Egy nagyon jól felkészült, friss információkkal megtûzdelt szakmai nappal várta a szőlőtermelőket, a tavalyi balatonboglári előadást követően, idén is az Arysta Lifescience csapata. A tavalyi témát kiegészítve, tehát lehet-e könnyen, eredményesen védekezni a szőlő betegségeivel, kórokozóival szemben, idén már az alaposabb kórtani ismeretekkel is megismertették a hallgatóságot. A betegség megelőzésének első lépése, hogy meg kell ismernünk a kórokozó fertőzési folyamatát – nyitotta meg előadását Dr. Dula Bencéné a Heves Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság munkatársa.

Kulcsfontosságú, hogy szakmai ismeretekkel rendelkezzenek a termelőink. Ismerniük kell a betegségeket, azok fejlődési menetét, kicsit kémikusnak kell lenniük, hogy tudják, hogyan viselkednek a szerek az ültetvényeinkben, jó gépészeknek kell lenniük ezen túl, hogy be tudják állítani a gépeket. Egy szóval mindre oda kell figyelniük, ha nem akarunk növényvédősöket, növényorvosokat alkalmazni.

Az évről évre fellépő betegségek közül, a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürke rothadás hármasa okozza a legtöbb problémát. Mellettük nagy jelentőségûek az un. krónikus betegségek is mint a vírusok, a fitoplazmák és az agrobaktérium és az esca. A járványos betegségek elleni védelem teszik ki a vegyszeres növényvédelmi munka legnagyobb részét. A járvány kialakulás alapfeltétele a fogékony gazdanövény, fertőzőképes kórokozó és a megfelelő időjárási körülmények együttes jelenléte. Tizenöt évre visszatekintve igen változatosan alakultak a járványok. A három főbb betegség közül a lisztharmat okozza a legtöbb problémát a magyar termelőinknek. Jól bizonyítja ezt a három betegség dominanciaviszonya is. A lisztharmatos évek és kártétel közel 50%-os gyakoriságával szemben a fennmaradó részen közel azonos mértékben osztozik a peronoszpóra és a szürke rothadás. A három alap kórokozóról érdemes tudni, hogy a szőlő valamennyi zöld részét megtámadhatja, főleg az intenzív növekedés időszakban. A peronoszpóra fertőzéseket és a kórfolyamatot is kizárólag az időjárás szabályozza. A kitartó képletek, az oospórák, januárban már csírázóképesek. 10 mm feletti csapadék, 2 óra inkubáció és 10°C hőmérsékleti minimumot elérve megindulhat a fertőzés. A primer fertőzés áprilistól július elejéig tart. Ezzel kapcsolatban a jelenlévő gazdáknak elmondták, hogy újabb eredmények szerint az egész vegetációs időben akár augusztusban is előfordulhat primer fertőzés. Ma már igen gyakori, hogy a peronoszpóra és a lisztharmat együtt károsít. A peronoszpóra az intenzív hajtásnövekedés idején a legveszélyesebb. Jellemző tünetek: olajfolt a levelek színén, a fonákon dús fehér sporangiumtartó gyep, fürtvirágzat, fürtök leszáradása, későbbi stádiumban a fertőzött bogyók lila színe. Súlyos fertőzés esetén korai lombhullás következik be, ami rossz vesszőbeéréssel párosul. Felhívta a figyelmet arra, hogy 16°C felett eltérő idejû a peronoszpóra inkubációs idő hossza a leveleken és a bogyókon. A hőmérséklet emelkedésével levélen rövidül, de a bogyókon megnyúlik, így akár 2–3-szor hosszabb idő után várható a tünetmegjelenés. Gyakran hallani a termelőktől, hogy én védekeztem, és levélen nincs de a fürtökön mégis előjött a gomba. A peronoszpóra jó előre jelezhető, ám a mûszeres mérések mellé jól képzett szakemberekre is szükség van. 1995-ben egy déli mediterrán ciklonnal érkező infekció okozott egyetlen fertőzést az egész országban. 2006-ban viszont helyben épült fel a járvány. Egymásba érő infekciók zajlottak le, amit az előrejelző mûszerek időben jeleztek, de a szélsőséges időjárási körülmények miatt bekövetkező extrém intenzív hajtásnövekedés és a földigépes kezelésekre alkalmatlan talajállapottal nem számolva most is lényegében egyetlen kimaradt kezelés, vagy rosszul megválasztott szer miatt következett be súlyos peronoszpóra kár. 2006-ban rengeteg kitartó oospóra képződött, és a levelek sem bomlottak el téli csapadék hiányában ezért 2007-ben vártuk, de a meleg, száraz tél és tavasz miatt mégsem következett be peronoszpóra fertőzés.

