A gépek keresztirányú szórásképének jellege megkívánja a menetek pontos csatlakoztatását. A csatlakoztatás elvárt minimális pontossága ± 20–25 cm. Ez a pontosság csak megfelelő fogáscsatlakoztatási módszerrel biztosítható. Jelenleg a mûvelőnyomos termesztési mód, a párhuzamosan vezető rendszer, és az automata kormányzás kínál hasonló pontosságú, de eltérő költségigényû megoldást.
A szántóföldi permetezőgépek keresztirányú szórásképe trapéz alakú, kétoldalt csökkenő értékkel (nulláig), ami azt jelenti, hogy az egyenletes fedettség érdekében a gépet átfedéssel kell üzemeltetni. Optimális átfedésnél a csatlakozó menetekben a két szélső szórófej között 50 cm (egy szórófej osztás) a távolság. Ettől való bármilyen irányú eltérés hibát okoz. Az elvártnál kisebb munkaszélességnél, a növényzetre nem kívánt mennyiségû permetlé jut, amely perzseléshez vezethet, az elvártnál nagyobb munkaszélességnél, kezeletlen sáv keletkezhet, ami a kezelés eredményességét kérdőjelezi meg. 50 cm-el csökkenő munkaszélesség megduplázza a kijuttatott szer mennyiségét, 90 cm-es, vagy ezt meghaladó munkaszélesség-növelés, pedig kezeletlen sávot eredményez. Keretlengés a hibát mindkét esetben fokozza. A kritikus csatlakoztatási távolság a munkaszélesség-csökkenésnél már 50 cm-nél jelentkezik, de a keretlengést figyelembe véve még ennél kisebb hibánál is. ± 20–25 cm csatlakoztatási hiba mérsékeltnek tekinthető. Kedvezőbb lenne a hibát ±10–15 cm alá csökkenteni. Ilyen pontos csatlakoztatást azonban csak megfelelő segédeszközök alkalmazásával érhetünk el. Nem véletlen, hogy a fogáscsatlakoztatási módszereket éppen a permetezőgépek szakszerû üzemeltetésének igénye hozta létre.
Az első komolyabb lépés a 70-es években következett be, amikor Magyarországon is alkalmazni kezdték a habjelző berendezést. Széles körû elterjedését gátolta, hogy hazánkban szinte kivétel nélkül vontatott permetezőgépeket alkalmaztak, ahol a keret távol esett a traktoros látómezejétől. A traktoros így a keret végén kijuttatott habpamacsokon a következő menetben a keret végét csak nagy hibával tudta követni és a munkaszélességet tartani. Nyugat-Európában, ahol a kisebb táblaméretekhez jobban illeszkedő függesztett gépeket használták, a habjelző berendezések alkalmazása általánosabb volt. Itt ugyanis a permetező keret a traktorfülkéhez közel helyezkedik el és a traktorosnak a habsoron vezetéshez „csak” oldalra kell figyelni, ami pontosabb csatlakoztatást tesz lehetővé. Meg kell azonban jegyezni, hogy a minimálisan elvárt ± 20–25 cm csatlakoztatási pontosságot ezzel a módszerrel nem lehet biztosítani.
Jó megoldást jelentett a 80-as években, hazánkban is bevezetett mûvelőnyomos termesztési mód (1. ábra). A mûvelőnyom a vetéssel egy menetben a vetőgép csoroszlyáinak célszerû elzárásával hozható létre. Fontos, hogy három gép, a vetőgép, permetezőgép és a mûtrágyaszóró gép munkaszélességét összhangba hozzuk. Szerencsés, ha a permetezőgép és a mûtrágyaszóró gép azonos munkaszélességgel üzemeltethető és ez egészszámú többszöröse a vetőgép munkaszélességének. Ebben az esetben a vetőgép megfelelő csoroszlyáinak elzárása meghatározott számú fordulás után történik például a nyomjelzővel együtt mûködtetve. A fordulók számához illeszkedő menesztő tárcsával a mûvelet automatizálható és a hiba kizárható. Amennyiben a mûvelőnyom kialakítását végző vetőgép munkaszélessége nem teszi lehetővé a permetezőgép munkaszélességéhez illeszkedő mûvelőnyom pár távolság biztosítását, úgy a pontos illeszkedést szórófejek célszerû elzárásával is érdemes megvalósítani. Az így nyerhető pontos fogáscsatlakoztatás csökkenti a vegyszerfelhasználást, növeli a terméshozamot, javítja a termény minőségét és csökkenti a környezeti terhelést, amely bőven kárpótolja a szórófejek lezárása következtében előálló munkaszélesség és az ezzel együtt járó területteljesítmény-csökkenést. A mûvelőnyom pár már a kelés előtt is használható, ha az elzárt csoroszlyák nyomában nyomjelző tárcsapárt járatunk. Amennyiben lehetőség van mûvelőnyomos termesztési mód alkalmazására, úgy ma ez tekinthető a legolcsóbb megfelelő módszernek.
