Őszibarackfáink egyik legsúlyosabb betegségéről van szó, hiszen a közismerten aggasztó méreteket öltő gutaütésszerû pusztulások, részleges faelhalások kórokozóival szinte együtt emlegethető. E tipikus tüneteket előidéző károsító (Taphrina deformans Berk.) a dérgombákhoz tartozik.



A levélfodrosodás régóta tekinthető jelentősebb őszibarack károsítónak, hiszen neves szakíróink szinte minden munkájukban megemlítik. Ma is közismert, hogy közvetlen terméscsökkenést kiváltó tényező és a kialakuló fertőzés az év eredményességét alapvetően meghatározza. Hûvös és csapadékos tavaszokon fakadást követően rendkívül súlyos károkat okozhat. A közvetlen veszteségen kívül azonban közvetve is veszélyeztet, hiszen az erősen fertőzött fák hajtásai nem érnek be, egész ágrészek száradhatnak el, s az évenként ismétlődő kórfolyamat legyengülést, sőt pusztulást eredményezhet!

A gomba megtámadja a fiatal leveleket, a levélnyelet, melyek megduzzadnak, torzulnak és piros színárnyalatot kapnak. A virágzat is megbetegedhet, sőt a nyárelejei fertőzések következtében a gyümölcsök is károsodhatnak. A növényfejlettséget és időjárást vizsgálva a fertőzés leggyakrabban a virágzás előtt, ill. alatt következik be 4°C-tól 14°C-ig terjedő napi átlaghőmérséklet mellett, nedves, csapadékos körülmények hatására. A járványos fellépésre kedvező az 5–8°C-os hőmérséklet tartós nedvesség borítottságnál. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy a jelzett 5–8°C-os átlaghőmérsékleti jellemzők mellett a fertőzés már 16 órás levélnedvesség borítottságánál kialakulhat. A fák alattomos megbetegedését eredményezheti fenti hőmérsékleti körülmények között a légköri kondenzáció, amikor a nedvességgel telített levegő lehûlésével csapadékhullás nélkül is folyamatos a nedvesség borítottság!

Hangsúlyozni szükséges, hogy jelzett időszakon belül a járvány kialakulását alapvetően az őszibarack rügyfakadása körüli időjárás határozza meg. Meleg és száraz tavaszokon a fertőzés elmaradhat, ugyanis a hajtások fejlődése, a levelek kibontakozása ilyenkor felgyorsul, s a betegség veszélyessége lényegesen csökken.

A kórokozó biológiájával kapcsolatos időszerû megállapítások szerint a gomba nemcsak a lehullott levelekkel telel át, hanem a fák kérgén, ágain, rügypikkelyeiben és hajtásain jelenlévő fertőző anyagok tömege révén is. Ezek a gombaképletek évekig fertőzőképesek maradnak, fejlődésük csak meleg nyarakon, ill. hideg teleken áll le. Ha azonban a korábban vázolt időjárási körülmények kialakulnak, a fiatal zöld növényi részeket megtámadva megjelennek a jellegzetes tünetek.

Fontos kérdés a termesztett fajta érzékenysége is. Legérzékenyebbek a sárgahúsú közép- vagy kései érésû fajták, illetve nektarinok. A fehérhúsúak sokkal jobban ellenállnak a levélfodrosodásnak, s ha fertőződnek is, a betegség csak ritkán okoz hajtáselhalást, vagy nagyobb lombveszteséget. A közelmúltban jellemző gyakoribb tafrinás fertőzésekkel összefügg, hogy ma már elvétve találunk fehérhúsú fajtákat, míg a sárgahúsúak és nektarinok aránya megnőtt. A fajtaösszetétel ilyen irányú változása a levélfodrosodás elleni hatékonyabb védelem szükségességét hangsúlyozza!



A védelem szemszögéből tehát különösen fontos az eredményes lehetőségek áttekintése, mely komplex szemléletet követel. Mindenesetre a kórokozó környezeti tényezőinek szerepét, fertőzésének sajátosságait, biológiáját és a fajtaérzékenység jellemzőit ismerve megfogalmazható olyan növényvédelmi eljárás, mely a tafrinás levélfodrosodás ellen sikerrel alkalmazható.



Lemosó permetezések

A gomba biológiájával kapcsolatos időszerü megállapításoknál szó volt arról, hogy a kórokozó fertőzőképletei a fák kérgén, ágain, rügypikkelyeken és hajtásain tartósan fertőzőképesek maradhatnak. Tulajdonképpen ez a felismerés magyarázza a lemosó permetezéseknél használt réz- és kéntartalmú készítmények jelentőségét. Ha a tafrinás levélfodrosodás elleni védekezés hatékonyságára gondolunk, bátran kijelenthetjük, hogy a lemosó kezelések az eredményességet alapvetően meghatározzák, sőt egyéb károsítók visszaszorításában is kulcsszerepük van.

