Manapság mindenki arról beszél, hogy az élelmiszer az energiához és várhatóan a vízhez hasonlóan stratégiai cikké válik, illetve már vált is. Minderről és más, a mezőgazdasággal összefüggő kérdéskörökről is véleményt mond, olykor határozott álláspontot ismertet az Agro Napló olvasóival Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke, aki négy évtizede tevékenykedik a mezőgazdaságban, 20 éve pedig vezetője Magyarország legjelentősebb termálenergiát használó nagyüzemének. A Magyar Agrárkamara első embere hittel vallja, hogy eddigi életében vidéki ember volt, és az is marad, ezért a vidéken élőkért dolgozott és dolgozik egész életében.
A Magyar Agrárkamara (MA) elnökétől az Agro Napló mindenekelőtt az utóbbi időben tapasztalható élelmiszer-áremelkedés okairól érdeklődött.
Csikai Miklós: aki ott keresi az élelmiszer-áremelkedés okait, hogy a múlt évben Magyarországon aszály volt, az alapvetően tévúton jár. Az élelmiszerárak emelkedésének lényegesen mélyebb okai vannak. Az ennivaló drágulása ugyanis nemcsak Magyarországra, hanem az egész világra jellemző az utóbbi hónapokban. A Magyar Agrárkamara elnöke szerint az élelmiszerek árának növekedése alapvetően az energiahordozók árának emelkedésével függ össze. Ezt igazolja a MA elnöke szerint, hogy a gabonaárakat egyes tőzsdéken már a Brent olaj árához kötötték.
Emellett az élelmiszerek árának drágulásához hozzájárult még az is, hogy az USA kivonta gabonatermékeit – például a kukoricát – az európai és az afrikai piacokról. Itt Európában – így nálunk is – az emberek hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a világ népessége folyamatosan és rohamosan növekszik. Ezeknek az embereknek is élelemhez kell jutni, mert az ivóvíz és az élelmiszer a legnagyobb érték számukra. Ezzel függ össze az is, hogy a harmadik világ országaiban már van egy olyan jelentős réteg, amely nemcsak szeretne, de tud is olyan módon fogyasztani, egyebek között élelmiszert is, mint a fejlett országok polgárai. Ezt pedig meg is tudja fizetni. Így nem véletlen, hogy a világ sok térségében élelmiszerhiány alakult ki, amely felhajtotta az élelmiszerek és mezőgazdasági cikkek árát. Mindehhez pedig hozzájön még az éghajlatváltozás, amely szintén átrendezi a világ élelmiszertermelését. Az említettek hatására a múlt évben a világ gabonakészlete az utóbbi idők legmélyebb szintjére, 100 millió tonna alá süllyedt – említi példaként a szakember, utalva a szóban forgó folyamat összetettségére.
AN: Ez a folyamat áldás vagy átok Magyarország számára?
Cs. M.: Magyarország számára ez a folyamat lényegében a nagy lehetőséget hordozza magában. Mindez pedig gazdasági stratégiaváltást követel az országtól. Nem lehet a továbbiakban ugyanis már a régi módon gondolkodni. Azzal kell számolni, hogy az élelmiszer stratégiai cikké vált, és Magyarország adottságainál fogva ezekből az árukból jelentős mennyiséget és jó minőséget képes előállítani. Ezért szükséges ezen a területen egy új leltár, nemzeti adottságainknak számbavétele, hogy a hazai adottságok és a lehetőségek alapján miként lehet a most kialakuló helyzetet az ország és az itt élő emberek javára fordítani. Ezért meg kell erősíteni az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglaltakat, és ennek alapján új stratégiát kell kidolgozni a magyar agrárgazdaság és élelmiszeripar számára, amelyek törvényi megerősítésére, nemzeti konszenzusra van szükség.
AN: Ez ügyben a Magyar Agrárkamara vezetőjeként helyzeti előnyben van, mivel ilyen lépést akár kezdeményezhet is…
Cs. M.: A Magyar Agrárkamara ennek a lépésnek a megtételét évek óta szorgalmazza. Ám az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt a megalkotása óta egyetlen kormány sem vette komolyan és nem is tartotta be. A kormányok és a Parlament is ezt a törvényt lényegében úgy kezelik, mintha nem is létezne. Ezért itt az ideje, hogy felébredjünk, és számba kell venni lehetőségeinket, hogy a mostani kritikus világhelyzetből Magyarország ne vesztesként, hanem a nyertesek oldalán kerüljön ki.
