A levéltetvek rendszertani besorolása jellegzetes szúró-szívó szájszervük alapján történik. A szúró-szívó szájszerv kizárólag folyékony tápanyag felvételére alkalmas. A levéltetvek kártétele közvetlen és közvetett lehet, illetve mind mennyiségben, mind minőségben megmutatkozhat. Erős és ismételt károsításuk növekedéscsökkenést okozhat, valamint jelentősen ronthatják a növények általános egészségi állapotát. A legyengült növényeket a gombabetegségek könnyebben megtámadják, a fagyok is jobban károsítják őket. Vírusvektor szerepük bizonyos kultúráknál sokkal jelentősebb, mint a táplálkozásukkal okozott közvetlen kártételük.




A levéltetvek általában az intenzíven növekvő részeken szívogatnak, mivel fejlődésükhöz és szaporodásukhoz mindenképpen oldható nitrogénre van szükségük. A háncs anyagai frissen szintetizált cukorban gazdagok, de a levéltetvek testének felépítéséhez nélkülözhetetlen fehérjékben szegények, így esszenciális aminosavakban is. A Buchnera aphidicola baktérium faj számos levéltetû fajjal alkot szimbionta közösséget. A levéltetvek a Buchnera eltartói, biztosítják normális növekedését és szaporodását, a baktérium pedig cserébe aktívan részt vesz a tetvek aminosav-ellátásában.

A levéltetvek pazarlóan táplálkoznak. A számukra felesleges szénhidrátokat mézharmat formájában kiválasztják, melytől a növény felülete ragadóssá válik. Ez az édes bevonat kiváló táptalaja a korompenészeknek, de más gombabetegségeknek is.

A levéltetvek közvetett kártétele – vírusterjesztésük – egyes kultúráknál, például a burgonyánál, sokkal jelentősebb, mint a szívogatásukkal okozott közvetlen kártételük. A táblázat a fontosabb szántóföldi kultúrák azon vírusos betegségeit tartalmazza, melyek terjesztésében a levéltetû vektorok jelentős szerepet játszanak.

Eddig a levéltetvek közül a zöld őszibarack–levéltetû (Myzus persicae) bizonyult a leghatékonyabb vírusvektornak. Több, mint 100 különböző, többségében nem perzisztens módon terjedő vírus átvitelére képes.

A nem perzisztens vírusátvitel során a vírusrészecskék nem jutnak be a levéltetvek keringési rendszerébe, a vektor és a vírus közötti kapcsolat nem tartós. A levéltetvek által felvett vírusrészecskék a szúróserték csúcsi részében tapadnak meg. A felvételhez és az átvitelhez rövid idejû próbaszívás is elegendő. A levéltetvek a vírusokat lappangási időszak nélkül azonnal át tudják vinni az egészséges növényekre. A vírusátviteli képesség a próbaszívások során gyorsan csökken.

Szemiperzisztens vírusátvitel esetén a vírusrészecskék nem jutnak be a levéltetvek keringési rendszerébe, hanem a nyelőcső falához tapadnak. A vírusrészecskék felvételéhez hosszú idejû próbaszívás szükséges. Ebben az esetben a levéltetvek a vírusokat lappangási időszak nélkül azonnal át tudják vinni az egészséges növényekre. A levéltetû a vírusátviteli képességét hosszasan megőrzi.

A perzisztens vírusátvitel során a vírusrészecskék bekerülnek a levéltetvek tápcsatornájába, innen pedig a keringésükbe, a vektor és a vírus közötti kapcsolat tartós. A levéltetû 1–2 napos lappangási idő után válik fertőzővé, mikor a vírus megjelenik a nyálában. Ez esetben a levéltetû a vírusátviteli képességét élete végéig megőrizheti.

A növények egészségi állapotának, így a kártevők fellépésének is, egyik legfontosabb meghatározója az időjárás. A levéltetvek a meleg, párás időt kedvelik. A hőmérséklet a levéltetvek ivaros nemzedékének aktivitását jelentősen befolyásolja. Több gazdaváltó levéltetû fajnál megfigyelhető, hogy ha az ősz korán, alacsony hőmérsékleti értékekkel köszönt be, a hímek száma aránytalanul alacsony lesz a nőstényekhez képest. A hímek rajzását a hosszan tartó eső is zavarhatja, így levéltetvekre nézve kedvező nyári időjárás után is lehet kisebb a telelő tojások száma. A vegetáció alatt a legtöbb levéltetû szaporodásának a párás, meleg időjárási körülmények kedveznek. A viharos, szeles, heves esőkkel járó időszakok, illetve a szárazsággal párosuló meleg időjárási körülmények igen gyors és jelentős egyedszámbeli csökkenést idézhetnek elő a levéltetû kolóniákban.



