A búza és kukorica termőterület közel azonos ~ 1,2 × 106 ha körül alakul. A köztermesztésben használt fajták mind búza, mind kukorica tekintetében nemzetközileg is elismertek. A terméshozam azonban a kontinentális – és ezen belül is szeszélyes – időjárás következtében ± 100%-os eltérést mutathat. Kalászos gabonában a terméshozam 3–10 t/ha, kukorica esetében 4–13 t/ha között alakulhat. A kalászos gabona, ill. őszi búza esetében a minőség szempontjából a betakarítás optimális időpontjának és időszakának a megválasztása és betartása, a kukoricánál pedig a betakarítási időszakra eső kedvezőtlen időjárási viszonyok, valamint a szárítókapacitás szûkössége jelenti a korlátozó tényezőt. Mindkét esetben a megfelelő agrotechnikával és fajtahasználattal lehet a korlátozó tényezőket javítani.

A fajtahasználatnál azonban egyéb tulajdonságokat is figyelembe kell venni, mint pl. búzánál a szem-szalma arányt, kukoricánál pedig pl. a szárazságtûrést. Ezen ökológiai szempontok mellett fontos a megtermelt gabona felhasználásával szembeni követelmények figyelembe vétele. A gabonák jelentős része, 10,1%-a élelmiszeripari, 22,2%-a exportcélú, 12,1% egyéb ipari, 48,7% takarmányozásra, 6,9% pedig vetőmagként kerül felhasználásra.

Az arató-cséplő gép kiválasztásnál, az egyes konstrukciók megítélésénél, ezeken túlmenően figyelembe kell venni, hogy a kalászos gabona termőterületének mintegy 50%-áról a szalmát hengeres vagy szögletes nagybálakészítő gépekkel takarítják be. A kukorica betakarítása során pedig egyre nagyobb igény jelentkezik a hatékony szárzúzást végző adapterek alkalmazására.

Az arató-cséplő gépek konstrukciói ma már kiforrott megoldások és jól igazodnak az említett ökológiai, agronómiai és gazdasági igényekhez, azonban ahhoz, hogy a megfelelő igénybevételnek a megfelelő arató-cséplő gépet ki tudjuk választani szükségesnek tartjuk a magyarországi szántóföldi és üzemi vizsgálatok végzését, nem elsősorban az egyes gyártmányok és típusok összehasonlítása, hanem a hazai körülmények között elérhető paraméterek megállapítása, ill. tapasztalatszerzés céljából. Ebből a célból az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézete a lehetőségeit tekintve folyamatosan végzi az arató-cséplő gépek magyarországi tesztelését.

A mai arató-cséplő gépeket – konstrukciójukat tekintve – az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• az anyagáram irányára merőleges verőlécekkel szerelt dob (vagyis tangenciális) és a gép hosszanti szimmetriatengelyével párhuzamosan elhelyezett szalmarázó ládák;
• tangenciális dob és spirális anyagszállítású forgó szalmatovábbító és leválasztó hengerek;
• axiális magleválasztású cséplő és spirális szalmatovábbítású forgó-leválasztó.

A hagyományos, tangenciális cséplőszerkezetû és szalmarázó ládákkal szerelt kisebb dobszélességû és áteresztőképességû arató-cséplő gépek közül 2003-ban búza betakarításban az MGI (Gödöllő) vizsgálta az újabb fejlesztésû NEW HOLLAND CS 540 és CS 640 típusokat. A vizsgálatok eredményeit és néhány fontos jellemző mûszaki adatot az 1. táblázatban foglaltuk össze.

A nagyobb áteresztőképességû, bonyolultabb és nagyobb geometriai méretû, tangenciális cséplőszerkezetû szintén újabb fejlesztésû NEW HOLLAND CX 840 arató-cséplő gép vizsgálatára őszi búza betakarításban 2003-ban, míg a NEW HOLLAND CX 860 típus vizsgálatára 2002-ben került sor. A szántóföldi vizsgálati eredményeket a 2–3. táblázatokban foglaltuk össze.

A NEW HOLLAND cég két axiáldobos arató-cséplő gépének magyarországi vizsgálatára 2003-ban került sor. A vizsgálatokat szintén őszi búza aratásában végeztük el. A vizsgált NEW HOLLAND CR 980 két axiáldobos gép, a vizsgálatok ideje alatt üzembiztosan és megbízhatóan dolgozott, a szántóföldi vizsgálati eredmények összefoglalóan a 4. táblázatban találhatók.

