Amennyiben a traktorokban, vagy kombájnokban esik az üzemanyagszint, akkor azt bizonyára nem hirtelen teszi, hanem annyira lassan, hogy ez gyakran egy egész, vagy akár több napig is eltarthat. Különösen az olyan gépek, amelyek nincsenek folyamatosan használatban, küszködnek ezzel a „betegséggel”, vagy legalábbis ezeknél gyakori a jelenség. Az ok ugyanaz: valahol az üzemanyag-ellátó, illetve a befecskendező rendszerben tömítetlenség állt elő. Az egyébként zárt rendszerbe beszivárgó levegő egyre csökkenti a vákuumot mindaddig, míg az üzemanyag visszafolyik a tartályba. Szabályos szívóhatás keletkezik, amely nem ritkán a teljes üzemanyag-szállító vezeték rendszert és befecskendező szivattyút is „üresre” leszívja.
Ez a probléma nem csak a régebben gyártott gépeknél jelentkezik. A gyári új kombájnok vagy traktorok is küszködnek néha ezzel a jelenséggel. Ezt úgy lehet észrevenni, hogy a motor vagy egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen indul be. Ha a motor egyáltalán nem indul már, akkor légteleníteni kell. Az üzemanyag-szállító szivattyú ugyanis nem képes a levegőt saját maga eltávolítani, „kidolgozni” a rendszerből.
Mivel nagyon sok oka lehet a tömítetlenségnek, ezért a szivárgás helyének keresése igen fáradságos munka. Ehhez még az is párosul, hogy a vezetékek és a csatlakozások gyakran nehezen hozzáférhető helyeken vannak. Sajnos senki nem tudja önöknek megmondani, hogy milyen módon történhet a hibakeresés. Hasonló módon történik, mint az elektromos rendszernél, vagyis a hiba helyét le kell szûkíteni. A leginkább gyanús helyeket kell sorra venni, például, ahol az üzemanyag kilép a rendszerből. Ugyanígy célszerû először a jól elérhető helyeket ellenőrizni. Egy ilyen hibakeresés napokig tarthat, hiszen minden mûvelet után újra meg kell várni, hogy mutatkozik-e már eredmény. Alternatívaként a dolog leegyszerûsíthető annyiban, hogy szerelhetnek a vezetékbe egy alkalmas visszacsapó szelepet, vagy egyszerûen egy kis elzárócsapot.
Az acél- és speciális mûanyag vezetékek
A tömítetlen üzemanyagvezetékek gyakran okozzák azt a kellemetlen jelenséget, aminek során a gép „elejti az üzemanyagot”. Figyeljék meg a nedves vezetékszakaszokat, mert ahol a levegő behatolhat, ott üzem közben majdnem mindig egy kevés üzemanyag is kiszivárog. Ne csak az üzemanyagszivattyú előtti szívócsöveket ellenőrizzék, hanem az azt, követő szakaszokat is a szûrőn át a befecskendező szivattyúig. A szeleptől szelepig vezető rézcsövek is lehetnek tömítetlenek. Ugyanígy meg kell vizsgálni a befecskendező szivattyútól az üzemanyagtartályba vezető visszafolyó vezetéket is.
Az újabb gyártású gépeknél elsősorban speciális mûanyag csövekből vannak kialakítva az üzemanyagvezetékek. Ebből készülnek a sûrített levegőt vezető csövek is. Annak ellenére, hogy ez a rendkívüli ellenálló képességû mûanyag a dörzsölődésnek kitett helyeken gyakran ellenállóbb minden fémnél, ezért ne hagyatkozzanak mindig erre a körülményre. Vizsgálják végig a vezetéket ujjaikkal, hogy felületükön az egyenetlenségeket észrevegyék. Különösen meg kell vizsgálni a fém-vezetékek dörzsölődésnek kitett felületeit, az esetleges megtöréseket és természetesen a csatlakozásokat. Bizonytalanság esetén cseréljék ki a komplett vezetéket. Méteráruként ez az anyag igen kedvező áron kapható. Csőszakaszok betoldása a csavarcsatlakozásokkal többe kerülhet az egész vezeték cseréjénél, és további hibaforrásokat teremthet. Az idősebb gépeken az üzemanyagvezetékek acélcsövekből készültek. A kopások mellett itt a korrózió is eredményezhet tömítetlenséget. Különösen a kötegbe összefogott csővezetékekre igen gyakran lerakódik a szennyeződés, ami azután a nedvességet megtartja. Az állattenyésztésben dolgozó gépeken az agresszív trágyaanyagok hatására a vezetékek szakaszonként nagyon gyorsan átrozsdásodhatnak.
