Ez azt jelenti, hogy a napraforgó felhasználásával kapcsolatos igények mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében hazánkban és világszerte jelentősen növekedtek. A napraforgó iránti igények az európai piacon jelentős áruhiányt okoztak. Ez azt jelenti, hogy a megtermelt napraforgó az exportpiacokon is jól értékesíthető.
A napraforgó-termesztésének Magyarországon megvannak a hagyományai és a kidolgozott termesztéstechnológiája. A napraforgó Magyarországon a termőterület tekintetében a harmadik helyet foglalja el a kukorica és az őszi búza után. A FAO 2004. felmérése alapján a világ napraforgó-termesztésében a 8. helyet, míg Európában az 5. helyet foglalja el hazánk.
A napraforgót a világon összesen 21 millió hektáron termesztik, amely az összes szántóterület 1,5%-a. Ez a termőterület azonban egyre gyorsabban nő, különösen jó adottságokkal rendelkeznek e szempontból az ázsiai országok. Magyarországon a termésszerkezet és a vetésforgó, valamint a napraforgó növény egészségügyi problémái miatt – még az újabb rezisztens hibridek használatával is – a termőterület nagysága max. 600 000 ha körül alakulhat. Jelenleg a termesztés 400–500 ezer hektáron folyik. Ezzel szemben viszont a napraforgó és a napraforgóból nyerhető olaj iránt, mind élelmiszeripari, mind ipari, mind bio hajtóanyag-felhasználás céljából hazánkban is és világszerte is egyre nagyobb igény jelentkezik.
A napraforgó a termesztéstechnológiával szemben, az egyéb fontos szántóföldön termesztett növényekhez képest, kevésbé igényes. A növekvő igények kielégítésére a nemesítők is egyre több új fajtát és hibridet nemesítenek ki. A biológiai alapok bővítésével egyre inkább számolni kell a magas olajsavtartalmú hibridek széles körû használatával. A termesztéstechnológia gépei éppen ezért többé-kevésbé az egyéb szántóföldi növénytermesztés gépeivel megegyeznek. A betakarítás is, megfelelő gépbeállítás és átszerelés után, napraforgó adapterrel felszerelt hagyományos arató-cséplő gépekkel elvégezhető. A betakarítás során azonban egyrészt gyakran nagy betakarítási veszteség keletkezik, másrészt a napraforgó morfológiai sajátosságából, illetve ehhez igazodóan a betakarító adapterek munkájából adódóan, nagy lábon álló szártömeg marad vissza a területen.
A napraforgó betakarítására korábban a szántóföldi vágóasztalok, ill. a soros kukorica adapterek módosításával kialakított berendezéseket használták. Az így kialakított berendezések azonban nem teljesen igazodtak a napraforgó meghatározó morfológiai jellemzőihez. Alkalmazásukkal ugyan a betakarítás elvégezhető volt, de a betakarítási veszteség, ezen belül az adapter veszteség igen magas értékû volt. Ezért kialakultak az asztalos- és soros napraforgó-betakarító adapterek. Az asztalos adapterek a betakarítási veszteségek csökkentésében nem hoztak átütő sikert. Mivel a napraforgó nagy sortávolságú kultúra (350, 500, 700, 750, ill. 762 mm sortávolságra is vethető), ezért ma már kizárólag a soros adaptereket alkalmazzák.
A napraforgó-termesztés jövedelmezőségének javítására elsősorban a betakarítási, ezen belül is az adapter okozta veszteségek minimalizálása, valamint a mûveleti, fajlagos költségek csökkentése (pl. munkamûveletek összevonása) jelenthet egyfajta megoldást. Éppen ezért a mezőgazdasági gépgyártó, arató-cséplőgép adaptert gyártó cégek folyamatosan fejlesztik a napraforgó betakarító adapter konstrukciókat világszerte és Magyarországon is.
Az arató-cséplő gépekre szerelhető betakarító adapterek gyártásában egyébként a hazai mezőgépgyártók (OPTIGÉP, LINAMAR-OROS, HEVESGÉP stb.) nagy hagyományokkal rendelkeznek, és eredményesen szerepelnek a hazai- és nemzetközi piacokon is.
A soros napraforgó adapterek készülhetnek behúzó-láncos, behúzó-hevederes vagy lehúzó-hengeres változatokban. Az arató-cséplő gépek ferdefelhordójához csatlakoztathatóak általában gyorscsatlakozó kerettel, illetve a mûködő szerkezeti részek a multifunkciós kapcsolón, illetve a ferdefelhordó tengelyéről kardántengelyen keresztül kapják a mûködtetésükhöz szükséges energiát. A hazai gyártású NAS adapter családtagjai (OPTIGÉP, Békés) mind a funkciót, mind a munkaszélességét, sortávolságot, illetve a betakarítható sorok számát tekintve számos változatban készülnek.
A NAS napraforgó betakarító adaptercsalád tagjai rezgőtálcás kivitelben készülnek. Az adapter füles láncai a napraforgószárat a tálcák közé behúzzák, a kipergett szemek a rezgőtálcára, majd a vibráció hatására az adapter gyûjtőrészére jutnak. A füles láncok által behúzott napraforgószárakról a tányérokat a forgókések vágják le, az adapterbe jutott szem-szártöredék és tányérkeveréket a középrehordó csiga juttatja az arató-cséplő gép ferdefelhordójára. A fix építésû adapterek vázszerkezete – a teljes szélességben végighúzódó – zártszelvényből kialakított kereszttartókból és azokat összekötő szintén zártszelvényû függőleges tartókból és zártszelvényû, ill. lemezből kialakított mellső konzolokból áll. A tartókhoz van hegesztve az adapter hátsó fala, a fenéklemez, valamint a két oldalfal. A felső és alsó zártszelvényû kereszttartók középső részéhez csatlakozik a csapokkal ellátott csatlakozókeret, amely egyben az üzemeltető arató-cséplő gép ferdefelhordójának megfelelő anyagátadó nyílása.
A fix vázkeretû változatoknál az adapter két oldalfalában került csapágyazásra a középrehordó csiga. A csigahenger palástjára hegesztették a jobb- és baloldali, nagy menetemelkedésû csigaleveleket, melyek a középső részen fogazott kialakításúak.
A különböző munkaszélességû, 6–8–12-soros adapterek készülnek, illetve fejlesztés alatt állnak összecsukható változatban is. Ezt az OPTIGÉP Kft-nél az MGI, Gödöllő közremûködésével az NKPI a GVOP 2005. 3.3.3. pályázati program keretében pénzügyileg is támogatja (2. ábra).
Az összecsukható vázkeretû változatoknál a középső – zártszelvényből és hidegen hajlított lemezből kialakított – keretszerkezet képezi a középrehordó csiga középső részének és a négy középső törőegységnek a bázisfelületét, ill. tartóvázát.
A középső, felső vázkeret bakjaihoz csapszeg segítségével kapcsolódnak a két-két szélső felhajtható törőegységet – szállítási helyzetben – felhajtó hidraulikus munkahengerek. A hidraulikus munkahengerek dugattyúrúdjai pedig a felhajtható vázkeret – lemezből kialakított – mechanizmusához csatlakozik. A munkahengerek mûködtetéséhez szükséges hidraulikus energiát az arató-cséplő gép a motolla előre-hátra vezérlő mechanizmusáról kapja.
Az adapter hegesztett zártszelvényû tartói – függőleges és kereszttartók – képezik a vázszerkezetet, melyet az oldalfalak és a fenéklemez burkol. Az oldalfalakba került csapágyazásra az osztott jobb- és bal menetemelkedésû középrehordó csiga, a csiga két szélső tagja körmös kapcsolókkal csatlakozik a középső taghoz, melyre az átadó nyílás előtt bedobó lapokat szereltek. A csiga középső része az adapter vázkeretéhez kapcsolódóan kétoldalt konzolos felfüggesztésû, a csigatengely a konzolokba van csapágyazva. A csiga mögött elhelyezett leválasztó rész akadályozza meg a vékonyabb szárrészeknek a csigára történő feltekeredését. A csiga a hajtását görgős láncon és biztonsági súrlódás tengelykapcsolón keresztül kapja. Mind a fix, mind a felhajtható vázkeretû változatoknál a mellső kereszttartókhoz hegesztett fülekhez csavarkötés rögzíti a lemez rezgőtálcákat tartó „L” profilú konzolokat. A jobb oldali konzolba rögzítették a napraforgószárak behúzására szolgáló füles láncok lánckerekét, ill. a rugóerővel szabályozott láncfeszítőt. A füles láncokat meghajtó lánckerék pedig a két mellső kereszttartó között elhelyezett hajtómû függőleges tengelyére van ékelve.
