A szárazonállás optimális hossza kb. 60 nap, ha 40–50 napnál rövidebb, azt a következő laktáció tejhozama sínyli meg.

A szárazonállás szakaszai az aktív involúció, azaz a tőgy visszaalakulása, az involúciós állapot azaz a tőgy teljes pihenése, és a laktogenezis-kolosztrogenezis, vagyis a tej-, föcstej-termelés újra megindulásának folyamata.

Az új tőgyfertőzések előfordulása leggyakoribb:

• az aktív involúció szakaszában,

• az ellést megelőző, illetve ellés körüli időszakban.



Megelőzés:

• teljes körû szárazonálló terápia a tőgybimbó lezárásával,

• tartáshigiénia a szárazonállás alatt,

• tartáshigiénia az elletőben.



Az aktív involúció a fejés abbahagyásával indul, és – az apasztás módjától függően – legkésőbb a szárazonállás 30. napjára lesz teljes.

Radikális apasztásnál a tejtermelés a fejés abbahagyásától 3,5–4 napig folytatódik, majd a fokozódó nyomás hatására leáll, és a mirigyállomány fokozatosan involválódik, ez a 16. nap körül lehet komplett. Fejéskihagyásos módszer esetén a folyamat elhúzódik.

Az aktív involúció korai stádiumában kis sejtszervecskék, lizoszómák jelennek meg a mirigyhámsejtekben. Ezek a sejtalkotók önemésztésében vesznek részt. Fokozatosan megszûnik a kapcsolat a sejtek között, valamint a sejtek és az alapmembrán között. Az elpusztult sejtek, a zsír- és kazeinmaradék falósejtek által történő bekebelezése a nagy mennyiségben beáramló makrofágok (fehérvérsejtek) feladata.

A fő tejalkotók aránya megváltozik az aktív involúció 3–4. napjára. A zsír, kazein, laktoglobulin, laktalbumin aránya nemigen változik, de a laktóz és citrát aránya jelentősen lecsökken. A periódus 7. napjára jelentősen megnő a savófehérjék aránya, azaz a nagy folyadékcsökkenés időszakával egybeesik a szérumalbumin és az IgG koncentrációjának megemelkedése.

Nagymértékben megnövekszik a laktoferrin aránya. A laktoferrin legnagyobb részben a fehérvérsejtek egyik típusában, a neutrofil granulocitákban található meg, de feltevések szerint itt a megnövekedett laktoferrin-tartalomért a lizoszómák felelősek. A vegyület a szárazonállás alatt a tőgy nem specifikus védekezéséért felelős, és a coliform baktériumokkal szemben kiemelkedő szaporodást gátló, bakteriosztatikus hatása van, vaskötő sajátsága révén. A kórokozóknak – a streptococcusok többsége kivételével – normál növekedésükhöz vasra van szükségük. A citrát gátolja a laktoferrin mûködését, a coliformok a citráthoz kötött vasat hasznosítani tudják.

A laktoferrin emellett fokozza a védekezésben komoly szerepet játszó fehérvérsejtek, a neutrofil granulociták idegen anyagokhoz kötődési hajlamát, és ezzel a gyulladásos válaszreakciót felerősíti. Részt vesz a granulociták képződésének vezérlésében, módosítja a limfocita fehérvérsejtek mûködését, és segít egyéb, a gyulladás leküzdésében szerepet játszó sejteknek a gyulladásos területre szállításában.

Az egészséges tőgyben a következő sejttípusok fordulnak elő:

• makrofágok (a szárazonállás 14. napjára)

• limfociták (a szárazonállás 14–30. napja között folyamatosan nő az arányuk)

• neutrofil granulociták (a szárazonállás első 7 napjában)



Ha magasabb a sejtszám, azaz tőgygyulladásos a tehén, elsősorban neutrofil granulociták vannak jelen (a szárazonállás összes periódusában).

Az új tőgyfertőzések az aktív involúció alatt a leggyakoribbak, mert:

• a tej felhalmozódik, gyakori a tejcsurgás,

• a tőgy tartalmát nem távolítják el rendszeresen, ahogy korábban,

• a tőgybimbó rendszeres fertőtlenítése elmarad.



Az involúció első három napjában a tej összetétele alig változik, tehát a legsérülékenyebb időszakban a tőgy védekező készsége alig változik. A falósejtek, amelyek a kórokozók eltávolításának legfontosabb tényezői, a mirigyhámsejtek, fehérje- és zsírgöböcskék eltávolításával vannak elfoglalva. Valószínûleg jelen vannak olyan tényezők, amelyek a neutrofilek és makrofágok faló, fagocitáló aktivitását csökkentik. Egyes váladék-összetevők ebben a szakaszban a baktériumok növekedését kedvezően befolyásolhatják. A védekezésben szerepet játszó sejtek aránya lassan növekszik.

