A mai kor követelményeihez igazodóan szólunk a precíziós magágykészítésről, amelyet elsősorban a modern, tőkeerős nagyüzemi gazdaságokban lehet fellelni. Tesszük ezt annak ellenére, hogy egyes vetőgép-fejlesztési irányzatok előszeretettel célozzák a szántás nélküli – azaz forgatás nélküli, ill. csökkentett mértékû talajelőkészítést igénylő – technológiai variációk esetén alkalmazható vetőegységek alkalmazását. Kevesebb szöveggel és több szemléltetéssel mutatjuk be a legfontosabb tudnivalókat.
A magágykészítés döntő hatással van a növény fejlődésére, elsősorban a vegetáció kezdeti szakaszában, de jelentős hatása van a betakarítható termés minőségének és mennyiségének alakulására is. Egyik legfontosabb követelmény, hogy a magágy az egész területen optimális fizikai állapotba kerüljön, mivel a tavaszi vetésûek jelentős része igen érzékeny a talajkörülményekre. Fontos tehát az 1,10–1,25 g/cm3 közötti térfogattömeg, valamint a fázisrendszer átl. 55/45%-os pórus/szilárd fázis arányának biztosítása. A felső talajréteget a vetési mélységben laza-morzsalékosra kell kialakítani és légjárhatóvá tenni a gyorsabb felmelegedés érdekében, ugyanakkor fontos figyelemmel lenni az alsóbb talajrétegek vízmozgásának helyes szabályozására is. Célunk tehát, hogy az elvetett magvak csírázásához, szántóföldi keléséhez megteremtsük az optimális talajfizikai állapotot, amelyet a vetés mélységéig egyenletesen kell biztosítanunk.
A vetőágy készítés főbb szempontjai: csapadék-megőrzés (amely most inkább optimális nedvességtartalom biztosítással jellemezhető); gyorsabb felmelegedést biztosító magágy kialakítás, valamint a vetés előtt (presoving) kijuttatott kémiai szerek hatékony talajba dolgozása. Kiemelt agrotechnikai szempont továbbá a mûveletek számának ésszerû csökkentése, azaz a talaj okszerû mûvelése. Köztudott, hogy a növelt menetszám elsősorban túlzott mértékû felső talajréteg kiszáradást és nem kívánatos rögösödést okozhat a talajtömörödési problémák növekedésével egyidejûleg. A tavaszi talajelőkészítési munkák közé sorolt talajegyengetési, vegyszer-bemunkálási és vetőágy- készítési mûveletek végső soron egy célt, a vetőmag számára optimális kelési feltételek biztosítását szolgálják. Az ezen célok megvalósítására tervezett gépeknek az alábbi követelményeket kell kielégíteniük:
• a talajt a vetési zónában megfelelően lazítsák, porhanyítsák;
• alkalmazkodjanak a talaj felszíni egyenetlenségeihez;
• egyenletes mélységû, aprómorzsás rétegû, tömör alapú magágyat készítsenek;
• irtsák a kelőfélben lévő, és még meg nem erősödött gyomokat;
• jó keverő munkát végezzenek az indító mûtrágyák és más vegyszerek talajba munkálásához;
• a munkavégző egységek cseréjével tegyék lehetővé a különböző növények igényeit kielégítő mélységû, jól átporhanyított magágy létrehozását;
• munkavégző elemeik ne legyenek hajlamosak eltömődésre, üzembiztosságuk legyen jó.
A rugós fogú kultivátor kapák, talajterelő-símító egységek, fogasok, különböző típusú és sorelrendezésû hengerborona egységek szinte mindegyik magágykészítő gépen fellelhetők. Beruházás tervezésekor ügyeljünk az ún. precíziós elvet képviselő magágykészítő gépek előtérbe helyezésére, mivel ezzel az új szintezési rendszerrel megvalósítható a jó minőségû magágykészítés szinte minden kritériuma.