Az előadó részletesen beszélt a leggyakrabban károsító lisztharmatról, melynek mind a két telelési formája előfordul hazánkban, de domináns az ivaros alakról induló fertőzés. Az ivartalan gombafonalak a rügyekbe húzódva vészelik át a telet és az ilyen rügyekből fejlődnek a csökött, lisztharmatos ún. „zászlós” hajtások, melyek nagyon ritkán jelentkeznek. Az ivaros alak (új elnevezése kazmotécium) viszont ősszel több, mint 20 éve évről-évre nagy mennyiségben (tőkénként milliószámra) képződik a teljes ültetvényben. Ebből eredően a tavaszi tünetmegjelenés is egyöntetû, nem gócos, mint az ivartalan alakról induló fertőzés. Az ivaros aszkospórák szóródásának feltétele a 10°C feletti hőmérséklet, 2,5–10 mm csapadék, amely 12–14 órás levélnedvességet biztosít. Az első tüneteket az előző évben erősen fertőzött gócokban célszerû keresnünk. Jelző fajták lehetnek a lisztharmatra nagyon érzékeny Kék Oportó, Kadarka, Leányka, Kékfrankos, Blauburger. Míg a fertőzött rügyekből fejlődő zászlós hajtások könnyen észrevehetők az ültetvényben, az aszkospórás primér fertőzést keresni kell. Mindig a tőke fás részeihez közeli, néhány cm-re lévő levelek fonákán kezdődik a lisztharmat fertőződés. Kézi nagyítóval könnyebb észrevenni az apró lisztharmat telepeket a fonákon. Az ivaros alakról induló fertőzés alattomos, hiszen nehezen észrevehető, ezért ha nem keressük célirányosan, könnyen kerülhetünk bajba a túl késői tünetészlelés miatt. A lisztharmatra a bimbós és az éppen kötődő bogyó nagyságú állapotban legérzékenyebbek a fürtök. Ezt követően a fürtök fokozatosan ellenállókká válnak. A bogyók korosodásával növekvő ellenálló képességet nevezzük ontogenetikai rezisztenciának, amit ausztrál és német vizsgálati eredmények is igazoltak. Ebből következik, hogy néhány nap, egy szûk hét alatt zajlik le a fürtők fertőzése. Ezért fontos tudatosítani, hogy nagyon rövid idő áll rendelkezésre a hatékony fürtvédelemre. Korai primer tünet megjelenése esetén, mint 2006-ban, már kötődéskor jelen volt a kórokozó a fürtökön, és már borsónyi állapotban elérte a fertőzési szint a maximumot. 2007-ben viszont, a szélsőséges száraz klimatikus körülmények között lassan terjedt és csak fürtzáródásban kezdett szaporodni, amikor már nem okozott olyan kártételt.

A fertőzések, járvány kialakulásának egyik előfeltétele az előző évi fertőzés, bár volt olyan év, hogy erős év után sem alakult ki nagy kárral járó járvány, mert az adott évjárat időjárási körülményei nem voltak kedvezőek a kórokozók számára. Ennek ellenpéldája a 2001-es év, amikor 2000-ben képződött igen kevés áttelelő képletből, de nagyon korán megjelent legelső telepekről, kedvező körülmények között súlyos korai járvány és fürtkárosodás bontakozott ki. Ez a két példa és a sokéves (1988–2007) megfigyelési adatok is azt bizonyítják, hogy a lisztharmat akkor jelent nagy veszélyt a fürtökre, ha több héttel a virágzás előtt jelennek meg a legelső lisztharmat telepek az ültetvényben. Ilyen helyzetben bőven van idő a kórokozó járványos mértékû felszaporodására a lombozaton. A virágzás körüli, vagy ettől későbbi tünetmegjelenés sokkal kedvezőbb helyzetet teremt a fürtvédelem szempontjából. A legfőbb teendő a primér tünetek lehető legkorábbi megtalálása és ezt követően a fertőzés felszámolása már csírájában, hogy ne legyen lehetőség a gomba szétterjedésére, felszaporodására. Csak így védhetjük meg a fürtöket biztonsággal a lisztharmat fertőzéstől.

A korai felszaporodás megakadályozására időben kell védekezni és az adott helyzetben megfelelő hatású szert kell alkalmazni. Mindennek alapja a felderítés, majd az időjárási adatokra épülő (hőmérséklet) járványdinamika nyomon követése. A járvány veszélyhelyzet ismeretében dönthetünk a permetezések szükségességéről és a fordulók hosszáról.

