Ez a talaj vízgazdálkodására van komoly befolyással, hiszen a gravitációs pórusok mennyiségének csökkenésével párhuzamosan csökken a talaj vízbefogadó és vízvezető képessége. A pórusok számának csökkenése maga után vonja a gázok transzport folyamatainak csökkenését. A részecskék közötti kapcsolat megváltozásával romlik a talaj megmunkálhatósága is. A tömörödött rétegben lemezessé válik a talaj szerkezete és ezen a lemezes rétegen a gyökerek nem, vagy csak akadályozottan tudnak áthatolni, ezáltal csökken a víz- és tápanyagfelvétel, és maga a gyökérnövekedés is. Levegőtlenné válhat a talaj, amely gátat szab az aerob folyamatoknak. Mindezek együttesen okozzák a talajminőség romlását, a termésdepressziót és utat nyitnak a különböző degradációs folyamatok előtt.
Megállapítható tehát, hogy a mûvelés közvetlenül és közvetve egyaránt hat a talajszerkezet-képződés és -pusztulás folyamataira. A biológiai beéredés a romlás ütemét mérsékli ugyan, de a szerkezetpusztulás folyamatát megállítani nem képes. A legfontosabb törekvés a kiváló okok megszüntetése, semlegesítése kell hogy legyen.
A vetésváltás-monokultúra kérdéskör régóta áll az érdeklődés középpontjában. Számos hasonló, illetve egymástól eltérő vélemény hangzik el a témával kapcsolatban és időről időre más-más szempontok miatt válik újra aktuálissá. Győrffy (1975/a) a hazai kísérleti adatok alapján értékelve a vetésváltást megalapozó agronómiai elméleteket (szervesanyag-, tápanyag-, nitrogén, szerkezet- és toxinelmélet) megállapítja, hogy a mûtrágyázás mai szintjén talajerő-gazdálkodási szempontból a vetésváltás és a vetésforgó nem indokolható. Ugyanakkor Győrffy (1975/b), valamint Győrffy és Berzsenyi (1992) kísérleti adatai igazolják, hogy mind a búza, mind a kukorica termése monokultúrában kisebb, mint vetésforgóban. A csökkenés mértéke a búza esetében nagyobb, a kukorica esetében kisebb. Győrffy (1975/a, 1993) vizsgálataiból kitûnik, hogy a monokultúrákban tapasztalható termésdepresszió oka búza esetében elsősorban növénybetegségekre vezethető vissza, míg kukoricában vízháztartásbeli problémákkal és a herbicidrezisztens gyomok elterjedésével hozható összefüggésbe. Kismányoky (2001) és Kovacevic (2004) vizsgálatai alapján elmondható, hogy legnagyobb terméseket és legjobb talajfizikai, talajkémiai és talajbiológiai paramétereket a jól megválasztott vetésforgó, istállótrágyázás és mûtrágyázás együttes alkalmazásával érhetünk el. A talajmûveléssel úgy kell szabályozni a talaj szerkezeti tulajdonságait, hogy a csapadékvíz minél nagyobb része a növényen át távozzon a légkörbe, a talajpárolgás, pedig mindenkor minimális maradjon. Ebből következik, hogy tavasztól őszig a víz megőrzése, ősztől tavaszig a víznek mélyebb rétegekbe való levezetése a cél. A mély talajrétegek nedvességtartalma a nyári vízigény fedezetéhez járul hozzá. A víz befogadását szolgáló talajmûvelések a mély- vagy mélyítő mûvelés a tömör, a záró- vagy rossz vízvezető réteg fellazításával teremtenek kedvező talajfizikai állapotot (Kreybig 1946, Kemenessy 1972, Sipos 1968, 1974, Nyíri 1973, 1982, Birkás 1987, 2002, Ruzsányi et.al 2003).
Anyag és módszer
Vizsgálatainkat a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar Növény- és Környezettudományi Intézet Kísérleti Telepén végeztük Keszthelyen az 1963-ban beállított lucernát tartalmazó vetésforgó szerves trágyázási tartamkísérletben. A kísérlet talajtípusa Ramann-féle barna erdőtalaj, humuszban és foszforban gyengén, káliummal közepesen ellátott. Átlagosan a humusztartalom 1,6–1,7%, ammóniumlaktát oldható P205 tartalom 60–80 mg/kg, K20 tartalom 140–160 mg/kg, pH H20-ban 7,0-7,5, KCl-ban 6,8–7,0. A kísérletben a forgók képezik a főparcellát véletlen blokk elrendezésben, az alparcellákat a trágyakezelések képezik, sávos elrendezésben. A parcellák alapterülete: 7,6 m × 17 m = 129,2 m2. Termesztett növények: 1. vetésforgó: őszi búza, lucerna, lucerna, őszi búza, kukorica. 2. vetésforgó: szudáni fû, őszi búza, zabosbükköny, őszi búza, kukorica. A vizsgálat a lucernát tartalmazó vetésforgóban kukoricanövényre terjedt ki. Vizsgálat éve: 2004. A kukoricanövénynél alkalmazott mûtrágya adagok (kg ha -1): N, P2O5, K2O: a: 0-0-0; b: 50-50-70; c: 140-210-290; d: 140-210-290, valamint #: 36 t ha -1. (a, b, c és d alparcellák). A penetrációs ellenállás vizsgálatokat a 3T system penetrométerrel 20 ismétlésben végeztük 50 cm-es mélységig. (A nedvességtartalmat a szántóföldi vízkapacitás %-ban (v%), a talajtömörödés értékeit MPa-ban fejeztük ki.). A kísérleti területen évente átlagosan lehullott csapadék mennyisége: 650 mm. A sokévi átlaghoz viszonyítva a vizsgálati év kissé szárazabb volt, különösen a kukorica tenyészidejében. 618,9 mm csapadék hullott, ez 31,1 mm csapadékhiánynak felel meg. A kísérleti területen a következő talajmûvelési eljárásokat alkalmazták a kukorica vetése előtt: őszi szántás, simítózás, tárcsázás, kombinátorozás.
