A pecsenyeliba, a húsliba, a hízott lúd, a pecsenyekacsa, továbbá a hízott kacsa és a háromféle hízott termék mája sok évtizede keresettek Nyugat-Európa meghatározott piacain, elsősorban Németországban (víziszárnyas hústermékek), és Franciaországban (hús és máj). Az elmúlt év elején még úgy tûnt, hogy az ágazat helyzete a négy évvel ezelőtt lezajlott túltermelési válság után stabilizálódik. A 2007-ben bekövetkezett gabona árrobbanás azonban a hazai víziszárnyas-termelés pozícióját teljesen más megvilágításba helyezi.

A takarmánygabona ára ugyanis egész Európában drámaian emelkedett, azokban az országokban is, ahol a miénkénél sokkal jobb termésátlagok alakultak ki. Az ok elsősorban az energiacélú felhasználás felfutásában keresendő, ami a gabonafélék keresletének és ezzel együtt árának jelentős emelkedését eredményezte. Fokozza a feszültséget, hogy a gabonaexportőrök sorából az USA ugyanezen okok miatt kiesett. A takarmány alapanyagok felhasználási alternatíváit (etanol, olaj, bio-jellegû csomagolóanyagok, gyógyszeripar) növelő tendencia tartósnak ígérkezik, miáltal az árcsökkenéssel kapcsolatos várakozások irreálisnak tûnnek.

A keveréktakarmányok árának 30–50%-os, esetenként ennél is nagyobb emelkedése az élelmiszerárakban sokkal lassabban jelenik meg (kérdéses, hogy mennyire közelíti meg). Ez olyan kritikus helyzet elé állította ismét a baromfiágazatot, amelyből csak radikális átalakítással lesz képes kilábalni. Nem odázható tovább a korszerû hibridek és technológiák hazai elterjesztése, meghonosítása. A termelésnek az 1970-es években végbement felfutásával kialakult, megkövesedett, mára elavult szerkezete jelentős átalakításra szorul. Különösen a szezonalitás és az extenzivitás, mint a két legmarkánsabb jellemző visszaszorítására van szükség.



Nemzetközi kitekintés

Figyelmünket az utóbbi években Lengyelországra, valamint Kínára és a távol-keleti országokra kellett fordítani. A lengyel húsliba-termelés felfutása számunkra drasztikus termeléscsökkenést eredményezett. Délkelet-Ázsia és különösen Kína kiemelkedő jelentőségû a víziszárnyas termék-előállítás szempontjából. A világ teljes termelésének közel 90%-a folyik ebben a régióban, sajátos fajtákkal és körülmények között. Az erre vonatkozó adatokat mutatja be az 1. táblázat. A termékek népélelmezési cikkek, és a felhasznált fajták miatt (pl. a bütykös lúd) számunkra alapvetően nem jelentenek konkurenciát. Kínában és Tajvanon az állam által támogatott program keretében jelentősen előretört az európai lúdfajták tenyésztése és tartása. A termékek minősége jó, előállításuk költsége igen alacsony, a megnövekedett helyi igények miatt azonban ez úgy tûnik nem jelent veszélyt piaci pozícióinkra.

Szempontunkból rendkívül fontos a lúd, a mulardkacsa és a pézsmaréce kihizlalt mája, a világszerte foie gras néven ismert termék előállításának alakulása, mert ez a hazai baromfiipar legjövedelmezőbb ágazata. A hízott máj fogyasztása napjainkban is töretlen emelkedést mutat. A világ legnagyobb termelője és fogyasztója Franciaország (2. táblázat), ahol a mulardkacsamáj termelése dominál. Magyarország a libamájtermelésben világelső.

A nagymértékben exportorientált magyar baromfiipar nemzetközi versenyképessége sok szempontból korlátozott. A baromfitermelés és -feldolgozás önköltsége meghaladja az élenjáró országokét. A takarmány mellett a munkaerő és az energia költsége is jelentős mértékben emelkedett, így ezen költségfaktorok korábban megszokott alacsony szintje már nem képes kompenzálni a gyengébb termelési eredményeket. A csirke és a pulyka fő exportpiacain radikális árcsökkenés zajlott le, amely a víziszárnyas termékekre – beleértve a kihizlalt lúd- és kacsamájat – is kiterjedt. Az élelmiszerpiac nehezen fogja tudomásul venni és áremeléssel kompenzálni a termelési költségek drasztikus emelkedését, így viszonylag hosszú ideig elnyúlhat az a válságos helyzet, amikor a magas költségek nem térülnek meg. A forint árfolyamának az export szempontjából jelenleg kedvező alakulása nem sokat segít.

