• nincs is minden évben hőség (tapasztalat: minden évben van 26°C-nál magasabb környezeti hőmérséklet a hazai tehenészetekben),
• ha van hőség, akkor is csak rövid ideig tart (tapasztalat: a hőség a tehén szempontjából mintegy 3 hónapig tart, hazai tehenészeti körülmények között),
• ha én nem szenvedek a nyári hőségnapokon, akkor a teheneimet se terheli meg túlzottan (tapasztalat: a tehén szervezetét már az alacsonyabb környezeti hőmérséklet is megterheli), túl sokba kerül a hőséggel kapcsolatos javasolt változtatás.
A tehenészeteinkben ma alapkérdés a tehenészet jövedelemtermelő képessége. A tehenészet jövedelmezőségéhez szükség van:
• egészséges tehenekre,
• magas szintû tejtermelésre,
• tehén-komfortra, a nap 24 órájában.
A jövedelmezőség maximalizálásához, a tehenészet vezetőinek is tudniuk kell, hogy mi történt a tehenészet létesítményeiben. Ugyanis, a tehenészet pénzt veszít, ha:
• tehenei többet töltenek naponta 2–3 órát fejéssel,
• tehenei nem fekszenek és kérődznek naponta 10–14 órát,
• tehenei nem esznek napi 5–6 órát.
(E cikk hátterét képező kutatás, GAK pályázatos témaként, az NKTH támogatásával valósult meg.)
Most először foglalkozunk azzal, mikor van hőstressz a tehén számára, és melyek a negatív hatásai.
1. Hőstressz van a tehén számára
Hőstressz van a tehén számára ha:
• a tehén környezetében lévő levegő hőmérséklete és relatív páratartalma alapján, a számított HPI index (hőmérséklet-páratartalom index) 72 vagy annál nagyobb értékû,
• a tehéncsoportban lévő 10 tehén közül 8 tehénnél, a hőség miatt, a végbélben mérhető testhőmérséklet nagyobb 39,1 °C-nál,
• a tehén légzésszáma, a hőség miatt, nagyobb 80/percnél,
• a tehén szárazanyag felvétele, a hőség miatt, 10%-kal vagy ennél nagyobb mértékben visszaesett,
• a tehén tejtermelése, a hőség miatt, 10%-kal vagy ennél nagyobb mértékben csökkent,
• a tehén saját hőtermelése és a környezeti hőnyeresége együttesen nagyobb, mint a hőleadási lehetősége.
A tehén, hőstresszre (a hőségre) adott válasza lehet:
• a) viselkedésváltozás,
• b) élettani (fiziológiás) változás.
a) A tehén, hőstressz (a hőség) okozta, viselkedésváltozása lehet:
• a tehén többet álldogál a szokásosnál,
• a tehén árnyékos és huzatos helyeket keres mozgáskörletén belül,
• a tehén nyitott szájából folyik a nyál (1. kép),
• a tehenek az itató köré csoportosulnak és a szokásosnál több vizet, és a szokásosnál sûrûbben isznak.
b) A hőstressz (a hőség) okozta legfontosabb élettani változások a teheneknél:
• a szokásosnál nagyobb a bőrfelület közeli vérellátottság,
• a belső szervek vérellátottsága csökkentett mértékû,
• fokozott izzadás főként a tehén hátfelületén,
• a tehén végbélben mérhető testhőmérséklete a szokásosnál nagyobb,
• a tehén nyitott szájjal liheg,
• a szokásostól eltérő a tehéngyomorban a fermentáció.
A hőstressz (a hőség) tehát hatással van a tehén
• napi tejtermelésére (tejtermelés-csökkenés),
• a termelt tej zsírtartalmára (zsír % csökkenés),
• a termelt tej fehérjetartalmára (fehérje % csökkenés),
• a termelt tej szomatikus sejtszámára (sejtszám emelkedés).
Statisztikai adatokkal alátámasztott tény, hogy a hőséghónapokban (június, július; augusztus) magasabb a tehenészetben selejtezett és kényszervágott tehenek száma, mint az őszi, tavaszi és téli hónapokban.