Eredmények és következtetések
2004 júliusában a mért penetrációs ellenállás értékek a talaj nyirkos állapota miatt alacsonyabbak voltak. Bár már a felső 5 cm után a tavaszi magágykészítési hiba miatt 3,5 MPa-t meghaladó az ellenállás. 35 cm alatt csökkennek az értékek, de nem válik kedvezővé a talaj állapota (1. ábra).
A nedvességtartalom alakulását nézve megállapítható, hogy 2004 júliusban a regisztrált értékek mintegy 5% ponttal magasabbak voltak, mint az előző év hasonló időszakában. 10–50 cm mélységben egyenletesen 20% a nedvességtartalom (2. ábra). 2004. októberben rögzített értékeket vizsgálva (1. ábra) elmondható, hogy a talaj penetrációs ellenállása a felső 25 cm-ben nem haladja meg a 3,5 MPa-t. utána viszont emelkedik az ellenállás és a 30–50 cm rétegben már 5 MPa, a mélyebben fekvő rétegek tömörsége a talaj típusával és ülepedettségével magyarázható. A júliusban mért értékekhez képest jelentős csökkenés figyelhető meg. A méréskor megfelelően nyirkos volt a talaj (2. ábra), tehát a penetrogram a valós talajállapotot mutatja. Látható a lucerna lazító hatása és az alapmûvelés mélysége is.
Vizsgálandó a nedvességtartalom penetrációs ellenállásra gyakorolt hatását regresszió-analízist végeztünk. Az adatokra másodfokú egyenletet (Y'= 2,7640 + -0,1028x + 0,0013x2) illesztve szoros összefüggést (R =0,7818) találtunk. A determinációs koefficiens értéke alapján a nedvességtartalom 61%-ban határozza meg a mechanikai ellenállás értékét. A penetrogram alapján kiválasztott rétegek (1–10 cm; 11–17 cm; 18–30 cm és 31–50 cm) varianciaanalízise során minden kombinációban 0,1% szignifikancia szinten igazolt eltérést találtunk.
A rendszeresen mûvelt rétegben mindkét mérési időpontban kimutatható, hogy a talaj állapota leromlott, mivel lazító mûvelés nem történt. A nyári mérés alkalmával tapasztalt alacsony nedvességtartalom értékre egyrészt a nyár szárazabb volta, másrészt pedig a kukorica nagy vízfelhasználása adhat magyarázatot. A második mérés betakarítás után történt, de mivel nagyobb eső előzte meg, a talaj a vizsgálat mélységéig beázott.
A terméseredményeket tekintve elmondható, hogy a különböző mû-, illetve szerves trágya adagok jelentősen befolyásolták a kukorica szemtermését. A legkevesebb termés a kontroll parcellában volt, a növekvő mûtrágyaadagokkal növekvő termésszinteket tapasztaltunk. A mû-, illetve szerves trágya együttes alkalmazása hozta a legnagyobb termésátlagot. Az eredmények statisztikai kiértékelése során bebizonyosodott, hogy a kezelések közötti eltérés 5%-os szignifikancia-szinten megbízható (SzD 5% = 2,105). A terméseredmények a 3. ábrán láthatók.
Következtetések
A lazító mûvelés hiányában a lucerna talajra gyakorolt kedvező hatása a penetrációs ellenállás tekintetében nem érzékelhető, leromlott talajállapotra lehet következtetni a rendszeresen mûvelt rétegben.
A nyári szárazabb periódus és a kukorica magas vízigénye miatt júliusban a talaj nagyfokú kiszáradását és a penetrációs ellenállás emelkedését tapasztaltuk.
Az irodalmi adatokkal összhangban a termés a mû-, illetve szerves trágya együttes alkalmazása esetében volt a legmagasabb.
A mûtrágyaadagok növelésével szignifikánsan növekedett a termésátlag.
Beke Dóra–Schmidt Rezső
Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár
