A fertőző tömeg minden tavasszal ott van fáinkon, s a virágzás időszakában rendszeresen kialakul olyan időjárási helyzet, amely kedvez a kórokozó fertőzésének. Természetesen a hármas együttállásból (kórokozó fertőzőképes alakja – a kultúrnövény érzékeny fenológiai állapota – a fertőzést elősegítő mikroklíma) fakadó fertőzés kialakulásába beleszól az emberi tevékenység, a védekezés.
A kórokozó valamennyi csonthéjas gyümölcsfajt veszélyezteti, de ismert, hogy leggyakrabban a meggyfákat fertőzi. Ez annyira beleívódott a szakmai tudatba, hogy a figyelmet általában a meggy védelmére irányítjuk, időzített kezelésekkel igyekszünk megelőzni a fertőzés kialakulását. Éppen ezért volt meglepő a 2004. tavaszán tapasztalt kártétel, amely elsősorban a korai virágzású fajokat (kajszi, mandula) sújtotta.
A monília esetében a kedvező környezet hûvös, párás, csapadékos időjárással jellemezhető. A kevéssel 0 °C feletti hőmérséklet már elegendő a fertőzés megindulásához, ezt erősíti a ködös, párás időjárás, a magas relatív páratartalom, a páralecsapódás, amely felületi nedvességet ad a virágon is. Ugyanilyen hatású a csapadékos időjárás is, tartós felületi nedvességet biztosítva a különböző növényi részeken. Ennek fényében vizsgáljuk meg a 2003, 2004. és 2005. év tavaszi időjárását.
2003 tele szigorú volt, kései tavaszodással. Fáink lassan ébredeztek, csak április 10-én kezdődött meg a mandula, kajszi virágzása. A csapadékmennyiséget vizsgálva láthatjuk, hogy április elején hullott kevés eső, de ekkor a fák még kényszernyugalmi állapotban voltak. Április 3. dekádjától száraz ciklus köszöntött be, s ez kitartott a fő virágzás időszakában. Ez is hozzájárult, ha nem meghatározta azt, hogy 2003-ban nem alakult ki súlyos monília fertőzés. 2004-ben egy enyhébb tél után viszonylag korán megindult a fák fakadása. Április elejétől a sokéves átlagot követte az aktuális hőmérséklet, s megkezdődött a virágzás. Ugyanakkor egy csapadékos időszak köszöntött be, s biztosította a virágzás teljes időtartamára a nedves, párás körülményeket. 2005-ben lassan, késve tavaszodott. A hőmérsékletet tekintve április elején alacsony értékről indult a felmelegedés, és csak az első pentád végére érte el az átlagértéket. Ezt követően kellemes meleg időjárási viszonyok uralkodtak egészen 20-ig. Ilyen kedvező feltételek között indult meg a fáink virágzása, a csapadék csak a 2. dekád elején jött meg, ami elősegítette az akkor virágzó fák fertőződését. A betegség fellépését jellemzően meggyültetvényekben láthattuk. Ez a kis fejtegetés rámutat, hogy az időjárás alakulásának mennyire erős hatása van a fertőzés időpontjára, a fertőzési időszak hosszára, s az időponton keresztül a megfertőzött gyümölcsfajra (melyik virágzik a kritikus időszakban).
Különbséget kell tenni az üzemi méretû ültetvények és a kiskertekben, utak mentén található fák fertőzöttsége között. Az első esetben általában felkészült növényvédelmi szakember irányítja a növényvédelmi tevékenységet, amely végigkíséri az ültetvény életét a telepítési hely kiválasztásától a felszámolásig, illetve a tenyészidőszak kezdetétől a végéig. A szakember jól felfogott érdeke a fák védelme, s ehhez a szükséges eszközök rendelkezésre állnak, támaszkodhat speciális ismereteire. A második esetben a döntések sokkal kevésbé támaszkodnak szakmai ismeretekre, s általában sokkal kisebb a mozgástér a szakmai megfontolások érvényre juttatásához. Mindezek eredménye, hogy 2004-ben is az üzemi ültetvények lényegesen kisebb károsítást szenvedtek, értékelésünk szerint átlagosan (2)-5–15%-os fertőzés alakult ki. Természetesen az elhanyagolt ültetvények esetében lehetett látni 30–50%-os kártételt is, de nem ez volt a jellemző. Ezzel szemben a kiskertekben, út mentén, szórványokban található fákon súlyos, 60–100%-os mértéket elérő fertőzöttséget találtunk. Sajnálatosan ennek a következménye nem csak az adott évi termés mennyiségében mérhető, hanem akár a fa pusztulásához is vezethet. 2005-ben hasonló képet találtunk, vagyis ültetvényekben általában 10% alatti kártételt, házikertekben, útmenti fákon 40–80%-os kárt okozott a gomba fertőzése.
A védekezés azonban nem a virágzáskori kezeléssel kezdődik (és ér véget), hanem komplex módon az ültetvény teljes életciklusát kell figyelemmel kísérni, illetve az év során folyamatosan meg kell tenni a szükséges megelőző, védekezési intézkedéseket.
Elsőként a telepítés helykiválasztásánál, az ültetvény megtervezésénél gondoljunk a betegség megelőzésére. Törekedjünk a szellős ültetvény kialakítására a sorok irányának megtervezése, a térállás megválasztása, az átjárható koronaforma kialakítása és fenntartása útján. Az új telepítés védelmével törekedjünk a betegséget távol tartani a fáinktól.
