Harmadik esztendeje vagyunk az Európai Unió teljes jogú tagjai – bár sokszor hosszabbnak tûnik ez az időszak – három év tapasztalata már elég arra, hogy felmérjük mely kérdéskörökben sikerült valóban azonos szemléletet kialakítani a régi EU 15-kel és mely kérdésekben nagyok az eltérések még mindig. Ugyanakkor folyamatosan változik a gazdasági környezet is és a globalizáció kihívásaira, már együtt kellene megfelelnie az EU 25-öknek, illetve Romániával és Bulgáriával bővülve most már a 27 tagországnak.
A fajta és vetőmaghasználat szabályozottan kezelt kérdéskör, melyet az elmúlt évtizedekben valamennyi fejlett államban, így az EU tagállamaiban is kiemelt fontossággal kezelték, és a sikeres növénytermesztés feltételének tekintették az ok és célszerû fajta és szaporítóanyag használatot. Bizonyítja ezt a vonatkozó EU direktívák rendszere, melyek felvezetésükben megfogalmazzák ezt a gondolatot.
Ezek az alapdirektívák, harmonizált átvételre kerültek a szaporítóanyag (benne vetőmag) forgalmazást szabályozó magyar jogszabályokban:
• 2003. évi LII. Törvény a növényfajták elismeréséről valamint a szaporítóanyagok forgalomba hozatalról,
• 110/2003. (X. 21.) FVM rendelet az erdészeti szaporítóanyagokról,
• 40/2004. (IV .7.) FVM rendelet a növényfajták állami elismeréséről,
• 48/2004. (IV. 21.) FVM rendelet a mezőgazdasági növényfajok szaporítóanyagának előállításáról és forgalomba hozataláról,
• 50/2004. (IV. 22.) FVM rendelet a zöldség-szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról,
• 62/2004. (IV. 27.) a szántóföldi növényfajok vetőmagvainak előállításáról és forgalomba hozataláról FVM rendelet a dísznövény szaporítóanyagok forgalomba hozataláról,
• 64/2004. (IV. 27.) FVM rendelet a gyümölcs szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról,
• 90/2004. (V. 18.) FVM rendelet a szőlő szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról.
Egy azonos alapelvre épülnek fel, mely szerint a nemesített és esetünkben a Közösségi Fajtakatalógusok valamelyikében regisztrált fajta meg kell őrizze tulajdonságait a felszaporítás folyamán hogy a fogyasztó (termelő) valóban azzal a biológiai alappal dolgozhasson – (a Biológiai Alap – a fajta és a fajta tulajdonságait hordozó szaporítóanyag), mely az általa kiválasztott termőhelyi adottságoknak s a termesztési célnak megfelel. A legfontosabb kötelezettség tehát a fajtaazonosságának nyomon követhetősége. (Ez a folyamat még nem feltétlenül függ össze a fajta tulajdonjogának kérdésével. Az a kérdéskör a Szabadalmi Törvény fajtaoltalom hatáskörébe tartozik, nem része jelen ismertetőnek.) Természetesen a jogszabályok megkövetelik az egészséges és jó minőségû vetőmag/vegetatív szaporítóanyag forgalmazását is de mindennek az alapfeltétele a fajtaazonosság.
Melyek azok az eszközök melyekkel ezt biztosítani lehet? Az EU komplex rendszer mûködtetését írja elő a fentiek teljesítése érdekében a tagállamoknak, ezek:
• Nemzeti fajtaelismerés és fajtaregisztráció ennek alapja a fajta azonosíthatóságát biztosító pozitív DUS vizsgálat, melynek megfelelője az angol betûszó alapján a fajta megkülönböztethetőségét, stabilitását, reprodukálhatóságát jelenti.
• Kötelező szakszerû fajtafenntartási rendszer.
• Vetőmag-szaporítási lépcsők és azok szakszerû genetikai és technikai szinten való betartása.
• Árualap szaporítóanyag/vetőmag utódellenőrzését.
A fenti rendszereket az egyes tagállamok növényi biológiai alapokért felelős hatóságai mûködtetik, szoros együttmûködésben az alábbi nemzetközi szervezetekkel:
• EU Mezőgazdasági, Kertészeti és Erdészeti-Vetőmag és Szaporító anyag Állandó Bizottsága,
• UPOV Union Internationale pour la Protection des Obtentions Végétales
Új Növényfajták Oltalmára Létesült Nemzetközi Szervezet,
• CPVO Community Plant Variety Office Közösségi Növényfajta Hivatal, EU közösségi fajtaoltalom intézménye,
• OECD Organization for Economic Co-operation and Development
Szántóföldi Növények Vetőmagvainak, az Erdészeti növények Szaporítóanyagainak Fajtaigazolási Rendszere,
• ISTA International Seed Testing Association
Vetőmagvizsgálók Nemzetközi Szövetsége.
2007. január 1. megelőzően Magyarországon az Országos Mezőgazdasági Minősítő intézet látta el, jelenleg a jogutód Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a felelős a feladatok ellátásáért.
A hazai jogszabályok a csatlakozást megelőzően is eleget tettek a fajtaazonosság védelmének.