A hibás véget ilyenkor kiemelhetjük, és egy új darabot csavaros csatlakozóelemekkel hozzátoldhatunk. Időállóbb megoldás azonban az egész vezeték leszerelése és speciális mûanyag csövekkel való pótlása. A speciális mûanyag csövet nem kell körülményesen hajlítgatni, és a rögzítése is igen egyszerû. Semmi sem szól az ellen, hogy közönséges kábelkötegelőkkel alkalmas helyeken rögzítsük. Még praktikus is lehet, ha az ember a régi vezetéket nem szereli le teljesen, hanem csak a csatlakozóhelyeken egy darabot távolít el. A speciális mûanyag csövet ilyenkor egyszerûen kábelkötegelőkkel a régi, még csavarkötésekkel erősen rögzített csövekhez lehet kötni. Nem szép, de gyors és egyszerû.
Üzemanyagtömlők
Acélcsövekkel kombinálva szakaszonként rugalmas gumitömlőket – körülszőtt köpennyel – is alkalmaznak. Ezek arra szolgálnak, hogy a rezgéseket elnyeljék és a csővezetékek törését megelőzzék. Az anyag minőségétől függően az ilyen tömlők gumibetétje idővel porózussá válhat. Ugyanilyen gyakran azonban hibás csőbilincsek – amelyeknek az a rendeltetése, hogy a tömlőket az acélcső vezetékekre rögzítsék – jelentik a hiba forrását. A tömítetlenség itt majdnem mindig nedves, porból és üzemanyagból álló szennyeződés formájában mutatkozik meg. Ilyenkor nem kell sokat gondolkodni, a tömlőket a bilincsekkel együtt cserélni kell.
A bilincsekről is érdemes szólni, bár a bilincsek felületesen szemlélve mind egyformának tûnnek. Behatóbb vizsgálat esetén azonban jól észrevehető minőségi különbségek vannak, amelyek sokkal kevésbé az árban, mint inkább a megbízhatóságban mutatkoznak meg. A kisebb átmérőknél, a 8-as és 10-es csövekhez olyan bilincseket részesítsünk előnyben, amelyeknek kis csavarjuk van, négyszögletû anyával. A szokásos bilincsekkel szemben ezek jobban körbefogják a tömlőt, és egyenletesen szorítják azt az acélcsőre. Amennyiben a tömlőpótlást nem tudják a pontosan megkívánt keresztmetszetben beszerezni, mindig inkább a szûkebb méretet válasszák.
A tápszivattyú és a befecskendező szivattyú
A tápszivattyúk és befecskendező szivattyúk különböző kivitelben készülnek, részletezésükre most nincs mód, ezért csak néhány alapvető szempontot említünk:
a széles körben elterjedt soros szivattyúk gyakran peremes illesztésû tápszivattyúval rendelkeznek, amelyen megtalálható a légtelenítéshez szükséges kézi pumpa. Ha a hengeres kézipumpát a tápszivattyúról lecsavarozzuk, akkor egy visszacsapó szelepet látunk, amelynek tökéletesen kell zárnia. Emeljük ki a szelepet, és ellenőrizzük, hogy nem szennyeződött-e még el. Hogy valóban jól zár-e a szelep, azt nem fogjuk látni rajta. A hibalehetőség beszûkítése érdekében, és a biztonság kedvéért cseréljük le – miután az egyszerûbb dolgokat, mint a vezetékeket és a szûrőket már végig ellenőriztük.
A szervizekben ilyen szelepek viszonylag olcsón kaphatók. Egy további túlfolyószelepet találunk ott, ahol a befecskendező szivattyúból az üzemanyagtartályba visszafolyó vezeték egy üreges csavarral van bekötve. E mögött a csavar mögött, avagy ebben az üreges csavarban találjuk a szelepet, amelyet kétség esetén szintén érdemes kicserélni.
A szeleppel ellátott üreges csavarok tipikus ismertetőjele, hogy a hátlapfejbe kívülről is láthatóan acélgolyót építettek. (Ez azonban nem minden esetben van így!) Mielőtt ezeket a szelepeket kicserélnénk, meg kell néznünk, nem csak szennyezettek-e. A pótalkatrész beszerzéséhez mindkét szelep esetében követendő szempont, hogy feltétlenül írják fel a rendelési számot a szivattyútípus táblájáról, és a legjobb, ha a kiszerelt szelepeket is elviszik megmutatni az alkatrész beszerzés helyére.
