Közismert piros ribiszke fajták

Közismert fekete ribiszke fajták:

(C-vitamin tartalma jelentős, többnyire piros ribiszkével vagy más gyümölccsel együtt feldolgozva forgalmazzák) 1. Altalszkaja deszertnaja: (szovjet, 1971 óta van nálunk használatban). Nagyon korai érésû, együtt érik a Fertődi 1. elnevezésû fajtával. Hosszú fürtû, rajta 4–7 db bogyó. Túlérve kissé pereg. Termőképessége kiemelkedő. Gyengén öntermékenyülő. A bogyó gyenge tapadása miatt gépi szedésre alkalmas. Lisztharmatra fogékony. 2. Brödtorp: (finn, 1971 óta hazánkban). Korai érésû. Hosszú fürtû, több bogyó (max. 8 db). Kiegyenlítetten bőven terem. A legnagyobb mértékben öntermékenyülő. Lecsüngő elfekvő ágakat is nevel, a termés a földön! Bővebb termő, jól termékenyülő. Az érési láncba jól beilleszthető. Gépi betakarításhoz a bokrokat a lecsüngő ágak miatt meg kell metszeni. 3. Fertődi 1.: származása: Zatykó József és Porpáczy Aladár szelektálta 1959-ben az Aström skandináv fajta magvetéséből származó populációból. A fajta fenntartója a Fertődi GyKF Kht. 1976-ban kapott állami elismerést. Gyümölcse: fekete, nagyméretû, gömb alakú. Héja vékony. Kellemes ízû, határozott fekete ribiszke aromájú. Fürtje és fürtnyele hosszú, így kézi betakarítása könnyû. Friss fogyasztásra, feldolgozásra és gyorsfagyasztásra egyaránt javasolt. Termesztési értéke: korai-nagyon korai érésû. Bokra gömb alakú, erős vesszejû, elsûrûsödésre nem hajlamos. Termőképessége nagyon jó, megbízhatóan terem. Öntermékenyülése közepes, porzófajta telepítése szükséges. Lisztharmatra fogékony. Rendszeres metszés esetén (a kifelé hajló gallyak eltávolításával elérhető a felálló bokoralkat) gépi betakarítása is megoldható. Kiváló termesztési- és árutulajdonságai miatt az egyik legjelentősebb fajtánk. Üzemi és házikerti termesztésre egyaránt alkalmas. 4. Wellington: (1913 Anglia, East-Malling) 1971 óta hazánkban is termesztik. Késői érésû, június közepe. 7–9 bogyó/fürt, de a bogyók mérete általában változó. Elmarad terméshozama a már említett fajtáktól. Gyengén öntermékenyülő. Késői érésével zárhatja az érési sort – Pobjeda, Neoszüpajuscsajaszja. Néhány újabb nemesítésû fajta jellemző paraméterei az 1. táblázatban találhatók.

Az ültetvények gondozása

Aránylag jól tûrik a szárazságot. Így hazánkban öntözés nélkül sikeresen termeszthetők. Nyáron nagy szárazság esetén a termés fonnyadhat. Ezért a legmelegebb napokban öntözésre szorulhat. Tavasszal korán kihajt: a metszést időben be kell fejezni. Egész télen – fagymentes napokon – metszhetünk. Sok sarjat nevel. A termést az egy éves erős sarjakon és a 2–3 éves gallyakon hozza. Tehát a metszés nem jelent mást, mint a bokrok állandó ifjítását, az idősebb részek eltávolítását. Tavasszal a vesszőket 3–4 rügyre visszavágjuk. A jól nevelt bokor ritka és szellős. A négy vagy annál idősebb, meghagyott sarjak megbarnulnak, nem teremnek megfelelően. Ezeket tőből távolítjuk el. A ritkított bokorban ősszel 8 vesszőt hagyunk. 3 évente újítjuk fel a bokrokat. A piros ribiszkék öntermékenyek, a fekete ribiszkék beporzást (pollenadó fajtát) igényelnek. A mûvelési rendszert az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1/ bokormûvelés esetén: 2,5–3 m sor- és 1,5–2 m tőtávolság a jellemző (2,8 m × 1 m a fekete ribiszkék esetében). 2/ sövénymûvelés: 3 m × 0,6-0,7 m tenyészterület igény jelentkezik. A sövénymûvelés még kézi betakarítás esetén is célravezetőbb. Piros ribiszke gallyazata nem hajlamos a felkopaszodásra, mert a rajta lévő rövid termőképletek több éven át életképesek. A fekete ribiszke termővesszejének és a nyársaknak termőképessége évről évre rohamosan csökken; az ágak igen törékenyek lehetnek, a gépi szüretet kevésbé bírja. A növényvédelem során hangsúlyozni kell a lemosó permetezéseket. Lombhullás után sárgaméreggel védekezünk, ami a kaliforniai pajzstetû miatt elengedhetetlen. A védekezést a vegetáció előtt megismételjük. A vegetációban jelentkező gombás megbetegedések a ribiszke lisztharmat, ribiszkerozsda, amerikai köszméte lisztharmat: tehát nem szerencsés, ha a köszméte mellett közvetlenül ribiszkét találunk. A kártevők közül a pajzstetvek, üvegszárnyú ribiszkelepkék, levéltetvek, takácsatkák és a rügy-gubacsatkák ellen kell leginkább védekezni.

