A fogyasztási szokások az elmúlt évtizedben jelentősen megváltoztak. Ma már nincs értelme annak, hogy a fogyasztó szeptemberben szüretkor 4–5 láda almát olcsón megvegyen, majd a felét januárban kidobja a nem megfelelő tárolási körülmények miatt fellépő veszteségek következtében. A tudatos fogyasztó inkább folyamatosan vásárol kisebb mennyiséget kiváló minőségben, de ezért hajlandó magas árat adni. Ezt a helyzetet az áruházláncok is felismerték, ezért hosszú távú szerződést kötnek néhány beszállítóval, de csak azokkal, akik megfelelő hûtőkapacitással rendelkeznek. A modern, szabályozott légterû tárolóból még júniusban is kiváló minőségû almát lehet kitárolni jelentősebb veszteségek nélkül. Ugyanakkor az áruházláncokban sokszor tapasztalt törött, „léalma minőségû” étkezési alma nem a termelő hibája. Az áruházláncok átvevő központjában a legkisebb minőségi hiba esetén is visszautasítják az egész szállítmányt. Az, hogy mégis olyan sok a gyenge minőségû alma a pultokon, annak oka a boltok nem megfelelő tárolási kapacitása és a logisztika hiányossága.

A hûtőtárolóknak alapvetően két típusa van. A régebbi típusúak a normál légterû hûtőtárolók, ahol csak a hőmérsékletet és a relatív páratartalmat lehet szabályozni. A betárolt almát ebben az esetben 2–6 hónapig lehet biztonságosan – számottevő romlás és élvezeti értékcsökkenés nélkül – tárolni fajtától függően. A 70-es évek elejétől jelentős számban építettek normál légterû hûtőházakat állami támogatással, ezek kapacitása kb. 125 000 tonna lett a 80-as évek elejére.

A modern hûtőházakban a levegőt alkotó gázok mennyiségét is szabályozzák (O2, CO2, etilén) a hőmérséklet és a relatív páratartalom mellett. Az első ilyen típusú hûtőházat már 1933-ban megépítették az USA-ban. A szabályozott légterû hûtőtárolók jelenleg legmodernebb típusa az ULO tároló (Ultra Low Oxigen), melyben az oxigéntartalom mindössze 1,5–2,5% és a CO2-tartalom 1,0–2,5%. Ezen értékek esetén a tárolt alma öregedési folyamata szinte teljesen leáll, ezért több hónapos tárolás után is frissnek tûnik. A fáról leszedett alma élő anyagnak tekinthető, melynek betakarítás után is folytatódnak az élettani folyamatai (légzés, savak lebomlása, keményítő-cukor átalakulás, vízvesztés stb.). Alacsony hőmérsékleten (0,5–1,0°C) és speciális gázösszetétel esetén ezek a folyamatok jól szabályozhatók, így akár egy éves tárolás is lehetséges.

Hazánkban a 70-es években épült normál légterû hûtőházak többségében már nem tárolnak almát több ok miatt, ezért az ország hûtőkapacitása nagyon lecsökkent. A 90-es évektől kezdve újra épülnek szabályozott légterû hûtőházak (kb. 65 000 t.), melyek közül sok már ULO típusú (24 000 t.), azonban ezek tárolási kapacitása kicsi és elaprózottak, így folyamatos árualapot az áruházláncoknak nem képesek biztosítani. Ez az egyik oka annak, hogy Magyarország évek óta több almát importál, mint exportál.

Az alma tárolása csak akkor lesz sikeres, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a tárolási körülmények mellett a termesztési tényezőknek is meghatározó szerepük van. Erre a legjobb példa a fajta kérdése. A csak rövid ideig (2–4 hónap) jól tárolható fajtákat (Elstar, Jonathan, Summared) a legkorszerûbb hûtőtárolóba nem érdemes betenni, ha csak áprilistól kezdve akarunk kitárolni.

Ezzel szemben a hosszú ideig, 6–10 hónapig is jól tárolható fajták (Idared, Jonagold, Starking, Golden Spur) a késő tavaszi értékesítéskor is olyan frissnek tûnnek, mintha most szedték volna a fáról.