A lisztharmat a bor minőségére is káros hatással van. Már 5% feletti fertőzöttség esetén föld íz jelenik meg, nő a fenoltartalom, és csökken a bor gyümölcsössége. A bor íz, aromaanyagainak romlása a lisztharmat fertőzöttségi szint emelkedésével arányosan fokozódik. A termésbiztonságon túl a kiváló borminőség miatt is a tökéletes fürtvédelem kívánatos.

A szürke rothadás sem kíméli a szőlészeket. Szaprofita módon is megél, de elsősorban sebek, sérülések (szőlőmoly kártétel, jégverés, fiziológiás bogyórepedés, lisztharmat fertőzés) nyithat kaput a botrítisznek. Előrejelzési módszer nincs, csapadékos, nedves időjárási körülmények között három kritikus fenológiai állapotban, virágzás, fürtzáródás, zsendülésben, érés idején szükséges védekezni ellene. Jótanács (saját gyakorlati tapasztalatára alapozottan javasolta), hogy a tömött, zárt fürtszerkezetû és értékes fajtákat fürtzáródásban, a legmelegebb és száraz időben is megéri levédeni hosszú hatástartamú specifikus botriticiddel, az őszi fertőzések megelőzése céljából, hiszen ez az utolsó lehetőség a fürtök tökéletes vegyszerfedésének biztosítására. Fontos szerepe van a fürtzóna lelevelezésének az érés időszakában, a tökéletes szőlőmoly és lisztharmat elleni védekezésnek is, mert ezen eszközökkel csökkenthető a szürkerothadás fertőzés veszélye, a kezelések száma.

Az előadó kitért az integrált termesztés alapelemeire (megelőzés, megfigyelés, beavatkozás) is, hiszen a magas támogatás miatt, sok termelő vesz részt ebben a programban. Az eredményes védekezéseink alapját a megelőzések képezhetik elsősorban. A rezisztens fajtakör szerénysége és a borpiac elvárásai miatt, sajnos kénytelenek a hazai termelők is kényesebb, igényesebb fajtákhoz nyúlni, mondta el előadásában Dula Bencéné. A pontos döntéshozatalhoz (hol, mikor, mit kell tenni?) megfigyelési adatokra van szükség. Ennek lényege az időjárás, a növényfejlődés, és a fertőzési viszonyok alakulásának folyamatos nyomon követése. Kitért az előrejelzés szerepére is. Elmondta, hogy az előrejelzéssel segítséget kapunk a döntéshozatalhoz: a védekezések pontos időzítésében, hatékonyság javításában (nagy fertőzési nyomás esetén is), a költségek optimalizálásában, (permetezési fordulók nyújtása, vagy kezelések elhagyása), a környezet káros vegyszerterhelés mérsékelése terén is. A vegyszeres beavatkozásokkal kapcsolatosan elmondta melyek a legfontosabb vegyszer-megválasztási szempontok: hatáskifejtés módja, környezetvédelmi besorolás, esetleges rezisztenciaveszély.

Saját vizsgálati eredményeivel demonstrálta milyen fontos a gyakran használt ún. kuratív és eradikatív hatás fogalomhelyes értelmezése, konkrétan a szőlőperonoszpóra és lisztharmat esetében. Megvilágította, hogy csak a peronoszpóra fertőzés esetében lehetséges a kórfolyamat kezdetén gyógyító – kuratív hatású szerrel beavatkozni, a belső szövetekben több napig fejlődő gomba ellen. A szaporítóképletek felszíni megjelenése (4. nap) után már csak megsemmisítő hatású szerre lenne szükség. A lisztharmatnál gyakorlatilag nincs kuratív beavatkozásra lehetőség, mert a gomba behatolása után kevesebb, mint 40 óra áll rendelkezésre kuratív hatáskifejtésre, amihez a fertőzés pillanatát pontosan kell tudni! A másodlagos gombafonalak már a felszínen fejlődnek ezért ellenük már eradikatív védekezésre van szükség. Azzal zárta ezt a részt, hogy bár néhány hatóanyag rendelkezik hosszabb, rövidebb gyógyító vagy megsemmisítő hatással, de kockázatos a szerek kuratív, illetve eradikatív hatására számítva védekezni! Minden hatóanyag preventíven alkalmazva nyújt megfelelő védelmet!

