezek leszedése és felrakása azonban bonyolult, lassú mûvelet. A háló rögzítésekor körültekintően járjunk el: a talaj szintjéig kifeszített madárháló könnyen fogságba ejthet kisebb állatokat, például sünöket. Szintén állatvédelmi okokból 25 vagy 28 mm-es (legfeljebb 30 × 30 mm-es) szemnagyságú madárhálót válasszunk. Badacsonyi kutatók szerint a háló színe is fontos. Tapasztalataik szerint a kék színû neylon háló nemcsak véd a seregélyek ellen, de – vélhetőleg víztükörre emlékeztető színe miatt – el is riasztja őket. A madárraj a megfigyelések szerint nem csap le a kék hálóval védett ültetvényszakaszra. A jó minőségû, UV-álló mûanyag madárháló drága, de akár öt éven át is felhasználható. Mûanyag zsákot semmiképp se húzzunk a tőkékre, mert ez alatt a szőlő befülled, s a kialakuló párás környezetben a gombás betegségek könnyebben megfertőzhetik.
Madárijesztő
A hagyományos, emberi alakot formázó madárijesztők nem idegenek a szőlőtájtól, viszont a seregélyek sem idegenkednek különösebben tőlük. Olcsó és egyszerû, jóllehet hatásában is szerény megoldás, ha a tőkék közé huzalt feszíthetünk, s vékony fémlemezeket, sörös- vagy konzervdobozokat, zacskókat, CD-ket, ezüst vagy sárga színû, szélben élénken csillogó riasztószalagokat erősíthetünk rá. Egyesek szerint az is elriasztó hatású lehet a madarakra, ha autónkkal a tábla szélén parkolunk. További lehetőség, hogy hosszú rúdon sólyom röpképét ábrázoló madárijesztőt, vagy ék alakú, a szél hatására magasba emelkedő sárkányt helyezünk ki a szőlőbe. Vásárolhatunk héliummal töltött, ragadozómadarat utánzó léggömböt, melyet mintegy 30 m magasan lebegtethetünk az ültetvény felett. Kipróbálhatjuk a nagyméretû sárga, vagy piros szemet ábrázoló ballonokat is. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy ezek a megoldások viszonylag kis hatókörön belül érvényesülnek. Önmagukban sajnos kevéssé hatékonyak, mert az okos seregélyek hamar felismerik a kihelyezett tárgyak veszélytelen voltát. Ködös időben amúgy sem érvényesülnek. Elijesztő hatásukat úgy tarthatjuk fenn, ha rendszeresen (1–3 naponként) áthelyezzük őket.
Az optikai módszerek mellett alkalmazhatunk különböző jellegû akusztikus megoldásokat. Felhasználhatunk karbid-, illetve gázágyúkat, különböző pirotechnikai eszközöket is. A hívatlan vendégeket hagyományos módon elriaszthatjuk ostorpattogtatással, a szél, vagy a hegyőrök által hajtott kereplőkkel (vasütögetéssel). A seregélyek igencsak tartanak a fegyveres csőszök által leadott riasztólövésektől. A célzott lövések azonban kétségtelenül eredményesebbek: ha néhány seregély a porondon marad, a többiek könnyebben lemondanak a veszélyes lakomáról!
Ultrahangot kisugárzó madárriasztó készülékeket is kifejlesztettek, de a megfigyelések szerint ezeknek a berendezéseknek a seregélyek ellen nincs kielégítő védőhatásuk. Igen kellemetlen, a lakosságot és a turistákat egyaránt terhelő megoldás az autótolvajok ellen kifejlesztett elektromos riasztók bevetése. Ezek helyett inkább félelmet keltő felvételek lejátszásával, ragadozómadár vijjogás, repülőgépzaj, vagy „playback” seregélykiáltás, az elfogott, szenvedő seregély vészjelzéseinek a kihangosításával „szórakoztassuk” a madársereget. A tartósabb hatás érdekében a riasztó hangokat véletlenszerû sorrendben és irányban célszerû leadni.
