Lehetne ezt stabilitásnak is gondolni, de ha folyamatában és rész-leteiben nézzük az ágazat alakulását, akkor inkább a stagnálás a helyes megítélés.
A baromfiágazat számára az EU csatlakozás inkább nehézségeket, semmint új távlatokat hozott. A kinyílt határokon beáramló gyenge minőségû, bár igen olcsó import tömegáru a diszkont szemléletû kereskedelmi láncokon keresztül egyre nagyobb hányadot vesz el a hazai előállítású termékek által eddig uralt belföldi piacból.
A 2006-ban hazánkban is megjelent madárinfluenza fogyasztást csökkentő hatását ugyan sikerült kemény és költséges marketing munkával kivédeni, a termelői árak csökkenését azonban nem. Ezzel a teherrel indult neki a 2007. évnek a magyar baromfiágazat. 2007. első félévében még kedvezően alakult az ágazat, hiszen a madárinfluenza és annak elsősorban az európai vásárló lelkére gyakorolt hatása miatt, még ha nem túl erőteljesen is, de mégis keresleti piac alakult ki. Az első félév végére a felvásárlás 0,3%-kal volt kisebb az előző évinél, a belföldi forgalom 6%-kal esett vissza, míg az export 2,4%-kal nőtt.
Az első félévben nőttek a felvásárlási és a nagykereskedelmi árak minden baromfifélénél.
Az év első felében a csekély mennyiségi visszaesés és némi belföldi piacvesztés ellenére az ágazat részben kompenzálni tudta a 2006. év súlyos veszteségeit.
Megjegyezzük azonban, hogy 2007. április 30-al megszûntek a nemzeti támogatások. Ez azt jelenti, hogy a vágóbaromfi-termelők 11,5 Ft/kg-mal, a tojótyúk-tartók tyúkonként 75 Ft-tal jutottak kisebb bevételhez, de ezen felül a szalmonella mentesség támogatása is megszûnt a húscsirkénél és a tenyésztyúk állományoknál. A termelők jelentős része a tevékenysége eddigi jövedelmének elvesztésével kellett, hogy szembenézzen, mert azt gyakorlatilag a támogatás jelentette. A támogatás elmaradását még tetézte az, hogy a felvásárlási árakban sem pótolták ezt jó ideig, mivel igen komoly forrásból származó ígéretekkel egészen az év utolsó harmadáig hitegették a baromfi (és a sertés) termelőket, hogy év végéig meglesz a módja az egyébként „eltett (tehát rendelkezésre álló) támogatási összeg” kifizetésének.
2007. április 30. óta igazi „versenyágazattá” vált a baromfi (és a sertés)-termelés, bár ez ma dicsőségnek számít, senki nem örült ennek. A főbb számok a 2007. évre a táblázatban láthatók. Az adatok nem véglegesek, de túl sokban nem fognak változni.
A 2007-ben felvásárolt vágóbaromfi mintegy 6 ezer tonnával (1,4%-kal) több, mint a megelőző év volt.
A belföldi forgalom várhatóan 8%-kal csökkent, míg az exportban 8%-os növekedés lehetséges.
A belföldi forgalom visszaesésének (mely már 2006-ban is látható volt) több oka is van:
• az EU csatlakozással megnövekedett import,
• a magyar fogyasztó vásárlóerejének csökkenése,
• ezzel összefüggésben az élelmiszerek áremelkedése,
• a feketegazdaság megléte, esetenként térnyerése,
• az irreálisan olcsó sertéshús.
Az export növekedése egyértelmûen a megelőző két év madárinfluenza megbetegedései okozta keltetőtojás és naposbaromfi hiány és a lecsökkent tenyészállat-kapacitás által létrejött keresleti piac következménye.
Az évértékelésnél feltétlenül szólni kell a takarmányhelyzetről. A 2007. év a takarmányoknál bekövetkezett árrobbanás miatt vált a baromfiágazat számára két egymástól lényegesen különböző időszakra oszthatóvá.
Az első félév kedvező tendenciáira már a kalászos gabonák aratása után árnyék vetődött. A búza ára gyorsan 50 ezer forintra nőtt tonnánként, majd megkezdődött a hazánkban tárolt intervenciós kukoricáért a harc. A szakmai szervezetek küzdöttek, követelték a készletek megtartását a hazai felhasználók számára. A minisztérium ismét ígért, sőt próbálkozott állami cégen keresztül a készlet egy részének megmentésére – sikertelenül. A vásárlásra meghirdetett tételeknél az állami felajánlásra néhány eurócenttel mindig felüllicitált valaki.
