Természetes viszonyok között gyümölcsfákon a gyakorlatban szinte nem fordul elő vizuális tünetet okozó foszfor-, molibdén- és mangánhiány. A fák tápelem-ellátottságának megállapításában alapvető fontosságú a lombanalízis, ami a foszfor és a kalcium esetében szinte kizárólagos. Legfeltûnőbb jelenség a vas-, nitrogén- és magnézium- hiány. A gyümölcsöseinkben a kálium és a nitrogén hiánya a leggyakoribb, ugyanakkor ezek túladagolásának hátrányaival is sokszor találkozunk. A legtöbbféle tünete, megnyilvánulási formája talán a kalcium hiányának van, ami ad abszurdum még meszes talajon is előfordulhat. Hiánytünete nem a lombon, hanem a gyümölcsön, ritkán az ágak kéregrészén jelentkezik. Savanyú talajban való hiánya nemcsak a növényi részen okoz tünetet, hanem magának a talajnak a tulajdonságait (szerkezet tartóssága, pórusviszonyok) is hátrányosan érinti, és ezzel a növény egészének tápláltságát befolyásolja.
Nitrogénhiány esetén a levelek kicsik, világoszöldek, sárgászöldek, idő előtt elsárgulnak, lehullnak (1. kép). Tünet az idősebb leveleken kezdődik. A levelek a hajtáshoz képest hegyesszögben, „merevtartásban” állnak. A hajtásnövekedés gyengébb, a vesszők vékonyabbak. A fa tartalék tápanyagszintje alacsony, kevés termőrügy differenciálódik. A virágzás és gyümölcskötődés gyenge, a gyümölcs kisebb, és korábban színeződik. A fa kondíciója, vitalitása tartós hiánynál leromlik.
A kálium a nitrogénhez hasonlóan a növényben könnyen mozgó elemek közé tartozik, a hiánytünet itt is a hajtás alapján, az idősebb levelek felöl kezdődik. A káliumnak a sokféle funkciója között fontos szerepe van a növény vízháztartásában. Hiánya esetén a lombozat gyérebb, halványzöld, habitusa lankadt, kókadt, a levelek csüngő jellegûek, felszínük nem kiterült, mint a káliummal jól ellátott (2. és 3. kép) növényeké, hanem „csónak-szerûen” összehajló (4. kép). A levelek szélén klorózis kezdődik, ami barnás, „perzselt” elhalásba megy át (5. kép), a levél közepe felé terjed. A tünetek az intenzív gyümölcsfejlődés időszakában jelentkeznek, de erős gyümölcsberakódásnál (6. kép) vagy szárazsággal társulva vagy több éve jelentkező hiány esetén korábban is látható tünetet okoz. A gyümölcs mérete kisebb, fakóbb színû, íze szegényebb, mint a fajtára jellemző. A káliumhiányos fák időjárási, növény-egészségügyi tûrőképessége erősen leromlik.
A vas – a nitrogén és a kálim növényen belüli mobilitásával szemben – a beépülési helyéről nem mozdul el. Ezért tavasz során a hajtás első, ún. alapi leveleibe még kerülhet elegendő vas, de hiány esetén a fiatalabbakba nem jut belőle. Így ezek a csúcsi, fiatal levelek mutatják a legerősebb vashiány tüneteket, vagyis a hajtáscsúcs felé haladva egyre klorotikusabbak a levelek (7. kép). A klorózis az erek közti részt érinti, míg az erek zöldek maradnak. A klorózis mértéke a sárgászöldtől a fehér színig változhat. Súlyos esetben levélszél perzselődés is keletkezik, korai levélhullás indul. A vashiányos fa teljesítménye egyre inkább csökken, növekedése visszamarad, a gyümölcs minősége gyengül.