A kereszttartóhoz és a tartó konzolokhoz rögzített rezgőtálcák lemezből kerültek kialakításra. A rezgőtálcákat tartó konzolok mellső részein elhelyezett fülekhez felhajtható lemez sorválasztók csatlakoznak. A tálcákat a behúzó láncok hajtómûvet hajtó tengelyre ékelt himbás mechanizmus rezegteti a fordulatszámnak megfelelő frekvenciával.
Az adapter a hajtását az arató-cséplő gép ferdefelhordójáról kapja kardántengelyen keresztül. Az adapter behajtó tengelye a baloldali zártszelvényû kereszttartóban és a baloldali oldalfalban van csapágyazva, a tengely végére ékelték a meghajtó lánckereket, melyről duplex hevederes láncon keresztül kapja a hajtást a középrehordó csiga. A középrehordó csiga baloldali részéről szintén duplex láncon keresztül hajtják.
A LINAMAR Rt. OROS DIVIZIÓJA is gyárt napraforgó betakarító adaptereket. A LINAMAR OROS napraforgó adapterek, az UNI napraforgó adaptercsalád tagjai is szintén 6–8–12-soros változatban, különböző sortávolsággal készülnek.
Az UNI-OROS napraforgó adapterek szintén behúzó láncos kivitelûek, vázszerkezet és mechanikus kivitel tekintetében az előzőekben ismertetettekhez képest nem tapasztalható számottevő eltérés. Az UNI-OROS napraforgó betakarító adapterek esetében a behúzó egységek fülesláncai húzzák a lábon álló napraforgó szárakat a rotációs vágószerkezethez, ahonnan a levágott tányérok a középrehordó csigához szállítják. A behúzó láncok fölötti rést mûanyag lemezek zárják le. A kipergett szemek a mûanyag lemezek fölött gyûlnek össze, amit a behúzó láncok fölött elhelyezett kisebb méretû füles láncok sodornak hátra a középrehordó csiga anyaggyûjtő vályújához.
Az előzőekben ismertetettektől eltérő elven mûködnek a CLAAS cég, illetve egész pontosan a CLAAS HUNGARY Kft. (Törökszentmiklós) által gyártott SUNSPEED fantázianevû soros napraforgó betakarító adaptercsalád tagjai.
A CLAAS SUNSPEED 12-75 típusú gyûjtőtálcás napraforgó betakarító adapter a kialakított csatlakozó kerettel a CLAAS LEXION sorozatú arató-cséplő gépekre csatlakoztatható. A MEGA és MEDION sorozatokhoz külön adapter rendelhető. A vizsgálaton szereplő típus 375 és 750 mm sortávolságú napraforgó betakarítására készült, de gyártják 12-75, 12-70, 14-75, 14-70, 16-75, 16-70
változatokban, ahol az első szám a betakarítható sorok száma, a második szám a sortávolság cm-ben. Az adapter azonban jól használható szabálytalan szórványterületek betakarítására is.
Az adapter főtartója a 140 mm-es csőből, ill. a 200 × 140 négyszögkeresztmetszetû zártszelvényből készült. A két főtartóhoz hegesztéssel csatlakozik a 4 db 100 × 50 mm zártszelvényû függőleges tartó, ill. a durvalemezből kialakított oldalfalak. Az első cső keresztmetszetû kereszttartóval párhuzamosan 120 × 100 mm-es négyszögkeresztmetszetû kereszttartó húzódik.