Látni kell azt, hogy Magyarországon a mezőgazdaság szinte minden területe elmarad teljesítményben a két évtizeddel ezelőtti teljesítményétől. Ezt a teljesítményhiányt pótolni kell, meg kell teremteni az összhangot, ami 20 év alatt megbomlott a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztás között. A magyar fogyasztó a magyar mezőgazdaság teljesítményének csökkenését azért nem érzi a saját bőrén, mert a multinacionális kézben lévő áruházak gyakran a magyarénál rosszabb minőségû, ám tömegében nagyobb külföldi áruval látják el. Ezért a magyar fogyasztó nem veszi észre azt az éles piaci versenyt, amely ma a világban folyik ezeken a területeken. A kereskedelem taktikája ugyanis az: ha az árakba nem tudja beépíteni a növekvő inputköltségeket, akkor megpróbálkozik a termelői árak leszorításával, és ha elfogy a magyar termék, akkor azt olcsó külföldivel pótolja.
AN: A termelők meg tudják-e védeni magukat ezekkel a negatív körülményekkel szemben, vannak-e eszközeik erre a célra?
Csikai Miklós: Egy szóval erre csak az lehet a felelet, hogy nem. Bővebben: a termelő úgy gondolja, hogy a feldolgozóval, illetve a kereskedővel szemben kellene magát megvédenie. Ebben a helyzetben egyetlen kiút van csupán a termelők számára a meglátásom szerint: össze kell fogniuk minden lehetséges módon, mivel csak így képviselhetik érdekeiket a multinacionális cégekkel szemben. Nem ellenséget kell látni sem a kereskedőben, sem a feldolgozóban, hanem partnert, ám ez csak úgy lehetséges, ha a termelői összefogás valóban partnerré teszi a termelőket más piaci szereplőkkel. Bár igaz, hogy az empatikus viselkedés gyakran a másik oldalon is hiányzik – példa erre a mostani dinnyemizéria – de az összefogás erre a körülményre is gyógyír lehet hosszabb távon, mivel erőt ad és mutat.
AN: Elnök úr! Összefogást említett, szövetkezést. Magyarországon a szövetkezés az utóbbi időben gyakran szitokszóvá vált. Miért?
Csikai Miklós: Én ma is szövetkezeti vezető vagyok. Az ország legjobb, legerősebb hitelszövetkezetét vezetem, abban a térségben, ahol lakom. A rendszerváltáskor, amikor megválasztottak a szentesi Árpád tsz vezetőjének, több, mint 20 éves szövetkezeti múlttal, ugyancsak szövetkezeti vezetői tisztséget vállaltam. Ma is vallom, hogy a kisegzisztenciák boldogulásának záloga az összefogás, a szövetkezés. Ezt a rendszerváltáskor sokan és sokáig elfelejtették. De most itt az ideje, hogy ismét összefogjanak azok, akik a mezőgazdaságban szeretnének megélni, és jobban, mint eddig.
Az pedig, hogy a szövetkezés valóban szitokszóvá vált az elmúlt években, évtizedben, annak politikai okai vannak. Az Árpád Szövetkezet is ezért alakult át még az ezredfordulón gazdasági társasággá. Ugyanis az akkori hatalom megüzente, hogy a szövetkezeteknek nem terem babér a továbbiakban a magyar gazdaságban. Ezért, hogy megmentsük az évtizedek alatt a tagjaink által megteremtett vagyont, gazdasági társasággá alakult az Árpád Szövetkezet is.
AN: Ma milyen kritériumok alapján mûködik jól egy szövetkezet? Milyen követelményeknek kell megfelelnie?
Csikai Miklós: Úgy gondolom, mint minden más vállalkozás, a szövetkezet is csak akkor mûködhet jól, ha az mások felé nyitott, toleráns, és a piaci viszonyokhoz alkalmazkodó. Lehet az összefogást bárminek nevezni, akár részvénytársaságnak, akár szövetkezetnek, lényeg, hogy az olyan szellemben mûködjön, hogy az ott dolgozókat, a tagokat szolgálja.
AN: Szentesen az átalakult termelő szövetkezet továbbra is régi meghatározó profiljával, kertészettel foglalkozik. Mi lehet ennek az ágazatnak Magyarországon a jövője?
Csikai Miklós: Nagyon határozottan állítom, nemcsak kertészként, hanem, mint az Árpád Zrt. vezetője is, hogy a kertészet a magyar mezőgazdaság egyik kitörési pontja lehet a jövőben. A szántóföldi növénytermesztésen és az állattenyésztésen kívül a kertészet adhatja a harmadik meghatározó ágazatát a magyar agráriumnak. A magyar kertészet előtt azért állhat nagy lehetőség a jövőben, mert nemcsak a kereslet van meg az itt megtermelt áruk iránt, hanem gazdasági potenciálját is meg tudta őrizni az elmúlt két évtizedben, lényegében állami támogatás nélkül mûködött. A most rendelkezésre álló fejlesztési források pedig jó lehetőséget nyitnak az ágazat számára. Erre predesztinálja az ágazatot az ország ökológiai adottsága, a rendelkezésre álló szaktudás, valamint a piaci lehetőségek számbavétele is.
