Borsó

Pisum sativum

A borsón a levéltetvek szívogatása a levelek torzulását, súlyosabb esetben a terméskötödés jelentős csökkenését idézheti elő. Nem csak táplálkozásukkal, hanem vírusterjesztő tevékenységükkel is súlyos károkat okoznak. Minden évben olyan nagy számban telepszenek be a borsó táblákra, hogy rendszeresen védekezni kell ellenük.

A védekezés szempontjából fontos a táblák gyommentesen tartása, mivel ezzel a levéltetveknek kedvező, magas páratartalmat csökkenthetjük. Hasonló okból kerüljük a túl sûrû vetést. A szerjegyzék a zöld- és a száraz borsóban levéltetvek ellen felhasználható szereket együttesen tartalmazza. Arra figyeljünk, hogy a zöldborsó rövidebb tenyészidejû kultúra, így a hosszabb élelmiszer-egészségügyi várakozási idejû szerek használata kizárt.



Cukorrépa

Beta vulgaris cv. altissima


A levéltetvek a cukorrépában rendszeresen károsítanak. A kártétel mértékét elsősorban az adott év időjárási körülményei határozzák meg. Az enyhe tél, párás, meleg tavasz és koranyár kedvező feltételeket biztosít betelepedésükhöz és felszaporodásukhoz. A legnagyobb kárt a fiatal répán kialakuló népes kolóniák okozzák. Betelepedésük a cukorrépa táblákra április második felében kezdődik. Számuk június közepéig-végéig folyamatosan növekszik. A kártevő felvételezése során érdemes külön kezelni a szívleveleket és az idősebb leveleket. A szívleveleken kialakuló nagyobb telepek fokozott kártételi helyzetre utalnak. A levéltetvek a levelek fonákán táplálkoznak. Szívogatásuk hatására a levelek meggörbülnek, besodródnak. Nemcsak táplálkozásukkal, hanem vírusterjesztő képességükkel is károsítanak. Napjainkban a cukorrépa vírusos betegségei jelentős növénykórtani problémát okoznak.

A kellő hatékonysággal végzett gyomirtás azáltal, hogy csökkenti a tápnövények számát (gyomosító libatop félék) és az állomány „befülledését”, egyúttal mérsékli a cukorrépán kialakuló levéltetû kolóniák nagyságát is. A kémiai védekezés egyik lehetősége a vetőmag csávázása, lehetőleg minél hosszabb hatástartamú inszekticiddel (pl.: neonikotinoidokkal). Az állománykezelésre felhasználandó szer kiválasztásakor fontos szempont, hogy a levéltetvek által károsított levelek besodródtak-e már. A levéltetvek a kiterült leveleken védtelenül szívogatnak, a permetlé elérheti őket, így a kontakt szerek használata megfelelő eredményt adhat. A besodródott leveleken azonban a kontakt szerek szinte hatástalanok. Ilyen estben mindenképpen a felszívódó neonikotinoidok és egyes foszforsav-észterek használata adhat csak megfelelő védelmet.

A répa-gyökértetû a gyökereken él és táplálkozik. Elsősorban a gyengébben fejlődő répákat támadja meg. Felszaporodása száraz, meleg években a termesztés sikerét jelentősen befolyásolja. Az egész vegetációban képes megtelepedni a répák gyökerén, de kártétele augusztus-szeptember folyamán válik látványossá. A levelek először világoszöldek, majd sárgulnak, hervadnak, a talajra fekszenek, végül elszáradnak. Már néhány levél elvesztése is arra készteti a növényt, hogy leveleit pótolja és az ehhez szükséges tápanyagot és energiát a cukorképzéstől vonja el. Tehát már kisebb fertőzés is a répatest tömegének és cukortartalmának csökkenéséhez vezet. Súlyos fertőzés esetén a répatest is elpusztul. Előbb az idősebb, majd a fiatalabb levelek pusztulnak el, ezzel egyidejûleg megszûnik a répatest tápanyag utánpótlása. A beteg növények a táblán általában kör alakú foltokban észlelhetők. A legyengült növényeken a baktériumok és a gombák is könnyebben megtelepszenek.

Az agrotechnikai védekezési lehetőségek közül a répa-gyökértetû károsításának megelőzésére a leghatékonyabb módszer az öntözés. Fontos a vetésváltás betartása. Cukorrépa ugyanarra a helyre 4–5 évente kerülhet. A vetést március második feléig lehetőleg fejezzük be. Ezzel ugyanis a kezdeti fejlődést visszavető barkók és bolhák károsítási esélyeit csökkenthetjük. A kiegyenlített tápanyag utánpótlás növeli a répák ellenálló képességét a répa-gyökértetûvel szemben. Gondoskodjunk a gyomirtásról, mert a cukorrépában a rokonsági kapcsolat miatt így is nehezebben írtható libatopfélék ugyanúgy tápnövényei a répa-gyökértetûnek. Egyelőre kifejezetten a répa-gyökértetû ellen engedélyezett növényvédő szer Magyarországon nincs, azonban a neonikotinoidokkal végzett csávázás a cukorrépa kezdeti fejlődése idején védelmet biztosíthat a répa-gyökértetvek károsításával szemben is.



