Az elletőláda lehet a ketrecen kívül, de ma már sokkal általánosabb a ketrecen belül mobil válaszfallal kialakított elletőrész. Ezekben a ketrecekben fialnak és szoptatnak az anyanyulak. A szopósnyulakat, a leválasztási életkortól függően, általában 28–35 napos kortól hizlaló ketrecben nevelik tovább.
Nálunk még alig ismerik az ún. kettőshasznosítású ketrecet. Ennek mérete elletőláda nélkül megegyezik az előzőekben leírt ketrecével (1. táblázat). Elletőládával együtt viszont 85–90 cm mély és ennek megfelelően nő az alapterülete. A kettős hasznosítás azt jelenti, hogy elválasztáskor az anyát viszik új helyre és a növendéknyulakat a megszületés helyén nevelik tovább. A ketrec méretétől függően 5–6 vagy 7–8 növendéknyúl csoportos nevelésére alkalmas.
Az elletőláda (elletőrész) egyik oldala (34–45 cm) és magassága (30–38 cm) megegyezik a tenyészketrecével, mélysége 24–27 cm. Leggyakrabban fémből vagy mûanyagból készül. Az elletőrészbe perforált mûanyag tárcát tesznek és ebbe kerül a faforgács alomanyag.
A tenyészketrecek általában egyszintesek. Ebben könnyen ellenőrizhetők és kezelhetők a nyulak. A ketrecek minél jobb kihasználása érdekében, azért, hogy csak fialó és szoptató anyák legyenek benne, leggyakrabban kétszintes ketreceket használnak. Ebben a felső ún. tartalék ketrecben vannak a fiatal és a korábbi inszemináláskor üresen maradt anyanyulak. Ezeknek a mérete kicsi (szélessége: 40–42 cm, mélysége: 25–28 cm, magassága: 28–30 cm), ezért nem zavarja az alsó szint áttekinthetőségét.
A tenyészketreceknél, állatjóllét szempontjából, a ponthegesztett drótháló padozatot kritizálják. Több telepen végzett megfigyelések szerint az anyanyulak 5–15%-a talpfekélyes. Ez az arány esetenként 40%-ot is elérheti. A talpfekély előfordulása és súlyossága az anyanyulak életkorával (a fialások számával) nő. Megelőzése érdekében különböző mûanyagból készült pihenőlapokat (pihenődeszkákat) tesznek a ketrecbe. Különböző alternatív (mûanyag rács vagy léc) padozatokat is kipróbáltak. Ezekkel az a probléma, hogy drágák és általában gyorsan elszennyeződnek.
Többen keresik annak lehetőségét, hogyan lehet a tenyészketrecek méretét megnövelni, az anyanyulaknak nagyobb mozgási, az elletőládából már kijáró szopósnyulak elől elmenekülési lehetőséget biztosítani.
A fenti célokra az egyik kézenfekvő megoldás egy polc beépítése a ketrecbe. Van olyan megoldás is, amely egy emeletes ketrechez hasonlítható. Ebben az anyanyúl fel tud menni (ugrani) a felső szintre.
Meglepő, de a kísérletek szerint miután a kisnyulak kijárnak az elletőládából nem töltenek az anyák több időt a polcon. Ha kisebb és nagyobb ketrecben végezték a kísérletet, az anyák a nagyobb ketrecben tartózkodtak hosszabb ideig a polcon, tehát nem a hely szûkössége miatt mentek fel. Négy hetes kortól a szopósnyulak is fel tudnak mászni a polcra, ezért az „elmenekülési célt” sem szolgálja igazán. További gondot jelent, hogy a deszkapolcon a bélsár felrakódik, rácsból készült polc esetén viszont az anyanyúl vizelete és ürüléke az alul levő kisnyulakra jut. A termelési eredményeket vizsgálva megállapították, hogy a polccal felszerelt ketrecekben nem javult a vemhesülési arány, nem nőtt az alomlétszám, nem csökkent a szopósnyulak elhullása és nem lett hosszabb az anyanyulak élettartama sem. Mindezek alapján megállapítható, hogy eddig nem találtak olyan megoldást, amely valóban az állatok jóllétét szolgálta, vagy pozitívan hatott a termelésre. Ugyanakkor a polccal felszerelt ketrec, és így bennük a termelés drágább.