A kialakult helyzetben a hatékonyság javítása, az önköltség csökkentése lenne a legfontosabb eszköz a kibontakozásra. A hazai víziszárnyas-előállítás a jövőben csak jelentős korszerûsítéssel lehet versenyképes. További kihívás számunkra a kényszeretetés várható betiltása. Erre várhatóan csak 10–15 év múlva kerül sor, addig is azonban állatvédelmi megszorítások várhatóak.



A víziszárnyas ágazat korszerûsítésének főbb elemei és az eddig elért hazai eredmények

A hatékony, a termék-előállítás folyamatának követhetőségét is lehetővé tévő, minőségi víziszárnyas termék-előállítás alapja az egységesített, áttekinthető és stabil genotípusra, továbbá korszerû technológiára alapozott termelés. Ennek fontosabb elemeit a következőkben tekinthetjük át.



Pecsenyekacsa ágazat

A hazánkban elterjedt külföldi hibridek magas produktumú, korszerû konstrukciók, közülük a Cherry Valley és a Wiesenhof Vital (korábban Seddin Vital) emelhető ki. Kiemelkedő szaporasági mutatóikat zárt, intenzív körülmények között képesek bizonyítani. Speciális világítási programot igényelnek, termelésüket két periódusra, vagy egy megnyújtott (50–52 hét) periódusra tervezzük.

A pecsenyekacsa végtermékek korai vágóérettségüket és kedvező takarmányértékesítésüket zárt viszonyok között jobban kibontakoztatják. Az a korábbi előny, amely a szabadtartáshoz volt köthető (sajátos íz és húsminőség) a madárinfluenza-pánik óta egyébként is teljesen eltûnt. A vevők a biztonságot helyezik előtérbe, ami szintén a zárt tartást preferálja. Az EU más országaiban, különösen nyugaton már csak ezzel a tartásformával találkozunk. Az előnevelés minden esetben zárt, az utónevelést azonban – az uralkodó klimatikus viszonyoknak megfelelően – különböző módon oldják meg (teljesen zárt istállók, vagy függönyoldalú épületek).

A pecsenyekacsa ágazat jövője szempontjából a zárt elhelyezésre történő áttérés a szezonalitás teljes elhagyása szempontjából is fontos.



Húsliba ágazat

Ebben az ágazatban egy kiemelkedő hibridről beszélhetünk, a Lippitsch lúdhibridről, amely a piaci igényeknek minden szempontból megfelel. A hazai tenyésztésû fajták sem genetikai képességeiket, sem kiegyenlítettségüket tekintve nem közelítik meg. A szülőpárok zárt, intenzív elhelyezése a szaporasági mutatók legkevesebb 50%-os javulását eredményezi, valamint lehetővé teszi a tojástermelés későbbi kezdését, és meghosszabbítását. Ezáltal az utódok felnevelését az őszi értékesítéshez közelebb lehet hozni, ami túltartásuk költségeit jelentősen csökkenti. Korábban ezt az élve tépéssel fedezték. A tollágazat azonban az elmúlt enyhe tél miatt egyre nehezebb helyzetbe jut. A zárt technológiát a Kaposvári Egyetemen dolgoztuk ki.



Májlúd ágazat

A Kaposvári Egyetemen végzett szelekciós munka és fejlesztési tevékenység eredményeképpen megvalósultak a nagyüzemi, intenzív májtermelés mûszaki és technológiai feltételei és kialakult az erre legalkalmasabb genotípus.



Genotípus

A májtermelés egységesített technológiájának alapja a korszerû módszerekkel, hatékonyan szelektált genotípus. A tenyészkiválasztás az optimális májnagyságra és a máj minőségére irányul. Ez csak egyedi teljesítményellenőrzéssel és folyamatos májhizlalási tesztekkel lehet eredményes. A Kaposvári Egyetemen négy éve indított tenyésztési program – melyet az ANABEST Kft. vett át és folytat a Baranya megyei Boldogasszonyfán – a fenti alapelveken kívül az előtömésre való reakciót is figyelembe veszi. A computer tomográfiás és ultrahangos vizsgálattal az előkészítési folyamat végén azon egyedeket emeljük ki és tenyésztjük tovább, amelyekben a legnagyobb máj található. Ezáltal kiváló májtermelő képességû hibridet állítottunk elő (átlagosan 800 g-os májtömeg, 98–99%-os exportminőség). Az ANABEST G néven forgalmazott hibrid további előnye, hogy koncentráltan a májra hízik, így perifériás zsírdepók alig képződnek.



