A sárgarépa karotin-tartalma az ételek elkészítése során nem szenved jelentős veszteséget, mindössze 10–15%-ra tehető ez az összeg. A nyers állapotban fogyasztott sárgarépánál természetesen még ennyi veszteséggel sem kell számolni. A szántóföldi sárgarépa termőterülete az utóbbi években 2000 ha körül mozgott. A sárgarépa termesztés fő körzetei a Dél-Magyarországon kívül a Kisalföld, Fejér megye és az Alföld Észak-keleti része. Magyarországon az államilag elismert fajták 95%-a az alábbi típusokba tartoznak: Chantenay, Amszterdami, Nanti, Berlikum, Flakker. A fajták túlnyomó része Nanti típusú (50 db), míg a második jelentősebb típus a Flakker (24 db).
Minőségi mutatók
A sárgarépának, mint fontos feldolgozóipari nyersanyagnak megfelelő minőségi tulajdonsággal kell rendelkezni. Ezek között szerepel a répatest megfelelő nagysága, sima felülete, a felszín gyûrûzöttsége, a gyökér zöldfejûsége, belső színe, továbbá cukor- és szárazanyag-tartalma. Friss fogyasztásnál és feldolgozásnál egyaránt fontos a fa- és háncsrész egymáshoz viszonyított aránya és színének egyöntetûsége. A fa/háncs arány, valamint a belső szöveti részek színintenzitása jelentősen meghatározza a répatest minőségét. A nagyobb háncsrész, azaz a kisebb arány a kedvezőbb. Ismeretes, hogy a szívrész (farész) nagysága a lombozat erősségével és a vízellátással van összefüggésben. Korai fajtáknál ez a szövetrész kisebb, amelyhez gyengébb lombozat társul. A sárgarépa jellegzetes színét többnyire a karotinoidok okozzák, amelyek közül a béta-karotin a legjelentősebb. Előfordulásában pozitív összefüggést találtak a háncsrész vastagságával és a tenyészidőszak alatti hőösszeggel. Az össz színanyagot képező karotinoidok 84–95%-át az alfa- és béta-karotin teszi ki. Ezek az arányok erősen fajtafüggők. A sárgarépa színét és cukortartalmát nem annyira a vízellátás, mint a fajta genetikai tulajdonságai határozzák meg. A sárgarépa édes ízét a benne lévő di- és monoszacharidok határozzák meg. Összes mennyiségük általában 6–8%, amelyből a redukálható cukrok aránya a fajta tenyészidejétől függően is függ. Középhosszúaknál ez az arány 27–30%, míg a korai hengereseknél (Nantes, Amszterdami) 45–48% közötti. A jó tárolhatóság érdekében a sárgarépa mono- és diszacharid aránya 1:1 vagy 1:2,5 közötti legyen. Ennek kialakulását befolyásolja a fajtajelleg, a betakarítás időpontja és az évjárathatás. A fejtrágyázás kevésbé hat a répatest cukortartalmára és összetételére. A minőségre vonatkozó előírásokat szabványokban rögzítik. Ezek mind a termelő, mind az átvevő számára kötelezettséget, ezzel együtt garanciát is jelentenek. Az EU szabályaira azért van szükség, hogy egységes felfogás alakuljon ki a minőséget illetően. EU szabályt a gyökérzöldségek közül még csak a sárgarépára dolgoztak ki. A többi gyökérzöldségre a Magyar Élelmiszerkönyvben közzétett szabványok irányelvei érvényesek. A sárgarépafajtáknak minőségben és mennyiségben egyaránt különböző igényeket kell kielégíteniük.
A sárgarépa minőségét több tényező határozza meg: külső és belső szín (karotintartalom, szárazanyag-tartalom, cukortartalom, húsfinomság). A minőséggel szemben az egyes felhasználók más-más igényt támasztanak. A termesztett sárgarépánál – valamint az egyéb zöldségféléknél is – fontos a minőség, a jó beltartalom, hogy kellően lédús, szermaradványoktól és nitráttól mentes legyen. Ez mind a frisspiaci árunál, mind a feldolgozásnál követelmény. A konzervipar a nagy testû, szép, egyöntetû külső és belső színû, jó beltartalmi értékû fajtákat igényel. A hûtőiparnak a szín és a húsállomány egyöntetûsége a legfontosabb. A szárítóipar ugyancsak egyöntetûen szép színû répát igényel és különösen fontos, hogy ezt a színt szárítás után is megőrizze. A feldolgozóiparban elengedhetetlen, hogy az odakerülő répa semmilyen káros szermaradványt, valamint a határértéknél magasabb nitritet és nitrátot ne tartalmazzon.