Csak néhány kísérletben hasonlították össze a különböző méretû ketrecben levő anyanyulak viselkedését és termelését. Egy francia vizsgálatban 0,34; 0,45 és 0,59 m2 alapterületû, kétféle polccal vagy mûanyag csővel felszerelt, illetve anélküli ketreceket hasonlítottak össze. Egyik
elhelyezés sem befolyásolta lényegesen a viselkedést vagy a termelést. Holland kutatók egy-egy fialás alkalmával jobb eredményt értek el a nagyobb vagy a magasabb ketrecben, de a teljes termelési időszakra vetített mutatók megegyeztek. Úgy látszik tehát, hogy a jelenlegi ketrecmérethez képest nem sok előnnyel kecsegtet a nagyobb tenyészketrec, ugyanakkor drágább és egy épületben kevesebb anya helyezhető el.
Többen próbálkoznak az anyanyulak csoportos tartásával is. A realitástól teljesen elrugaszkodott javaslat is létezik. Egy 2 × 4,5 m-es fülkében 1 bakot és 4–5 anyát tartanak együtt. Válaszfalakkal és polcokkal térben elkülönített rész szolgál az etetésre (etető, itató, szénazseb) és nevelésre (alommal fedett rész az anyának és az elletőrész). A leírás szerint a rendszer jól mûködik.
Az anyanyulak csoportos tartásával kapcsolatban már a felnevelési időszakban jelentkeznek az első problémák. Sok ugyanis közöttük az agresszív viselkedés miatti sérült egyed (az egyik vizsgálat szerint 30–35%). A következő gond fialáskor jelentkezik. Nagyon gyakori ugyanis, hogy két (32%) vagy három anya (6%) ugyanabban az elletőládában fial. Amikor a második anya készíti a fészket (kaparja a fészek alomanyagát), az előző alomból több újszülött nyúl megsérül, elpusztul.
A fenti problémák kiküszöbölése érdekében holland kutatók olyan csoportos tartási rendszert próbálnak ki, amelyben egy fülkében tíz anya van. Az elletőládákba egy polcra felugorva lehet bejutni. Minden anyanyúl fülébe egy egyedi jeladó van betéve, és ez csak a saját elletőláda bejáratát „nyitja”. Az elletőládát elhagyó kisnyulak a polcról lepottyanva már nem tudnak visszajutni az elletőládába, valamelyik anya megszoptatja őket. A rendszer az elletőládába vezető csőbe épített jelfogó és a nyulak fülében levő jeladó rendszer és az ezzel mûködtetett „bejárati ajtó” miatt nagyon drága.
Érdemes megemlíteni a Kaposváron alkalmazott kétanyás nevelési rendszert. Ebben a ketrecben az egyik anya fialt, a másiktól 20–21 napos korban elválasztották az almot. Az első anyánál a laktáció felszálló ágának tejtermelését, a másiknál a leszálló ág tejtermelését hasznosítják. A két anya a hagyományosnál nagyobb, megfelezett ketrecben van elhelyezve. Az elletőládának két bejárati nyílása van. Az egyik anyát reggel engedik be fél órára szoptatni, a másik késő délutántól reggelig szabadon jut be a fészekbe. Előnye a szopósnyulak jobb tejellátottsága (két anya szoptatja őket) és az épület jobb kihasználtsága. Gyógyszeres táppal a fiatalon leválasztott nyulak minden gond nélkül felnevelhetők. A leadási súlyt 5–6 nappal korábban érik el, mint a hagyományosan egy anyával nevelt növendékek. Hátránya, hogy új ketrecrendszert kell beszerezni.
Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy akár az anyanyulak viselkedését, akár termelését vizsgálták, még nem fejlesztettek ki olyan új típusú tenyészketrecet, amelyik akár állatjóllét, akár a termelés szempontjából jobb lenne a jelenleginél. Sőt, a legtöbb új megoldás drágább, több kockázatot jelent és az agresszió miatt még kárt is okozhat. Úgy tûnik a jelenleg használt ketrecek még hosszú ideig megmaradnak.