Ha a hőstressz mérséklést hatékonyan akarjuk megvalósítani jó, ha tudjuk, hogy nagyobb a hőstressz (a hőség) okozta negatív hatás a csoport azon tehénegyedeinél amelyek:
• több tejet termelnek,
• több takarmányt fogyasztanak,
• vehem építéssel is el vannak foglalva,
• az átlagosnál többet mozognak,
amikor:
• közvetlen napsütésnek vannak kitéve (2. kép),
• nagyobb a tehenek zsúfoltsága (pl. elővárakozóban, fejőállásokban),
• a tehenek az istálló azon részében vannak, ahol kisebb a légmozgás és a légcsere,
• az épületben nő a környezeti levegő hőmérséklete és/vagy páratartalma.
A tehén lehetséges hőleadási módjai, ill. a tehén felesleges hőjétől az alábbiak szerint tud megszabadulni:
• elpárologtatással,
• elpárologtatás nélkül:
• hővezetéssel,
• hőáramlással,
• hősugárzással.
Izzadás és lihegés során nedvesség kerül a tehén külső felületeire. Az elpárolgó víz hőt vesz el a testfelületről. Megjegyezzük, hogy az elpárologtatás, élettanilag a legfontosabb hûtési forma a tehén számára.
Az elpárologtatás nélküli hûtési módszerek (hővezetés, hőáramlás, hősugárzás) mûködtetéséhez hőmérsékletkülönbség szükséges a tehéntest és a közvetlen környezet között.
A közvetlen napsütésnek kitett tehénre (2. kép) a napból a hőenergia sugárzással jut el. A sugárzással való hőenergia továbbítás során az energia a melegebb felületről a hidegebb felületre kerül. A napból, a tehén felületére kerülő hőenergia mennyisége függ:
• a tehén szőrfelület színétől (ugyanis a bőr és szőrfelülettől, annak színétől függ a hőmegkötés és hővisszaverés mértéke),
• a napsütésnek kitett testfelület nagyságától,
• a tehén szőrfelületi hőmérsékletétől,
• a tehén körüli levegő hőmérsékletétől.
Vezetéssel való hőenergia továbbításra, pl. akkor kerül sor, ha a tehenet vízbe mártjuk, megfürdetjük (3. kép). Ekkor, a hő a melegebb tehénfelületről a hidegebb vízbe kerül.
Áramlással való hőenergia továbbításra, pl. akkor kerül sor, ha ventilátorral levegőt mozgatunk a tehén testfelületéhez. A légáramlással továbbított hő mennyisége függ:
• a tehén testfelületénél elhaladó levegő mennyiségétől,
• a levegő áramlásának kitett testfelület nagyságától,
• a tehén szőrfelületi hőmérsékletétől,
• a tehén körüli levegő hőmérsékletétől.
A hőstressz mérséklés célja, a tehén segítése abban, hogy a tehén testének hőterhelése csökkenjen.
2. A hőstressz negatív hatásait mérséklő
módszerek
A hőstressz negatív hatásait mérséklő módszerek lehetnek:
• takarmányozással kapcsolatos módszerek,
• a tehénkörnyezet módosításán alapuló módszerek.
A két módszert termelési hatékonyság szempontjából összehasonlítva megállapítható, hogy a takarmányozással kapcsolatos módszerek bár igen hasznosak, relatíve kis hatékonyságúak, a tehénkörnyezet módosításán alapuló módszerekhez képest.
A tehénkörnyezet módosításán alapuló hőstressz-mérséklési módszerek:
• a nap sugárzási hőátadásának csökkentése
• árnyékolással.
• Vezetékes hûtés vízzel, áramlásos hûtés levegővel:
• permetezővel, nedvesítővel, párásítóval,
• légcserével,
• ventilátorral.
• Párologtató hûtéssel,
• nagy nyomású ködképzőkkel.
Árnyékolás tejelő és szárazon álló tehenek számára lehet szükséges. Irodalmi adatok szerint, az árnyékoló alkalmazása:
• 13–23%-kal növeli a takarmányfelvételt,
• 10–20%-kal növeli a tejtermelést,
• 10%-kal növeli a tej zsírtartalmát.
Az árnyékoló, irodalmi forrásokban javasolt, méretei:
• magassága 5,5–6,0 m,
• területe 3,5–4,0 m2 tehenenként.
Ha az árnyék alapterülete tehenenként kisebb 3,5 m2-nél az növekvő tehénsérüléssel, ha nagyobb 4,0 m2-nél, az gyakoribb tehéncsoportosulással jár.
Az istálló légcseréje, amely befolyásolja a kialakuló hőstressz mértékét, lehet:
• természetes szellőzésû (az elhasznált, párás, poros istállólevegőt a gravitáció és a szélszellőzés távolítja el az istállóból),
• mesterséges szellőzésû (az elhasznált, párás, poros istállólevegőt ventilátorral távolítják el az istállóból).
