Korszerû termesztéstechnológiát alkalmazva, a nagyobb beruházási költségek korábban térülnek meg a jobb terméseredménynek köszönhetően. A metszési és betakarítási mûveletek nagy része földön állva könnyebben és hatékonyabban végezhető el. A kisebb fák napfény által jól megvilágítottak, a gyümölcsminőség jobb, a kis fa-méretek pedig lehetővé teszik az ültetvény hatékonyabb védelmét. A gyors fajtaváltás lehetősége és a korai termőre fordulás, az új cseresznyefajták korábbi piacon való megjelenéséhez is hozzájárul.
A növekedés csökkentésének lehetőségei
A felhasznált ültetési anyag jellemzőiből adódó korlátozó hatások: törpítő hatású alany, kompakt habitusú fajta, növekedést mérséklő közbeoltott rész, szemzési magasság.
A törpítő alanyokkal szembeni elvárásoknak az alanyok különböző mértékben felelnek meg, jóllehet, az alanyok széles skálája áll rendelkezésre. Egyes törpe alanyoknál probléma lehet a stabilitás is, a támberendezés használata pedig költségnövelő tényező.
Az intenzív termesztésben kívánatos kisebb koronaméretek a fajták eltérő növekedési erélye miatt egyes fajták esetében könnyebben megvalósíthatók. A nemesítők kompakt fajták létrehozásával ezt tovább könnyíthetik.
A közbeoltással csökkenthető a fa mérete, de a megfelelő közbeoltott rész megválasztása igen fontos tényező. Az előidézett reakciók fajtánként változhatnak. Míg az egyik fajta esetében az adott közbeoltott rész (pl. P.fruticosa No.8., 'Northstar' meggyfajta) jól alkalmazható, egy másik fajtával már inkompatibilitást mutat, vagy erős mézgásodást vált ki, csökkentheti a gyümölcsméretet, esetleg sarjadzást indukál.
A szemzési magasság, bár nem olyan határozott törpésítésben, mint az alma vagy körtefák esetében, befolyásolhatja a cseresznyefa növekedését.
Fitotechnikai mûveletek: metszés, a hajtások hajlítása, csavarása, megtörése.
A metszés azonnali méretcsökkenést okoz az egyes részek eltávolításával. Változásokat idéz elő a belső növekedési szabályozóanyagok egyensúlyában. Hatása a fa korától, növekedési és termőállapotától, a szövetek fejlődési stádiumától és a környezeti tényezőktől függ. A különböző alanyoknak hatása van nemcsak a növekedési erélyre, hanem a korona szerkezetére is, így a metszésnél ezt is figyelembe kell venni.
A téli és a nyári metszés összehasonlításában a nyáron végzett metszés az előnyösebb. Az optimális időben, mértékben és módon végzett nyári metszés a fa belső részének jobb megvilágításával csökkenti a hajtásnövekedést, ami az erős növekedésû ültetvények termékenységét kedvezően befolyásolja. A metszés időpontja és mértéke befolyásolja a növény reakcióit. A zöld hajtások többszöri visszametszésével megakadályozzuk az erős vegetatív jellegû hajtások kialakulását, így elérjük, hogy a legyengített hajtásokon átmeneti és termőrügyek képződnek. A nagy sûrûségû ültetvényben alkalmazott nyári metszés lehetővé teszi, hogy néhány évvel az ültetés után nagy termésmennyiségeket érjenek el.
A hajtáshajlítás, ill. csavarás csökkenti a hajtásnövekedést. A cseresznyénél az időpont és a hajlítás szöge kritikusabb, mint az almánál. A hajlítás hatására növekszik a virágrügyek száma, illetve a virágrügyeken belül a virágok száma. A hajlítás befolyásolja a generatív – vegetatív egyensúlyt. A hajtások visszatörésével a hajtások visszametszéséhez képest még erőteljesebb növekedéscsökkenést érünk el. A júniusban végzett hajtástörés kedvező hatású lehet, ugyanis ekkor a kalluszképződés jó, a megtört hajtások növekedése gyengül, viszont a virágrügyképződés mértéke nő.
A gyökér növekedésének korlátozása: történhet a gyökerek térbeli növekedését behatároló anyagok felhasználásával, gyökérmetszéssel, ill. szûk térállás alkalmazásával. A sûrû ültetés minden alanyra egyformán hatással van. A kisebb térállásból adódóan a gyökerek rendelkezésére kevesebb terület jut. A horizontális irányú növekedés a gyökerek rivalizálása miatt korlátozott. A törzsterület a fasûrûség növelésével csökken. A nagyobb ültetési sûrûség csökkenti a növekedést, a metszéskor levágandó mennyiséget és a fákat korábbi termőre-fordulásra készteti.
