Az állatállomány drasztikus visszaesése miatt a kijuttatható szerves trágya mennyisége is korlátozott, ami sajnos a mai napig megfigyelhető.
A huszadik század második felét jellemző időnként mértéktelen mûtrágya-kijuttatás és az újabb irányzatok demagógiába hajló hisztérikus mûtrágya ellenessége között kell megtalálni az egészséges középutat, amely a mezőgazdasággal és azon belül is a növénytermesztéssel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek alapvető feladata (mûtrágya: nem egyenlő a természetidegen anyagokkal, elnevezésük csak az előállításukra vonatkozik). Koltay Árpád a hazai növénytermesztéstan tudományának klasszikusa által írt gondolat máig igazodási pont: „A növénytermesztés alapját mindenkor a termőhely talajának tápanyag-szolgáltató képessége jelenti elsődlegesen. Annak felismerése, hogy a minimumban lévő tápanyagok visszapótlásával valamely talaj termékenységi foka növelhető, megteremtette a szántóföldi termelésben is a korábban nem remélt hozamok állandósítását.”
A szántóföldi növénytermesztés, az élelmiszer és takarmány alapanyag előállítása köztudottan rendkívül kis jövedelmezőséggel mûvelhető. Ezért a nyereséges gazdálkodás alapja, hogy a termelés költségeit a minimálisan szükségesre szorítsuk vissza a potenciálisan elérhető maximális termés és jövedelem szem előtt tartása mellett. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha valamennyi technológiai elem (fajtaválasztás, talajmûvelés, növényvédelem, tápanyag-utánpótlás) végrehajtása egyedi igények alapján, a termőhely állapota és a termesztett növény igényeinek figyelembevételével történik. Ez az elv a korszerû növénytáplálásban azt jelenti, hogy a tápanyagok kijuttatását a talaj tápelem-tartalma és az utónövény igényének ismeretében kialakított szaktanácsadás szerint juttatjuk ki. A szaktanácsadás a legtöbb esetben a legfontosabb makroelemekre (nitrogén, foszfor, kálium) terjed ki, speciális esetekben kiegészül mezo- vagy mikroelemekkel is (pl. repce esetében kénadagolás, őszi búzánál réz, cink hozzáadása a mûtrágyákhoz).
Kevert vagy komplex mûtrágya
Gyakran felmerülő kérdés a gazdálkodók körében, milyen típusú és összetételû mûtrágyák alkalmazásától várható a legnagyobb eredményesség. A piacon kapható mûtrágyaféleségek közül a kevert és komplex mûtrágyák alkalmazhatók (Az egykomponensû egyszerû mûtrágyáktól eltekintve, amelyek sosem jelentenek teljes körû tápelem-visszapótlást). A komplex vagy összetett mûtrágyák legalább két, esetenként több tápelemet is tartalmaznak egy vegyületben, előállításuk kémiai módszerrel történhet. A komplex mûtrágyák előnye, hogy valamennyi mûtrágyaszemcse azonos összetételû, ami kedvezően befolyásolja a növények tápanyagfelvételét, hátrányuk ugyanakkor, hogy meghatározott bennük az N:P:K arány. A kevert mûtrágyák egyszerû mûtrágyák vagy egyszerû és összetett mûtrágyák keverése révén előállított két vagy többkomponensû mûtrágyák. A komponenseket úgy kell megválasztani, hogy a kémiai reakciók következtében ne léphessen fel hatóanyag-veszteség, és a keverék tulajdonságai ne legyenek rosszabbak, mint a keveréshez felhasznált mûtrágyáké. Amennyiben a keverés kémiai és fizikai feltételei teljesülnek, abban az esetben homogén, egyenletes szórásképet mutató jó minőségû mûtrágya jöhet létre. A kevert mûtrágyák előnye, hogy a termőhely tápelem-tartalmához és a termesztendő növény igényéhez alkalmazkodva receptszerûen végezhető el a tápanyag-visszapótlás, ami a termőhely specifikus, egyedi igényekre alapozott költség- és környezetkímélő növénytáplálást alapozza meg.
Szóráskép
A mûtrágyával szembeni alapvető követelmény, hogy egyenletesen legyen szórható, ezért hasonló vagy azonos szemcseméretû komponensekből kell állnia. A szórásegyenletesség szempontjából meghatározó jelentőséggel bír a mûtrágyaszóró. Az egyenletes szóráskép hiányában a növényállomány kiegyenlítetlenné válik, az eltérő fejlettségi állapotú növényegyedek miatt az érésidő szakaszossá válik, ami megnehezíti a betakarítást, és elkerülhetetlenül terméscsökkenést okoz.
