Néhányan kipróbálták a hízónyulak egyedi elhelyezését. A hármasával vagy négyesével tartott nyulakhoz képest a súlygyarapodásuk 4–6%-kal, a testsúlyuk 3–4%-kal volt nagyobb. A jobb teljesítmény eléréséhez valamivel magasabb volt a takarmányfogyasztásuk, de takarmányértékesítésük megegyezett. Vágási tulajdonságokban nem kaptak különbséget, de egyes húsminőségi paraméterekben (szín, főzési veszteség stb.) kisebb eltéréseket tapasztaltak. A kissé jobb eredmények ellenére általános az a vélemény, hogy a szociális kapcsolat hiánya ellentétes a welfare-vel. Emiatt ezt a tartási módot elvetik.
Többen vizsgálták ketrecben a telepítési sûrûség hatását. Ezek közül egy belga és egy francia kísérletet idéznek a legtöbben. Az elsőben 0,26 m2-es ketrecben 3, 4, 5 vagy 6 nyulat neveltek, egy m2-re 11,6, 15,4, 19,3 és 23,2 nyúl jutott. A második kísérletben 0,32 m2-es ketrecben végezték a vizsgálatot, 6, 7, 8, 9 vagy 10 egyed volt egy ketrecben, a telepítési sûrûség sorrendben 16,9, 19,8, 22,6, 25,4 és 28,2 nyúl/m2 volt. A hizlalás 77, illetve 68 napos korig tartott Az első kísérletben 16 nyúl/m2 (1. ábra), a másodikban 19,8 nyúl/m2 felett csökkent a súlygyarapodás és néhány más termelési mutató. Az egész hizlalási időszakot értékelve azt a következtetést vonták le, hogy nem az egy m2-re eső nyulak számát, hanem együttes súlyukat kell figyelembe venni. Ennek alapján megállapították, hogy 40, illetve 46 kg nyúl/m2 telepítés felett kell a teljesítmények csökkenésével számolni.
A fenti eredmények szerint fiatal (kisebb súlyú) nyulakból több egyed nevelhető egy ketrecben, mint az idősebbekből. Ebből a megfontolásból állítottunk be két kísérletet, amelyekben fiatal (3 hetes) korban választott nyulakat vizsgáltunk. A szokásos 2 vagy 3 nyúl/ketrec helyett hat hetes korig kétszer több mennyiségû nyulat (4 ill. 6) tettünk a ketrecekbe, majd a csoportokat megfelezve neveltük őket tovább. Az eredmények igazolták, hogy az ún. kétfázisos nevelésnek (fiatal korban a szokásosnál kétszer több nyúl, 40 egyed/m2 melletti együtt hizlalásának, majd a létszám megfelezésének) semmilyen káros hatása sincs a termelésre, sőt mivel ezek a fiatal nyulak szívesen összebújnak és az itatószelepet egymásnak támaszkodva könnyebben elérik, az állatok közérzete szempontjából még előnyös is.
Több szakember a nagyobb csoportban, fülkében történő nevelést tartja az animal welfare oldaláról kedvezőbbnek. A nagyobb helyen a nyulak többet mozoghatnak, ugrálhatnak, esetleg a betett alomanyaggal még játszhatnak is (1. táblázat). Egy holland kutatócsoport azonos telepítési sûrûség (17 nyúl/m2) mellett, arányosan megnövelt fülkében 6, 12, 18, 30, 42 vagy 54 egyedet nevelt. Megfigyelésük szerint a nagyobb csoportban nem romlottak a termelési mutatók, de a csoportlétszámtól függetlenül, az életkor előrehaladtával nőtt az agresszió miatti sérülések előfordulása. Emiatt a 80 napos kornál további hizlalást nem is javasolják. Hasonló kísérleti elrendezésben mások a nagyobb csoportban több sérülést jegyeztek fel. Ez logikus is, mert bár a csoportlétszámmal nem feltétlenül nő az agresszív egyedek száma, de ezek a nyulak nagyobb csoportban több egyedet tudnak megsebesíteni (2. ábra). Megfigyelésünk szerint jelentősen csökkenthető a fülsérülések előfordulása, ha a fülkébe, a ketrec falára kb. 20 cm magasságban, vízszintesen puhafából készült rágófát helyezünk (3. ábra). A rágófát vagy más, a környezetet gazdagító tárgyat (búvóláda, polc, széna) az állatok közérzete szempontjából hasznosnak tartanak.
A fenti közleménytől függetlenül, számos kísérlet eredményének összegzése alapján megállapítható, hogy a ketreces (kis csoportos) tartáshoz képest a fülkében nevelt csoportok takarmányfogyasztása, súlygyarapodása és testsúlya sorrendben 3–7, 2–8, ill. 3–8%-kal csökken. A vágási kitermelésük is gyengébb, de a sok mozgás miatt a hátulsó lábak izmosabbak (2. táblázat).
A rosszabb teljesítmény egyértelmûen a nagyobb mozgási aktivitással van összefüggésben, a takarmánnyal felvett energia egy részét ugyanis mozgásra fordítják. A fenti eredmények rácspadozatú fülkékre vonatkoznak. Ha ugyanis mélyalmot tesznek a fülkébe, a fenti tulajdonságokban sorrendben 12–18, 17–23, ill. 12–16% csökkenést figyeltek meg (2. táblázat). A termelés nagyobb visszaesését egyértelmûen az alomanyag fogyasztása magyarázza. Az utóbbi tartási mód további hátránya az emésztőszervi megbetegedések, a kokcidiózis fellépésének nagyobb esélye és kártételének kockázata. Valamilyen betegség előfordulásának növekedése pedig egyértelmûen ellentétes az állatjóléttel.
Érdekes megfigyelés, hogy szokásos istálló hőmérséklet mellett (16 °C fölött), szabad helyválasztás esetén a nyulak szívesebben tartózkodnak a rácspadozaton, mint a mélyalmon (még akkor is ha az frissen lett betéve és még nem nedves, nincs elpiszkolódva). A Kaposvári egyetemen végzett kísérletekben az életkortól és a telepítési sûrûségtől függetlenül, a fele mélyalom és fele drótrács padozatú fülkékben a nyulak 85%-a a rácspadlón tartózkodott.
A kísérleti eredmények és megfigyelések összegzése alapján csoportos tartás esetén ideálisnak az a megoldás tekinthető, ha a választás után az alom együtt marad. Ebben az esetben választáskor az anyát kell új helyre (fialó ketrecbe) tenni, és a növendéknyulakat megszületésük helyén lehet tovább nevelni. Ebben a rendszerben úgy biztosítható nagyobb mozgási tér az állatok számára, hogy ezzel nem csökken termelésük, az alomtestvérek között pedig ritkább az agresszió előfordulása is.
A cikk szerzője: Szendrő Zsolt