Az optimális víz- és tápanyag-ellátásnak a szerepe vitathatatlan. A túl nagy almák nehezebben tárolhatók, ezért a túlzott nitrogénellátást kerülni kell. Régi tapasztalat, hogy azokban az években, amikor a kötődés nem megfelelő, a kevés, de nagyméretû almákat nem érdemes hosszabb időre betárolni. A fiatal, éppen termőre forduló ültetvényekből származó termést szintén nem érdemes betárolni. Az optimális szüreti időpont megválasztása nagy szakértelmet igényel. Ennek oka, hogy a tárolási célból szedett almák szedési ideje 7–14 nappal korábban van, mint a friss fogyasztásra szánt almáé. Az optimális szüreti időpont meghatározása történhet húskeménység méréssel, jódpróbával, a virágzástól eltelt napok számának meghatározásával stb. Sajnos ezek a módszerek a gyakorlatban nem terjedtek el, s a piaci bizonytalanság, az esős őszi időjárás és a munkaszervezési hiányosságok miatt a legtöbb esetben nem az optimális szedési érettségben történik a betakarítás, mely a tárolt alma minőségén később jelentkezik.

A növényvédelem a tárolás kardinális pontja, hiszen a gombás eredetû tárolási betegségek jelentős része sebparazita. Ezért csak hibátlan bőrszövetû almát szabad betárolni a veszteségek csökkentése érdekében. A rovarkártevőkre fokozottan kell figyelni, hiszen a szabad szemmel alig észrevehető hámozgatások, szúrások kaput nyitnak a sebparazitáknak.
A betakarítást úgy kell megszervezni, hogy a gyümölcsök a lehető legkevesebbet törődjenek. A fajták egy része nagyon érzékeny a nyomódásra, ezért csak megbízható, precíz munkát végző személyek szedjék az almát, ahol ne a mennyiség, hanem a minőség domináljon.

A tárolásban keletkezett veszteségeknek két nagy csoportja van, melyek az apadási és a romlási veszteségek. Ez utóbbi további két részre osztható: az élettani betegségekre és a gombás betegségek károsításából származó veszteségekre. Az apadási veszteség természetes folyamat, amely a legmodernebb szabályozott légterû tárolóban is eléri a 2%-ot, míg normál légtérben az 5–7%-ot. Az apadási veszteség csökkenthető a megfelelő szüreti időpont megválasztásával, a hőmérséklet, a páratartalom és a légtér gázainak szabályozásával. A fajták közül a Golden Delicious a Starkinghoz képest sokkal többet veszít tömegéből. Az apadás mellett a Golden Delicious fajtának a külleme is romlik a tárolás folyamán, mely ráncosodás és húspuhulás formájában jelentkezik.

Az élettani betegségek leginkább ismert típusa a húsbarnulás, melynek a népi elnevezése a pufikosodás. Jellemző tünetei, hogy a beteg alma a héj alatt megbarnul, később megpuhul, szivacsos állományúvá és íztelenné válik. Előrehaladottabb állapotban a héj a gyümölcsről könnyen lehántható és a magház is megbarnul. A betegség okai ma sem egyértelmûek, valószínûleg a fajta, az évjárat, a szüret ideje és a tárolási körülmények befolyásolják leginkább a betegség mértékét.

Az üvegesedés kívülről nem ismerhető fel. Az almát kettévágva a szállítónyalábok üvegesen áttetszővé válnak, mely felszívódhat, de akár átmehet húsbarnulásba is. Kiváltó oka termesztési és időjárási tényezőkre vezethető vissza.

A héjbarnuláskor vagy szkaldosodáskor barnás bőrszerû károsodás alakul ki a gyümölcs külső héjrétegén, de a gyümölcs húsa általában nem károsodik. Elsősorban minőségi hiba, a gyümölcs íze nem változik jelentősen, ezért a szkaldosodott alma ipari feldolgozásra még alkalmas. A betegség élettani oka Jonathan fajtán a gázcsere következtében beálló toxikus folyamatok, melyet a kései szüret felerősít.

A keserûfoltosság esetén a gyümölcs héja horpadásszerûen besüpped, s a foltot kettévágva a héj alatt a hús száraz szivacsos állományúvá válik. Ez az egyik leggyakoribb élettani betegség, mely különösen savanyú talajokon termesztett fákon figyelhető meg, főleg a Golden fajtákon. A tünetek kiváltó oka a gyümölcs alacsony kalciumtartalma. Az alacsony kalciumtartalom sok esetben relatív kalciumhiányt jelent, ami azt jelenti, hogy elegendő kalcium van a talajban, de azt az almafa a gyökerén keresztül nem tudja felvenni, ezért hiánypótlásra a legjobb a kalciumos lombtrágyázás (Wuxal Ca, Stopit, Damisol Ca, Calbit C, Fruton Ca stb.), melyet 4–6 alkalommal szükséges elvégezni júniustól kezdve.

