A cirokfélék jól alkalmazkodnak a gyengébb talajviszonyokhoz, így azokon a közepes és gyengébb talajadottságú területeken is jövedelmezően termeszthetők, ahol a kukorica termesztése – különösen aszályos években – már nem gazdaságos.
A cirok termőterületének növelését indokolja a kukoricabogár egyre nagyobb mértékû elterjedése hazánkban. Mivel nem kedveli a cirkot, így a korábban monokultúrában termelt kukorica egy része kiváltható szemescirokkal.
Bár a cirok termesztését (vetés, vegyszeres gyomirtás, betakarítás) a kukoricához hasonlóan, az ott alkalmazott munkagépekkel el lehet végezni, mégis vannak kényes pontjai:
A cirokfélék rosszabbul tûrik a hideget, így tavasszal, a kelés és kezdeti fejlődés idején elmaradnak a kukoricától. Fokozottan ügyelnünk kell tehát a cirokfélék vetésekor a jól előkészített, aprómorzsás, kellően tömörített – apró-magvak számára szükséges – vetőágyra, az optimális vetésidő megválasztására, ami mindig a kukorica vetésidő második felére esik (legalább 12 °C talajhőmérséklet). Feltétlenül szükséges a vegyszeres növényvédelem (csak a cirokfélékre engedélyezett vegyszerek használatával) alapkezelésben és ha szükséges felülkezelésben is, ill. sorközmûveléssel, hiszen a lassan, vontatottan fejlődő növényeket a gyomok – különösen hideg tavasz idején – könnyen elnyomhatják.
Mindezeket az előnyöket és hátrányokat összevetve kell mérlegelni a cirokfélék termesztésének esélyeit, lehetőségeit hazánkban.
A takarmánycirok (szemescirok, silócirok, szudánifû) egy kiváló alternatív takarmánynövény, amely különösen száraz, aszályos években nagyobb termésbiztonsággal termeszthető.
A szemescirok a kukoricához hasonló minőségû szemestakarmány, fehérjetartalma nagyobb, mint a minősített kukoricahibrideké. Takarmánykeverékekben, ill. madáreleségként kerül felhasználásra. A silócirok – a silókukoricához hasonlóan – téli szilázs készítésére alkalmas. A szudánifû zöldtakarmányként (legeltetés, zöldszecska) kerül felhasználásra.
A cirok száraz, aszályos években a kukoricát mintegy 30% szárazanyag-terméssel felülmúlja. Ezt saját kísérleti eredményeink is – kötött és homoktalajon egyaránt – igazolják.
• Homoktalajon jövedelmezően, nagyobb termésbiztonsággal termeszthető a takarmánycirok, mint a kukorica. A szemescirok és silócirok 1%-nál nagyobb, a valamivel igénytelenebb szudánifû kevéssel 1% humusztartalom alatt is gazdaságosan termeszthető.
• A közepes talajadottságú – 5 tonna körüli kukoricatermést adó – területekre egy biztonságosabb, jövedelmezőbb alternatívaként ajánljuk a szemescirkot. Kisebb ráfordítási költségével (alacsonyabb vetőmag ár, kisebb mûtrágya igény és szárítási költség), jobb alkalmazkodóképességével – főleg aszályos években – nagyobb termésbiztonsággal termeszthető.
• Bár ideális éghajlati és talajviszonyok között nem bizonyul jobbnak a takarmánycirok a kukoricánál, sőt a kelési-, kezdeti fejlődéskori rosszabb hidegtûrő képessége miatt nehezebben kezelhető, mégis egyre többen érdeklődnek a szemescirok iránt ezeken a területeken is. Ez elsősorban az egyre inkább terjedő kukoricabogár fertőzéssel magyarázható. Már nemcsak amerikai, hazai tapasztalatok is szólnak amellett, hogy a kukoricabogár nem szereti a cirkot. Amíg kukoricát talál a környezetében, addig nem „fanyalodik” rá a cirokra.
A silócirok és szudánifû termesztését a szarvasmarha, ill. juh-tartó gazdaságok figyelmébe ajánljuk.
A silócirok silókukoricával együtt vetve, nagy termésbiztonsággal termeszthető, kiváló minőségû szilázstakarmány készíthető belőle, a két növényfaj előnyös tulajdonságait ötvözve: a kukorica növeli a szilázs tejtermelési energiaértékét, a silócirok fajtánkban lévő cukortartalom (14–17%) optimális erjedési lehetőséget biztosít a szilázsnak. Száraz években, amikor a kukorica levelei leszáradnak, a cirok még zöld, így elegendő klorofillt és karotint tartalmaz.
A kiváló sarjadzó képességû szudánifû – a tenyészidő folyamán kétszer vagy háromszor kaszálva – olyan óriási zöldtömeget ad (100–120 tonna/ha), amelyet egyetlen hazai tömeg-takarmánynövény sem képes. Legeltetésre, zöldszecska készítésre egyaránt kiváló, fehérjehozama a lucernáéval vetekszik. Felhasználható még szenázs, ill. a legvékonyabb szárú fajták szénakészítésére is.
A nagy zöldtermést adó silócirok és szudánifû fajták kiváló biomassza alapanyagok is, a bioenergia termelés kiváló forrásai. A jövő útja a – kifogyóban lévő – fosszilis energiaforrások helyettesítése megújuló energiaforrásokkal. Hazánkban is kiemelten kellene támogatni, fejleszteni ezt az utat, hiszen, nagymértékben kiszolgáltatottak vagyunk a külföldi olaj- és gázellátásnak. Ugyanakkor óriási eladatlan gabonakészleteink vannak raktáron, amelyek további növelése helyett növényi biomasszát lehetne termelni, természetesen csak a megfelelő feldolgozói háttér kialakításával. A szomszédos Ausztriában és Németországban már sok biogáz termelő üzemet építettek, és üzemeltetnek. A jó példát tehát könnyû lenne átvenni, de a drága üzemek felépítéséhez komoly állami támogatásra lenne szükség. Bioalkohol gyártására a szemescirok, a kukoricához hasonlóan, kiváló alapanyag.
A termesztőknek ajánlott takarmánycirok fajtáink saját nemesítésûek, kiváló termőképességûek, biztonságosan beérnek, a hazai, mostohább éghajlati és talajviszonyokhoz jobban alkalmazkodnak, mint a külföldi hibridek.
Fajtaajánlatunk:
Szemescirok: Alföldi 1, a legnagyobb termőképességû középkorai érésû hibrid Magyarországon. GK Zsófia, GK Emese korai érésû, kései vetéssel is beérő, jó termőképességû hibridek.
Silócirok: Róna 1 középérésû, nagy termőképességû, 14–17% cukortartalmú, lédús szárú hibrid. Az SzeTc 465 kukoricával együttvetve sikeresen termeszthető (2 sor kukorica, két sor cirok, vagy azonos sorban egymásra vetve). Így növelhető a szilázstermés biztonsága és javítható a minősége.
Szudánifû: Akklimat, a legvékonyabb szárú a hazai minősített szudánifû fajták között, jó termő- és alkalmazkodóképességû. GK Csaba, kiváló termőképességû (100–120 t/ha zöldtermés) hibrid.
A cirok ma egy versenyképes alternatív takarmánynövény hazánkban és kiváló biomassza forrása lesz a jövő bioenergia termelésének.
Címlapkép: Getty Images
