Ennek az oka, hogy a búza a mindennapi kenyerünk tiszteletét, esetenként az életet jelentette, jelenti.

A világ összes búza vetésterülete 310 millió ha körül van, a termésmennyiség közelíti a 600 millió tonnát, ami az utóbbi négy évtizedben közel háromszorosára nőtt. Hazánk környezeti adottságai kedvezőnek mondhatók a búza termesztéséhez. Növénytermesztésünk gabonacentrikus, 63–66% vetésterülettel. Ezen belül a búzatermesztésnek 28–31%-os az aránya, és ezzel a gazdasági szerepe is meghatározó jelentőségû. Termését több tényező, technológiai módszer befolyásolja. Az áttelelésre hatással van a száraz ősz, a hiányos kelés, a hótakaró nélküli részlegesen átfagyott talaj és a tavaszi felfagyások. A búza tápanyagellátása speciális helyzetet teremt, hiszen ősszel vetjük és a nyár első felében takarítjuk be; a vegetációs időszak két szakaszra válik.

Az őszi búza igényes növény, megköveteli és meghálálja a jó, harmonikus tápanyag-ellátottságot. 1 t búza szemtermés és a hozzá tartozó szár- és gyökértömeg 25–30 kg N, 12–14 kg P2O5 és 18–23 kg K2O hatóanyagot igényel. A búza átlagos tápanyagigénye egy 5 t/ha-os termésmennyiség eléréséhez 136 kg N, 68 kg P2O5 és 100 kg K2O hatóanyag.

Az elmúlt években elvégzett talajvizsgálatok egyik tapasztalata, hogy a gabonacentrikus vetésszerkezet, valamint az egyoldalú nitrogéntrágyázás hibájából adódóan a szántóterületeink foszforellátottsága nagyon leromlott.

A harmonikus foszforellátottság kedvező hatással van az őszi búza szemtermésének mennyiségére, minőségére. Az őszi búza jól hasznosítja a talaj káliumkészletét is, a kálium mennyiségét a hosszú vegetációs idő alatt veszi fel. Talajvizsgálatok ismeretében megállapítható, hogy legalább közepes kálium-ellátottságú középkötött, kötött talajokon akár közvetlen káliumtrágyázás nélkül is termeszthető.

A termesztett növényeink közül a kalászos gabonák, az őszi búza reagál a legérzékenyebben a nitrogénellátásra. A tél beálltáig megfelelő erősségû zöldtömeget kell előállítani a növénynek, ezért a nitrogénigényt ki kell elégíteni ebben az időszakban. Normál körülmények között ezt az igényt a termesztésre alkalmas – középkötött mezőségi, középkötött erdőtalajok, vízrendezett réti – talajok tudják biztosítani. A talajban található felvehető nitrogénformák mennyisége, a felhasznált nitrogén hatékonysága nagyon nagy mértékben függ az időjárástól és a kijuttatás idejétől.

A felhasznált nitrogénmûtrágya mennyisége, minősége, kijuttatásának módja, ideje jelentősen meghatározza a növényállomány fejlődését, a termés mennyiségét, fehérje- és sikértartalmát.

A nitrogén számított adagját megosztva, az első adagot ősszel, a magágykészítéskor, második adagot kora tavasszal, a vegetáció indulásakor, február 15-e után – ha hó nincs a területen – lehet kijuttatni. A korai fejtrágyázást az egyenetlen felszínû táblákon csak a hóolvadás után szabad elvégezni.

 

A nitrogén ősszel felvett mennyisége mérsékelt, viszont igen erőteljes növekedés tapasztalható kora tavasszal, majd az intenzív növénytömeg-képződés idején (április közepétől május végéig), a kalász- differenciálódást elősegítve. A virágzást követően mérsékelt, de élettanilag fontos nitrogénfelvétel történik az érésig (1. táblázat).

Az őszi búza kiemelkedő termésmennyiségének és jó malomipari minőségének egyik feltétele, hogy a makroelemek (nitrogén, foszfor és kálium) mellett a szükséges mezo- (kalcium, magnézium és kén) és mikroelemeket (réz, mangán és bór) is biztosítsuk a növény számára. A Genezis NPK növényspecifikus összetételei jó lehetőséget kínálnak erre. A kompakt szemcsék gyors vízfelvevő képességgel, kiváló hatóanyag-vízoldhatósággal és szórásképpel rendelkeznek.

Összességében megállapítható, hogy az őszi búza termesztés-technológiájában a tápanyagellátás kiemelt helyet foglal el. Hatása közvetlenül vagy közvetetten valamennyi agrotechnikai elemnél megjelenik. Kiemelt szerepe van az okszerû tápanyagellátásnak, csapadékszegény idő-járás esetén pedig a lombtrágyázásnak és a hiánytünetek kezelésének is.

A feltüntetett dózisok csak tájékoztató jellegûek, a pontos és szakszerû tápanyag-visszapótlás érdekében szükséges a talajvizsgálat és az arra épülő szaktanácsadás.