Növekedést szabályozó kémiai anyagok: a cseresznye az almához képest érzékenyebb a növekedést szabályozó anyagokra, ezért óvatosan használjuk, vagy inkább mellőzzük.
Rövid történeti áttekintés
A hetvenes években az addigi nagy térállás (8 m × 8 m) helyett Észak-Németországban Fritz G. Zahn 4–5 m × 2–3 m-t alkalmazott. Az erős növekedésû vadcseresznye alanyon lévő fák növekedését elsősorban metszéssel korlátozta. A '80-as évek kezdetén Spanyolországban a „spanyol bokor” koronaformát sajmeggy (Prunus mahaleb) alanyon, 4–5 m × 3 m telepítési rendszerrel, 2,5 m-es famagassággal alakították ki. A növekedés csökkentésére itt a vízellátás megvonása is egy eszköz volt a termesztők kezében. Ausztráliában vadcseresznye magonc alanyon, 6 m × 1–2 m térállásban a V-alakú rendszer ('Tatura trellis') lett népszerû. Később a féltörpe és törpe növekedésû alanyok bevezetésével ezek törpítő hatását is felhasználó koronaformákat hoztak létre, mint pl. a 'Vogel'-orsó, a módosított 'Brunner'-orsó vagy a karcsú orsó. A cseresznyetermesztésben is alkalmazni kezdték a 'Vertical axis', valamint a 'Solax' koronaformákat.
Pallagi kísérlet
A Debreceni Egyetem Pallagi Kísérleti Telepén, észak-alföldi ökológiai adottságok mellett, 6,5 pH értékû, humuszos homoktalajon, 5 × 2 m, ill. 4 × 1 m térállásban, 2000 tavaszán létrehozott ültetvényt vizsgáltunk. A koronaformák: szabad-karcsúorsó és füzérorsó.
Az alkalmazott alany a magyarországi körülmények között jól bevált sajmeggy (Prunus mahaleb, CT500), a vizsgált fajták már termesztésbe vont, ill. még tesztelés alatt álló hibridek.
A növekedés csökkentésére elsősorban többszöri nyári zöldmetszést alkalmaztunk, de főként a 4 × 1 m-es térállásban a gyökér-konkurrenciából is adódott korlátozó hatás. A füzérorsó koronaforma kialakításánál Alibert által alkalmazott hajtásvisszametszéshez képest az általunk végzett nyári metszések a hajtások hosszabb (0,35–0,40 m) szakaszában történtek, szintén felére. Az így visszametszett hajtások növekedése átmenetileg megállt, majd a végálló rügyek (szemek) ismét kihajtva fajtától függően 1–3 újabb másodrendû hajtást képeztek. A füzérorsó koronaformára jellemző a domináns központi tengely, amelyen fajtától függően vagy a talaj felszínétől, vagy kisebb nagyobb törzsmagasság felett spirálisan helyezkednek el az oldalelágazások. A koronák magasságának (2,5–3,0 m) korlátozását tavasszal, még a rügyek duzzadása előtt végeztük el egy-egy kedvező állású oldalágra történő visszaejtéssel. A termőfelület a központi tengelyhez, így a szállítópályákhoz is közel helyezkedik el.
Terméseredmények
Füzérorsó koronaformán a fajták egy része gyenge, ill. közepes termést adott, ('Münchebergi korai', 'Szomolyai fekete', 6/17, 'Bigarreau Burlat', 'Margit', 6/78, 41/104, 6/99, 'Solymári gömbölyû'), viszont a fajták másik felénél a telepítést követő 4. évben 3 kg-ot meghaladó fánkénti termésmennyiséggel számolhatunk. Várható hektáronkénti termésmennyiség: A - 1 (15,25 t/ha), 'Linda '(11,96 t/ha), 'Axel' (11,7 t/ha), 'Aida' (10,5 t/ha),'Germersdorfi 3' (9,45 t/ha), 'Vera' (9,4 t/ha), 'Van' (7,94 t/ha), és a 'Katalin' (7,55 t/ha) (2500 fa/ha). A jó termésmennyiséggel rendelkező fajták a piaci elvárásoknak a gyümölcsméret szempontjából is megfeleltek. Különösen figyelemre méltó a 28 mm-t meghaladó gyümölcsátmérőjû 'Vera' nevû fajta. A gyümölcshús/mag arány vonatkozásában a legkedvezőbb paraméterekkel a 'Vera' és az 'Axel' fajták rendelkeztek. A bazitón elágazódási hajlamú fák termést hoztak a központi tengely alsó részén is.
