Noha a káposztafélék nem tartoznak a legnagyobb felületen termesztett zöldségnövényekhez (2008-ban 3000 ha szabadföld és 900 ha hajtatás), táplálkozási szempontból pótolhatatlanok, tekintettel arra, hogy jó tárolhatóságuk miatt télen a legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségeredetû vitamin- és ásványanyag forrást jelentik, továbbá fontos konzerv- és mélyhûtőipari alapanyagul szolgálnak.

A tárolási és kései káposztafélék termesztése más fajtákat, más termesztéstechnológiát igényelnek, mint a korai vagy nyári káposzták, nem is beszélve a hajtatásról. Tárolásra, kései szedésre a következő fajokat termeszthetjük: fejes káposzta, vöröskáposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli, bimbós kel. Kevesen tudják, hogy jól tárolható az egyre népszerûbb kínai kel is, amelyet lényegesen később vetünk, mint a többi káposztafélét.



Környezeti igény

A káposzták hőigénye 13°C körül mozog (némi eltérés van a fajok és a fajták között), tehát hidegtûrők – ami arra utal, hogy kevésbé a hidegtől, sokkal inkább a nagy melegtől szenvednek nálunk nyáron. A legtöbb kései fajta a -4–5°C-ot károsodás nélkül elviseli, de ismertek olyan káposzták (áttelelő kel- és fejes káposzta, kelbimbó, leveles kel), amelyek ennél lényegesen nagyobb hidegeket is eltûrnek. A párásabb, hûvösebb időjárás mindenképpen kedvezőbb a káposztaféléknek, amit csak részben, a gyakori öntözéssel tudunk a nagy melegek idején ellensúlyozni.

Tápanyag tekintetében a legnagyobb (legtöbbet) igénylők csoportjába soroljuk őket (1. táblázat). Nemcsak sok tápanyagra, de sok vízre, és a nedvességet valamint a tápanyagokat jól megtartó, jól és folyamatosan szolgáltató talajra is van szükségük. Erre a terület kiválasztásakor messzemenően legyünk figyelemmel! Míg a korai termesztés számára a lazább, gyorsabban melegedő talajok a kedvezőbbek, addig a tárolási fajtáknak a kötöttebb talajokat válasszuk, ezen adnak jobb minőséget, magasabb a szárazanyag tartalmuk, ezáltal jobb a tárolhatóságuk.

Célszerû szerves trágyázott területre ültetni, ahol ősszel nagyobb mennyiségû (60–80 tonna) érett istállótrágyát dolgoztak a talajba. Ezt a talaj tápanyag-ellátottságától függően foszfor és kálium mûtrágyával egészítsünk ki (2. táblázat). Természetesen a feltüntetett tápanyagokat nem egyszerre, hanem a tenyészidőben elosztva juttassuk ki.

Fajtamegválasztás

A sikeres termesztés feltétele a helyes fajtamegválasztás. Tárolásra, ipari feldolgozásra a hosszú tenyészidejû, magas szárazanyag-tartalmú fajták jöhetnek számításba. A hazai nemesítésû, néhány szabad forgalmazású és nálunk hosszabb ideje, sikeresen termesztett, külföldi fajtára szeretnénk az olvasóink figyelmét felhívni, amelyek kevésbé igényesek a környezet iránt, nem éppen optimálisnak mondható feltételek mellett is biztosan teremnek.



Fejes káposzta

Polár: 3–4 kg-os fejeket terem, egyaránt alkalmas friss fogyasztásra és tárolásra is. Tenyészideje a vetéstől a betakarításig 145–155 nap.

Hajdúsági: friss fogyasztásra és savanyításra egyaránt alkalmas fajta, viszonylag rövid tenyészidejû (110–120 nap). Alakja lapított gömb, a termés tömege 1,3–2 kg.

Szentesi tartós: friss fogyasztásra, tartósításra és ipari feldolgozásra alkalmas. Tenyészideje 125–135 nap. Zöldesfehér termése enyhén lapított gömb alak, amely kedvező körülmények között a 2–2,8 kg-os fejtömeget is eléri.

Pallagi lapos: 120–130 napos tenyészidejû, rövid tárolásra, savanyításra, de friss fogyasztásra is alkalmas. 1,5–2 kg-os lapított gömb alakú fejeket képez.

Dán tartós: nem túl nagy fejeket képező (1–2 kg) fajta, de tárolásra kiváló. Friss fogyasztásra is használható. Tenyészideje 120–130 nap.

Amager: egyik legrégebben termesztett tárolási és savanyítási káposzta fajta, de frissen is fogyasztható. Tenyészideje 120–130 nap, fejtömege 1,5–2 kg.



Vöröskáposzta

Rodon: a fej alakja megnyúlt, viszonylag sok külső levelet képez, belső torzsája rövid. Színe sötét lila-vörös. Terméstömege 1–3 kg/db. Tárolásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas.