Napraforgó

Helianthus annuus

A fekete répa-levéltetû már a 6–8 levélpáros napraforgó leveleit is szívesen szívogatja, azonban jelentősebb felszaporodására csak a nyár második felében számíthatunk, különösen a jó vízellátottságú területeken. Ekkor már ellephetik a bimbókat, a virágzó tányért, ahol akár a csöves virágok sterilitását is előidézhetik.

A sárga szilva-levéltetû már a 3–4 leveles napraforgón is károsíthat. Szívogatásának hatására a levelek erősen torzulnak, kanalasodnak, illetve sodródnak. A napraforgón vírustünetekre emlékeztető tarkulásokat és torzulásokat okoznak.

Az oleander-levéltetû viszonylag új levéltetû faj Magyarországon. A mediterrán területekről származik. Egyrészt az enyhébb teleknek és melegebb nyaraknak, másrészt a délebbi területekről bekerült gazdanövényeinek köszönhetően tudott megtelepedni hazánkban. Megjelenésére elsősorban az olyan homokos területeken számíthatunk, ahol a selyemkóró (Asclepias syriaca) nagy számban fordul elő.

Célzott kémiai védekezést levéltetvek ellen napraforgóban nem alkalmaznak. A napraforgón gazdasági kárt eddig a vírusok sem okoztak.

Kukorica

Zea mays

Egyes fajok a levelek besodródását okozzák, míg mások a levelek fonákán, a csuhéleveleken alkotnak népes kolóniákat. Ha a levéltetvek már a megporzás előtt felszaporodnak, akkor hiányos termékenyülést is előidézhetnek. A zöld gabona-levéltetû nyála toxikus, szívogatása nyomán a károsított levélfelület erőteljesen sárgul. A kukorica-gyökértetû a sínylődő kukorica gyökerén igen magas egyedszámot érhet el. A gyökerek szívogatásával jelentős termésveszteséget is előidézhet különösen aszályos években. A kukoricában élő levéltetvek vírusterjesztő tevékenysége is jelentős.

Hasonlóan a gabonákhoz a levéltetvek ellen a kukoricában sem terjedtek el a biológiai és az agrotechnikai védekezési eljárások. Kémiai védekezésre, vírusvektor szerepük miatt, a vetőmagtermő állományokban kerül sor. A Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok címû könyv, vagyis a szerjegyzék a kukorica címszó alatt közvetlenül levéltetvek ellen felhasználható szereket nem ad meg, de a többi kártevő listája tartalmaz olyan szereket, melyek a levéltetveket is nagy hatékonysággal gyérítik. A levéltetvek ellen kukoricában felhasználható növényvédő szerek köre így szûkebb, mint a gabonákban.



Burgonya

Solanum tuberosum

A burgonyán a levéltetvek közvetett kártétele, a vírusterjesztés, sokkal jelentősebb, mint a szívogatásukkal okozott levél- és hajtástorzulás, illetve a csökkent fejlődés. A fertőzésük nyomán kialakuló jelentős termésveszteség is a vírusvektor tevékenységükre vezethető vissza. Vetőburgonyában a levéltetvek ellen a vegyszeres védekezés elkerülhetetlen. A levéltetvek betelepedése a burgonyatáblákra már május elején megkezdődik. Felszaporodásuk ütemét az időjárási körülmények jelentősen befolyásolják. Legnagyobb egyedszámban június elejétől–július közepéig károsítanak. A kolóniák a levelek fonákán alakulnak ki.

Az agrotechnikai védekezés szempontjából elengedhetetlen a jó minőségû gyomirtás, a harmonikus tápanyag ellátás, a burgonya egyenletes fejlődésének elősegítése és a korai lombtalanítás. A kémiai védekezés a vetőgumó csávázására és az állománykezelésekre terjed ki. Csávázáskor a legjobb eredmény a hosszú hatástartamú szerekkel, mint pl.: a neonikotinoid származékok, érhetők el. Állománykezelésre mind kontakt, mind felszívódó szerek alkalmasak. Felhasználásukat a fertőzés mértéke, illetve ezzel összefüggésben a levelek besodródása határozza meg.



Szója

Glycine max

A levéltetvek felszaporodását szójában is elsősorban az időjárási viszonyok határozzák meg. A tömeges betelepedésére május közepétől számíthatunk. Már a szója kelésekor jelen lehetnek a táblákon, ha a gyomirtás nem volt kellő hatékonyságú. A kellemesen meleg időjárás, inkább csak párásító, csendes esőkkel párosulva segíti felszaporodásukat. A levelek fonákán szívogató levéltetvek a levelek és hajtások torzulását, esetleg törpülését idézhetik elő. A virágszáron és a virágokon is megtelepszenek így a termés mennyiségét is csökkenthetik.

A szója megfelelő gyomirtásáról és kiegyenlített tápanyag utánpótlásáról gondoskodni kell. Külön kémiai védekezést a levéltetvek ellen inkább csak a szaporítóanyag célból termesztett szójában végeznek. Az étkezési célú szójában a bagolylepke lárvák ellen használható növényvédő szerek egy része a levéltetvek gyérítésére is alkalmas.

Tuba Katalin