A telepítést követő 6. évben hasonló tendenciát tapasztaltunk. A 41/104 jelû hibrid kivételével az előzőekben is gyengébben teljesített fajták fele (Margit, Bigarreau Burlat, Münchebergi korai, 6/99) nem érte el az 5 t/ha mennyiséget sem, míg a másik fele (Szomolyai fekete, 6/17, Solymári gömbölyû, 6/78) az 5–10 t/ha kategóriába esett. Ennek valószínûsíthető oka lehet, hogy a fajta genetikai adottságaiból adódóan kevésbé termékeny, esetleg nem megfelelőek számára az ökológiai körülmények, melegebb klímát igényel, vagy a koronaforma az, ami kedvezőtlen. Pl. a 'Bigarreau Burlat', vagy a 'Solymári gömbölyû' fajta számára a karcsú orsó koronaforma előnyösebb.
A többi fajta esetében melyek számára a füzérorsó kedvező koronaformának bizonyult, általában 10–15 t/ha termésmennyiséggel számolhatunk, megfelelő, 25 mm feletti gyümölcsmérettel. A 15–25 t/ha kategóriába eső A-1, ill. 41/51 jelû hibridek gyümölcsátmérője csupán 23,4, ill. 23,7 mm volt. Ebből a csoportból kiemelhető az 'Axel', amely egy késői érésû, hazai nemesítésû fajta, jó termésmennyiséggel és viszonylag megfelelő (24,5 mm) gyümölcsmérettel rendelkezett.
Eredményeink alapján intenzív, nagy állománysûrûségû, sajmeggy alanyú, rendszeres évenkénti zöldmunkákkal fenntartott ültetvény létesítésére javasolhatjuk az alábbi fajtákat: 'Linda', 'Axel', 'Germersdorfi 3', 'Vera', 'Van', 'Katalin', 'Aida'. Szerencsés egybeesés, hogy e fajták egy része egymásnak pollenadója, az 'Axel' fajta pedig öntermékeny.
A termésmennyiség megfelelő fajtahasználattal a nagy tőszámú ültetvényben nagyobb, de az intenzív ültetvény létesítésénél figyelembe kell venni az ökonómiai tényezőket is. Az intenzív ültetvény létrehozásában és fenntartásában szerepet játszó tényezőket, és ezek egymásra gyakorolt hatását komplex módon kell kezelnünk.
Fontos az alany-fajta-koronaforma kombináció helyes megválasztása is. Az egyes fajták eltérően teljesíthetnek különböző alanyokon és koronaformákon, ezért nemcsak termőkörzetenként van szükség a fajták tesztelésére, hanem az alany és koronaforma vonatkozásában is.
Irodalom:
BRUNNER T. (1990): Kis fákon nagy termés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
BUJDOSÓ G. (2004): Gondoljuk át a növekedésmérséklő cseresznyealanyok használatát. Gyakorlati Agrofórum. 15 (2): 43–45.
GONDA I. (2003): Metszést kiegészítő eljárások. In: Papp J.(szerk): Gyümölcstermesztési alapismeretek. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 300–305.
HROTKÓ K. (2004): Meggy- és cseresznyetermesztés intenzív ültetvényekben. In: Inántsy F.–Balázs K.(2004): Integrált növénytermesztés: Meggy, Cseresznye. Agroinform Kiadó, Budapest. 219–236.
KOBEL F. (1957): Gyümölcstermesztés élettani alapon. Kézirat. Budapest.
ROBINSON, T. L. (2005): Developments in high density sweet cherry pruning and training systems around the world. Acta Hort. 667: 269–272.
SOLTÉSZ M. (1998): A minőségi gyümölcstermesztés ugrópontjai. ”Agro-21” Füzetek. 25: 6–10.
STILES, W. C. (1984): Effects of pruning on growth and size of trees. Acta Hort. 146: 225-229.
SZABÓ Z.–NYÉKI J.– SOLTÉSZ M. (1998): Csonthéjasok termesztésének helyzete és az intenzitás növelésének lehetőségei. „AGRO-21” Füzetek 25: 36–46.
ZAHN, F. G. (1995): Termesztési elvek a gyakorlatban. Kertészet és Szőlészet. 29: 22–23.
A cikk szerzője: Dr. Király Katalin