Biogazdálkodás
A bionövényeket természetes módszerekkel termesztik. Földjeik messze esnek a forgalmas utaktól, illetve ipari létesítményektől. Még az uralkodó szélirányt is figyelembe veszik a termesztésnél, hogy elkerüljék a levegőből érkező szennyeződést. Miután a termőföld helyszínét jóváhagyták, mintákat vesznek a talajból, ezeket különböző vizsgálatoknak vetik alá, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem tartalmaznak vegyszermaradványt és toxikus fémeket. A vetőmag csak kémiailag kezeletlen, csávázatlan lehet. A kártevők elleni védelem is csak természetes módon történik: mûtrágyát, rovarölő szereket, vegyi, szintetikus permetszereket szigorúan tilos használni. Ez nemcsak védi a termést, melyből például a közismert a Hipp bébiétel készül, hanem a termőföld egyensúlyát is fenntartja és óvja a talajvizet. A gyomnövények irtása mechanikus módon kézzel, illetve énekesmadarak, katicabogarak telepítésével, csalinövények ültetésével történik. Ha gombás fertőzés fordul elő, akkor gyógynövénykivonatokat alkalmaznak.
Fajták csoportosítása
A sárgarépafajták között alakot, tenyészidőt és felhasználást illetően több típust különböztetünk meg: A típus: a répa alakja gömbölyû. Tenyészidejük 70 nap. Felhasználhatók friss fogyasztásra és savanyításra. Fajta: Párizsi vásár; B típus: a répaalak széles vállú, felfelé keskenyedő, rövid tompa végû. Tenyészidejük 100–110 nap. Felhasználhatók konzervipari feldolgozásra és tárolásra. Ide tartoznak a Chantenay típusú fajták; C, D, E, F típusok az Amszterdami és Nanti típusú fajták csoportjai, henger alakúak, melyek a termesztésben legnagyobb arányban vesznek részt; C típus: rövid a gyökerük, tenyészidejük is rövid, 80 nap, koraiak. Friss piacra csomózva értékesíthetők; D típus: középkoraiak, 85–90 nap a tenyészidejük és középhosszú a gyökerük. Lombbal együtt mosva és csomózva kerülnek piacra. Ezek a fajták hajtathatók; E típus: középkésőiek, 90–100 naposak. Lomb nélkül friss piacra, feldolgozásra (konzervipar) kerülnek; F típus: későiek, 100–111 nap a tenyészidejük, viszonylag hosszú a gyökerük, feldolgozásra (hûtőipar) és őszi szedéssel tárolásra alkalmasak; G típus: széles vállú, lefelé keskenyedő répák, hosszú, tompa vagy átmeneti végûek. Tenyészidejük 110–120 nap. Felhasználhatók ipari feldolgozásra; K és L típusok: a legnagyobb testû répák. Megnyúlt hegyben végződő vagy átmeneti végûek. Tenyészidejük 120–150 nap. Elsősorban ipari feldolgozásuk jelentős. Fajta: Flakker típusú fajták. Más csoportosítás szerint ismeretesek I. Szabadföldi fajták: Amszterdami típus, Nanti típusúak, Berlicum típus; II. Élelmiszeripari feldolgozásra ajánlott fajták: Nanti típusú, Berlicum típusú, Chantenay típusú, Flakker típusú; III. Tárolásra, ipari feldolgozásra alkalmas fajták: Nanti típusú, Flakker típusú. A felsorolt fajtákat Magyarországon az alábbi fontosabb termőkörzetekben termesztik: a győri zöldségtermesztő körzet homokos vályogtalajain magas a termésátlag és nagy területen foglalkoznak a fajjal; további jelentős sárgarépa-termesztő területek találhatók a komáromi, nyírségi, kecskeméti körzetben, valamint a makói alkörzetben. Üveg alatti termesztéssel Budapest környékén és Szentesen foglalkoznak.