Síppal, dobbal
Az akusztikai riasztást kiválthatja, illetve indíthatja a mezőőr, de előidézhetjük időkapcsolóval is. Így természetesen akkor is történik riasztás, ha nincs a közelben madárcsapat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy seregélyek által hallható hangokra az emberek is ugyanúgy érzékenyek! Ezért jobb, ha az érkező seregélycsapatot látva a riasztóeszközöket helyben, illetve távszabályzóval hozzuk mûködésbe. A seregélyriasztók mûködtetése elvben lehetséges infravörös-, illetve lézerérzékelők segítségével is. (A madárrajok mozgását – ausztrál kutatók szerint – radar technológiával is nyomon lehetne követni.) Nagy felület védelmére az érzékelőkkel ellátott riasztórendszer kiépítése igen költséges.
A megjelenő madárrajok elûzését egymotoros repülőgépek, helikopterek, esetleg repülőgép-modell segítségével is megkísérelhetjük. A módszer sok esetben hatásos, de meglehetősen költséges, s a pilóta számára egyáltalán nem veszélytelen vállalkozás.
A seregélyek elleni védekezés tervezésekor számításba kell venni a felhasznált eszközök hatótávolságát. Az egyes pirotechnikai eszközök, hangszórók – típusaiktól, illetve a beállítástól függően – általában 250–300 m-ig, az egyszerûbb szerszámok (pl. kereplő) mindössze 50 méterig hatásosak. Az is fontos, hogy milyen gyakran lépjenek mûködésbe az akusztikus seregélyriasztók! A madárcsapat leszállását legfeljebb 2 percenként, de gyakran csak 15–30 másodpercenként kiadott riasztóhangok képesek megakadályozni. A megadott értékek csak tájékoztató jellegûek. Minél nagyobb, s éhesebb a seregélycsapat, annál nehezebb megvédeni a területet.
Kémiai és biológiai riasztás
A külföldi szakirodalomban olvashatunk repellens hatású vegyszerek használatáról is. Az egyes készítményeket a szőlőbe, vagy a madarak alvóhelyére juttatják ki. (Volt már példa egyébként az alvóhelyükön elpihent seregélyek elgázosítására, s az elkábított madarak megölésére is.) A (metiokarb, illetve a metil-antranilát hatóanyagokkal végzett) kémiai védekezés azonban nem okvetlenül hatásos, mert a szer többnyire gyorsan (kb. két hét alatt) lebomlik. A késői érésû fajták esetében általában két kezelés szükséges. A felhasznált anyag a borban ízhibát eredményezhet.
A vegyszerek használatához képest környezetbarát megoldást jelent a ragadozómadarakkal való „biológiai” védekezés. A sólymokkal, héjával végzett szőlővédelem azon alapul, hogy a seregélyek a ragadozót észlelve igyekeznek mind magasabbra emelkedni, nehogy az ellenség felülről csapjon le rájuk. Az ellenség elől a magasba felszállt seregélycsapat jó esetben elhagyja a védelem alatt álló ültetvényt. A sikerrel elzavart madárrajok néhány további leszállási kísérlet után többnyire már nem próbálkoznak az őrzött táblák csemegézésével. Motorizált solymászok viszonylag nagy területet is megvédhetnek. Fontos szabály, hogy a levegőbe egyszerre csak egy ragadozót engedhetnek fel. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a madarak területük védelmében egymásnak esnek. Az ültetvényt már az érés kezdetétől célszerû védeni, hogy ne szokjanak oda a seregélyek.
Összegzés
A riasztóeszközöket a seregélyek igen hamar kiismerik, de a berendezések áthelyezésével hatékonyságuk átmenetileg fenntartható. Előnyös, ha az egyes módszereket (akusztikus + vizuális) együttesen alkalmazzuk. Fordítsunk fokozott figyelmet az értékes fajták, illetve a seregélyek által leginkább veszélyeztetett, erdők, bokros területek, távvezetékek közelében fekvő ültetvények védelmére. A seregélystratégiát a védendő terület adottságaitól, az ültetvény jellegétől, s a szőlőtermés várható értékétől függően válasszuk meg! Kövessük nyomon a kereskedelmi forgalomban kapható riasztók kínálatát, de őrizzük meg apáink, nagyapáink jól bevált módszereit is.
Dr. Zanathy Gábor