A fogáscsatlakoztatás további lehetősége a GPS-re (Global Positioning System: Általános Helymeghatározó Rendszer) alapozott párhuzamosan vezető, amelyet a 90-es évek második felére fejlesztettek a mezőgazdaság számára használhatóvá. A GPS támogatta módszerrel megfelelő körülmények között elérhető a korábban igényként megfogalmazott 10–15 cm-es csatlakoztatási pontosság is. A módszer lehetővé teszi, hogy a táblán felvett 2 bázispont alapján, a beállított munkaszélességnek megfelelően a gépcsoport a felvett pontok által meghatározott iránnyal párhuzamosan haladjon. A jelenleg alkalmazott párhuzamosan vezető az optimális iránytól való eltérést fénysávval (ledsor) jelzi (2. ábra).
Az optimális irányt jelző középső fény, és az eltérést jelző jobb-bal fénysáv alapján az erőgép vezetője korrigálni tudja az eltérést. A kezelés közbeni hibát befolyásolja az erőgép vezetőjének reakcióideje, koncentráció képessége, fizikai állapota, a terepviszonyok stb. A hiba a sebesség növekedésével nő. A párhuzamosan vezető alkalmazásakor a pontosság korlátozó tényezője az ember és nem a technika. Ez egyben azt is jelenti, hogy a párhuzamosan vezető esetén a technika oldaláról csak olyan pontosságra célszerû törekedni, amelyet a vezető nem korlátoz. Egy vizsgálat során összehasonlították a habjelzés, az 1 m-nél kisebb pontosságú és a centiméter pontosságú párhuzamosan vezető alkalmazásával adódó csatlakoztatási hibát 10–14 km/h sebesség esetén. Habjelzővel átlagosan 1,61 m, egy méter alatti pontosságú párhuzamosan vezetővel 0,57 cm, míg centiméter pontosságra beállított párhuzamosan vezetővel 0,23 cm átlagos csatlakoztatási hibát kaptak. A vizsgálatok szerint elsősorban a túlfedés volt a jellemző, ami többlet-vegyszerfelhasználást jelentett. A párhuzamosan vezetővel elérhető vezetési pontosság és ezzel a felesleges átfedések okozta többlet vegyszerfelhasználás elmaradása következtében, a módszer bevezetésének költsége megtérül. Nem beszélve arról, hogy gyakorlásával a pontosság javítható. A párhuzamosan vezető mûködése látási viszonyoktól független, sötétben épp úgy biztonságos irányítást tesz lehetővé, mint ködben, illetve különböző domborzati viszonyok mellett. Alkalmazásával kiterjeszthető tehát a kezelés ideje.
Ma a legpontosabb fogáscsatlakoztatás az automata kormányzással valósítható meg. Az automata kormányzáshoz a jelet a párhuzamosan vezetőhöz hasonló rendszer biztosítja, a jel alapján azonban elektromos, hidraulikus vagy elektrohidraulikus egység közvetlenül a kormánymûre hat, így az embert, mint pontosság-korlátozó tényezőt kikapcsolja. Ennek megfelelően a ± 2–5 cm pontosság is megvalósítható. További előny, hogy a sebesség a hiba jelentősebb növekedése nélkül fokozható, így a gépek teljesítménye, a kezelés idejének csökkentése teljesen új dimenziókat teremt. Az automata kormányzás hazánkban, 2005-ben önjáró permetezőgépeken jelent meg először (3. ábra), mára azonban már egy sor traktoron és önjáró betakarító gépen megtalálható.
Megállapítható tehát, hogy a növényvédelemben megkívánt csatlakoztatási pontosságnak a mûvelőutas termesztési mód, a párhuzamosan vezető és az automata kormányzás felel meg, hiszen e három rendszer képes a beállított munkaszélességet és ezzel a keresztirányú szórásegyenlőtlenséget a megengedhető eltérésen belül tartani. A párhuzamosan vezető és az automata kormányzás megvalósításának, csatlakoztatási pontossága növelésének azonban jelentős anyagi vonzata van, ezért ma még a mûvelő- utas termesztési mód jelentőségét hangsúlyozni szükséges.
A cikk szerzője: Dr. Csizmazia Zoltán