AN: Használható-e ehhez a fejlesztéshez, fejlődéshez a Magyarországon nagy mennyiségben rendelkezésre álló termálenergia? Tudvalévő, hogy a szóban forgó energiaforrás nagyobb arányú felhasználásának kezdeményezője éppen Ön.
Csikai Miklós: Az MTA a kormány felkérésére készített egy tanulmányt, amely megerősíti azt a korábbi állítást, hogy Magyarország lényegesen több termálenergiát használhatna fel a jelenleginél, mivel az most nem több az évenként megújuló 3-5 százaléknál. Ezt tesszük akkor, amikor az energiaforrások birtoklásáért ezrek halnak meg a világban. Ezért ezt a lehetőséget feltétlenül ki kell használni nemcsak a kertészet, hanem a gyógyturizmus, de más ágazatok, például a lakossági energiaellátás területén is, például lakások, közintézmények fûtésére.
AN: Elnök úr! A beszélgetés során folyamatosan azt hangoztatta, hogy a vidéken élőkért dolgozik és életét is vidéken élte. Honnan indult, milyen indíttatást kapott?
Csikai Miklós: Valóban eddigi életemet vidéken éltem, és remélhetőleg ott is fogom meglátni az égieket, bár remélem, az még soká lesz. De komolyra fordítva a szót, mindent, amit elértem eddigi életemben, megbecsülést, elismerést, értelmes munkát, mindent a vidéktől kaptam. Ezt pedig köszönhetem a családomnak, a tanáraimnak, és annak a közösségnek, amelynek tagja lehettem és tagja is vagyok Szentesen. Én azoknak az embereknek a bizalmából lettem vezető az Árpád Szövetkezetben, akik között korábban magam is dolgoztam, mint tanácsadó, vagy mint a korai zöldségtermesztési rendszer vezetője. Ezért kötelességemnek fogom fel, hogy életükön, lehetőségeiken minél többet javítsak.
Többek között ezért is vállaltam el annak idején az Agrárkamara elnökségét, mert úgy gondoltam, hogy ezen a poszton szintén lehetőségem kínálkozik a vidéki emberek érdekeinek képviseletére, néha védelmére. A Magyar Agrárkamara is e vezérfonal mentén tevékenykedett és tevékenykedik ma is, a legfontosabb szempont a köztestületi munka során, hogy azok élet- és munkafeltételeit javítsuk, akiktől e feladat elvégzésére a mandátumot kaptuk.
Csikai Miklós önmagáról
Kecskeméten születtem, 1942. január 4-én.
Kertészmérnöki oklevelet 1966-ban szereztem Budapesten, majd ezt követően egy éven át Hollandiában a Naaldwijki Kutatóintézetben, illetve a Westlandon magánkertészeknél dolgoztam.
1968-tól Csongrád megyében élek és dolgozom a legjelentősebb termálvízfûtéses üvegház és fólia alatti zöldséghajtatást végző üzemekben (1968–70. Mindszent, Tiszavirág Tsz., telepvezető, 1970–76. Fábiánsebestyén, KERTÖV főkertész).
1976–82 között a Kertészeti Egyetemen Budapesten, illetve a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben Kecskeméten szaktanácsadóként dolgoztam.
1983-tól a Szentesi Korai Zöldségtermesztési Rendszer vezetője voltam, 1990-től Magyarország legnagyobb zöldséghajtató üzemének, a szentesi Árpád Szövetkezetnek választott elnöke, 1999. október 1-től – a szövetkezet részvénytársasággá alakulásától – az Árpád-Agrár Rt. elnök vezérigazgatója vagyok.
1994. december 20-tól a Magyar Agrárkamara elnökévé választottak, ebben a tisztségemben folyamatosan, legutóbb 2004 decemberében megerősítettek. A Szentesi Hitelszövetkezet megalakulása óta, a Hitelszövetkezetek Első Hazai Önkéntes Betétbiztosítási és Intézményvédelmi Alapjának 1997 óta vagyok elnöke. A Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Tanácsnak, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet Ellenőrző Bizottságának tagja vagyok.
A Kertészeti Egyetemen szakmérnöki diplomát 1977-ben, kertészettudományi doktori címet 1984-ben szereztem. 1987-ben címzetes egyetemi docensi címet kaptam. Csongrád megye Alkotói díjának, az Újhelyi Imre és a Gábor Dénes díj tulajdonosa, a Kecskeméti Főiskola, Szentes város és a Corvinus Egyetem díszpolgára vagyok.