Roxy: a fej alakja gömb alakú, kevés külső levelet képez, belső torzsája középhosszú. Színe sötét lila-vörös, igen tetszetős, belső szerkezete kiváló. Tárolásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas. Terméstömege 1–3 kg/db.



Kelkáposzta

Vertus: a környezeti viszonyoktól, és a kiültetés időpontjától függően 1,3–3 kg-os fejeket terem, másodtermesztésre rövid tenyészidejéből adódóan kiválóan alkalmas, jól tárolható és friss fogyasztásra is alkalmas.



Karalábé

Szentesi tartós kék: gumója lapított gömb alakú, színe mélykék, 15–20 cm átmérőjû. Nagy előnye, hogy repedésre nem hajlamos.

Gigant: fehér színû karalábé, amely elsősorban friss fogyasztásra alkalmas. Gumói, amelyek elérik néha a 3–5 kg-ot is, fásodásra nem hajlamosak.

Szentesi őszi fehér: gumója lapított gömb alakú, zöldes fehér, repedésre nem hajlamos. Friss fogyasztásra, tartósításra és tárolásra is alkalmas.

Ipari fehér: szabályos gömb alakú termései nem fásodnak és nem repednek. Friss fogyasztásra és tárolásra, valamint ipari feldolgozásra is alkalmas.



Karfiol

Idol Osena: tömör virágrózsát képező, jól takaró fajta, amely friss fogyasztásra és tartósítóipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. Tenyészideje 65–85 nap.

Winner Osena: nagy, tömör rózsát képez, amelyet a levelei a naptól jól takarnak.Tenyészideje 75–80 nap. Friss fogyasztásra és tartósítóipari feldolgozásra egyaránt alkalmas.

Iglo Osena: hosszú tenyészidejû (80–90 nap) fajta, kiváló fajtatulajdonságokkal rendelkezik, szép hófehér rózsája alkalmas friss fogyasztásra és ipari feldolgozásra is.



Brokkoli

Cruiser (holland): tenyészideje 60–70 nap. Fagyasztásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas.

Marathon: rózsája erősen zárt, finom szemcséjû. A szélsőséges hőmérsékletet jól elviseli. Fagyasztásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas.



Bimbós kel

Brüsszeli félmagas: erős szárat, tömör, sötétzöld bimbókat nevelő fajta. Kézzel könnyen betakarítható, de az első fagyokat a kellemesebb íz miatt célszerû megvárni.

Citadell: középmagas szárú, kézi betakarításra alkalmas fajta, a termések a szárról könnyen leválaszthatók. Október végétől január elejéig szedhető. Jól fagyasztható és friss fogyasztásra is alkalmas.

Lunet: kedvezőtlen körülményeket is jól elviseli. Termései szabályos gömb alakúak, tömörek. Folyamatosan szedhető, kifejezetten házikerti termesztésre ajánlott.



Kínai kel

Morillo Storido: tenyészideje 70–75 nap. Alak szerint a hordó típusúakhoz tartozik (középen szélesebb). Felmagzásra nem hajlamos.

Yamiko: tenyészideje 60–65 nap. Alak szerint a hengertípusúakhoz tartozik. Felmagzásra nem hajlamos.



Szaporítás

Elvileg szaporíthatók helyrevetéssel és palántáról is. Részben a magas vetőmagárak és a bizonytalan kelés miatt egyre inkább az ültetést választják az árutermelők, de a saját fogyasztási célra termesztők is. A szálas (földnélküli, csupasz) palánták mellett jól terjednek a gyorsabban fejlődésnek induló tálcás palánták.

A kései káposztafélék ültetési ideje május vége, június eleje, a brokkolié két héttel, a karalábé egy hónappal később esedékes, de a kínai kelt helyrevetés esetén július végén, augusztus elején, palántázással augusztus végén, szeptember elején szaporítjuk. A sor- és tőtávolságot, illetve a növénysûrûséget a 3. táblázat szerint javasoljuk megválasztani. Amennyiben mégis a helyrevetést választjuk, úgy valamivel több magot vessünk folyóméterenként, és a kelést követő egyeléssel állítsuk be a kívánt tőszámot. Helyrevetést 3-4 héttel korábban kell elvégezni, mint a palántázást, tehát május közepén.

A palántákat ún. szabad ágyakban magunk is megnevelhetjük. A palántanevelőt a kert védett, de nem árnyékolt helyén jelöljük ki. A talajt érett istállótrágyával feljavítjuk, és ebbe vetjük a magot ritkára, azaz 400–600 db-ot négyzetméterenként. Néhány napos kelésig gyakrabban öntözzünk, esetleg fóliával védjük a talajt a gyors kiszáradástól. Kelést követően a fólia eltávolítható, és kb. 4 hét után a palánták ültethetők.