Köszmétetermesztés

A köszméte (Grossularia uva-crispa Mill.) a ribiszkefélék (Grossulariaceae) Ribes genusának köszméte alnemzetségébe (subgenus: Grossularia) tartozik. Az európai nagy gyümölcsû köszméte Eurázsia főképpen európai részének a 40–67. szélességi fok közé eső övezetében honos. A köszméte gyümölcsének kis hányadát fogyasztják teljesen érett állapotban. Túlnyomó többségét technológiai érettségben (június elején) szedik le és hûtőipari vagy konzervfeldolgozás után értékesítik. A köszméte korai érésû, gazdag biotikus anyagokban, vitaminokban, ásványisókban, szerves savakban, cseranyagokban. Étrendi hatása kiváló. A köszméte termesztésének régi hagyományai vannak hazánkban. Szentendrén és Gyöngyös vidékén már a múlt század elején számottevő termesztés folyt bokros mûvelésmód mellett. Helyi fajták is kialakultak, így a Szentendrei fehér és a Gyöngyösi piros. Ezek a főleg házikertben megtermelt tételek a főváros ellátását biztosították. A XX. század elején Debrecen környékén kezdődött el a törzses ribiszketermesztés – német tapasztalatokra alapozva –, aranyribiszke alanyon. A köszméte nagyobb részét köszméteszósz készítésére használják fel, ami mélyhûtött gyümölcsből is főzhető. A Benelux államokban a nyár közepén van egy ünnepnap, amelyen köszméteszószt készítenek. Gyümölcstermésünk nagy része ekkor exportálható. Több kísérlet folyt a köszméte üzemszerû gépi betakarítására, de a ribiszke szüretéhez hasonló jó eredményt eddig nem sikerült elérni. A köszméte fajták termesztésére a hazai klíma kiválóan alkalmas. Bokros mûvelésmóddal elsősorban a csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon és a Mátra alján termeszthető. Az aranyribiszke alanyú törzses fácskák jól tudják hasznosítani a homokos területek szerényebb vízkészletét is. A köszméte fajták öntermékenységük révén nagy termőképességûek. Néhány fajtánál fajtatársítással jobb terméseredményt értek el. Virágzási ideje viszonylag késői, így az utófagyok ritkán károsítják a virágait. A méhmegporzással termésbiztonsága javítható. A termőterület megválasztásánál kerülni kell a fagyzugos, mélyfekvésû, szélnek erősen kitett helyeket. A köszméte a laza, szerves anyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik jól. A sajátgyökerû bokros mûvelésmód mellett alacsonyabb, aranyribiszke alanyon magasabb mésztartalmat képes elviselni. A szélsőségesen gyenge (szikes, kavicsos stb.) talajokon nem termeszthető. A túl magas talajvízszintet és a pangó vizet sem képes elviselni.