A magnéziumhiányra előálló klorózis sokban hasonló a vashiányra, de lényeges különbség, hogy nem a hajtáscsúcson, hanem az idős leveleken a hajtás alapjánál kezdődik. A magnézium könnyen reutilizálható elem, és hiánya esetén a fiatal levelek még az idősebbekből is elvonják azt. Az idősebb még zöld színû leveleken az erek között, a főér mentén „halszálkaszerûen” halványzöld, sárgás vagy szürkészöld foltok keletkeznek, amik gyakran a levélszélre is átterjednek. A hiány előrehaladtával a klorotikus részek barnulnak, elhalások alakulnak ki. Időelőtti lombvesztéssel jár a magnéziumhiány, ami a hajtás felére is kiterjedhet. A gyümölcsminőség romlik, a fa évről-évre gyengül. A cseresznye különösen érzékeny a magnéziumhiányra.
A cink sok növekedésszabályozó mechanizmushoz kapcsolódik, ezért is hiánya esetén főleg növekedésgátlás, rövid ízközûség, rozettásodás, aprólevelûség jelentkezik. Az újonnan képződő levelek egyre kisebbek, klorotikusak, mereven felállók, görbültek, törékenyek. A gallyak is törékenyebbeké válnak, kérgük érdesebb. A fán belül egészséges és cinkhiányos részek egyaránt találhatók, a tünet főleg a fa koronájának csúcsi részén fordul elő.
A bór a növényi anyagcsere folyamatok szabályozásában tölt be fontos szerepet, jelentős hatása van a sejtszaporodásra, a termőrügy-képződésre és a virágok termékenyülésére. Hiánytünete elsődlegesen a fejlődő, fiatal növényi részeken jelentkezik. Hiánya esetén a fiatal levelek apróbbak, vöröses, bronzos árnyalatúak, az ízközök rövidülnek, a hajtáscsúcs elpusztulhat, az alatta lévő rügyek kihajthatnak (8. kép). A virágképződés és terméskötődés gyengül. A gyümölcshúsban és a héjon is láthatóan parásfoltok alakulnak ki, a gyümölcs deformálódik, ami már az éretlenül is látható.
Gyümölcsök esetén a kalcium hiányáról leginkább az alma tárolási minőségével kapcsolatban esik szó, ami egyébként nagyon fontos kérdés. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az alma tárolhatóságának a növénytáplálással összefüggő problémáinak csak egy része magyarázható meg vagy hozható összefüggésbe a kalcium mennyiségével. Az almán kívül a csonthéjasok gyümölcsminőségében is szerepe van a kalciumnak. Pl. a franciaországi nitrogén-kálium trágyázási kísérletben tapasztalták a kajszi gyümölcsben a mag körüli szövetek elbarnulását (pitburn), ami a nitrogén vagy kálium túladagoláson kívül akkor volt még kifejezettebb, ha a gyümölcshúsban a kalcium mennyisége (szárazanyagban mérve) az átlagos 1%-ról 0,8%-ra csökkent, illetve a N/Ca arány 10-ről 18 körüli értékre emelkedett.
A cseresznyetermesztésben nagy gondot okoz az érés előtti gyümölcsrepedés, ami különösen gyakori csapadékos időjárás esetén. Ez egy komplex fiziológiai jelenség, de a kísérletek szerint a kalciumos kezeléseknek is fontos szerepe lehet a probléma megelőzésében, mérséklésében.
Általánosságban is igaz, de most a hiánytünetek tárgyalása kapcsán még lényegesebb kiemelni, hogy a gyümölcsösök tápanyag-gazdálkodásának előretekintőnek kell lenni. Így a hiányok jó része megelőzhető, illetve „orvoslásuk” időben elkezdhető. Ez értendő a túltrágyázás esetére is, ami összefügg más elemek hiányával. Ugyanis a tápelem hiányok jelentős része nem abszolút jellegû, hanem relatív hiány. A relatív hiány kialakulása – a talaj magas mésztartalmát, továbbá a talajgenetikai folyamatok hatására előállt „nátriumos- vagy magnéziumos szikesedést” kivéve – a helytelen trágyázásra is visszavezethető.
A hiányzó nitrogén viszonylag gyorsan pótolható, mert a trágyaszer hatóanyaga a vízzel könnyen eljut a gyökerekhez. A lombra permetezve is jó hatásfokkal számolhatunk, 24–48 óra alatt szétterjed a növényben. A talajban az ásványosodott nitrogén nem raktározódik, illetve a szervesanyaghoz kötött formája stabilabbnak tekinthető. A fölöslegben adagolt nitrogén túltáplálást okoz, és kilugzódhat a gyökérzónából.