Kilencvenes évek közepétől alapjaiban átalakult a fajtaelismerési rendszer és korszerûsödött a vetőmagminősítés is, informatikai nyomon követhetőséget biztosítva a fajtafenntartástól az árualapig. Az EU tagság nyitottá tette a határokat és szabaddá az áruk, ezen belül a fajták és vetőmagok áramlását/forgalmát, a korábbi tételes határellenőrzés megszûnt, és helyette más mechanizmusok léptek be. Az EU közös fajtakatalógus minden tagországban érvényes és átlátható, a fajták vizsgálatra való bejelentésük pillanatától nyilvántartottá válnak az EU adatbázisban az ismétlődések kizárására. Az ellenőrzési és minősítési rendszereket minden tagország saját hatáskörben tartja fent, de a forgalomban lévő tételekből szúrópróbaszerû mintavétel alapján fajtakitermesztő körvizsgálatokat szerveznek ahol, mindenki szembesülhet saját országának, illetve rendszerének esetleges hiányosságaival.
Már belépésünket követően helyt adtunk Magyarországon, Monorierdőn az OMMI Fajtakitermesztő állomásán – mely valamennyi vizsgálatra kötelezett, illetve forgalom-felügyeletből és hatósági ellenőrzésből származó tétel vetőmagmintájának fajtaazonosságát és fajtatisztaságát teszteli – két meghatározó faj, hibridkukorica és paprika EU által szervezett évenként megrendezésre kerülő ellenőrző összehasonlító vizsgálatának. Mindkét rendezvény nagyszámú európai szakértő részvételével eredményesen zárult.
A fajtaazonosság kérdéséhez szorosan kapcsolódik a fajtatisztaság kérdése is. Nem mindegy hogy az adott elvetett és kikelt növények részben vagy egész állományukban hordozzák a fajta tulajdonságait. A fajtatisztaság vonatkozó szabványai és a fentiekben már említett 48/2004 FVM rendelet iránymutatást adnak erre is és aki minősített fémzárolt vetőmagot vesz bízhat abban hogy fajtatiszta állományt takaríthat be.
Mindkét tulajdonság vizsgálható a hagyományos kisparcellás fajtakitermesztés mellett laboratóriumi eszközökkel is. A vizsgálati módszerek széles tárházából lehet válogatni. Legegyszerûbbek a morfológiai megfigyelések, mint pl. a csíranövénykorban vizsgálható adott fajtára jellemző markerek, melyeket leggyakrabban a zöldségfélék nemesítésénél alkalmaznak.
Pl. eltérő színû szik alatti vagy szik feletti szár vagy színes sziklevelek stb. Széles körben ismert egyes fûfajok speciális lámpa alatti fluoreszkáló tulajdonsága mely szintén alapja lehet a keveredés kiszûrésének. Beltartalmi tulajdonságaik alapján is meg lehet állapítani egyes fajták kevertségét pl. máknál vagy csillagfürtnél az alkaloida tartalom alapján. Egyes fajoknál könnyen elvégezhető a gyökércsúcs sejtek kromoszóma számának megállapítása és ennek alapján vizsgálható a fajtatisztaság, gyakori vizsgálat a cukorrépánál.
A gélelektroforézis technikák és a DNS alapú vizsgálatok olcsóbbá és egyszerûbbé válásával ezek a vizsgálatok kerültek előtérbe. Sok ellenőrzési rendszerben a kisparcellás fajtakitermesztést együtt alkalmazzák a laboratóriumi vizsgálatokkal. A forgalmazott vetőmagtételek fajtatisztaságának ellenőrzése a növénytermesztők érdekében valamilyen mechanizmussal mindenhol mûködik, de keresik a legegyszerûbb és legolcsóbb megoldást, mert a fenti módszerek közös jellemzője, hogy igen költségesek.
2006-ban az Európai Unió illetékes Állandó Bizottságának kezdeményezésre Nemzetközi együttmûködés alakult ki az EU/OECD/ISTA mint nemzetközi szakmai szervezetek részvételével a genetikai megkülönböztethetőség és a fajtatisztaság tesztelését célzó laborvizsgálatok összehangolására is, azzal a céllal, hogy a szántóföldi vizsgálatok bármely formájával a kisparcellás fajtavizsgálatoktól a fajtakitermesztésig összevethetőek legyenek. A folyamatosan fejlődő laboratóriumi technikák, és módszerek bevonásra kerüljenek ott, ahol lehet, a fajtavizsgálattól a szaporítóanyag ellenőrzésig kiszûrve ezzel a párhuzamos kapacitásokat és átjárhatóbbá téve az összekapcsolható feladatokat. Ennek a munkacsoportnak – mely júliusban az EU-n belül majd az augusztusi OECD ülésen is megalakult, és melynek magyar szakértői is vannak, nagy támogatottsága van a Nemzetközi Vetőmag Szövetség (International Seed Federation) részéről. Ismerve a nemzetközi munkacsoportok mûködését gyors eredményre nem számíthatunk, de arra igen, hogy megindul a gondolkozás egyszerûsítés irányába. Ez igen időszerû Magyarországon az beleillik a most induló új rendszerbe, mely a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal keretei között – a szakmai feladatok és színvonal megtartásával – hatékonyabb és költségtakarékosabb mûködést tûzött ki célul. Reméljük megvalósul.
A cikk szerzője: Ertseyné dr. Peregi Katalin