Repce – Brassica napus

A zöld színû, vastag viaszréteggel fedett káposzta-levéltetvek már ősszel megjelenhetnek a fiatal repceállományokban. Tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan kezdenek felszaporodni. Először a levelek fonákán alkotnak népes kolóniákat. A károsított levelek hólyagosodnak. A levéltetvek megtámadják a virágszárat, a virágokat és a becőket. Ezzel csökkentik a magtermést és mézharmat kiválasztásuk révén elősegítik a repcebecőrontó (Alternaria brassicae) megtelepedését is a becőkőn.

A zöld őszibarack-levéltetû május elején-közepén jelenik meg a repcetáblákon, de inkább csak próbaszívásokat végez, vektortevékenységével veszélyezteti a repcét.

A repcetáblákon a repcefénybogár és a repceszár-ormányos ellen végzett védekezések a levéltetvek egyedszámát is a védekezési küszöbérték alatt tudják tartani.

Lucerna – Medicago sativa

Lucernában a levéltetvek felszaporodását és kártételük mértékét az időjárási viszonyok jelentősen befolyásolják. Ha a beköszöntő forró, száraz napok miatt a levéltetvek gradációja virágzásra összeomlik, akkor csak némi zöldhozam-csökkenésre kell számítani. Ha viszont a virágzást megelőzően, virágzáskor és magfogáskor az időjárás párás meleg, a levéltetvek jelentős felszaporodására és ennek következtében virághullásra, a terméskötődés elmaradására így a maghozam nagyobb mértékû csökkenésére, illetve a vírusos betegségek gyors terjedésére számíthatunk.

A levéltetvek magas egyedszámát, takarmányozási és zöldtrágya célú lucernánál a kaszálások korábbi elvégzésével csökkenthetjük. Ebben az esetben a gyors összegyûjtéséről gondoskodni kell. Magtermő állományokban ilyen esetben indokolt a vegyszeres védekezés. A lucernában levéltetvek ellen felhasználható szerek a foszforsav észterek, a piretroidok és a karbamátok közül kerülnek ki. Az alkalmazni kívánt növényvédő szer kiválasztásánál legyünk tekintettel arra, hogy a szántóföldi növények között a lucerna a természetes ellenségek számára az egyik legjobb élőhelyet biztosítja. Inkább a szûkebb hatásspektrumú vagy speciális levéltetû irtó szereket válasszunk.



Gabona (búza – Triticum aestivum, árpa – Hordeum vulgare, rozs – Secale cereale, zab – Avena sativa)

A kalászosokon élő egygazdás levéltetû fajok már ősszel betelepszenek a gabonatáblákra. Elsősorban növénytorzulást, levélbesodródást, növekedésbeli elmaradást okoznak. A szemeken szívogató levéltetvek minőségi, de mennyiségi kártétele is jelentős lehet (kép). Egyes években a szárba szökkenés, illetve a kalászhányás idején, az étkezési és a takarmány célú termesztésnél válhat indokolttá a védekezés ellenük. Vírusterjesztésük miatt a vetőmag-előállításban a levéltetvek elleni vegyszeres védekezés elkerülhetetlen. Az árpában az utóbbi években fokozódott a vírusos betegségek előfordulása, így itt érdemes külön figyelmet fordítani a levéltetvek betelepedésére, felszaporodására, illetve a védekezésre. Felszaporodásukat és ezzel összefüggésben károsításukat az időjárás alakulása jelentősen befolyásolja. Az enyhén csapadékos, langyos tavaszi időjárás kedvez a nagyobb kolóniák kialakulásának.

A levéltetvek ellen a gabonákban a biológiai és az agrotechnikai védekezési eljárások nem terjedtek el. A kémiai védekezésre kell hagyatkozni. A kezelésekre speciális levéltetûölő készítményeket, foszforsav-észtereket, illetve karbamát inszekticideket használhatunk.

 

Tuba Katalin