Minden szezon végén nagyon várjuk az OMMI államilag elismert hibridek kísérletének eredményeit, hiszen ez a kísérlethálózat mutatja meg leghitelesebben, hogy a hibridek között milyen különbségek vannak egyes termőhelyeken, teljesen azonos körülmények mellett. Ezeknek az adatoknak tehát nagy figyelmet kell szentelni.

A FAO 300-as csoport talán a legizgalmasabb, mert ezt az éréscsoportot az ország teljes területén használják. Négy hibridet neveztünk, a 2005-ben elismert NK Thermo mellett az Occitánt és a Furiót, amelyek 2005-ben az ország 10 legnagyobb területen termesztett hibridje között voltak, valamint az Alpha-t.

Az adatokat elnézve érdekes, hogy a legalacsonyabb szemnedvesség is 20% felett van. Ez teljesen egybevág a saját termékfejlesztési kísérleteink eredményeivel és az üzemi tapasztalatokkal is. Mindez érthető is, ha visszagondolunk az év sajátosságaira (esők miatt elhúzódó vetések, hideg csapadékos nyár, sokfelé víznyomásos területek, alacsony tenyészidőszaki hőösszeg). A kísérletben a termésmennyiségek hasonló méretûek mint az üzemi technológiák mellett, sőt sokfelé alacsonyabbak is annál.

Már egyre többen ismerik és sokan figyelik az NK Thermo (FAO 370) remek eredményeit. E kísérletsorozat 3. helyén végzett 12,56 t/ha-os terméssel, és az évjárat eredményeihez képest kiváló 22,6%-os víztartalommal.

Ha visszaemlékezünk a tavalyelőtti eredményére, ebben semmi meglepő nincs. 2004-ben ugyanis a minősítő kísérletekben az első helyet szerezte meg (13,8 t/ha és 24,3 víz%). A hibrid sajátossága, hogy a vízleadási görbéje kezdetben laposabb mint a versenytársaké, később azonban meredekebbé válik. Ezért van az, hogy ha magasabb szemnedvességi szinteken takarítunk be, akkor az NK Thermonak viszonylag magasabb lehet a „vize”. Így volt ez 2004-ben és tavaly is.  Ha alacsonyabb víztartalomnál (15–18%) takarítunk be, mint pl. 2003-ban, már egészen kicsire szûkül a különbség (ld: 1. ábra).

Fontos, hogy lássuk és kihasználjuk az NK Thermo termésbiztonságát a magyar természtési viszonyok között, ezért vessünk most még egy pillantást az 1. ábrára a 2003. évi OMMI fajtaminősítő kísérletek eredményére. Az az év más szempontból, de szintén különleges volt: nagy volt a csapadékhiány, a virágzás időszakában sokfelé légköri aszály jellemezte, magas volt a hőségnapok száma és magas volt a tenyészidőszaki hőösszeg, 200 Ft/l körül volt a gázolaj ára, és ami a termelőknek a legörömtelibb volt, soha nem látott magasságba szöktek a kukorica árai. Ilyen körülmények között az NK Thermo az első helyen végzett 9,6 t/ha(!) terméssel és 15,9%-os (!) betakarítási víztartalommal. Tulajdonképpen ezért kapta a Thermo nevet, mert akár száraz az évjárat akár nedves, az NK Thermo minden körülmény között hozza magát.

Ha a középérésû csoport eredményeit nézzük, látható, hogy az NK Cisko az első helyen végzett 13,2 t/ha-os terméseredménnyel és 23,5% „vízzel”. Bizonyítandó, hogy ilyen évjáratokban ez nem véletlenül kiugró eredmény, emlékezzünk vissza a 2004-es csapadékos évre, az ugyanebben a kísérletsorozatban elért eredményére. Itt kis különbséggel lemaradva a harmadik helyen végzett (11,4t/ha–24,9% víz).

Itt említem meg, hogy az elmúlt 4-5 évben a hibridválasztás során egyre inkább előtérbe kerültek a korai hibridek, mert a termésszintjük a későbbi éréscsoportok szintjén mozgott, ugyanakkor a „vizek” jóval alacsonyabbak voltak. A 2005-ös évről elmondható, – saját és az OMMI kisparcellás kísérleti eredményei, valamint az üzemi tapasztalatok alapján – hogy „számottevő” különbség volt a két éréscsoport hibridjeinek termése között, ami már kellő fedezetet biztosított a természetesen magasabb mennyiségû víztartalom elvonásához is.

De hogy fix képünk legyen az NK Ciskoról, is lássuk a rendkívül aszályos 2003-as eredményét (2. ábra). A harmadik helyen végzett 9,1 t/ha-os és 17,9%-os szemnedvességgel.

Elmondható, így az NK Ciskoról, hogy a jól tolerálja a száraz időszakokat, ugyanakkor kukoricatermesztés szempontjából egy olyan kedvező évjáratban mint a 2005-ös, ott a csúcson lesz.  

Nagyon jó eredményeket ért el az NK Lemoro és az NK Pako is tavaly. Mindkettő ahhoz az új generációs áramlathoz tartozik, aminek a hibridjei már 3 éve folyamatosan érkeznek. Az NK Lemoro (FAO 350) és az NK Pako (FAO 510) az éréscsoportja legjobbjai közé tartozik. Ahogy kell, ezeknek az új hibridnek is nagy termőképessége és gyors vízleadása van és kiemelném még a kifogástalan évjárati stabilitásukat is. A nagyüzemi termelés felé a kipróbáláson keresztül vezet az út. Szerezzenek Önök is saját tapasztalatokat új hibridjeinkről!

Sok termelő 2006-ban hasonló évet vár, mint a tavalyi. Lehet, hogy nekik lesz igazuk. De mi van akkor, ha aszály lesz? Mi kerül akkor a magtárakba?

Szerintem egy megfontolt termelő olyan hibrideket választ, amelyek minden évjáratban jó eredményeket értek el. A termelőnek – hogy az ismert szlogent mondjam „nem ígéret kell hanem bizonyíték”. Ilyen „bizonyítottan” jó hibridek az NK új generációs hibridjei: az NK Thermo, az NK Cisko, illetve az NK Lemoro és az NK Pako.

A cikk szerzője: Boncsarovszky Tivadar