Az időben végzett őszi vetések kiválóan keltek, kellő tőszámmal és jó kondícióval néztek a tél elé. Azt is elmondhatjuk, hogy a rovarkártevők elleni őszi védekezések is sikeresek voltak. A rovarölő szeres csávázások a kelést követően hatékony védelmet nyújtottak a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) kártételével szemben. Ugyanakkor gondot jelentett a repcedarázs (Athalia rosae) intenzív, és hosszan tartó rajzása. Ugyanis a későbben kelő lárvák már nem pusztultak el a csávázószer hatóanyagától, ezért kiegészítő jelleggel, rovarölő szeres állománypermetezésre is szükség volt. A termelők odafigyelése és alkalmazott kezelések e veszélyt is hatékonyan elhárították. Pedig az ősz nemcsak a repcéhez, de az őszi kártevőkhöz is kegyes volt. Helyenként a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), gamma bagolylepke (Autographa gamma), káposztamoly (Plutella xylostella) hernyói is megjelentek, és károsítottak (ha tudtak). A szokottnál melegebb ősz és télelő további meglepetéseket is hozott. A repceállományokban esetenként a káposztalepke (Pieris brassicae) és a kis káposztalepke (Pieris rapae), ki tudja hányadik nemzedékû hernyói is megjelentek. Az enyhe télben (január első hetében) még gamma lepke imágókat is észleltünk, de remélhetjük, hogy szaporulatuk elmarad, vagy nem lesz jelentős. Persze egészen más a helyzet a mezei pocokkal (Microtus arvalis), mely 2006-ban késő őszig szaporodott, és ha tehette a repcevetésekbe is betelepült. Az tette jól aki erre odafigyelt, és ezt időben észrevette, és még a tél folyamán védekezett ellenük
A mezei pocok állománysûrûségét, vitalitását a tél végén, tavasz kezdetén újból fel kell mérnünk. Amennyiben a 100 m2-enként 1–2 (vagy ennél több) lakott járatot észlelünk az állományban, indokoltnak látszik a védekezés ellenük. Jelenlétükre már messziről felfigyelhetünk, mert a környéken, többnyire a táblaszélen lesbenálló (még inkább ülő) ragadozó madarakat (ölyveket stb.) láthatunk. A helyszíneléskor arra is fény derül, hogy az árokparton, vagy az állományban milyen erősségû pocok kolóniák vannak. A gyakran gócszerûen elhelyezkedő járatok környezetében a növényzet le van rágva, közöttük kitaposott „ösvényeket” láthatunk, melyek a járatokhoz vezetnek. A járatok bejárata is ki van taposva, környezetükben ürülék és apróra rágott, elhagyott növényi részek láthatók. Mivel a nagyobb pocoknépességet a hasznos nappali és éjszakai ragadozók kielégítő módon nem tudják visszaszorítani, a védekezésre is szükség van. Védekezésre az Arvalin LRés a Redentin 75 RB pocokirtó csalétkek terjedtek el. Az Arvalint 2–3 szem/lyuk mennyiségben a járatokba helyezik, a Redentint 10–30 kg/ha mennyiségben egyenletesen kiszórják a fertőzött területen, vagy szintén a járatokba adagolják.