A fentiekből az következik, hogy:

• a teljes körû szárazonálló terápia minden kórokozó esetén ajánlott,

• minél rövidebb az aktív involúció időszaka, annál kevésbé valószínû, hogy ebben az időszakban új tőgyfertőzés jön létre

• radikális apasztással a periódus időtartama minimálisra csökkenthető,

• a tőgybimbóvég – erre a célra törzskönyvezett – szerrel való bemártása vagy a tőgy dugóhatású tubusos szerrel való kezelése megakadályozza a tejcsurgást,

• a frissen elapasztottak napi megfigyelése alapkövetelmény.



Az involúciós állapot

A periódus időtartama a szárazonállás teljes hosszának függvénye. Ha a szárazonállás rövid, akkor az involúció folyamata, (azaz a mirigyhám visszaalakulása olyan szintig, amikor a végső mirigycsatornácskákban minimális számú mirigy-végkamrácska van jelen), közvetlenül a laktogenezis-kolosztrogenezis, a tej újratermelődésének megkezdése előtt fejeződik be. Ha a szárazonállás teljes hossza 40 nap alatt van, a szöveten belüli hormon vezérelte laktogén (tejtermelést megindító) válasz nem lesz optimális, ami az ideálisnál kisebb tejtermelést eredményez a következő laktációban. Ha a szárazonállás túl rövid, az aktív involúció egyenesen átmegy a laktogenezis-kolosztrogenezisbe. Ha túl hosszú (korán elapadt tehén), a következő laktáció termelése szintén kisebb lesz az optimálisnál.

Az involúciós állapot során a tőgyben csak néhány ml folyadék van, a citrát-laktoferrin arány 100-szor alacsonyabb, mint a laktációban. Az immunglobulinok és laktoferrin szintje megemelkedett. Uralkodó sejttípus (a nem fertőzött tőgyben) a limfocita, de makrofágok is vannak. A neutrofil granulocita kevés.

Ebben az időszakban a tőgy védekezőkészsége maximális; az új tőgyfertőzések aránya ekkor a legalacsonyabb. A tőgy teljesen rezisztens a coliform fertőzésekkel szemben, de a Streptococcus uberis (környezeti kórokozó) és Streptococcus agalactiae (fertőző kórokozó) mesterséges fertőzési kísérletben tőgygyulladást tudott okozni. A baktériumok ellen ható tényezők jelenléte mellett a bimbócsatorna zártsága is fokozott védelmet jelent, amit a benne lévő keratindugó fokoz. Ebben az időszakban spontán gyógyulás is lehetséges a váladék antibakteriális sajátsága miatt.



Laktogenezis–kolosztrogenezis – a föcstej – tejtermelés megindulásának folyamata

A szárazonállás utolsó szakaszában hormon vezérelte, konstruktív, felépítő változások zajlanak. Magas immunglobulin-tartalmú föcstej, kolosztrum termelődik és halmozódik fel, a fő tejalkotók aránya növekedni kezd a várható ellés előtt mintegy két héttel, a zsír, kazein és laktóz aránya az ellés előtti 5. napra nő meg. A folyadék mennyisége lassan nő az ellés előtti 1–3. napig, amikor hirtelen megnő a folyadéktermelés. A drámai folyadéknövekedés időszaka egybeesik a citráttartalom hirtelen megugrásával.

A laktoferrin-tartalom az utolsó két hétben fokozatosan csökken, az ellés előtti utolsó napokban a citrát/laktoferrin arány 100-szorosára nő. Ezzel a váladék baktériumellenes hatása lecsökken, különösen, ami a coliform baktériumokat illeti. Az immunglobulinok koncentrációja az ellés előtt 2–3 héttel kezd emelkedni, a maximális Ig-koncentráció az ellés előtt 5–10 nappal alakul ki. A nem fertőzött tőgyekben az ellés előtt két héttel a sejtszám lecsökken, és újra a makrofág lesz az uralkodó sejttípus. A limfociták aránya 100-szoros mértékben csökken, párhuzamosan a laktoferrin-szint csökkenésével.

A makrofágok és neutrofil granulociták idegen anyagokat elpusztító készségét az ellés előtt álló mirigy váladéka gátolja; a makrofágok ekkor zsírgolyócskákkal vannak tele. A közvetlenül ellés előtti időszak alatt a tőgy fokozottan fogékony az új fertőzésekre. Ekkor a szárazonálló gyógyszerek hatása általában már nem tart. Az új tőgyfertőzések közül sok ebben a periódusban következik be. Az első időszakban a fertőző kórokozók (Staphylooccus aureus, Streptococcus agalactiae) iránti fogékonyság fokozódik, az utolsó periódusban a környezeti kórokozók által okozott (coliformok, pl. Escherichia coli, Klebsiella penumoniae, és nem agalactiae – dysgalactiae streptococcusok) fertőzések aránya nő.



Az ellés körüli időszak

Ekkor igen fontos:

• a higiénikus körülmények között való előkészítés és elletés,

• tőgy vizsgálata ellés után (istállópróba, pozitív esetektől mintavétel bakteriológiai vizsgálatra),

• az elletői fejőgép a fejőházival (standossal) azonos minőségû legyen,

• a fejőgép rendszeres karbantartása, alkatrész-cseréje azonos legyen a fejőházival,

• a fejőgép napi mosogatását, fertőtlenítését folyamatosan ellenőrizni kell,

• az ellés körüli időszak,S

• az ellető nem betegistálló,

• a föcstejet minél előbb el kell fejni,

• a borjú 12 órán belül legalább 2 liter föcstejet igyon,

• a beteg tőgynegyedek tejét a borjú nem kaphatja,

• a borjú lehetőleg ne szopja az anyját, a tejet itatással kapja,

• a felfedezett klinikai tőgygyulladást azonnal gyógykezelni kell!

