Száraz termények tárolása
A 12% és 14% nedvességtartalmú szemes termények jó raktári körülmények között veszteség nélkül eltárolhatók. Általában kalászos gabonák esetében szoktak fellépni problémák hosszabb idejû tárolásnál. Ez egyrészt rovarkártevőket jelenthet (főként zsizsikek, atkák – amely ellen, a nagyobb károk elkerülése érdekében védekezni kell), másrészt, bizonyos körülmények egyidejû teljesülése esetében penészgombák, illetve mikotoxinok által okozott károk léphetnek fel. A kétféle probléma erősíti egymást.
Tipikus veszélyeztető körülmények:
•a termény inhomogén nedvességtartalma: ez főleg akkor áll fenn, ha közvetlenül a szántóföldről kerül be a raktárba a termény, vagy pedig akkor, ha a szárítandó termény nagy nedvességingadozásokkal kerül a tisztító-szárító berendezésre, és csak egy lépésben szárítunk.
•Nagy hőmérséklet- és páratartalom-ingadozások; kondenzvíz képződés: a termény nedvességtartalma – s egyidejûleg a vízaktivitás – a raktár bizonyos pontjain megnő, s ez kedvező életkörülményeket teremt a raktári penészgomba fajok súlyos elszaporodásához.
E veszélyeket a raktári körülmények megváltoztatásával, gondos szárítással (ez nem egyenlő a túlszárítással!), illetve penészgátló (jellemzően propionsav) készítmények 2,5-3,5 kg/t mennyiségû alkalmazásával küszöbölhetjük ki.
Közepes nedvességtartalmú termények tárolása, előkészítése
A 14–15%-nál magasabb nedvességtartalommal rendelkező termények már nem tárolhatók el biztonságosan valamely tartósítószer alkalmazása nélkül. 20% alatti nedvességtartalmú termények esetében egyre elterjedtebb a propionsavas tartósítás, amely könnyen és jól beilleszthető a sertések és baromfik takarmányozási és technológiai rendszerébe. Hagyományos raktári tárolás esetében a kezelés – a nedvességtartalom, a tárolási időtartam, a tárolás körülményei, az alkalmazott savkombináció és a kijuttatási technológia függvényében – 4,0–8,0 kg/t szerves savval valósítható meg. Fóliahengeres tárolás esetében a szükséges savmennyiség gyakorlati tapasztalatok alapján 5,0–6,5 kg/t között változik.
Tipikus veszélyeztető körülmények:
•A termény nedvességének és homogenitásának, ill. a raktározási körülmények rossz felbecslése – ezáltal az alkalmazott sav összetételének és a dózis helytelen megválasztása,
•Kijuttatási technológiai hibák: gyakori hiba, hogy a kezelés nem egyenletes (pl. szállítószalagon történő kezeléskor) – a gombák sajnos nem nézik azt, hogy az átlagdózis jó-e. Amennyiben inhomogén a kezelés, akkor a relatív dózishiányban szenvedő terményrészeken elszaporodnak a penészek, azután pedig láncreakciószerûen elindulnak a romlási folyamatok a termény többi részében is. Ugyancsak előfordul az üzemi gyakorlatban, hogy pufferolt (ammonizált, non-corrosive) savak esetében nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy hûvösebb időjárás esetében megnő e a készítmények viszkozitása. Amennyiben ezt nem tudjuk kontrollálni a gyártótól kapott viszkozitási adatok alapján és a célnak megfelelő átfolyásmérővel, úgy könnyen aluldozírozhatjuk teljes terményünket, s idő előtt megindulhatnak a káros folyamatok.
E problémákat a legkönnyebben úgy küszöbölhetjük ki, hogy mind az üzem, mind az eszközöket biztosító cég részéről megfelelő szakmai hátterû személy végezze a tartósítási munkálatok előkészítését és gyakorlati kivitelezését, ellenőrzött technológiai rendszerrel.
A hazai piacon 3–4 cég végzi a tartósítási munkákat megfelelő gépekkel, minőségi garanciával és ellenőrizhető összetételû készítményekkel.
A hagyományos tárolású tartósított terményeket utólag, a feletetés előtt közvetlenül érdemes darálással, esetleg roppantással előkészíteni, fóliahengerben történő tárolás esetében a darálást/roppantást egy mûveletben lehet végezni a kezeléssel és a töltéssel.
Nagy nedvességtartalmú termények tárolása, előkészítése
A 20–22%-nál magasabb nedvességtartalommal rendelkező termények esetében már nem feltétlenül egyszerû – a szarvasmarha telepeket és a sertések nedves etetési rendszerét kivéve – a szemes termény beillesztése az adott technológiába. Ha meg tudjuk oldani a nedves termény bevitelét a rendszerbe, úgy érdemes azt még korábban, 28 % feletti nedvességtartalom mellett betakarítani, s megfelelő előkészítéssel (darálás, roppantás) erjesztve tartósítani, falközti silóban vagy fóliahengerben való tárolással.
A takarmány jó minősége és a biztonságos eltarthatóság együttesen akkor érhető el maradéktalanul, ha a mûvelet során olyan szerves sav kombinációkat alkalmazunk, amelyek elősegítik a megfelelő tejsav-ecetsav arány megvalósulását, kiküszöbölik a káros utóerjedési folyamatokat, illetve legalább 3-4 napos aerob stabilitást biztosítanak a kitárolt terménynek, tavaszi-nyári időben is. Erre a mai ismereteink szerint a hangyasav/propionsav/szorbinsav kombinációk a legalkalmasabbak, a hatóanyagok költségvonzatát is figyelembe véve.
Természetesen ezeknél az eljárásoknál is kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő kivitelezésre, illetve arra, hogy az adott állatfaj és a takarmányozási technológia számára legmegfelelőbb módszert válasszuk meg.
Az elkövetkezendő hónapokban a fent említett technológiákat – amennyire a terjedelem megengedi – részleteiben is ismertetni fogjuk úgy, hogy egyrészt megpróbáljuk Olvasóinkkal ismertetni a technikai fortélyokat, másrészt állatfajonként részletes összehasonlító kísérleti háttéranyagokkal, valamint azok biológiai, állathigiéniai, takarmányozási, gépi-kivitelezési és ökonómiai értékelésével fogunk szolgálni e hasábokon.
Cikkemet – amellett, hogy a múltban már gyakran olvashattak egyes résztémákról – bevezetőnek szántam. Másik apropóját viszont az adta, hogy lassanként előjönnek a 2006 évi nyáron és ősszel betakarított-tartósított termények esetében az első baljós tünetek, ha a kezelés nem volt megfelelő. Ha valamely Olvasónk ilyeneket észlel saját üzeménél, még időben mérje fel a hibaelhárítás módjait, hiszen a megelőzés olcsóbb, mint a kármentés.
A cikk szerzője: Karnóth Joris