Az igazi, tavaszi állományvédelem azonban, a rovarkártevők elleni védekezésekből áll. A legkorábban (esetenként már tél végén) védekezni szükséges a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) telelőhelyeit már 10°C-ot meghaladó hőmérsékleten elhagyja, tömegesen 14–16°C-on vándorol a repcébe. Joggal vethetnénk fel a kérdést, hogy 2007 januárjában – amikor is az időjárás erre alkalmas volt – ezt miért nem tette meg? Az ok az előzményekben, a rendellenes időjárásban keresendő. A bogarak téli nyugalmi állapota még nem fejeződött be, merevségi állapotuk még tart. Ám egy lehûlési periódus után bekövetkező felmelegedés ezt bármikor kiválthatja. Ezért ha tél végén, az időjárás kedvezőbbé válik, a levegő, és a telelőhelyek talaja felmelegszik, előjövetelükkel számolhatunk. Eljön az ideje a sárgatálas megfigyelésnek. Ugyanis a bogarak betelepedését a repcetáblákba, leginkább sárgatálas megfigyeléssel ellenőrizhetjük. Amennyiben erről megfeledkezünk, és a korán betelepedett bogarak lepetéznek a hatékony védekezés esélyei jelentősen romlanak. E védekezések időpontja, az időjárás alakulásától függően, már márciusban, március-április fordulóján bekövetkezhet. Hosszúra nyúlt tél, kései kitavaszodás esetén azonban csak áprilisban tudunk állománykezelésre gondolni. Ez esetben a robbanásszerûen bekövetkező kitavaszodás, gyors felmelegedés hatására a repceszár-ormányossal szinte egy időben (vagy alig valamivel később) a többi repcekártevő is megjelenik, és tömegesen vándorol a repcébe. Ez természetesen évjáratonként más és más helyzetet teremt. Ezért a kártevők elleni védekezés időzítését csak rajzásmegfigyelés alapján, a sárgatálas módszerrel, vagy hálózással, esetleg vizuális megfigyeléssel végezhetjük. A vaktában végzett kezelések ritkán vezetnek hatékony védelemhez. A védekezés elmaradása, vagy megkésett időzítése, a repceszár-ormányos lárvák jellegzetes kártételéhez, és ebből adódóan termésveszteséghez vezet. Azt általános alapelvként elmondhatjuk, hogy Magyarországon az a sikeres repcetermesztés egyik növényvédelmi követelménye, hogy még a bimbó, virág, és terméskártevő fajok (fénybogár, becőormányos, gubacsszúnyog) elleni védekezés előtt legalább egy kezelést kell végeznünk a repceszár-ormányos betelepülő imágói ellen. Ezért a bogarak megjelenését követően (amikor a sárgatálak azt tömegesen fogják, vagy a hálózott rovar-anyagban nagyobb számban fordulnak elő) az engedélyezett készítmények (lásd táblázat) valamelyikével védekezni kell ellenük. A védekezés időzítésénél azt tartsuk szem előtt, hogy ha a bogarak betelepedése már lezajlott, petézésük már megtörtént, a védekezésünk megkésett, tehát eredménytelen lehet.
A repcefénybogár (Meligethes aeneus) tömeges betelepedése április folyamán várható. Betelepedésüket a „böjti szelek” nagyban segítik. Terméscsökkentő kártételük a bimbók kirágásával kezdődik. Ezért a virágzás előtt-virágzás kezdetén újabb inszekticides állománypermetezésre van szükség általában. Ez a permetezés a fénybogarakon és a megkésett szárormányosokon kívül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) imágóit is megtizedeli. A fénybogár és egyéb kártevők elleni védekezést, általában virágzáskor meg kell ismételni. Az alkalmazott készítmények magasabb hőmérsékleten gyorsabban bomlanak a kívánatosnál, ezért a bimbózáskor kijuttatott hosszabb várakozási idejû (10–14 napos) szerek hatása sem megfelelő már ilyenkor. Ennek oka, hogy a repce kártevők folyamatosan és elhúzódóan telepednek az állományokba, a későbben betelepedettek, újabb kezelés hiányában még jelentős kárt okozhatnak, ha ezt a védekezést elhagyjuk. Ráadásul, a szintén érzékeny károkat okozó repcebecő-szúnyog rajzása virágzás végére tehető, így a védelem ellene, csak ebben az időben végezhető eredményesen. A repcekártevők elleni virágzáskori növényvédelem napközben csak méhekre nem veszélyes készítmény (Calypso 480 EC), vagy az alkonyati órákban, méhkímélő technológiával, méhekre mérsékelten veszélyes készítmények (pl. Alphaguard 100 EC, Chinmix 5 EC, Decis 2,5 EC, Fendona 10 EC, Fury 10 EC, Karate Zeon 5 CS, Lemagard 100 EC, Rapid 100 CS, Ripcord 20 EC, Splendour, Sumi-Alfa 5 EC, Zolone 350 EC, Thiodan 35 EC) felhasználásával lehetséges.
