Ma már sok hasonló munkagép kapható a piacon, jó néhány közülük neves gyártók kínálatában is fellelhetők, melyek első látásra hasonlítanak ugyan a Carrier-hez, mégis sok „apróságban” mások. Pont ezek a kis különbségek jelentik a funkcionalitásban és a munkaminőségben jelentkező előnyt a svéd munkagép javára.
Melyek ezek? Mire érdemes figyelni, mikor valaki úgy dönt, hogy lecseréli régi nehéztárcsáit?
Először is a tárcsaátmérő kérdése. A Carrier síklapú tárcsái 43,5 cm átmérőjûek. Lehetnének 45–55 cm-esek is, de ekkor a gép elvesztené legfőbb jellegét és a munkaminőségben drasztikus változás jönne létre. A nagyobb lapú, gömbsüveg alakú tárcsák ugyanúgy felrögösítik a talajt és hagynak kevésbé egyenletes felszínt, mint a hagyományos tárcsák, ráadásul nagyobb vonóerő szükséges a vontatáshoz. Attól, hogy önálló tárcsatartó karra függesztik őket, még nem lesz más a munkájuk. Lehet, hogy „feketébbre” is munkálják a tarlót, mint a Carrier, de a cél nem ez! A kis tárcsaátmérőnek köszönhetően a Carrier jobban felaprítja és keveri be a szármaradványok nagy részét, míg kb. 20–30%-át a felszínen hagyva védő mulcsréteget is képez. A tárcsák X-elrendezése ezért nem kívánatos, mert a munkagép közepén bakhát, míg a széleken barázda képződik munka közben. A Carrier tárcsáinak csapágyazása nem kenhető és tökéletesen zárt, valamint nem a talajjal érintkező oldalon található, mely mindenképpen hosszabb élettartamot jelent.
A Carrier-en alkalmazott gumibakolású tárcsatartó karok karbantartás-mentesek és egyben nagyon tartós megoldást jelentenek. A tárcsatartó karok erős öntvényből készülnek, melyeknek nagy szerepe van, amikor a tarlót fel kell törni, sőt néha, kötött agyagtalajokon a gép teljes súlya (900 kg/m) szükséges ahhoz, hogy a tárcsákat a talajba kényszerítsük. Van gyártó, aki ezt helyesen felismerve megerősítette a karokat. A rugós karra rögzített tárcsák kipattoghatnak a kötött, nehézmûvelésû talajból.
A gyakorlat azt is igazolta, hogy lezáró hengerként a teljesen zárt, acél gyûrûsor szélesebb nedvesség intervallumban használható, nem rakódik be szármaradványokkal és tartósabb is, mint pl. a gumiburkolású típusok. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a hengersor gyûrûtagjai között mekkora a távolság. Az egyenletesen lezárt, kevésbé párologtató felszín kialakításhoz a Carrier hengersorának gyûrûelosztása optimális.
A Carrier horizontális összecsukhatósága stabilabb helyzetet és kisebb magasságot ad szállításkor, szemben a megszokott megoldással, amikor is a munkagép „egyszerûen” felhajtja a szárnyait. Az utóbbi esetében nem is lehet a 8 vagy az ennél szélesebb gépeket ilyen módon összecsukni, hiszen túl magasak lennének. A Carrier 10, illetve a 12 méteres típusainál is gond nélkül alkalmazható – egyébként az összes Väderstad hengernél is használatos – a horizontális összecsukás. A munkagép a kerekek elhelyezkedése miatt nem terheli a traktor vonószerkezetét. A szállítási szélesség csupán 2,5 méter.
A Carrier család tagjai 11 különféle méretben rendelhetők, 120–450 LE kategóriájú traktorokhoz. A koncepció kiforrottságát tükrözi az is, hogy a munkagép cserélhető mûvelőeszközökkel (vontatott típusokon simító vagy kapa/simító kombináció), szalmarendezővel és aprómagvető egységgel szerelhető fel egyedülállóan a piacon lévő hasonló konstrukciók közül.
Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Väderstad Carrier ma a legkedveltebb síklapú tárcsa hazánkban, bármely megyében könnyen találunk olyan gazdaságot, mely referenciául szolgál az itt leírtaknak.