Fajták jellemzése
A termesztésben jelenleg főleg a középhosszú, tompa végû, könnyen felszedhető fajták kedveltek. Régebben a hosszú, elkeskenyedő gyökerû, hosszú tenyészidejû fajtákat termesztették. Párizsi vásár: gyökere vaskos és rövid (4–5 cm), sárgásnarancs-piros színû, középerős levélzetû, hajtatható fajta. Tenyészideje rövid: 60–80 nap. Chantenay: gyökere válltól lefelé fokozatosan keskenyedik, tompa végû sima felületû, középhosszú tenyészidejû, friss fogyasztásra és tárolásra alkalmas. Rotherz: gyökere középhosszú, elkeskenyedő, tompa végû, pirosas narancssárga színû erős, durva levélzetû fajta. Középhosszú tenyészidejû, rendkívül bőtermő. Nagy előnye, hogy kötött talajon is szép gyökeret fejleszt. Keszthelyi hengeres: gyökere egyenletesen vastag, henger alakú, tompa végû, felülete kissé gyûrûzött, szívrésze kicsi, a hús színével megegyező narancsvörös színû, hosszú tenyészidejû, tárolást jól bírja. Amszterdami: gyökere hengeres alakú, rövid tenyészidejû (90–100 nap), hajtatásra és szántóföldi termesztésre egyaránt alkalmas, szép színû fajta. Nanti: gyökere közepes hosszúságú, hengeres alakú, tompa végû, vörösnarancssárga színû. A gyökér szív része kicsi. Középhosszú tenyészidejû, középerős levélzetû fajta. Konzervipari célokra és tárolásra is alkalmas fajta. Oranza: répatest hengeres egyöntetû külső és belső színnel, középkésői, nagy termőképességû fajta. Friss fogyasztásra, ipari feldolgozásra és tárolási célra egyaránt alkalmas. Vita longa: répatest enyhén hegyesedő, sima felületû, hosszú tenyészidejû, népszerû flakker típusú fajta. Magas karotin és szárazanyag-tartalmú, hosszú ideig tárolható. Flakker típus (tárolási): a gyökere hosszú, elkeskenyedő, piros színû, tompa végû. Levélzete erős, dús. Tenyészideje hosszú, színe miatt a konzervipar kedveli. Fertődi vörös: a répatest hosszú, egyenletesen vékonyodó, élénkvörös színû, kúpos. Hosszú tenyészidejû, jól tárolható, elsődlegesen konzervipari célokat szolgál. Davers-126: a répatest nagy, keskenyedő tompa végû, narancsvörös színû. Tenyészideje hosszú, jól tárolható, konzervipari fajta. Vörös óriás: narancssárga színû, hegyes, egyenletesen keskenyedő répatest jellemzi. Hosszú tenyészidejû, ipari felhasználásra alkalmas fajta.
Környezeti igény, a termesztés alapvető jellemzői
Talajigény: a sík, nedves és tápanyagokban gazdag meszes homoktalajokat kedveli. Kötöttebb talajon a sárgarépa gyökere ráncosodik, elágazik, színe világosabb, íze kevésbé zamatos, mint a könnyû talajon. A savanyú, 5-nél kisebb pH-értékû talajon termesztése nem kifizetődő. Tápanyag szempontjából nagy káli- és foszforigényével jellemezhetjük. Vízigénye közepes. A vetés időpontjától a kelésig, illetve a gyökérzet megerősödéséig, majd a magtermesztés évében a kiültetett dugványok begyökerezéséig sok nedvességet igényel. Mélyreható gyökérzete, szabdalt, keveset párologtató levélzete révén a vizet jól felvevő és gazdaságosan felhasználó zöldségfélék csoportjába soroljuk. A túl nedves talaj a sárgarépa fejlődésére káros, ugyanis az érés időpontja elhúzódik és csökken a termés mennyisége is. Hőigénye nem magas. Vetőmagja már 4–6 °C-on csírázik. Optimális csírázáshoz 16 + 7 = 23 °C talajhő szükséges. Levélzete 23–28 °C-on, gyökérzete viszont 18–21 °C-on fejlődik, illetve növekszik legjobban. Gyökérzete a –3, –5 °C-os hideget kár nélkül bírja. A nagy meleg és szárazság hatására kellemetlen, „erős” ízû, durva rostú, alaktalan gyökerû sárgarépa fejlődik. Fényigénye viszonylag kicsi. Gyenge fényben is jól fejlődik. Ebből következik, hogy az árnyékot tûrő zöldségnövények közé tartozik. Szórt fényben is kielégítően fejlődik, amelyet hajthatósága is bizonyít. A megvilágítás időtartamát tekintve hosszúnappalos növény.
A jó csírázáshoz, kedvező gyökérfejlődéshez mélyen mûvelt, jól elmunkált, ülepedett, kellő nedvességû talajt kíván. Talajelőkészítése során az őszi mélyszántás, a hosszú gyökerû fajták esetében a mélyítő szántás lényeges követelmény. Tavasszal az őszi mélyszántást fogasoljuk, simítózzuk és homoktalajon feltétlenül hengerrel (gyûrûs hengerrel) tömörítjük. A másodvetésû, rövid tenyészidejû sárgarépa alá szántással, fogasolással, simítóval és többszöri hengerezéssel készítjük elő a területet. Szerves trágyával nem, hanem csak mûtrágyával trágyázunk. A sok nitrogén hatására ugyanis laza szövetû, hamarabb romló gyökeret fejleszt, ezért a szervestrágyázásban részesített sárgarépa nehezen tárolható. A káli és foszformûtrágyák teljes mennyiségét, a nitrogéntartalmú mûtrágyák 1/3 – 1/2-ét a tavaszi talajmunkák során dolgozzuk be a talajba. A nitrogéntrágya maradék fennmaradt részét fejtrágyaként a tenyészidő alatt adagoljuk. A mezőgazdasági forgóban gabona után termesztjük. Utána általában hüvelyesek kerülnek.