A természetes istállószellőzés mûködéséhez különösen fontos az istállók (az épületek) közötti minimális távolság megléte, amelyre két szabály van:
• a két épület közötti minimális távolság 45 m, vagy
• a két épület közötti minimális távolság, az épület tetőgerinc magasságának 10-szerese, az egyik épület oldalfalától a másik épület középvonaláig.
A mesterséges szellőzés egyik módja az alagútszellőzés (4. kép) amely:
• kiváló módszer a kötött tartású-, kis légterû istállóban a légcsere és a tehénhûtés együttes megvalósítására,
• kötetlen tartású istállókban akkor használják, ha a közeli épületek, a nem megfelelő tetőlejtés és oldalfal magasság miatt a természetes szellőzési légcsere alacsony színvonalú,
• a tehenek környezetében 2–3 m/s levegőáramlási sebességet biztosít.
Az alagútszellőzéssel kapcsolatos kihívások:
• a megfelelő légsebesség eléréséhez, igazi kihívás az istállón belüli légelosztás megtervezése, fenntartása,
• hosszú istálló esetén, nehéz dolog az istálló teljes hosszában a levegőt mozgásban tartani a tehenek magasságában,
• a megfelelő légsebesség biztosításához a ventilátorokat a tehenek magasságában szükséges elhelyezni,
• az alagútszellőzés bevált felhasználási helyei: az alacsony oldalfalú istállók, az egyik homlokfalon zárt istállók, fejőházak.
Tehénhûtő ventilátorok feladata a természetes szellőzésû istállókban:
• az istálló nyitott felületén megtörténik az épület légcseréje,
• a ventilátorok csak a tehenek hőleadását segítik azzal, hogy a tehenek környezetében légmozgást tartanak fenn.
A hőstressz-mérséklési hellyel kapcsolatos elvek:
• először is ott hûtsük a teheneket, ahol legnagyobb a hő-stressz (legmagasabb a HPI index),
• azután ott hûtsünk, ahol azt akarjuk, hogy a tehenek a legtöbb időt töltsenek,
• végül ott hûtsünk, ahol a tehenek ténylegesen a legtöbb időt töltik.
A hőstressz-mérséklési módszerekkel kapcsolatos stratégiai kérdések:
• hatékony-e az istálló természetes szellőzése?
• szükséges-e az elővárakozó hûtése?
• szükséges-e az utóvárakozó hûtése?
• szükség van-e, – a tejelő és szárazon álló tehenek napsütés elleni védelméhez –, árnyékolókra?
• hûtsük-e az etetőteret?
• szükség van-e kiegészítő, nyári-, mesterséges légcserére?
• használjunk-e párologtató hûtést?
3. Tehénnedvesítés, tehénpermetezés
A nedvesítés, a permetezés jellemzői:
• nagy vízcseppeket állít elő (5. kép),
• nagy vízcseppekkel hûti a tehenet, amelyek alig növelik a levegő nedvességtartalmát,
• könnyû beszerelni és mûködtetni,
• relatíve kicsi a karbantartási igénye,
• kis beruházási költség.
A permetezéshez a vízcseppeket, a vízvezetékre szerelt fúvóka készíti.
A különböző fúvókák eltérő kialakításúak lehetnek a következőkben:
• forma,
• hatósugár,
• vízkibocsátás, cseppméret,
• a vízvezetékre való szerelés,
• a cseppek röppályája.
Az etetőtéren a tehenek nedvesítéséhez szükséges anyagok:
• PVC csővezeték,
• szórófejek (0,1–0,3 bar hálózati nyomáshoz),
• kis nyomású vízellátás (vízhálózat);
• azok elhelyezése:
• minimalizálja a vízbefolyást a jászolba (csővezeték az etetőtér fölött),
• a nedvesítést hőmérséklet-, vagy időkapcsolóval célszerû indítani, megállítani,
• csővezeték 30–45 cm-rel a jászolszéltől az etetőtér irányába,
• 180°-os szórásképû szórófej alkalmazása,
• napsütéses időben a nedvesítés indítása 24–26 °C környezeti hőmérsékletnél.
A kísérleti eredmények még nem igazolták, hogy a tehénhûtő ventilátor melyik elhelyezése jár nagyobb előnnyel, az etetőtér feletti elhelyezés, vagy a pihenőtéri feletti elhelyezés.
