Napraforgó termesztésnek a növényvédelmi technológia nélkülözhetetlen része. A védekezések során gyakran megfeledkezünk az agrotechnikai módszerek teljes körû alkalmazásáról. Leggyakoribb, hogy a vetésváltás a kívánatos 5–6 évről lecsökken 2–3 évre, a tarlómaradványok leszántása helyett a tárcsás elmunkálás az uralkodó stb. Időjárásunk is változik, általános a felmelegedés, a csapadékos tavaszt száraz, forró nyár követi. Összességében e tényezők előidézhetik, hogy napraforgó területeinken újra feltûnnek, megjelennek, gazdasági kárt okozhatnak a régóta közismert betegségek is.
A cikkben taglalt két betegség kórokozójának az ökológiai igénye eltér egymástól. A peronoszpóra a csapadékos tavaszt, a makrofominás betegség a száraz meleg nyári időjárást kedveli. Ami közös bennük, hogy mindkettő a talajból (is) fertőz, a talajban évekig megőrzik élet- és fertőzőképességüket.
Plasmopara halstedii ellen rendelkezünk kiváló ellenálló hibridekkel, a vetőmagcsávázás is eredményesen mérsékli a fertőzést. A kórokozó mégis megtalálható szinte minden napraforgó termesztési körzetben (1. kép). Ennek egyik oka, hogy a Plasmopara halstedii számos rasszal rendelkezik. Ezek a rasszok eltérően reagálnak a csávázószer hatóanyagára, velük szemben a hibridek ellenálló képessége is változó! A termelőnek továbbra is feladata maradt, hogy a tavaszi fertőződéseket területén mérsékelje. Ezt megtehetik agrotechnikai eljárással is, azaz a fertőzött növényi maradványok leszántásával, vetésváltás 5–6 éves periódusának megtartásával, a napraforgó árvakelések időben való megsemmisítésével stb.
Macrophomina phaseolina mikroszkleróciumokkal telel át a fertőzött növényi maradványokon (2. kép).
Növényvédelmi szempontból rendkívül fontos lenne, ha a tarlómaradványok a szántást követően a talajban megsemmisülnének. Nagyon sok termelő (más szempontok alapján) a tárcsázást választja. A tárcsázott felületen a fertőzött növényi maradványok kevésbé semmisülnek meg. A fertőzött növényi maradványokkal terjedő kórokozók ott maradnak (3. kép).
Maga a fertőzési folyamat, a fertőzés kezdete, a fertőzést elősegítő tényezők kevésbé ismertek.
A kórokozó egyértelmûen a napraforgószár felvágása után a bélszövetben szabad szemmel jól látható mikroszkleróciumok alapján diagnosztizálható (úgynevezett „mákos” bélszövet). Természetesen ekkor már fungicides védekezésről nem beszélhetünk. Nehezíti a kórokozó felismerését az is, hogy a napraforgó-
táblán belül a hervadásokat számos más fertőző és nem fertőző tényező is okozhatja. Leggyakoribb, ha a tábla talaja nem egyöntetû, a feltalaj vastagsága változó, úgynevezett homokpadok találhatók a felszín alatt. Ezeken a táblarészeken a napraforgó (és minden más ott termesztett növény is) nyáron kisül.
Ha a növénytermesztő a betakarítást követően megszemléli a napraforgószár-csonkokat, akkor szembesül azzal, hogy ezen terület mennyire volt fertőző és/vagy sem! A korai növényszáradást, a termésveszteséget fertőző eredetû és/vagy nem fertőző eredetû probléma idézte-e elő? A tömeges száradás a virágzást követően mutatkozik. A hervadási tüneteket a kórokozó toxinjai fokozzák! A növénynemesítés még nem rendelkezik ellenálló hibriddel ezen kórokozó ellen. A termelő az agrotechnikai eljárásokon túlmenően állománypermetezéssel is mérsékelheti az aszályos nyarak napraforgó termésveszteségeit.
Macrophomina phaseolina ellen célirányosan engedélyezett fungicid még nincs. A napraforgó növényvédelmi technológiájába engedélyezett gombaölő szerek között viszont találhatók olyan széles hatásspektrummal rendelkező, felszívódó tulajdonságú készítmények melyekkel eredményesen mérsékelhetők a fertőzések. Elsősorban azon szerek jöhetnek számításba melyek a növényen belül mindkét irányba (gyökér és tenyészőcsúcs is) elmozdulnak.
Így pl.: Alert Solo önmagában és/vagy tankmixben a Tanos 50 DF–fel kombinálva stb.
Felmerül a kérdés, hogy mikor védekezzünk? Tapasztalataim szerint a napraforgó 6–8 pár lombleves állapotában elvégzett földi gépes (250–300 liter víz/ha felhasználásával) fungicides kezelés alapvetően pozitívan befolyásolja a későbbi fertőzöttségi viszonyokat. A napraforgó állományunk kevésbé lesz fertőzött, az állomány betakarítható marad.
Dr. Csete Sándor növényvédelmi szakmérnök