Külön problémát jelenthet ebben a periódusban az üszők tőgygyulladása. Ennek feltételezett okai:

• beteg tej itatása borjúkorban (Staphylococcus aureus, egyéb tőgygyulladás-kórokozó),

• légyszúrás, légy rászállása,

• társszopás,

• fertőzött tehenekről terjed át az alom közvetítésével,

• takarmányozási hiányosságok (pl. Se, E-vitamin, karotin, A-vitamin, Zn-hiány),

• tőgyvizenyő (ödéma) takarmányozási anomáliák (pl. nyalósó) következtében.



Az üszők tőgygyulladása megelőzhető, ha:

• az üszőborjak anyjuk fertőzött tejét nem kaphatják: fertőzött állományokban lefagyasztott föcstej itatása,

• elválasztás után még egy hétig egyedi ketrecben legyenek a borjak, és egymást ne érjék el,

• légyirtás,

• szopós üszők eltávolítása,

• az üszők tőgygyulladása,

• kiegyenlített takarmányozás,

• fertőzött állományokban gyógykezelés a vemhesség alatt,

• tartós hatású, szárazonállók számára készült tubusos, azaz intramammalis szerrel legfeljebb 45 nappal a várható ellés ideje előtt,

• laktációs készítménnyel legfeljebb 14 nappal a várható ellés ideje előtt, de ez a gyártók ajánlatától eltérő, úgynevezett „off label” használat, ezért a gyógyszerek várakozási idejét, a tej gátlóanyag-tartalmát itt külön vizsgálni kell.



Sokszor felmerül a kérdés, hogy helyi, tőgybe alkalmazott, vagy általános, injekciós, infúziós kezelést alkalmazzunk? Hosszú éveken keresztül az állatorvosok egy része az általános, injekciós kezelés mellett tette le a voksát, mert sokszor egyszerûbb, és a nem tiszta, azaz aszeptikus gyógyszerbeadással előidézett mesterséges fertőzés elkerülhető vele. Előnye még az is, hogy nem lazul el a tőgybimbó záróizma, ami a helyi, tubusos kezelésnél előfordulhat. Ma azonban már számos cikk és konferencia-előadás szól arról, hogy csak injekciós kezeléssel a tőgy szövetében magában nem érhető el kellően magas aktív hatóanyag-szint, azaz nem tudjuk a kórokozó baktériumokat ezen a módon elpusztítani. Ezért ma már a legtöbb, tőgygyulladással aktívan foglalkozó kutató a helyi terápia mellett van azzal, hogy általános tünetek (láz, hasmenés, elfekvés, folyadékveszteség) esetén az injekciós – infúziós kiegészítő terápia antibiotikummal, gyulladáscsökkentővel, esetleg folyadékpótlással szükséges lehet. Ez a következtetés igaz a szárazonálló terápiára is, a helyi, tartós hatású gyógyszer tőgybe juttatása hatékonyan védi meg a tőgyet az új fertőzésektől, és jó eséllyel pusztítja el a már tőgyben lévő kórokozók többségét.

Mi befolyásolja a szárazonálló terápia hatását?

• A fertőzött tőgynegyedek száma. Minél több a fertőzött negyed az adott állományban, annál kevesebb gyógyul bakteriológiailag a szárazonállás alatt.

• A tehén kora.

• Az elapasztást megelőző szomatikus sejtszám. 1 millió/ml fölött gyakorlatilag nincs esély a gyógyulásra

• A tartáshigiénia (beleértve a légyirtást).



Szelektív, vagy teljes körû szárazonálló terápiát alkalmazzunk?

• A teljes körû terápia csökkenti a kevésbé súlyos tüneteket előidéző kórokozók, az úgynevezett minor patogének gyakoriságát is, és a becslések szerint 10–15%-kal csökkenti az új tőgygyulladások számát.

• A szelektív szárazonálló kezeléshez ismerni kell az összes állat teljes előéletét, tejtermelését, sejtszámát, szubklinikai és klinikai tőgygyulladásait, kórokozóit, még korrekt nyilvántartás mellett is maradhat el olyan állat, amelyet kezelni kellene.



Összefoglalás

A szárazonállás a tejtermelés szempontjából az egyik legfontosabb élettani szakasz. Az új tőgygyulladásos fertőzések nagy része ebben az időszakban következik be. Megfelelő tőgyegészségügyi programmal az új fertőzések megelőzhetőek, a fennálló fertőzések egy része meggyógyíthat, a Staphylococcus aureus-fertőzött üszők megfelelő szárazonállás alatti kezelés esetén akár 100%-os bakteriológiai gyógyulási arányt is produkálhatnak.

A cikk szerzője: Dr. Markus Gabriella