A gombás betegségek általi tárolási veszteséget irodalmi adatok alapján több, mint 100 gombafaj okozhat, de gazdasági jelentősége hazánkban kb. húsznak van, melyek közül az alábbiak a legfontosabbak.

Az egyik legismertebb tárolási betegség a moníliás rothadás, melynek kórokozója a Monilia fructigena. A tárolóban kétféle megjelenési formája van: a penészgyepes és az általánosabb feketerothadás (fekete alma). Ez utóbbi esetben a gyümölcs színe fényes fekete, állománya rugalmas, gumiszerû. Felületén csak kevés exogén sztróma képződik. A kórokozó elsősorban a héjon lévő sérüléseken jut be a gyümölcsbe, melyet okozhatnak rovarok, jégeső, varasodás fertőzés is. A beteg alma a környezetében lévő még egészséges almákat is megfertőzi úgy, hogy a micélium a paraszemölcsökön keresztül behatol az ép almába. A betegség ellen védekezni csak a szabadföldön lehet, melynek a sebeket okozó rágókártevőkre kell irányulnia. Csak egészséges, sérülésmentes almát tároljunk be.

A szürkepenészes rothadást a Botrytis cinerea gomba okozza, mely jelentős kárt okozhat a tárolás során. A gyümölcsön a szúrt sebek körül körkörös, besüppedt folt keletkezik, mely kiterjedhet az egész gyümölcs felületére. Később a gyümölcsön szürke színû, lágy, vattaszerû penészgyep alakul ki. Védekezni a gyümölcs óvatos szedésével, szállításával, a gyors betárolással lehet. Az augusztusban elvégzett fungicides állományvédelem a fertőzést a még sérült almán is hatásosan csökkentheti.

Tipikus sebparazita kórokozó a penicilliumos rothadást kiváltó Penicillium expansum, melyet zöldpenésznek is neveznek. A gyümölcs felületén kékeszöld penészgyep jelenik meg, a gyümölcs húsában barna, vizenyős, rothadás figyelhető meg.

Az alternáriás rothadásnak közismertebb tünete a magházpenészesedés, melynek kórokozója az Alternaria tenuis. Ez a tünet a Starking, Starkrimson fajtákon igen jelentős lehet, mely akár a 20%-ot is elérheti. Oka a fajtára jellemző nyitott bibecsatorna, melyen keresztül a gomba fertőz. Súlyos esetben a gyümölcs belülről kifelé haladva rothad el. Speciális védekezési mód nem ismert, a jó növényvédelem a tárolási betegség mértékét csökkentheti.

Érdekes tárolási betegség az ún. tárolási varasodás, melyet az ivartalan alak, a Spiloceae pomi okoz őszi fertőzés esetén. 2004-ben a szeptember elején kezdődő esős időjárás több termelőnél okozott varasodás fertőzést a fungicidkezelés elhagyása miatt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ez esetben az inkubációs idő az alacsonyabb hőmérséklet miatt olyan hosszú, hogy a szüret előtt megfertőződött gyümölcsökön sok esetben csak a tárolóban jelentkeznek a varasodás tünetei, apró, fekete foltok formájában. Rothadást ugyan nem okoz, de a minőséget csökkenti. A varas foltokon megtelepedhet a Trichothecium roseum gomba, mely kismértékû szivacsos rothadást okozhat.

A gombás eredetû tárolási betegségek ellen az egész évi növényvédelemnek magas színvonalúnak kell lennie, odafigyelve a szüret előtti rovarkártevők károsítására és az időjárásra. A tenyészidőszak végén megspórolt gombaölő szeres kezelés tetemes veszteséget okozhat. Aki tárolásra szánja az almáját, annak augusztus közepén-végén kaptán, diklofluanid vagy klórtalonil hatóanyagú gombaölő szerrel célszerû a zárópermetezést elvégezni a gombás eredetû tárolási betegségek csökkentése érdekében.

A sikeres almatárolás kulcsa, hogy a magas színvonalú termesztéstechnológiával előállított almát modern hûtőházban tároljuk az értékesítésig.

A cikk szerzője: Simon Zoltán