A befecskendező szivattyúk esetében a legnagyobb gondot a külső tömítettségre kell fordítani. Ezeket gyakran szerelik membrános tápszivattyúkkal együtt. Egy repedt membrán is oka lehet a levegő beszivárgásnak, de itt sokkal korábban tûnik fel a szivárgó dízelolaj okozta probléma, hiszen az üzemanyag a hibás membránon át a motor belsejébe jut.
A visszafolyó vezeték az üzemanyagtartályba
A felesleges üzemanyagot a befecskendező szivattyú egyenesen az üzemanyagtartályba nyomja vissza. A régebbi gépeknél a visszafolyó vezetéket csak néhány centiméterre vezették be a tartályba. Ennek az előnye, hogy a visszaáramló üzemanyag nem okoz örvényeket az üzemanyagtartály aljában, és így nem keveri fel a szennyeződést. Hátrányos viszont, hogy a vezeték úgyszólván a levegőben lóg, abban az esetben, ha az üzemanyagtartály nincs teljesen tele.
Ha a szivattyúban a szelepek nem zárnak tökéletesen, vagy szivárgás van a vezetékben, akkor az üzemanyag a visszafolyó vezetékből a szivattyún és a szûrőn át a szívóvezetékbe és így az üzemanyagtartályba visszafolyhat. A levegő ilyenkor a túlfolyó csővezetéken keresztül áramlik a rendszerbe és megvan a probléma. Emiatt az újabb gépek esetében a visszafolyó vezetéket leviszik a tartály aljáig. Azt, hogy itt esetleg a szennyeződés felkavarodik, szívesen elfogadják a gyártók, és ezt azzal indokolják, hogy a szennyeződés így legalább a szûrőkben gyûlik össze, és nem rakódik le az üzemanyagtartályban. Meghosszabbíthatjuk tehát a rövid visszafolyó vezetéket gépünkben, egészen az üzemanyagtartály aljáig. Húzzunk a cső végére egyszerûen egy olajálló tömlőt, amit egy bilinccsel rögzítsünk. Ilyenkor a visszafolyó vezetékben az üzemanyag gond nélkül választhatja a rendeltetésével ellentétes irányt. Levegő helyett most dízel jut a rendszerbe és körforgás alakul ki.
Nincs kedve keresgélni?
Akinek a hibakeresés túl körülményes és időt rabló, az beszerezhet kisméretû visszacsapó szelepeket, amelyeket a vezetékbe kell beépíteni. Fûtő- vagy gabonaszárító berendezések esetében teljesen magától értetődő, hogy a szívóvezeték végén úgynevezett lábszelepet rögzítünk az üzemanyagtartályba, amely rúgó terhelésû golyóval zár. Ezzel azt kívánjuk elérni, hogy a szûrő, illetve a nagy nyomású szivattyú „üresjárását” megakadályozzuk. Miért ne mûködnének hasonló visszacsapó szelepek egy dízelüzemû jármû üzemanyagrendszerében?
A visszacsapó szelepet minél közelebb helyezzük el az üzemanyagtartályhoz. Világos hogy minél közelebb vagyunk az üzemanyagtartályhoz, annál több hibaforrást kapcsolunk ki. Egy visszacsapó szelepet ugyanígy elhelyezhetünk a visszafolyó vezetékben is. A beszerelésnél mindig ügyeljünk a helyes áramlási irányra, mert egyébként azután semmi nem mûködik. Ha nem vagyunk biztosak a szelep áramlási irányában, beépítés előtt ellenőrizzük azt úgy, hogy átfújunk a szelepen. Visszacsapó szelepeket mûszaki kereskedésben, motorjavítóknál, vagy mezőgazdasági gépkereskedőknél lehet beszerezni. Győződjünk meg azonban arról, hogy a rugó nyomását az adott szelepben az üzemanyagszivattyú gond nélkül le tudja győzni. Kétségtelenül egy ilyen szelep beépítése nem a „finom” és főleg nem a professzionális módszer. Ezzel a jelenség okát nem hárítjuk el, csupán a tünetet kezeljük, ami néha szintén cél lehet.
Ha még egy szakmai szinttel „mélyebbre süllyedünk”, és elzárócsapot szerelünk az adott vezetékbe – éppen a kombájnok esetében, amelyeket úgyis csak néhány napot használunk – ráhangolhatjuk magunkat, hogy esténként elzárjuk a folyós csapot. Ez a módszer, az árát tekintve abszolút kedvező és biztos megoldást ad.
A cikk szerzője: Pohárnok Pál