Az elmúlt években az MGI a JOHN DEERE cég gyártmányai közül a hagyományos építésû és a nagy teljesítmény kategóriába sorolható JOHN DEERE 9660 WTS, valamint a tangenciális dobbal és forgó leválasztó hengerekkel épített, szintén nagy teljesítményû JOHN DEERE 9780 CTS vizsgálatait sikerült elvégezni őszi búza betakarításban. A JOHN DEERE 9660 WTS arató-cséplő gép vizsgálati eredményeit az 5., míg a JOHN DEERE 9780 CTS gép szántóföldi mérővizsgálat eredményeinek összefoglalóját a 6. táblázat tartalmazza.

Az elmúlt években a klasszikus axiáldobos építésû gépek közül a CASE IH AF 2388 arató-cséplő gép vizsgálatára is sor került őszi búza betakarításban, melynek eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze.

Az ismertetett vizsgálati eredmények természetesen az eltérő vizsgálati helyszín, időjárási viszonyok, ill. a fajta és hozamok miatt egymással nem hasonlítható össze, hiszen ezek a körülmények gyakran jobban befolyásolják a mért paramétereket, mint maga a konstrukció.

A mért paraméterek ismerete azonban az áteresztőképesség, a fajlagos hajtóanyag-felhasználás, a szemtörés és szemtisztaság vonatkozásában azért is fontos, mert az üzemeltetés során ezen értékeket kell az optimális értéken tartani az 1,5%-os szemveszteség figyelembevételével.

Adott hozamú őszi búza betakarításban különböző munkaszélességû vágóasztalok (6; 7; 9 m) alkalmazásával, vagyis a munkaszélesség és a munkasebesség növekedésével a gépek terhelése növelhető, természetesen növekvő szemveszteség érték mellett. Azonban azt is tapasztaltuk, hogy kisebb munkaszélességû vágóasztal és nagyobb munkasebesség alkalmazásával az arató-cséplő gép hajtóanyag-felhasználása nagyobb mértékben növekszik, mint a gépterhelés értéke, vagyis kedvezőtlenül alakul a fajlagos fogyasztás. A különböző munkaszélességû vágóasztalok alkalmazásával, a munkaszélesség növelésével a gépterhelés értéke kisebb munkasebesség értékek és kisebb hozamok mellett is közelíthető a gép áteresztőképességéhez.

A vizsgálati eredményeket összefoglalóan értékelve megállapítható, hogy magyarországi viszonyok között az 1,5% szemveszteség betartása melletti üzemeltetésre:

• a kisebb termőterületen és gyengébb hozamokkal gazdálkodó vállalkozások a kisebb, 8–9 kg/s áteresztőképességgel rendelkező, tangenciális cséplőszerkezetû és szalmarázó ládás gépeket tudják előnyösen használni 1,2 kg/t fajlagos hajtóanyag-felhasználás mellett
• a nagy termőterülettel rendelkező, de mérsékeltebb hozamokat elérő vállalkozások a nagyobb, 10–12 kg/s áteresztőképességgel rendelkező tangenciális cséplőszerkezetû, 5–6 szalmarázó ládás gépeket részesíthetik előnybe 6–7 m munkaszélességû vágóasztalok használatával;
• a nagy termőterülettel rendelkező, magas színvonalon gazdálkodó és intenzíven termelő gazdaságok – amennyiben a szalmára is igényt tartanak – a nagy áteresztőképességû, hagyományos építésû, 6 szalmarázó ládás gépek 13–16 kg/s áteresztőképességét is kihasználhatják 7–9 m-es vágóasztalok használatával. Ha a szalmát nem kívánják betakarítani, ezen gépek szalmaszecskázóval szerelt változatát is használhatják. Ebben az esetben 7 m munkaszélességû vágóasztal használatával a tangenciális cséplőszerkezetû és forgó-leválasztó hengerekkel szerelt gépek akár 18–19 kg/s áteresztőképességet is elérhetnek. A két db axiál dobbal szerelt változat esetében pedig az áteresztőképesség meghaladhatja a 20 kg/s értéket is.
• a klasszikus axiáldobos gépek nagyságrendükhöz képest mérsékelt áteresztőképességgel, 12–13 kg/s, viszonylag magasabb hajtóanyag-felhasználással dolgoznak, viszont a sérülésre kényesebb magvak (napraforgó, mustármag, köles, gabona-vetőmagvak) betakarítására kedvezőbb szemtörési paraméterekkel használhatók.

Az elmondottak alapján a különböző konstrukciójú arató-cséplő gépek közül az ökológiai, agronómiai, gazdasági adottságoknak megfelelően kiválasztható az 1,5%, vagyis a kívánt szemveszteség mellett legjobb áteresztőképességgel, fajlagos hajtóanyag-felhasználással, szemtisztasági értékkel és szemtörési paraméterrel üzemeltethető arató-cséplő gép. Az újabb típusok 2006. évi várható vizsgálatai búza- és kukorica-betakarításban pedig lehetővé teszi az újabb hazai információk adását a mezőgazdasági vállalkozók részére.

A cikk szerzője: Dr. Kelemen Zsolt