Köszméte fajták:

Pallagi óriás: A Zöld óriás szelektált klónja. Ma a hazai árutermesztés legfontosabb fajtája. Az alapfajtánál erősebb, merevebb a hajtásrendszere, nagyobb a környezeti stressztûrő-képessége. Vesszői erősek, vastagok, világosbarnák. Levelei nagyok, fényes zöldek. Az amerikai lisztharmatra mérsékelten fogékony, ez elsősorban a növekedésben lévő zöld részekre vonatkozik. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, tojásdad. Technológiai érésben ipari célra szedve középzöld színû.  A teljesen érett gyümölcs világossárga. Konzervipari feldolgozásra, mélyhûtésre, friss exportra egyaránt alkalmas. A Zöld óriás fajtánál nagyobb termőképességû. Legjobb alanya a Pallagi 2. arany ribiszke fajta.

• Szentendrei fehér: A fajtaelismerésben részesült változatát Seljahudin és Harmat emelte ki a szentendrei termőtájban ugyanezen a néven ismert tájfajtából. Fája erős növekedésû, merev felálló, bokormûvelésre is alkalmas. Vesszői egyenesek, szürkésbarnák, végig tüskések, tüskéi egyesével vagy hármasával állók. Levelei sötétzöldek, lekerekítettek, kifejlett állapotban az amerikai köszméte lisztharmattal szemben ellenállók. Gyümölcse közepes nagyságú, gömbölyû, zöldesfehér színû. Héja vékony, fényes, áttetsző. Éretten friss fogyasztásra is alkalmas, zamatos fajta.

• Piros ízletes: a Gyöngyösi piros fajta magoncaiból Harmat László szelektálta. Erős növekedésû fája laza, szétterülő, lecsüngő, vékony vesszőkből álló koronát nevel. Lombja világoszöld, a köszméte amerikai lisztharmatának közepesen ellenálló. Termékenysége felülmúlja a zöld fajtákét. Gyümölcse nagy, éretten sötétpiros, kissé hamvas, molyhos felületû. A házikertek friss fogyasztásra alkalmas fajtája.

• Zöld győztes: A Pallagi óriás klónja, annál kompaktabb növekedésével, sötétebb zöld lombozatával, valamint a lisztharmat és szürkepenész fertőzéssel szembeni nagyobb toleranciájával tér el. Nagyobb gyümölcssûrûsége (fajlagos termőképessége) a szedési teljesítményre is kedvezően hat.

• Triumphant: Lisztharmat rezisztens angol fajta. Fája középerős növekedésû, koronája lecsüngő. Vékony vesszőin erősen fejlett hármas tüskék találhatók. Gyümölcse középnagy, éretten élénksárga színû. Elsősorban házikerti fajta. 6/Zöld gyöngy: Harmat László által előállított, teljesen lisztharmat rezisztens hazai fajtajelölt. A Szentendrei fehér fajta és a R. divaricatum faj hibridje. Termőképessége kiváló. Gyümölcse gömbölyû, kicsi, de 10 mm-nél mindig nagyobb. A gépi betakarítás megoldása esetén nagy jelentősége lehet konzervipari célra.