A Szent István Egyetem Növénytermesztési Tanüzemében a komplex
(N:P:K=15:15:15) és a kevert mûtrágya (Gramix NPK) keresztirányú szórásegyenletességét vizsgáltuk szántóföldi körülmények között 24 méter szórásszélességû két szórótányéros mûtrágyaszóróval. Méréseink szerint a kiszórt mûtrágya mennyisége mind a komplex, mind a kevert mûtrágya (Gramix NPK) esetében közvetlenül a szórótányér alatt volt a legnagyobb (átlagban 319 db és 304 db, illetve 10,1 g/m2 és 10,2 g/m2) Ettől a ponttól távolodva a teljes szélességben viszonylag kiegyenlített szórásképet kaptunk. Az átlagtól való eltérés a komplex mûtrágyánál volt legnagyobb (9,4%). Ugyanez vonatkozott a szemcsék vizsgálatára is (1., 2. ábra).
A kevert mûtrágyák esetében külön vizsgálandó az egyes komponensek eloszlása. Ebben a tekintetben kedvező a kép, ugyanis arányait nézve valamennyi esetben hasonló eloszlást tapasztaltunk (3. ábra). Abszolút értékben a különbségek megmaradtak, arányait tekintve azonban kiegyenlítettek voltak. A szórótányér alatt a kevert és a komplex trágyánál egyaránt 1,2 g/m2 törmeléket mértünk, ami arányait tekintve valamennyi mûtrágyaféleségnél hasonlóan alakul. Az eredmények egyértelmûen azt mutatják, hogy a kevert mûtrágya (Gramix NPK) szórásképe hasonlóan egyenletes eloszlást mutat, mint a komplex mûtrágyánál, aminek előfeltétele elsősorban a jó minőségû és frakció-eloszlású mûtrágya. Vizsgálataink szerint az a mûtrágyaszóró (egytányéros, 12 m munkaszélességû), amely kedvezőtlen szórásegyenletességet mutat a kevert trágyánál, egyenetlenül teríti a komplex mûtrágyákat is.
Termés és jövedelmezőség
A talajvizsgálatra alapozott tápanyag-visszapótlás a korszerû, ökológiai szemléletû növénytermesztés térhódításával lendületet vesz. A 2005-ben elindított agrár-környezetgazdálkodási programban résztvevők számára kötelező érvényû a tápelemek talajvizsgálatot követő kijuttatása. Precíz és leginkább költségkímélő visszapótlás a kevert mûtrágyákkal valósítható meg. A Szent István Egyetemen végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az őszi búza érzékenyen reagál a kijuttatott makroelemek mennyiségére. Három talajmûvelési változatban (szántásos alapmûvelés, tárcsás alapmûvelés, valamint mûvelés nélküli direktvetés) vizsgáltuk az eltérő tápanyag-utánpótlás hatását a búza termésére barna erdőtalajon. Az egyik esetben alaptrágyaként komplex mûtrágyát (N:P:K=15-15-15) juttattunk ki, míg a másik esetben talajvizsgálat alapján összeállított kevert mûtrágyát (Gramix NPK) adtunk az őszi talajmunkák előtt. Kísérleteink eredményei szerint valamennyi talajmûvelési változatnál a kevert mûtrágya esetén mutatható ki nagyobb termésmennyiség (4. ábra). A tárcsázás és a direktvetés esetében a különbség különösen szembetûnő, ami azt mutatja, hogy csökkentett mûvelési beavatkozásoknál felerősödik a tápanyag-ellátottság termésképzésben játszott szerepe. A tápanyagvizsgálatot követő kevert mûtrágya-kijuttatás esetén a direktvetés és a szántás azonos termésmennyiséget mutatott, míg a komplex kijuttatásnál 0,4 t/ha-ral kevesebb volt a termés a direktvetésnél, vagyis a harmónikus tápanyag-ellátottság esetén más technológiai elemre kevésbé lesz érzékeny a növény.
Komplex mûtrágya: kijuttatás talajvizsgálat nélkül, 200 kg/ha komplex N:P:K=15:15:15 + 200 kg/ha ammónium-nitrát fejtrágya.
Kevert mûtrágya: kijuttatás talajvizsgálat alapján számítva, 200 kg/ha Gramix NPK + 200 kg/ha ammónium-nitrát fejtrágya.
A szántóföldi növénytermesztésben elérhető jövedelmezőség nagymértékben függ az erőforrásokkal való helyes gazdálkodástól. A fenti eredmények valamennyi technológiai elemének ökonómiai értékelése alapján megállapítható, hogy a talajvizsgálatra alapozott kevert mûtrágya kijuttatása esetén 15–50%-kal nagyobb hektáronkénti jövedelem érhető el (5. ábra). Ez azt jelenti például a tárcsás mûvelés esetén, hogy hektáronként több, mint 100 000 Ft realizálható, ami kiemelkedő eredménynek számít. Ez az összeg természetesen magába foglalja a területalapú kifizetést és az agrár-környezetgazdálkodási programban való részvételért járó pótlólagos támogatást is. Eredményeink tehát azt igazolják, hogy a talajvizsgálatok néhány ezer forintos mintánkénti költsége többszörösen megtérül, ha a szakszerû, az ökológiai és ökonómiai elvárásokhoz igazodó termesztési rendszert alkalmazunk.
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