Az adapter oldalsó és hátsó fala durvalemezből került kialakításra. Az oldalfalakba került csapágyazásra a középrehordó, terményterelő csiga és az anyagtovábbító motolla. A nagy menetemelkedésû terményterelő csiga középső részén a csigalevelek meg vannak szakítva, ezen a részen az anyag továbbítását a csigadob palástjára szerelt gumilapok végzik.
Az adapter gyûjtő részére került levágott napraforgótányérokat a konzolos felfüggesztésû és terelőlemezzel ellátott anyagterelő motolla juttatja a csigához. Az anyagterelő motolla hengerének palástjára alkotó irányba, kissé csavartan felhegesztett lemezekre csavarozott lemezfülek, ill. gumilapok végzik az anyagtovábbítást.
Az adapter alsó négyszögletû kereszttartójába csavarkötéssel csatlakozik a kaszagerendely. A kaszagerendelyhez pedig csavarok rögzítik a kovácsoltvasból kialakított kaszaujjakat, ill. állópengét. A kaszaujjakra a biztonságos anyagbevezetés érdekében körkeresztmetszetû acélrudacskákat hegesztettek. A kaszasínre a mozgó pengék pedig – a betakarítandó napraforgósoroknak megfelelően – 375, ill. 750 mm osztásba vannak rögzítve. A kaszasín, ill. a vágószerkezet alatt a napraforgószárat fogazott lemezekkel ellátott lehúzóhenger viszi a vágószerkezethez. A négy fogazott lemezzel kialakított lehúzóhenger a mellső keresztfutó előtt az adapter – a két szélső gyûjtőtálca közepétől – teljes szélességében áthúzódik és 6 db-ból áll.
Az adapter alsó kereszttartójához csavarozott gerendelyhez csatlakoznak csavarkötéssel a lemezből kialakított és előre nyúló gyûjtőtálcák. A gyûjtőtálcák téglalap alakúak, és háromszög alakú csúcsban végződnek. A gyûjtőtálcák alulról csavarmenetes rúddal vannak kitámasztva. A kitámasztó rudak menetes része kismértékû helyzetkorrekciót is biztosít a tálcáknak. A tálcák közötti bevezetőrés a tálcák szélességi méreteinek változtatásával szabályozható, minden második tálca rendelkezik állítható peremlemezekkel.
Az adapter a hajtását a ferdefelhordó bordás tengelycsonkjáról kapja kardántengelyen keresztül. A hajtás az adapter baloldali oldalfalába csapágyazott anyagtovábbító csigát közvetlenül hajtja.
A motolla hajtását hidrosztatikusan kapja hidromotoron keresztül. Az állandó nyelő térfogatú hidromotorral a szivattyú által szállított változó olajmennyiség beállításaival választható meg a motollával sebességarányos fordulatszáma. A motolla jobboldali tengelyvégéről a lehúzóhenger előtét lánckeréken és lánchajtáson keresztül kapja a hajtását. Az adapter az áttelepítésekkor szállítókocsira helyezhető és az arató-cséplő gép vonószerkezetével vontatva szállítható.
A napraforgót – mint az a bevezetésben is említésre került – be lehet takarítani átalakított gabonavágó-asztalokkal is, vagy napraforgó betakarító készlettel kiegészített kukoricacső-törő adapterekkel is, azonban ez esetben mindenképp magasabb betakarítási veszteséggel kell számolni. Éppen ezért nagyobb, akár már 50–100 ha napraforgó termőterület esetén is megtérülhet a soros napraforgó betakarító adapter használata. Az ismertetőnk alapján pedig kiválasztható a megfelelő nagyságrendû, 6–8–12-soros, illetve a kívánt 50–70–75–76,2 cm sortávolságú, akár gyûjtő- vagy rezgőtálcás, illetve behúzó láncos konstrukciójú napraforgó adapter típusa. Természetesen az egyes konstrukciókról és típusokról az MGI, Gödöllő további információkkal is szolgálhat.
A cikk szerzője: Dr. Kelemen Zsolt