Folyamatos alapanyag-előállítás

Az új termelési rendszer alapja a tömésre szánt ludak azonos, vagy közel azonos életkora, amely folyamatos naposliba-előállítással érhető el. Többször tépett ludak eleve kizárandók, hiszen előéletük nem szabályozható, előkészítettségük ismeretlen, így májtermelő képességük is hullámzó.

A folyamatos naposliba-előállítás technológiáját és annak mûszaki feltételeit a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán kidolgoztuk, és Boldogasszonyfán továbbfejlesztettük. A tojástermelés 15–18 hetes szünetekkel újra indítható, a tojók négy-öt egymást követő perióduson keresztül képesek tojástermelésre. A szülőpárokat teljesen zárt körülmények között kell elhelyezni (kép), az előírt technológiai feltételeket gondosan be kell tartani. A technológia nagyüzemi körülmények között is bizonyította sikerességét. A folyamatos, egész éven át tartó naposliba-előállítással a termelési költségek jelentősen csökkenthetők, hiszen a termelőkapacitás lényegesen jobban kihasználható.



Egységes felnevelés, tömésre előkészítés (pregavage)

A korszerûsített rendszerben a tömés lényegesen rövidebb ideig tart, kíméletesebb, egyúttal intenzívebb. Erre csak jól előkészített, egészséges, és kiegyenlített (egységes technológia szerint felnevelt) állomány alkalmas. Az előkészítés, vagy ún. előtömés (pregavage) technológiájának alapjait a Kaposvári Egyetemen kidolgoztuk, és folyamatosan továbbfejlesztjük.

A tömésre előkészítés legkorábban 6 hetes korban kezdődhet, későbbi kezdéssel még jobb eredmény érhető el. Az előkészítési program leglényegesebb eleme a szakaszos etetési rendszer. Ez a későbbi töméses hizlalásra rendkívül előnyösen hat a következők miatt:

• kitágul a ludak nyelőcsöve, ezáltal már a tömés elején nagyobb mennyiségû tömőtakarmány befogadására lesz alkalmas,

• előkészíti a májat (fehérjével feltöltés), amelynek eredményeképpen alkalmassá teszi a nagy mennyiségû zsír befogadására és annak megtartására,

• megindulnak azok az enzimatikus folyamatok, amelyek a későbbi töméses hízlalás alatt az emésztésben fontos szerepet játszanak,

• elkezdődik a máj elzsírosodása.



Az előtömés hatására a ludak olyan állapotba kerülnek, amellyel tömésük sokkal egyszerûbb és kíméletesebb, a májeredmények is jobbak:

• kiegyenlítettebb a májtömeg, javul a máj minősége, elsősorban textúrája.

• a francia piaci igényeknek megfelelő 600–800 g-os májtömeg érhető el, magas export-kihozatali arányban,

• kisebb a tömés alatti ráhízás, ami azt jelenti, hogy elsősorban a máj tömege gyarapodik és nem a perifériális zsírdepók,

• Kevesebb kukoricát használnak fel a tömés alatt, ezáltal javul a takarmányértékesítés.

Az általunk kidolgozott előkészítés (szakaszos etetési rendszer és speciális tömő előkészítő takarmánykeverék) és a hozzá kialakított májhibrid lehetővé teszi az előtömés arányának növelését és ezzel párhuzamosan a kényszeretetés visszaszorítását.



Rövidebb, kíméletesebb tömés

A korszerûsített rendszerben a töméses hizlalás jelentősége az előkészítéshez képest háttérbe szorult. Elsősorban azért, mert a tömés leegyszerûsödik, 14–16 napig tart és naponta kétszeri töméssel (tömés + rátömés) megoldható, másodsorban a kukorica előkészítésének hosszadalmas mûvelete elmarad a speciális tömőkeverék használatának köszönhetően.

Ebben a rendszerben a töméses hizlalás korszerû, nagyüzemi tömőházakban folyik. Ezek 1000–2000 lúd befogadó képességû, egész éven át folyamatos májtermelésre alkalmas épületek. Az ilyen típusú épület hûthető, fûthető, szellőztetési rendszere automatikus szabályozású, igen hatékony. A tömőgép tekintetében a hidraulikus keverő-tömő változat használatára van szükség. Fontos, hogy a tömőgépben, lehetőség szerint folyamatosan keverjük a tömőtakarmányt, ami annak koncentráltságát (ezáltal a tömés intenzitását) biztosítja.

Dr. Bogenfürst Ferenc

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Kaposvár