Az ún. feltöltő kálium- és foszfortrágyázással indított és szakszerû fenntartó trágyázással üzemeltetett gyümölcsösnél látható káliumhiányra nem kell számítani, hacsak nem a szárazság miatti vízhiány és a fák túlzott gyümölcsterhelése az elsődleges tényező. Ezeket a problémákat a megfelelő termesztéstechnikával kell megoldani. Előállhat bizonyos mértékû hiány, ha a kötött, agyagos talajon ezen tápelemeket csak a felszínre szórják ki, és nem juttatják a 20 cm alatti gyökerekhez. Az öntözött gyümölcsökben a tápoldatozással és a permettrágyázással megfelelő szinten tartható az ellátottság. Kialakulhat relatív káliumhiány (különösen kajszinál, meggynél, őszibaracknál), ha mérsékelt kálium ellátottság esetén – látva a viszonylag sápadtabb, gyérebb lombot (9. kép) – nitrogéntrágyázást végeznek.
A tápanyag arányok fontosságánál maradva megemlíthető, hogy a nem leginkább szükséges elem adagolásával vagy pl. a jelentős kálium túltrágyázással magnézium- és/vagy kalciumhiány idézhető elő. Az ammónia-nitrogén formában használt nitrogén is hátrányosan érintheti a gyökér általi kalciumfelvételt.
A meszes talaj nem termesztői hatás, de következményeit tekintve analóg a túladagolással. Meszes talajon fokozottan ügyelni kell a megfelelő tápelem-ellátottságra, főleg a káliumra és a magnéziumra, homokon még fokozottabban, és itt a nitrogén mellett a többi elem is nagyobb figyelmet érdemel. Ilyen körülmények között válik szükségessé leginkább a bórtrágyázás is, amiről a lombanalízis alapján másutt sem szabad megfeledkezni.
A magnéziumhiánynál a permettrágya formájában használt magnéziumszulfát hatékony lehet, ha a tünetek kezdetétől alkalmazzák. A kezdeti 2%-os töménység eredményesebb lehet, mint a későbbi 4%. Jelentősebb vagy több év óta fennálló hiánynál a talajba történő tápoldatos alkalmazásra is szükség lehet (80–100 kg/ha).
Az almaültetvények kalcium ellátottsága, a gyümölcs eltarthatósága különböző permettrágya szerekkel (kalciumnitrát, kalciumklorid, Damisol-Ca, Wuxal-Ca stb.) javíthatók, de ezektől is fontosabb a megfelelő termesztéstechnika és termésterhelés. Kalciumhiánynál savanyú talajon elsődleges a meszezés kérdése. Nélküle az NPK trágyaszerek sem hatnak megfelelően, vagy egyenesen hátrányt okoznak a fák fejlődésében, a termés mennyiségében és minőségében. Ha talajgenetikai okok miatt a talaj kationjai között (S-érték %-ában kifejezve) sok a magnézium és/vagy nátrium, vagyis kalciumra nézve telítetlen, akkor ezen különleges esetekben még meszes talajon is szükséges lehet a mész adagolása.
A vashiány megelőzésére legjobb az erősen meszes talajú termőhely elkerülése, és a mészre kevésbé érzékeny gyümölcsfaj, illetve alany kiválasztása. Enyhíti a mész okozta vasklorózist, ha kedvezőbb a vízellátottság és a talaj levegőzöttsége, humuszosabb a talaj, elegendő a talaj káliumkészlete. A vashiány enyhébb esetekben a vaskelátos permettrágyázással orvosolható (pl. Sequestren 330-Fe, Librel, a különböző, vasat is jelentős arányban tartalmazó lombtrágyák), de tartós vagy erős hiánytüneteknél a talajba is kell megfelelő összetételû vaskelátot (pl. Sequestren 138-Fe, Libfer, Tenso Fe) adagolni a gyökérzónába, lehetőleg tápoldat formájában.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Kht.