Annak megértéséhez, hogy miképpen okozhatnak kárt ezek az apró (2–3,5 mm-es) bogarak, ismernünk kell az életmódjukat, táplálkozás-, és szaporodásbiológiájukat.
A repceszár-ormányos életmódjáról már az előzőekben szóltunk. A kárt a lárvák (kukacok) okozzák, mivel a repce szárában a szár belsejét, annak bélszöveteit károsítják. A nőstény-bogarak leggyakrabban a levélnyélbe petéznek. Azt megfúrják, majd a nyílásba több petét is elhelyeznek. Egy-egy növényben összességében több tucat lárva is fejlődhet. A lárvák a levélnyélből a szárba rágják magukat, és a gyökér irányába haladnak. Rágásuk következtében a szár belseje szivacsos szerkezetû lesz, a járatokat barnás-fekete ürülék tölti ki. A lárvák kirágják magukat a szárból és a talajban bábozódnak. Szintén a szárban fejlődik, de kevésbé gyakori, így kisebb jelentőségû a nagy repceormányos. A nagy repceormányos elágazó szárrészbe petézik. A kártétel következtében duzzanat keletkezik, és a szár felreped.
A repcefénybogár kártétele közismert, miszerint a tömegesen betelepülő bogarak peterakás céljából kezdetben a bimbót oldalról fúrják meg, és berágják magukat a virágkezdeményekhez. A kártétel következtében a bimbó elszárad és lehull. Lárvái virágport fogyasztanak. A bimbót elhagyják és a talajban bábozódnak. Az új bogarak májusban jönnek elő. A bogarak táplálkozása a kinyílt virágokon is folytatódik, de ez a kártétel már kevésbé jelentős. A repcefénybogár imágói (számos rokonfajukkal együtt), a legkülönfélébb növények virágait is látogatják. A repcén okozott kártételük súlyosabb, ha bimbó állapotban a hőmérséklet napokra csökken, és a repce kivirágzása vontatottá válik.
A repcebecő-ormányos, életmódjából adódóan fontos repce kártevőnek számít. Bár az imágók rágásukkal okozott kártétele sem lebecsülendő, a lényegesebb kárt a lárvák okozzák. Ugyanis a nőstény becőormányosok petéiket a becőkbe rakják, lárváik a képződő magokat élik fel. A fertőzött becő, fejlődésben visszamarad, és lehull. A kártételhez társul a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) kártétele is. E kártevő tojásrakása a repcebecő-ormányos petézéséhez kötött. Ugyanis petéiket a becőormányos által készített nyíláson keresztül rakják a becőkbe. Együttes kártételük következtében 70–80%-os termésveszteség is lehetséges.
A káposzta levéltetû (Brevicoryne brassicae) a repcét is károsítja. Kártétele egyes években jelentős lehet, ezért védekezést igényel. A tömeges felszaporodásuk kezdetén, leginkább a repcegubacs-szúnyoggal együttes védekezésre a Zolone 350 EC vagy az Unifosz 50 EC javasolható. A termés és virág kártevő rovarfajokkal együttes védekezésre az előzőekben felsorolt készítmények jöhetnek szóba.
Általában a repce tavaszi rovarkártevői ellen három védekezésre van szükség. Kockázatos ugyan, de optimális esetben, kisebb „kártevő nyomás” mellett, hosszabb hatástartamú készítmények (pl. Nurelle-D 50/500 EC) következetes használatakor a két kezelés is elég lehet.
A cikk szerzője: Dr. Szeőke Kálmán