A magágykészítők szabatos beállításához az egyes típusoknál meglévő – a keresztirányú mélységegyenletességet és azonos értékû visszatömörítést biztosító – hidraulikus rendszer alkalmazása szakmai szempontokból feltétlen előnyös. Az egyszerûbb, olcsóbb árképzésre törekvő gépek esetében a merev, a rugós, vagy a kettő kombinációját (torziós) ötvöző elemterhelési rendszer megléte elegendő. A sekély-, illetve mély vetőágyú növények talajelőkészítésére kombinált gépek tendenciájukban különváltak: korábban egy gépvázon belül cserélhetők voltak a mûvelő egységek, ma már a két feladatra szívesebben vásárolnak un. célgépeket; gondoljunk pl. csak a cukorrépa, ill. a kukorica talajelőkészítéshez ajánlott és egyre szélesebb körben már ismert új típusokra. E gépek mûvelő elemeinek geometriai kialakítása és jelentősen eltérő rugó karakterisztikája is igazolja, hogy az adott feladatra és az adott termesztési (talaj) körülményekhez igazodóan kell a gazdálkodónak új gépet vásárolnia, vagy a régit új betétekkel kiegészítenie. Fontos üzemeltetési szempont, hogy agrotechnikailag megfelelő munka – elsősorban a sekély magágykészítéshez – csak traktornyom lazítóval felszerelt gépekkel végezhető. A növényi maradványok kezelési és alapmûvelési pontatlanságainak köszönhetően sok gondot okoz a szerves anyagok felszíni/felszínközeli jelenléte, amely a hagyományos kapákkal (pozitív ráhelyezési szögû) l felszerelt magágykészítő gépek üzemeltetésénél technológiai problémákat (eltömődés, berakódás) jelenthet. Ilyen esetben egyesek szívesebben használják a talajhajtású, általában ívelt fogakkal ellátott, csillagkerekekkel szerelt gépeket (ásó-, és rotációs boronák), ahol a nagy kerületi sebességgel dolgozó kések képesek a gyomnövények gyökereit is elmetszeni, s az erősebb szármaradványokon átgördülve csökkentik az eltömődés veszélyét.
A különböző magágykészítő gépeket – szakzsargonnal kombinátorokat – mûszaki szempontból értékelve megállapíthatjuk, hogy alapvetően döntő eltérés csak a munkaszélességben, valamint a traktor-munkagép kapcsolat módjában található, mivel a mûvelőelem-választék a globalizált piaci liberalizációnak köszönhetően szinte minden forgalmazó palettáján és opciós kínálatán szerepel. Ezért úgy véljük, hogy mindegyik új magágykészítő gép a gazdálkodók számára feltétlen előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. A gépkiválasztásnál természetesen sok tényezőt (ár, alkatrész, garancia) figyelembe kell venni, s tudnivalóinkat nem árt kiegészíteni az alábbiakkal:
• a modern mûvelőelemek max. munkasebessége már elérheti a 15 km/h-t, amelyet nem minden esetben tudunk megvalósítani gépkapcsolási, energetikai és ergonómiai problémák miatt;
• a rendelkezésre álló erőgép motorteljesítménye behatárolja nem csak az optimális geometriai-, hidraulikai-, és energetikai kapcsolatot, hanem az agrotechnikai sebességhatárokat is: kedvező hatásfokú üzemeltetésük a hajtóanyag-felhasználást döntően befolyásolja;
• mindig olyan szerszámösszeállítást, ill mûvelőelemeket válasszunk, amelyek sebesség érzékenysége jól igazodik az általunk megvalósítható munkasebességhez.
Minden esetben a termőhelyi adottságokat preferáló, szakmailag megalapozott ismeretek birtokában válasszunk gépet. Az új precíziós magágykészítő eszközök sem jelenthetik a jól bevált tavaszi talajelőkészítési eljárások és mûveletek (símítózás, egy-, ill. kétmenetes magágykészítés, mûtrágyák, valamint talajfertőtlenítő és gyomirtó szerek bekeverése) teljes elhagyását. Ez azt is jelenti, hogy a magágykészítő gép sikere nem csak a fejlesztőn és a gyártón, hanem az üzemeltetőn is múlik. Az új kialakítású részegységek, illetve modern mûvelőelemek (osztott hengerborona terhelés, precíziós szintezési elv, síkmûvelési gépelemek, pontosabb gépkezelhetőségi pozíciók kialakítása) csak a hozzáértő gazdálkodók keze alatt vállhatnak igazán hatékonnyá. Ne feledjük: a jó magágykészítés nem tavasszal kezdődik (gondoljunk csak az agrotechnikai és mûszaki problémák sokaságával jellemezhető őszi szántásokra). Okszerû gazdálkodói szemlélet nélkül a legmodernebb magágykészítő gépek is csalódást okozhatnak!
Végül, de nem utolsó sorban: igen fontos szempont a magágykészítés időpontjának megválasztása, amikor nemcsak a legfelsőbb talajréteg nedvességi állapotára kell tekintettel lennünk, hanem az alsóbb 10–15 cm-es talajréteg teherbíró képességére is. A vetőágykészítés optimális időpontja természetesen gazdaságon belül is változhat. Mind a korai, mind a megkésett beavatkozás rontja a vetőágy minőségét. A túlságosan nyirkos talajon nem érvényesül kellően a kombinátor porhanyító hatása, továbbá egyes herbicidek alkalmazása esetén, a herbicid párolgási vesztesége nagyobb, ugyanis a víz jelenléte a talajkolloidokon akadályozza a herbicidmolekulák megkötődését. Az idei tavaszon azonban lehet, hogy a víz és a talajnedvesség szakszerû megőrzése lesz a magágykészítés legfontosabb feladata.
A cikk szerzője: Dr. Soós Sándor