A tehénhûtő ventilátoros permetező hûtés éjszakai alkalmazása is indokolt lehet, mivel:
• a hőség hatásaként a hő akkumulálódik a tehén szervezetében, mint testhőmérséklet-emelkedés,
• éjfél körül van a napi tehén-testhőmérséklet ingadozás maximuma,
• éjszaka érdemes a ventilátorokat használni, egészen a környezeti hőmérséklet mintegy 20 °C-ra való csökkenéséig.
Van olyan rendszer, amely a nedvesítéshez mûanyag fúvókát használ, amely 0,5–0,6 bar túlnyomáson mûködik. Előnyös lehet, ha a fúvóka nyílása a szokásosnál nagyobb, mivel a nagyobb nyílás minimalizálhatja a vízkő lerakódást és a csöpögést. Előnyös lehet az is, ha a fúvókák cseréje szerszám nélkül, kézzel is megoldható.
Hasznos, ha a vízellátó rendszerbe visszacsapó szelepet építenek, hogy megakadályozzák a lezáráskor általában bekövetkező fúvóka csöpögését.
A fejlett vezérlőrendszer, automatikus mûködtetést, és programozással változtatható kapcsolási paraméterek megvalósítását teszi lehetővé. A fejlett vezérlőn tehát beállítható az a hőmérséklet (a hőmérséklet változtatható) amelyeknél a ventilátor és a nedvesítés automatikus indítása és megállítása bekövetkezik. Hasznosnak ítélhető, ha a beállítás egyes részeit a felhasználó is megváltoztathatja. Ismert olyan ajánlott gyári beállítás, amelynél a ventilátor 20°C-on, a nedvesítés 25 °C-on indul.
Van olyan tehénhûtési rendszer is, amely közvetlenül hûti a teheneket, nedvesített levegőáramlás okozta evaporatív hûtéssel. Az elv az, hogy a ventilátor által szállított nagy sebességû levegő behatol a tehén szőrtakarójába. A felhasználó által beállított ciklusú nedvesítés apró vízcseppeket juttat közvetlenül a tehén szőrfelületére (6. kép).
A nedvesítés megszûntetése után is a ventilátor tovább fújja a nagy sebességû levegőt a tehén szőrfelületére, amely segíti a vízcseppek elpárologtatását és ezzel együtt a tehén testhőmérsékletének csökkentését. Ezért fontos, hogy a magas páratartalmú levegő eltávozzon az istállóból.
A ventilált, nedvesített levegővel való hûtés a leghatékonyabb olyan tehenészetekben, ahol a környezeti levegő forró de száraz, vagyis relatív páratartalma alacsony. Amikor a környezeti levegő forró de nedves, vagyis relatív páratartalma magas, ilyenkor az evaporatív hûtés kevésbé hatékony. Ha a környezeti levegő vizes, tehát ilyen esetben kedvezőbbnek ítélhető a rövidebb nedvesítési idő, valamint hosszabb, nedvesítés nélküli ventilálási idő programozására.
A kutatási adatok azt mutatják (grafikon), hogy a tehenet ért hûtőhatás nő, amint a testfelületét érő levegő sebessége növekszik.
A legyek csípése is a gazdának okoz kárt, a gazda pénzébe kerül. A tehén testfelületére irányított levegőmozgatás (ventilátoros légmozgatás) hatékony védelmet jelent a legyek bántalmazása ellen.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a ventilátor tehénhûtő hatását tökéletesen megsemmisítheti, ha a természetes szél ellentétes irányú és a ventilálással azonos erősségû.
A tehénnedvesítéssel kapcsolatos gond lehet, ha például az etetőtéren, a nedvesítés hatására a tehén szőrfelületén megfolyik a víz, a felsőtestről a víz a tőgyre folyik. Evés után a tehén pihenni megy a pihenőbokszba, és ott a nedves tőgyfelületére fekszik, amely így a tőgygyulladás várható kiinduló pontja. Ha a nedvesítéssel a tehénfelületre jutó víz az előzőnél is több, akkor a víz a tehén lábain lefolyik a padozatra. A padozaton és tehénlábon lévő víz a lábmegbetegedés várható kiinduló pontja.
Összefoglalva, a tudomány mai állása szerint, az a jó tehénnedvesítési rendszer, mely ciklikusan és automatikus vezérléssel mûködik, csak a tehén bőrfelületén képez nedves felületet és mozgó levegővel (ventilátorral) van kombinálva.
A cikk szerzője: Dr. Bak János