Ápolás

A kiültetést követő legfontosabb ápolási munka a palánták beöntözése, amit függetlenül a talaj nedvességtartalmától el kell végezni, ugyanis nemcsak a víz pótlása, hanem a gyökerek beiszapolása is cél. Ilyenkor 4–5 mm-es vízadag elegendő, amely a talajt 4–5 cm mélységig áztatja be. Ezt követően a talaj kötöttségétől és víztartalmától függően 15–20 mm-es vízadagokkal öntözzünk, amennyiben lehetőségünk van rá, a reggeli órákat válasszuk növényvédelmi okok miatt.

A termesztési technológiákban általában a fejtrágyázást egy-egy fejlődési – fenológiai fázishoz kötik, amikor a növény tápanyagigénye jellegzetes módon megnövekszik vagy megváltozik. A káposztafélék esetében a fejképzés kezdetét, és az azt követő időszakot jelölik meg, mint tápanyag hasznosítás tekintetében egy kritikus időszak kezdetét. Ha ekkor nincs elegendő, könnyen hasznosítható tápanyag a talajban, akkor az a termésképzésre igen súlyos kihatással lesz. Közepes talajtápanyag-ellátottság mellett, közepes termésmennyiséggel számolva, a tárolási káposztáknál kétszeri-háromszori fejtrágyázást javaslunk.

Általános szabály a fejtrágya mennyiségére vonatkozóan, hogy inkább gyakrabban, de egy-egy alkalommal kevesebbet adjunk, noha a káposztafélék kifejezetten jól tûrik a nagyobb mûtrágya adagokat, és ebből adódóan a magasabb talaj-sótartalmat. Főleg szerves anyagban szegény homokon kell figyelembe venni a gyakoribb, de kisebb adagokkal végzett fejtrágyázást, ahol egy nagyobb adagú trágyázás hatására – a talaj pufferképességének hiánya miatt – a gyökérperzselés veszélye nagy. Ezért általános szabálynak tekinthető, hogy nitrogénből (N) 5 g/m2-nél (50 kg/ha), káliumból (K2O) 10 g/m2-nél (100 kg/ha) nagyobb mennyiséget egy alkalommal nem szabad kijuttatni. Ez mûtrágyából 1,5–2 dkg/m2 adagnak felel meg.

A fejtrágya kijuttatása a káposztafélék esetében kétféle módszerrel történhet. Az ún. szilárd fejtrágyázás a legegyszerûbb, ekkor a mûtrágyát oldatlan formában, az öntözés előtt a növény alá szórjuk. Ilyen célra a vízben maradékkal oldódó mûtrágyákat használjuk (pl. Pétisó, kénsavas káli stb.). Az ilyen trágyázás hatékonysága gyenge, előnye, hogy ott is elvégezhető, ahol a termesztés technikai színvonala alacsony. Másik módszer a tápoldatozás, amikor a mûtrágyákat oldott formában, 0,2–0,3%-os töménységben juttatjuk ki. Hatékonysága jó, mûszakilag jelentősebb beruházást igényel (tápoldat adagolók, tartályok, speciális szivattyúk stb.). Kisüzemben öntözőkannából történő tápoldatozással is megoldható. Ilyen célra a vízben jól (tökéletesen) oldódó komplex vagy mono készítményeket használjuk: Buvifer, Ferticare, Kristalon stb., ill. ammóniumnitrát, káliumnitrát stb.

A túl későn, a betakarítást megelőző két-három hétben adott fejtrágya, hasonlóképpen a kései öntözés is, rontja a káposztafélék eltarthatóságát.

A kapálásnak nemcsak a kelő gyomok pusztítása a célja, az öntözéstől megkeményedett, megülepedett talajt is meglazítjuk, levegőssé tesszük, amire a karfiol és a brokkoli különösen érzékeny.



Betakarítás és tárolás

A betakarítás a késő őszi hónapokra esik, és tekintettel arra, hogy a káposztafélék fagytûrők, a kisebb hidegek nem tesznek bennük kárt.

A sikeres tárolás feltétele a nem túl száraz vagy vizes pince, amelynek páratartalma 85–90% körül van, és hőmérséklete is kiegyenlített, ilyen célra általában alkalmas. Igaz a pincék a szükségesnél valamivel melegebbek (12–14°C) – ideális lenne a 4–6°C – ennek ellenére a legtöbb tárolható zöldségnövény 2–4 hónapig jó minőségben eltartható bennük. A kamrák esetében a hőmérséklet ingadozás ennél nagyobb, sok esetben ez szab határt a tárolhatóságnak. Az ilyen célra épített prizmák alkalmasságát az építés módja és minősége dönti el.

Dr. Terbe István