Termesztéstechnológia

Árutermelő ültetvényeinket kizárólag R. aureum alanyú, törzses oltványokkal telepítjük. Az oltvány előnyös a jobb termőhely-adaptáció miatt, az átszellőzés következtében kisebb a lisztharmatfertőzés veszélye és könnyebb a mûvelhetőség. A jó alanyra jellemző a nemessel való jó együttélés, az erőteljes növekedés, a hosszú élettartam és a nagy termőképesség. Az alanyhajtást anyatelepen állítjuk elő feltöltéses bujtással. Az oltást június végén végezzük el ékoltással 100–120 cm magasságban. Az oltás még abban az évben összeforr. Ősszel a már gyökérrel rendelkező oltványokat leválasztjuk az anyatelepről és egy évig ikersorba telepítve iskolázzuk, hogy kellő erősségûek legyenek. A jó oltványra jellemző, a tökéletes forradás, az egyenes törzs, legalább három db 25 cm hosszú koronavessző és a kiterjedt gyökérzet. A bokros mûveléshez a ribiszkéhez hasonlóan készítjük el a fás dugványokat. A köszméte a ribiszke után a legkorábban fakadó gyümölcsfajunk. Tavasszal csak igen rövid idő áll rendelkezésre a kiültetéshez. Ezért lehetőleg ősszel végezzük el a telepítést. Tavaszi ültetésnél tanácsos a fácskákat beöntözni. A köszméte telepítés előtt feltétlenül megkívánja a legalább 40 cm mély talajmûvelést. A köszméte gyökérzete a felső, 40 cm-es talajrétegben helyezkedik el, ezért ennek a rétegnek a tápanyagtartalma a meghatározó. A köszméte a káliumra és a nitrogénre egyaránt igényes. A talajélet élénkítésére és a szerkezet javítása érdekében 50–80 t/ha istállótrágya kiszórása is javasolt. A termőállományba később már nem fér be a szervestrágya-szóró. Az üzemi törzses köszméte ültetvények létesítésére jelenleg érvényben lévő térállás a következő: a tőtávolság egységesen 0,80 m. 1/ Mûvelőutas telepítés (normál méretû traktorhoz) öt soros pászta 1,60 m-es sortávolságra + mûvelőút 3 m széles (5720 db/ha). 2/ Soros telepítés (keskeny traktorhoz) sortávolság 2–2,2 m, tőtávolság 0,8 m (4525–6250 db/ha). 3/ Bokros mûvelésnél 2,5 sortávolság, 1 m tőtávolság (4000 db/ha). Az oltványfácskák, illetve -bokrok a negyedik évben fordulnak termőre. Az ültetvény élettartama 15 év. A törzses ribiszke támrendszert igényel. Ez lehet egyedi, amelyre legalkalmasabb a szőlőkaró, de lehet folyamatos, huzalos támrendszer is. Ez utóbbi a gyakoribb. A legmegfelelőbb a korona feletti huzalos támrendszer. A huzalt 10 × 10 cm-es impregnált faoszlopokra feszítjük ki. A huzal az oltás felett, a korona közepén legyen. A horganyzott huzal vastagsága 3–5 mm. Az oszlopokat 10 m-nél nagyobb távolságra ne tegyük a belógás miatt. Az oltványokat az oltáshely alatt nyakkendő kötéssel kötjük át mûanyag zsinórral vagy mûanyaggal bevont alumínium huzallal. Ennek a kötőanyagnak a másik végét huzalhoz kötjük vagy erősítjük. Vigyázni kell arra, hogy a kötés ne vágjon be, ne csússzon fel a nemes részre, és hogy a törzs függőlegesen álljon. Az így kialakított törzs megvastagodása után már maga is viseli a korona terhét. Karós támasznál az oltványt két helyen a karóhoz kötjük. A köszméte hajlamos az elsûrûsödésre. Ez fokozottan jellemző a koronás fácskákra. A koronás oltványok telepítésénél ügyelni kell arra, hogy minél kevesebb koronavessző sérüljön meg. Az ép állapotban kiültetett oltványnak előbb alakul ki a teljes termőfelülete és fordul termőre. Ezért nem szükséges a visszametszés. A termő fáknál a metszés módját elsősorban a ritkítás határozza meg. A mértéke függ a fajta növekedési erélyétől. A túlzott metszéstől azonban óvakodnunk kell. A metszés időpontja nem merev. Leggyakrabban nyugalmi időben metszik. A nyári metszés alkalmával a sebfelületek a lombhullásig beforrnak. A metszést kiegészítő eljárás az alany tősarjainak rendszeres eltávolítása. A köszméte gépi szürete még nem megoldott, de sok szüretet segítő segédeszközt, pl.: fésût, felfogó ernyőt stb. alakítottak ki. Az Európában keresett gyümölcsminőséget még ma is kézzel szüretelik. Egy szedő napi teljesítménye bokorról 40–60 kg, fácskáról 50–100 kg a termés mennyiségétől, a gyümölcs méretétől függően.