Beszélt a lisztharmat elleni lemosó permetezésről, ami egyfajta preventív védekezési technika, melynek célja a várható kártétel minimálisra csökkentése. Ugyancsak saját vizsgálati eredményeire alapozottan mondta el, hogy az ivaros termőtest képződés idején, lombhullás előtt, lemosásszerûen alkalmazott Tiosol, Nevikén, Vektafid S, Olajos rézkén, Szulfur hatására összeesett a micélium bevonat a levelek felületén, az éretlen termőtestek összeszáradtak, újabbak nem képződtek, de az érett, fekete termőtestek függelékei is sérültek.

Előadásának további részében beszélt a fungicid rezisztenciáról. Kihangsúlyozta, hogy a gyakorlatban rezisztenciáról akkor beszélünk, ha egy készítmény szabályos használata (megfelelő dózis, kijuttatási idő, mód) ellenére tapasztalunk hatástalanságot, majd laboratóriumi speciális vizsgálatokkal bebizonyosodik az adott hatóanyaggal szemben rezisztens törzsek jelenléte a területen.



Végül teljesen külön blokkban beszélt két újkeletû problémáról:

1. A QoI (régebbi nevükön sztrobilurin) hatóanyagokkal szembeni rezisztenciáról. Elmondta, hogy Európában a peronoszpóra esetében 2004 óta általános, de a lisztharmatnál 2006-ban éppen Magyarországon és Kelet-Ausztriában jelent meg először. A 2007-es kiterjedt monitoring eredmények alapján sajnos nálunk valamennyi borvidéken általánosan jelen van a G143A mutáció. Sovány vigasz, hogy rajtunk kívül K-Ausztriában, valamint Szlovákiában, és Csehországban is találtak QoI rezisztens lisztharmatot. Európa többi területén viszont még nincs. Kihangsúlyozta, hogy a rezisztencia miatt teljesen új stratégia szerint kell a jövőben védekezni. A 2007-es kísérleti eredmények biztató alternatív lehetőségeket tártak fel (a triazolok önállóan vagy kombinációban, teljesen eltérő hatásmódú szerek vagy a kenes kombinációk formájában).

2. A másik fenyegető probléma a szőlő arany színû sárgasága (Flavescens doreé), FD fitoplazma vektorának (Scaphoideus titanus) 2006-os hazai megjelenése és terjedése. Elmondta, hogy a fitoplazmák sejtfal nélküli baktériumok. Tünetfotókkal illusztrálva mutatta be a Magyarországon eddig beazonosított igen általánosan, több mint 21 fajtában (7,9%-os tünetgyakoriságban) jelenlévő sztolbur típusú fitoplazmát, ami helyenként akár 30–40%-os terméskiesést és minőségromlást okoz évről-évre. Rávilágított a két fajcsoport közti különbségre.

• A sztolbur fitoplazmáknak a szőlőn kívül számos más gazdanövénye van, nincsenek specifikus vektorai (a vektorként feltételezett kabóca fajok csak alkalmilag látogatják a szőlőt) elsősorban szaporítóanyaggal terjed, ezért állományban a vegyszeres védekezési lehetőség ellene.

• A FD a szőlő kizárólagos betegsége, a sztolbur fitoplazmától elkülönítő specifikus tünetei nincsenek, de van egy specifikus vektora a Scaphoideus titanus kabóca faj, melynek fő tápnövénye a szőlő, ezért a beteg növény fertőzési forrás, emmiatt rendkívül gyorsan terjed ültetvényen belül és nagyobb távolságban is (5–10 km/év). 1 nemzedékes faj, tojás alakban nálunk is áttelel. Térképen mutatta be a FD vektor előfordulási helyeit. Eddig 5 megyében (4 borvidéken) volt eredményes a csapdázás (sárgalappal vagy hálózással): Bács-Kiskun: Akasztó (620 egyed) Kunbaja, Kunfehértó, Bácsszőlős, Kisszállás, Kecskemét. Somogy: Barcs, Csurgó (104 egyed). Zala: Csörnyeföld (167 egyed). Baranya: Nagytótfalu Csongrád: Ásotthalom (81 egyed). Már 2006-ban Vegyszeres úton lehet ellene védekezni! Tünetmegjelenés a fertőzés után 1–2 évvel várható. Mivel a FD fitoplazma zárlati, karantén károsító, (érdekes, hogy a vektora mely a fő terjesztője, nem!) kötelező hatósági intézkedések bevezetése várható mihelyt sikerül vagy a vektorból vagy a szőlőből kimutatni a fitoplazmát.