Ha megjelenik a betegség az ültetvényben elsődleges feladatunk a fertőzési ciklus megszakítása. Erre a fertőzött részek (virágok, vesszők, ágak, rákos sebek, gyümölcsmúmiák) eltávolítása a megoldás. A fertőzött részek levágása, összegyûjtése és elégetése az egész tenyészidőszakra kiható védekezési elem. A munkák legmegfelelőbb időpontja egyrészt a tél vége, rügypattanás eleje (az elrákosodott sebek kitisztítását is ekkor végezzük el), másrészt már a virágzást követően észlelhető hajtásfertőzések időszaka. A virágzás közben, vagy utána megjelenő fertőzött részek levágása lenne az egyik legfontosabb, leghatékonyabb beavatkozás. Azért írtam feltételes módban, mert ez sajnos legtöbbször elmarad. A visszavágásnál – tekintettel arra, hogy a kórokozó a hajtásban, illetve fás részekben is terjed – az egészséges részből is el kell távolítani egy 10–15 cm-es részt. Amennyiben ez a „zöld metszés” elmarad, a szüret után mindenképpen kerüljön rá sor. Ekkor már jól láthatóak a tünetes hajtások és a sérült, törött koronarészek is eltávolíthatók. Ezzel fáinkat újra egészségessé tehetjük, ami azért is fontos, mert a száradt koronarészeken akár egy év alatt is megjelenhetnek különböző farontó gombák. Lényeges, hogy ugyanekkor valamilyen sebkezelő anyaggal legalább a nagyobb sebek lezárásra kerüljenek.
A fertőző anyag csökkentését szolgálja az őszi lombfertőtlenítés is. Ezt kb. kétharmados lombhulláskor, még fagymentes napokon úgy célszerû elvégezni valamely réztartalmú készítménnyel és nagy lémennyiséggel, hogy mind a lomb és a fás részek, mind az avar kellő lemosást, áztatást kapjon.
Az egész évi növényvédelem alapja a tavaszi lemosó permetezés. Rügypattanástól, fagymentes időben, réztartalmú készítménnyel, nagy lémennyiséggel végrehajtott permetezés ad megfelelő eredményt. Erre egyszer vagy kétszer is sor kerülhet a kitavaszodástól függően. Addig végezzük, ameddig csak lehet, akár még fehérbimbós stádiumban is.
A virágzás a vegyszeres növényvédelem szempontjából a legfontosabb szakasz. Ekkor már a gomba konídiumai nagy tömegben vannak jelen és a számukra kedvező hûvös, párás, csapadékos, ködös időben óriási a fertőzésveszély. Az infekció ellen célzott permetezés, permetezések szükségesek. A pontos időzítés érdekében előrejelzés szükséges. Az időjárási paraméterek (relatív páratartalom, hőmérséklet, csapadék, felületi nedvesség) helyi megfigyelése és a virágzás követése, a két tényező összevetése alapján lehet a védekezést időzíteni. Az első kezelést mindenképpen végezzük el megelőzési céllal, már fehérbimbós állapotban. A következő kezelés időpontját az előrejelzés határozza meg, fertőzésveszélyes helyzetben a fővirágzásban is permetezni kell, majd a virágzás végén, a sziromhullás kezdetén szükségessé válhat megismétlése. A kezelések száma függ a virágzás hosszától, a szerek hatástartamától, és az ültetvényben kialakult mikroklimatikus körülményektől. Tekintettel arra, hogy a réztartalmú készítmények ez idő tájt már nem használhatók a csonthéjas gyümölcsfélékben, ebben az időszakban szerves hatóanyagú gombaölő szerek jelentik a választékot. A készítmények megválasztásánál az integrált védekezés, a környezetvédelem, a hatékonyság fontos szempontjai mellett számos tényező ismerete szükséges.
A kontakt szerek monília elleni aktivitása közepes, viszont egyéb levélbetegségek ellen is hatékonyak, esetenként hatékonyabbak is (pl. levéllikasztó betegség). Kevésbé stabilak, rövid a hatástartamuk, de olcsóbbak. Erős fertőzési nyomás, valamint kedvezőtlen agrotechnikai körülmények között (mechanikai ápolás hiánya, besûrûsödött lombkorona, kedvezőtlen mûvelésmód stb.) a készítményeket célszerû szisztemikus szerrel kombinációban alkalmazni. E csoportba tartozó hatóanyagok közül leginkább a kaptánt használják a termelők.
A felszívódó hatású készítmények közül több hatóanyag csoport is hatékonyságot mutat a monília ellen. A benzimidazolok és a dikarboximidek magas biológiai hatékonyságúak a monilia ellen, ennek ellenére használatuk kevésbé terjedt el, egyrészt a hatóanyag-maradék, illetve a rövid hatástartam miatt.
A triazolok és származékaik használata magas biológiai aktivitásuk, hosszú hatástartamuk, viszonylag széles hatásspektrumuk miatt széles körben elterjedt. A fehérbimbós állapotban végrehajtott kezelést a fővirágzásban célszerû megismételni, a megelőzés biztosítása érdekében. Gyakorlati tapasztalatok alapján a tebukonazol hatóanyag a leginkább használatos.
A legújabb készítmény, két hatóanyagból gyárilag előállított kombináció. A két hatóanyag (boscalid + piraklostrobin) az eddigiektől eltérő csoportba tartozik (karboxamid, strobilurinok). Alkalmazásával kapcsolatban még nem sok tapasztalat áll rendelkezésünkre, de az engedélyezési vizsgálatok nagyon bíztató eredményt nyújtottak. A kórokozó ellen ajánlott optimális kijuttatási időpont ennél is a virágzás eleje, majd a fővirágzás.
S a végén, ne feledjük a helyes kijuttatástechnika alapvető feltétele a hatékonyságnak!
A cikk szerzője: Tóth Miklós