Növényvédelem

A köszméte fás részein gyakran megtalálható a kaliforniai pajzstetû (Quadraspidiotus permiciosus), ami teljes ágelhalást okozhat. A vesszők kérgét felhasogatja az amerikai bivaly kabóca (Cerasus bubalus). A hajtások bél részét rágja az üvegszárnyú ribiszkepille (Synanthedon tipuliformis), valamint az almafarontó lepke (Zeuzera pyrina). A levéltetvek közül felléphet a levélpirosító ribiszke levéltetû (Cryptomyzus ribis) és a hajtászsugorító köszméte levéltetû (Aphis grossulariae). Nagy károkat okoz a levélevő köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata), amely egy nap alatt képes az egész lombot lerágni. A lombon fordul elő a ribiszke levéldarázs (Pristiphora pallipes) és a köszméte levéldarázs (Nematus ribesii) is. Az atkák közül a ribiszkerügy gubacsatka (Cecidophyes ribis), a piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) és a köszméte takácsatka (Tetranychus telarius) fellépése gyakori. Előfordulhatnak még a sodrómolyok (Pandemis sp.) is. A leggyakoribb kórokozók a köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors-uvae), amely a fiatal leveleken, hajtástengelyen és a gyümölcsökön képez kezdetben fehér bevonatot. Kisebb jelentőségû a köszméte európai lisztharmata (Mikrosphaera grossulariae). Nagy károkat okoz a köszméte botritiszes betegsége (Botrytis cinerea), amely a R. aureum alanyokat fertőzi meg a mechanikai sérüléseken keresztül. Tavasszal a héj alatt vízkóros (ödémás) daganatot okoz, ami ázott szappanszerû anyaggal telített. Az ilyen oltvány később elpusztul. A leveleken jelenik meg a köszméte szeptoriás (Mycosphaerella ribis), pszeudopezizás (Pseudopezziza ribis sp. grossulariae) a köszméte alternáriás (Alternarie grossulariae) levélfoltossága, a köszméterozsda (Puccinia ribesii caricis) és a ribiszkerozsda (Cronartium ribicola). A legyengült fás részeit elpusztíthatja a nektriás ágelhalás (Nectria cinnabarina). A vírusos betegségek közül leggyakrabban a köszméte érszalagosodása (Gooseberry veinbanding virus) jelenthet problémát.

Ribiszkeköszméte fajhibridek: 1. Josta: származása: fajhibrid, a Ribes divaricatum, a Grüne Hansa köszméte, a Silvergieter, valamint a Langtraubige fekete ribiszke fajták keresztezésével előállított új faj. 1922-ben Németországban kezdődött a nemesítése. Az első keresztezéseket Lorenz végezte, majd A Bauer folytatta. A fajta fenntartója a Fertődi GyKF Kht. 1983-ban kapott állami elismerést. Gyümölcse: barnásfekete, fénytelen, nagyméretû, megnyúlt kerekded alakú. Íze kellemes, jellegzetes, a fekete ribiszke illata finoman érződik. Fürtönkénti bogyószáma: 2–3 db. Friss fogyasztásra, mélyhûtésre és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas. Termesztési értéke: június elején vagy közepén érik. Bokra nagyon erős növekedésû, robosztus, szerteágazó. Igényli a rendszeres metszést. Termőképessége a bokormérethez képest kicsi. Nem terjedt el, mert gyümölcse sem köszméteként, sem ribiszkeként nem adható el. Házikerti termesztésre javasolt. 2. Rikő: származása: a Silvergieter f.59 fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezéséből származó fajhibrid. A nemesítést Porpáczy Aladár végezte. (Nem a gyümölcse, inkább a botanikai érdekessége miatt van jelentősége.) A fajta fenntartója a Fertődi GyKF Kht. 1994-ben kapott állami elismerést. Gyümölcse: sötét, barnásfekete színû, közepes méretû, gömb alakú, kellemes ízû. C-vitamin tartalma a köszmétével közel azonos. Fürtje átlagosan 2–4 bogyót nevel. Termesztési értéke: június elején vagy közepén érik. Bokra erős növekedésû, feltörő habitusú, kevés vastag vázággal. Kevés tősarjat képez, ezért a bokor felújuló képessége gyenge. Mérsékelten fogékony a Sphaeroteca-ra. Elsősorban házikerti termesztésre és házi használatra javasolt. Házikerti telepítésre, ott is inkább különlegességként egy-két tő ültetése javasolt.

A cikk szerzője: Dr. Iváncsics József