Az elmondottak összegzéseként kijelentette, hogy nem könnyû feladat a szőlőt hatékonyan megvédeni a károsítóktól. A legnagyobb biztonságot a prevenció nyújtja. Ehhez felkészültnek kell lenni, ismereteinket karban kell tartani és állandóan frissíteni szükséges. Minden év egyedi, kiszámíthatatlan, még a „jól ismert klasszikus” betegségek, kártevők is okoznak fejtörést, nehéz helyzetet. Ugyanakkor új károsítókkal, új kihívásokkal szembesülünk, mint pl. a QoI rezisztencia és a (Scaphoideus titanus) kabóca megtelepedése, terjedése miatt a karantén arany színû sárgaság fitoplazma megjelenésének potenciális veszélye. Az elmondottakkal ehhez kívánt segítséget nyújtani a jelenlévőknek.

Dr. Dula Béncéné előadását követően Dr. Barócsi Zoltán (Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös) tartott ismertetőt a szőlő termésmennyiségét befolyásoló tényezőkről, különös tekintettel a virágzásra. Az előadásban érdekes és hasznos tanácsokat kapott a hallgatóság a metszéstechnikákról, a szőlőtőkék terhelhetőségéről, valamint a tőketerhelés és a -minőség összefüggéseiről, különös tekintettel az egyes szőlőfajták terhelhetőséggel kapcsolatos tulajdonságaira.

A termékismertető szekcióban Vitéz Péter az Arysta LifeScience Kft. munkatársa elsősorban a szőlő peronoszpóra elleni védekezés lehetőségeivel foglalkozott. 2007 tavaszától, egy új hatóanyagot, a bentiovalicarbot engedélyeztették, mely Valbon márkanéven került a piacra. A hatóanyag Magyaroszágon ezidáig nem volt engedélyezett, ezért új lehetőséget kínál a gazdáknak a szőlőperonoszpóra elleni védekezésben. A mélyhatású tulajdonsággal rendelkező bentiovalicarb hatóanyag mellett a Valbon a kontakt tulajdonságú mankoceb hatóanyagot is tartalmazza. A Valbon így megerősített preventív hatással, kiváló kuratív hatással és részleges eradikatív hatással bír a szőlőperonoszpóra ellen. Vizsgálatok sora igazolta, hogy a termék mélyhatású tulajdonságának köszönhetően a Valbon markáns kuratív hatással rendelkezik, amely az e hatással rendelkező készítmények között a legjobbak közé tartozik.

A cég technológiai javaslatában a Valbon kijuttatását a szőlő virágzásának kezdetétől a zsendülés időszakáig ajánlja. Az ajánlott dózis minden esetben 2,0 kg/ha. Tekintettel arra, hogy a terméknek nincs lisztharmat elleni hatása, ezért a fenológiai időszaknak megfelelő lisztharmat elleni készítménnyel történő kombináció feltétlenül javasolt (felszívódó blokk). A Valbon használatát az Arysta évente maximum 3 alkalommal javasolja. Az ajánlat szerint a kijuttatás egyik módja az úgynevezett blokkos kijuttatás. Ekkor a Valbon 2–3 alkalommal egymás után 7–10 napos időközönként kerül kijuttatásra. A másik ajánlott megoldás, hogy a Valbon kezelést követően egy-két, más hatásmódú peronoszpóra ellleni hatóanyag kerül kijuttatásra (pl. strobilurinok), majd ezt követheti(k) újra a Valbon kezelés(ek). Ez esetben is figyelembe kell venni, hogy a Valbon esetében 7–10 napos hatástartamra számíthatunk. Az alkalmazott technológiát a már bevált módszereknek megfelelően, illetve a peronoszpóra fertőzési veszély figyelembevételével kell kiválasztani. A peronoszpóra elleni védekezés talán leglényegesebb pontja – mint az már a tanácskozáson többször is elhangzott – a szerrotáció. A rendelkezésre álló peronoszpóra elleni készítmények hatását csak úgy tudjuk hosszú távon megőrizni, ha szigorúan betartjuk a szerrotációra vonatkozó előírásokat, mely a rezisztencia kialakulás megakadályozásának elsődleges eszköze.

A szőlőtermesztésben is egyre fontosabb a jó minőségû termés előállítása. Ezzel kapcsolatban hallhattuk Vitéz Péter előadását követően Szabadkai Imre (Csongrád) növényvédő szakmérnök beszámolóját az Atonik szőlőben történő sikeres alkalmazásának tapasztalatairól. A szőlő minőségjavításának lehetőségeit és az Arysta által ajánlott készítményeket (Atonik, biotermékek, levéltrágyák) Somos Ferenc az Arysta LifeSceince Kft. munkatársa foglalta össze.

Szilágyi Péter