A sárgarépát magvetéssel szaporítjuk. A magvetés időpontja főterményenként termesztett sárgarépánál kora tavasz. Vetését azonnal el kell végezni, ahogy a talajra mûvelőeszközökkel, vetőgéppel rá lehet menni. A rövid tenyészidejû, másodterményként termesztett fajtákat július hónap elejéig vethetjük. Tavasszal a kelés 20–25 napig elhúzódik. Nyáron az elvetett mag kellő talajnedvesség esetén 7–10 nap alatt kikel és a növény hamarabb fejlődik, mint tavaszi vetés esetén. A sárgarépa magja lassan csírázik, nehezen duzzad. Csírázáshoz tehát feltétlenül nedves talaj kell. A vetés mélysége 2–3 cm. Nyáron mélyebben vetünk, mint tavasszal, mert a nyári melegben hamarabb kiszáradó talajfelszín a kelést hiányossá teszi. A vetést géppel végezzük. A fajta növekedési mértékétől függően 20–40 cm sortávolságra vagy 40 + 20 cm-es ikersorba vetünk. A vetőgép után hengert és seprûboronát kapcsolunk. Vetőmagszükséglet hektáronként 1,5–4 kg. A sárgarépát tenyészidő alatt általában nem szoktuk öntözni. Nagy szárazság esetén azonban 1–2 kritikus időpontban adott öntözéssel (kelés, gyökérfejlődés kezdetén stb.) termesztését biztonságossá tehetjük, de figyelembe kell vennünk, hogy a hosszabb ideig tartó szárazság utáni nagy vízadag hatására a gyökerek felrepednek. Tehát az egyenletes vízellátásra nagy gondot kell fordítanunk. Ugyanakkor vigyáznunk kell arra, hogy túl ne öntözzünk, mert a gyökerek rothadni kezdenek. A felszedésig öntözött sárgarépa a tárolás alatt rendkívül romlékony, ezért az öntözést betakarítás előtt egy hónappal feltétlenül be kell szüntetnünk.
Betakarítás, áru-előkészítés
A sárgarépa viszonylag hosszú tenyészidejû növény. Éréséhez legalább 80 és legfeljebb 220 nap szükséges. A betakarítás ideje tehát függ a fajtától, a vetési időponttól, valamint a felhasználás céljától. Június elejétől november végéig bármikor szedhető, ha elérte a gazdasági (fogyasztási) érettséget. Június, július hónapokban lombbal együtt takarítjuk be, többnyire a rövid és középhosszú tenyészidejû fajtákat, amelyek mosva és csomózva kerülnek piacra. Az érettség jele a színeződés és a szabvány által meghatározott méret: július 15-ig 15 mm (I. oszt.), illetve 10 mm (II. oszt.) átmérő; július 15-től 25 mm (I. oszt.), illetve 20 mm (II. oszt.) átmérő. Az utóbbi esetben már a gyökér hosszúsága is követelmény, amely I. osztályú árunál 100 mm, a II. osztályú árunál 70 mm. További elvárás a fajtaazonosság, a sérülésmentesség, a zsengeség és az ép, üde, zöld levélzet. A csomónkénti darabszám 5. A csomózott áru kötegelve vagy göngyölegben kerül a kereskedőhöz. A lomb nélkül piacra, feldolgozásra vagy tárolásra kerülő répát szeptemberben, októberben és novemberben takarítják be a fajtától, a szaporítás időpontjától és a felhasználási céltól függően. Az érettség jele a megfelelő szín, a fajtára jellemző méret, valamint a nagy karotin- és szacharóztartalom. Augusztusban csak a közvetlen piacra vagy feldolgozásra kerülő répát szabad betakarítani. A tárolásra szánt anyagot októberben vagy novemberben. A lényeg, hogy a betakarítás még a fagyok előtt megtörténjen. A szabványelőírás itt a 30, illetve 35 mm (I. oszt.) átmérő, valamint a fajtaazonosság, a sérülésmentesség, az érettség és a tisztaság. A betakarítást kertekben kézzel, üzemekben géppel végzik (nyüvő és ásó rendszerû gépek). A nyüvő rendszerûek a jobbak, az ezekkel betakarított termény 80–82%-a piacképes. Az ásó rendszerû gépek nagyobb veszteséggel dolgoznak. A kiemelt répa kerülhet közvetlenül, vagy rendről felszedve a szállító jármûre, amellyel ömlesztett állapotban szállítják. A betakarított terményt át kell válogatni. A válogatást ma már osztályozó géppel végzik el.
A cikk szerzője: Dr. Iváncsics József
