Kérdés az új hibridek termés- és minőség stabilitása megfelel e a termesztők és feldolgozók igényeinek? Versenyképesek-e az új minőségi összetételû napraforgók a hagyományos hibridekkel? Ez irányú kutatási tapasztalatainkat szeretnénk közreadni, és segítséget nyújtani a gazdálkodóknak az új minőségi HO hibridek eredményes termesztéséhez.
A magas olajsavtartalom jelentősége
Az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatásának és kockázatának feltérképezése nyomán egyre nagyobb az igény az egészséges ételek iránt. Az utóbbi évek tudományos vizsgálatai kimutatták, hogy a hagyományos legnagyobb mennyiségben linolsavat tartalmazó napraforgó hibridek termésének feldolgozása során olyan transz zsírsavak keletkeznek, melyek a káros LDL koleszterin- szintet emelik elősegítve ezzel a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Ezért az olajminőség változást igényel; mégpedig az olívaolajhoz hasonló olajsavban gazdag zsírsav-összetételû napraforgóolaj előállítását. Az ilyen típusú olaj a sütés során füstképződés nélkül magasabb hőfokra hevíthető, valamint nagyobb oxidatív stabilitása miatt biodízelnek is alkalmas.
Genetikai háttér
Mindezen célok eléréséhez megfelelő biotípusra van szükség. Az ilyen zsírsav-összetételû fajták, hibridek előállításához az alapot a Soldatov (1976) által mutációval előállított Pervenets fajta adta, melyet az évek során a különböző kutatóintézetek, nemesítőházak tovább fejlesztettek. Az első generációs magas olajsavas hibrideket betegség és stresszérzékenység, hosszú tenyészidő, rossz alkalmazkodóképesség, valamint az olajsavtartalom ingadozása jellemezte. A stresszérzékenységre jó példa a tavalyi 2006. év, amikor azok a magas olajsavas anyavonalak, hibridek, melyek genetikailag közelebb állnak a mutáns Pervenets fajtához (közvetlen szelekció), a nagymértékû hőingadozásra teljes elágazással reagáltak. Az évek során a kutatók többféle öröklődési típusú magas olajsavas genotípusokat azonosítottak. Néhány példa: 1 domináns, 1 domináns és 1 recesszív módosító gén, 3 domináns, 1 recesszív főgén és 1 recesszív módosító gén stb. vehet részt a tulajdonság átörökítésében (J. M. Fernández-Martinez et al. 2004). Ma már a szülővonalak és a hibridek előállításához azokat használjuk, melyeknél a magas olajsavat csak 1 domináns gén, vagy 1 domináns és 1 módosító gén örökíti, így stabilabb minőségû, környezeti hatásoktól kevésbé függő HO hibridek kerülhetnek köztermesztésbe. Az ilyen genotípusokba a rezisztenciagének bevitele is könnyebb, ezért a magas olajsavas hibridek is felruházhatók peronoszpóra, szádor, gyomirtó szer stb. ellenállósággal, mint a hagyományos hibridek.
Az olajsavképződés környezeti feltételei
Az alacsonyabb olajsavtartalmú hibrideknél az átlaghőmérséklet csökkenésével kevesebb az olajsavtartalom, a magas (90–93%) olajsavtartalmúaknál a hőmérséklet változásának hatása elhanyagolható. Az alacsonyabb 85% alatti olajsavtartalmú hibridek a vízellátásra is érzékenyebbek, zsírsavkomponensük nem állandó, a kaszat fejlődés-telítődés időszaka alatti vízhiány esetén növekedés a telített zsírsavaknál következik be az egyszeresen telített olajsav rovására (J. Roshe et al., 2004). Az olajsavtartalom környezeti hatásokra történő ingadozása nagymértékben a genetikai háttértől függ.
Kísérleti eredmények
A magas olajsavas hibrideket számos EU tagállamban külön standardokkal hasonlítják össze. Magyarországon a HO hibridjelöltek (ha voltak) a hagyományos hibridekkel versenyeztek, így jelenleg Magyarországon csak egy államilag elismert magas olajsavas hibrid van, az Olsavil (a többi hibrid EU listáról kerül a termesztésbe), ezért a magas olajsavas hibridek teljesítményéről kevés az összehasonlító kísérletekből származó adat.
A Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaságban 2003-tól végezzük a magas olajsavas hibridek összehasonlító kisparcellás kísérletét, ahol a magas olajsavas próbahibridek teljesítményét hasonlítjuk össze az Olsavil és EU listán szereplő magas olajsavas, valamint a hazánkban legnagyobb területen termelt hagyományos (Alexandra, PR63A82, Aréna, Brio) hibridek eredményeivel. A hagyományos és magas olajsavas köztermesztésben lévő hibridek átlagteljesítményét az elmúlt 4 évben az alábbi diagram mutatja. 2003-ban 92%, 2004–2005-ben a magas olajsavas hibridek átlagtermése 91százaléka volt a hagyományos hibridekének, 2006-ban csak a 85 százaléka, ami a Kiszomboron fellépő Diaporthe/Phomopsis helianthi fertőzésnek tudható be, mert a jelenlegi magas olajsavas szortiment Diaporthe ellenállósága nem éri el a legjobb hagyományos hibridek ellenállóságát. A rendelkezésünkre álló adatokból kiszámoltuk a két különböző zsírsav-összetételû hibridek kaszattermésének százalékos szórását is: a hagyományos hibrideknél CV%= 14,6 a magas olajsavasok esetében CV%=12,87. Kísérleteink alapján azt mondhatjuk, hogy a vizsgált magas olajsavas hibridek alacsonyabb genetikai termőképességgel rendelkeznek ugyan, de évenkénti termésingadozásuk nem haladja meg a hagyományos hibridekét. A termőhely hatását saját fajtajelöltjeinknél 2006-ban Magyarországon, 5 termőhelyen vizsgáltuk (az USA-ból több éves több termőhelyes adatok állnak rendelkezésünkre). Az eredmények azt mutatják, hogy a kaszattermés vonatkozásában a termőhely hatása az évjárathatáshoz hasonlóan nem különbözik a kétféle zsírsavösszetétellel rendelkező genotípusoknál. Olajtartalom tekintetében a magas olajsavas hibridek nem maradnak el a hagyományos fajtáktól, több hibridnek olajtartalma az 52–53%-ot is eléri.
Az olajsavtartalom stabilitását izolált (lekötött tányér), valamint szabad beporzásban vizsgáljuk. Azoknál a hibrideknél amelyek stabilak – genetikailag magas az olajsavtartalmuk (90% körüli), és mindkét szülővonal dominánsan örökíti a tulajdonságot – keresztbeporzás esetén (hagyományos hibridektől kapott virágpor) sincs különbség az izolált és nem izolált tányérok olajsavtartalma között. A kevésbé stabil olajsavasoknál (pl. több gén vesz részt az örökítésben, gyenge az öntermékenyülő képesség) keresztbeporzáskor az idegen termékenyülés mértékétől függően 20–30%-os olajsavtartalom csökkenés is bekövetkezik. A nemesítők ismerik hibridjeik e tulajdonságát, így ehhez mérten írják elő a térbeli izoláció nagyságát. A jelenleg Magyarországon forgalomba lévő magas olajsavas hibridek között vannak igen stabil és kevésbé stabil nagyobb izolációs távolságot igénylő genotípusok is.
A magas olajsavtartalmú napraforgó hibridek eredményes termesztésének feltételei:
1. A genetikailag stabil, magas 90% olajsavtartalmú hibridek kiválasztása ellenkező esetben a 85% feletti olajsavtartalom csak nagy izolációs távolság, és optimális termesztési körülmények között realizálódik.
2. Magas szintû agrotechnika alkalmazása, ami nem különbözik a hagyományos hibridek termesztés technológiájától, két fontos szempontot viszont kiemelnék:
• Kerülni kell a túl korai vetést. Tapasztalataink szerint a magas olajsavas genotípusok optimális vetésideje április vége, mert így nagyobb a valószínûsége, hogy a kaszatképződés-telítődés magasabb átlaghőmérsékleten történik, ami az olajsavszintézis szempontjából igen lényeges.
• A kórokozók, kártevők folyamatos felvételezése szükséges, mert a levéltetvek, poloskák, bagolylepkék stb. betelepedése mindig az olajsavas genotípusokon kezdődik. Gombabetegségek közül a Diaporthe helianthi kártételére fokozott figyelmet kell fordítani, mert fertőzésre hajlamosító időjárás esetén a vegyszeres védelem elengedhetetlen. A 6 pár leveles korban és csillagbimbós állapotban kijuttatott növényvédő szer biztos védelmet nyújt e betegség ellen.
Az összehasonlító kísérletek adataiból kitûnik, hogy ma még a magas olajsavtartalmú hibridek a hagyományos hibrideknél kisebb genetikai termőképességgel, de hasonlóan magas olajtartalommal rendelkeznek (az alacsonyabb kaszattermést a magasabb felvásárlási ár kompenzálja). A nemzetközi és saját kutatási eredményeink biztatóak és elmondhatjuk, hogy az új zsírsav-összetételû magas olajsavas hibridek nemesítésére fókuszálva lehetséges a hagyományos hibridek termésszintjét elérő, stabilan magas 85% feletti olajsavtartalmat produkáló, betegségeknek ellenálló HO hibridek előállítása.
Nagyné Kutni Rozália
Felhasznált irodalom:
J. Roche, A. Bouniols G.Efimenko, and Oxana M. Borisenko: 2004 Variation of fatty acid content in seeds under scarce water resources for oleic and sandard sunflowers.16th International Sunflower Conference Fargo, North Dakota, USA, august 29-september 2. 2004. Abstracts, pp. 783–789.
José M. Fernández-Martínez, leonardo Valesco, and Begoña Pérez-Vich 2004 Progress in the genetic modification of sunflower oil quality.16th International Sunflower Conference Fargo, North Dakota, USA, august 29–september 2. 2004. Abstracts, pp. 1–14.
A cikk szerzője: Nagyné Kutni Rozália