1. A lombhullás időszakában a fertőző képletek pusztitására új, nagy hatékonyságú rézkészítmények (Astra, Vitra, Cupertine F és Cupertine M) állnak rendelkezésre, melyek a citospórás és baktériumos ágelhalás, illetve korai pusztulás kórokozói ellen is hatékonyak! Újabb vizsgálatok szerint ebben az időszakban a TIURAM Granuflow gombaölő szer hatékonysága is igazolt, ugyanis a készítmény levélfodrosodás elleni hatása mellett a citospórás ágelhalás ellen szintén eredményes. Mivel a lombhullás körüli időszakban már számítanunk kell az őszi, ill. tél elejei csapadék lemosó hatására, a megengedhető felső dózisokkal dolgozzunk és tapadószert is alkalmazzunk.

2. Február végén, vagy március elején – amikor erre egy fagymentes periódus lehetőséget nyújt – kéntartalmú, pl. Vektafid S (poliszulfidkén + vazelinolaj ) engedélyezett dózisával permetezzünk.

3. A metszési munkák időszakában – az Astra és Vitra, ill. Cupertine réztartalmú készítmények valamelyikével – ismét lemosó jellegû permetezést adjunk! Ez szintén kulcsfontosságú kezelés, hiszen a fás részeket pusztító kórokozók és a levélfodrosodást okozó dérgomba ellen egyaránt hatékony. Ez az időszak pirosbimbós állapotnál, ill. közvetlenül előtte van.

4. Pirosbimbós fejlettségtől – a metszés befejezésével is számolva – olyan, még mindig emelt lémennyiségû permetezés javasolható, mely mind a tafrinás, mind a citospórás (gutaütésszerü) fertőzések ellen eredményes. A kis lombfelület miatt erre a célra elsősorban kontakt (felületaktív) és széles hatásspektrumú gombaölő szerek alkalmasak. Fenti elvárásoknak vizsgálatokkal igazolva kiemelten a Tiuram Granuflow készítmények felelnek meg, melyek ily módon, metszést követően kijuttatva az apró sebeket is kezelik s különösen jól tapadnak! A metszési munkák kapcsán feltétlenül megjegyzendő, hogy az eredményes védekezéshez – főleg nektarinoknál – hozzátartozik a szálvesszők visszacsípése is!



A lombozat védelme

A lemosó permetezések kétség kívül megalapozzák a levélfodrosodás elleni védelem hatékonyságát, de jelenleg kevesen valósítják meg. Ezért a levélfodrosodás széllel és esővel terjedő spórái rosszul kezelt vagy nem védett helyekről fertőzhetik a többi ültetvényt. Így – különösen hûvös és csapadékos évjáratokban – fontos a fakadás utáni rendszeres, sokszor 7–10 naponként végrehajtott megelőző permetezés is. Erre a célra a kontakt (pl. Tiuram Granuflow) szerek kiemelten javasolhatóak, sőt sziromhullás végétől széles hatásspektrumuk miatt további használatuk szintén gyümölcsöző lehet.



A gombaölő szerek alkalmazásával kapcsolatban elvként a következőket fogadhatjuk el:

• A levélfodrosodás elleni védelem csak akkor hatásos, ha a lemosópermetezéseket (Astra és Vitra, ill. Cupertine F, Cupertine M) követően a megelőzés továbbra is következetesen biztosított.

• Minél közelebb vagyunk a fakadáshoz, annál kevésbé hatékonyak a felszívódó szerek a kis lombfelület miatt. Ezért az őszibarack védelménél a kontakt készítmények helyezhetők előtérbe, s különösen azok a gombaölő szerek, melyeknek a citospórás fertőzések elleni hatása is igazolt (pl. Tiuram Granuflow)!



A tafrinás levélfodrosodás elleni hatékony védelem meghatározója eleve a fertőzést befolyásoló tényezők figyelemmel kísérése. A gomba számára tartósan kedvező ökológiai körülmények – főként a fakadást követő időszakban – programszerû permetezési fordulókat indokolnak, melynek legkritikusabb időszakában a kontakt készítmények (pl. Tiuram Granuflow) a meghatározóak!



Mándoki András

növényvédelmi szaktanácsadó

Summit-Agro Hungaria Kft • www.summit-agro.hu