A takarmány árának emelkedése – hiába vált egyetlen nagy piaccá a világ – tulajdonképpen politikai döntés következménye. Először az USA, majd az EU döntött úgy, hogy a kukoricából (az USA-ban szójából is) üzemanyagot kell gyártani. Ehhez járult még a felmelegedés és aszály miatti terméscsökkenés, a fejlődő Ázsia megnövekedett igénye és a genetikailag módosított kukorica megítélése körüli bizonytalanság.
Mindez az élelmiszerek általános drágulásához vezetett. A baromfi keveréktakarmányok ára átlagosan 40%-kal emelkedett, ahogyan ilyenkor lenni szokott, meglódultak felfelé az egyéb költségek is, így a baromfitermékek önköltsége legalább 30%-kal nőtt. Az erőfölényben lévő kereskedelem, valamint a fogyasztók egyre laposabb pénztárcája lehetetlenné tette a termelők számára, hogy érvényesítsék áraikban a költségek növekedését.
A baromfihús fogyasztói ára így 19%-kal, a tojásé 23%-kal nőtt a KSH szerint, ugyanakkor a termelői árak ennél még szerényebb mértékben, 10–15%-kal emelkedtek csupán.
A baromfi összetett ágazat lévén itt és most csak röviden tekintsük át az egyes baromfifélék helyzetét. 2007-ben a várható felvásárlás 210 ezer tonna, 2008-ban jó esetben tartani lehet ezt a mennyiséget. Aggodalomra ad okot az eddig letelepített szülőpárállományok létszáma (október 30-ig az előző évi létszám 72%-a).
A pulykaágazat 2007-ben 125–128 ezer tonna élősúlyú vágópulykát termelt. 2008-ban az ágazat szereplői csak 120 ezer tonnára számítanak.
A víziszárnyas ágazat, mely a madárinfluenza miatt a legmegrendítőbb ütést kapta, nem hagyta kiszámoltatni magát. A lúdágazat 28 ezer tonnás termelése biztosan több lesz 2008-ban, legalább 10–15%-kal. A kacsa 53 ezer tonnás termelését 2008-ban is el fogja érni.
A szabadtartásos baromfi 2500 tonnáról 3000 ezer tonnára nőhet az új évben.
Az étkezésitojás-termelésben mintegy félmillióval több jércét telepítettek le, mint 2006-ban. Ez némi növekedést jelent a 2008. évi tojástermelésben, várhatóan 12%-kal. Hozzá kell tenni azonban, hogy a ház körüli állomány és annak termelése a drága és kevés takarmány miatt jelentősen csökkenni fog. A kérdés az, hogy mennyi és milyen tojást hoznak be importból.
Az ágazat jövőjéről elmondhatjuk, hogy 2008-ban sem éri el a meghirdetett kormányzati politika a célját, az állattenyésztés-növénytermesztés arányának megváltoztatását. Gazdasági elemzők szerint a baromfiágazat termelőinek jelentős részét a beruházásokból, felújításokból adódó termelési kötelezettség és kényszer tartja a pályán, de jelentős számú üzem csődbejutására számítanak.
2008-ra ugyan már konkrétabb segítség körvonalazódik nemzeti támogatás formájában, de ezek egy részét csak 2009-ben lehet megkapni, más részét pedig rendkívül bonyolult és időigényes rendszerben támogatott szolgáltatásként kapják a termelők. Ráadásul az ágazat termék-előállításának igen jelentős részét képviselik a „nagyvállalat”-nak számító üzemek, melyeket ezekből a rendszerekből kizártak.
Az ágazatot az EU szabályai – például a szalmonella elleni programok – akár ki is végezhetik 2008-ban.
A költségek továbbra is magas szinten maradnak, a fogyasztói kereslet a belföldön tovább csökkenhet.
Javasolta az ágazat az élelmiszerek áfájának csökkentését, erre áfaemelésről olvasunk, hallunk egyre többet.
Reményre már csak nagy írónk, Mikszáth Kálmán török-labanc-kuruc világról írt mondása ad okot:
„Magyarországot minden évben kifosztják, de nem bírnak vele, mert minden évben újra kezdődik a gazdagsága.”
Földi Péter
