Az egyik elmélet szerint kifejezetten élősejtes, azaz életképes és további szaporodásra képes élesztőkészítményt kell etetni, mert

A másik felfogás szerint az élő, illetve életképes élesztősejtek jelenléte nem fontos, hanem maguk az élesztősejtek jelenléte, továbbá a már elölt élesztősejtek korábbi táptalajának szárazanyaga fejti ki a kívánt hatást. Ennek mechanizmusa többlényegû, úgy mint

A kérdéskört némileg tágítva, ugyanakkor nemcsak bendőflóráról, de bendőfaunáról is beszélnünk kell a továbbiakban (a protozoák gyakran nem nyernek említést).
Mindkét filozófia mögött komoly gyártók állnak, felkészült szakemberekkel. Tény, hogy mindkét féle élesztőkészítmény esetében bizonyított azok kedvező hatása a kérődző állatokra. Ugyanakkor az is tény, hogy a hatásmechanizmussal kapcsolatos magyarázatok egy része kevésbé, vagy egyáltalán nem bizonyított, illetve nem általánosan elfogadott a szakemberek, kutatók körében.

Az élesztőkultúra
A DIAMOND V élesztőkultúra azonos nevû gyártója a másodikként említett koncepciót képviseli immár 60 éves kutatói és gyártói tapasztalat alapján. A DIAMOND V kifejezetten elölt élesztősejteket és azok korábbi, beszárított táptalaját tartalmazó élesztőkultúrát gyárt.
Az élesztősejtek rendkívül lassan szaporodnak és a bendőben nagyon gyorsan elpusztulnak. A vélt oxigénfogyasztást megkérdőjelezi több közismert tény is. A bendőgázok rendesen rendkívül kevés oxigént tartalmaznak, jellemző összetételük: 65% széndioxid, 27% ammónia, 7% nitrogén, 0,6% oxigén, 0,2% hidrogén, 0,01% kénhidrogén.
Jelentős mennyiségû fakultatív anaerob szervezet él a bendőflórában (pl. Streptococcus bovis, Lactobacillus acidophilus és Propionibacterium acnes) és a bendőfaunában (Isotricha és Dasytricha spp.), amelyek létszámához és potenciális oxigénfogyasztásához képest a takarmánnyal bevitt élősejtes élesztő elhanyagolható jelentőségû:

• az élősejtes élesztő jellemző napi adagja: 50 milliárd élő (életképes) sejt;
• a természetes fakultatív anaerobok száma a bendőben kb. 107–108 sejt/gramm bendőtartalom;
• egy 100 literes bendőben így akár 10 billió fakultatív anaerob szervezet is élhet;
• kb. 200-szor több természetes oxigénfogyasztó sejt található a bendőben, mint amennyi oxigénfogyasztó élesztősejtet naponta beviszünk;
• ezért a bevitt élősejtes élesztők oxigénfogyasztása bejutásukkor csak 0,5%-a lehet az összes oxigénfogyasztásnak – a baktériumokéval és protozoákéval hasonló oxigénfogyasztást feltételezve (miután gyorsan elpusztulnak, ez a fogyasztás is megszûnik).

Azonban az élesztők nem a feltételezett mértékben fognak oxigént fogyasztani. Tudjuk, hogy a Saccharomyces cerevisiae élesztő oxigénfogyasztása erősen függ a környezet illózsírsav-tartalmától. Az összes élősejtes élesztőkészítmény ennek valamelyik klónját tartalmazza. (Gyakran megtévesztő, hogy a sütőélesztőt, a sörélesztőt stb. helytelenül mint eltérő fajokat említik, illetve a Saccharomyces cerevisiae különböző klónjainak tulajdonítanak a fajra nem jellemző, különleges tulajdonságokat.) 110 mM illózsírsav-koncentráció mellett a legsavtûrőbb klónok oxigénfogyasztása is gyakorlatilag megszûnik. A Journal of Dairy Science szakfolyóiratban 1996 és 2003 között elismert szerzők több cikke jelent meg a szarvasmarha bendőjének illózsírsav-tartalmáról, amely érték nem volt egyszer sem 93 mM alatti, viszont gyakran 130 mM feletti. Ilyen magas illózsírsav-koncentráció mellett a rendkívül savtûrő Issatchenkia orientalis (egy jellemzően a melaszon megtalálható élesztőfaj) is felfüggeszti aerob tevékenységét. Ebből az következik, hogy az élősejtes élesztők laborban, in vitro mért oxigénfogyasztása a valóságban, a szarvasmarha bendőjében ettől eltérő, azaz elhanyagolható lesz. Mindez továbbra sem zárja ki, hogy az élősejtes készítmények kedvező hatással legyenek a bendőflórára és részben ezáltal, részben közvetlenül a szarvasmarhára, de ez a kedvező hatás semmiképp sem magyarázható a vélt oxigénfogyasztással.
A DIAMOND V élesztőkultúra szándékosan nem tartalmaz élő sejteket, illetve ilyenek kis mennyiségben csak a kíméletes szárítási technológia miatt mutathatók ki benne. Ami in vivo (bendőfisztulás teheneken) is bizonyított, azt jelen cikkben már fentebb összefoglaltuk.

Melyiket válasszam?
A kérdés megválaszolása egyszerre egyszerû és roppant bonyolult is. Annyiban egyszerû (lenne), hogy a napi adagok költségeit össze kellene hasonlítani, és az olcsóbbat választani. Itt az a gond, hogy nyilván nem maga a napi 50 gramm DIAMOND V élesztőkultúra beltartalma fog eredményezni napi 2 literrel több tejet, hanem az, hogy az élesztőkultúra hatására javul az állat étvágya és rostemésztése, ezért több szárazanyagot fogyaszt, tehát megnő a takarmányfelvétele, és a megnövekedett takarmányfelvétel fogja végül a tejtermelés javulását okozni. Tehát a korrekt számításhoz figyelembe kell venni a többlettfogyasztás költségét is. Természetesen ugyanezt kellene figyelembe venni az élősejtes élesztők esetében is: itt sem az élő sejtek okozzák a csodát, hanem hasonló módon a több takarmányból lesz több tej. Tehát azt kell megvizsgálni, hogy melyik élesztőkészítmény etetése mennyi közvetlen költséget (élesztő ára) és mennyi takarmányozási többletköltséget jelent, valamint hogy milyen értékû termelésnövekedést eredményez a másik oldalon. Ennek alapján már egyszerûen eldönthető, hogy melyik készítményt kell választani. A DIAMOND V szakemberei mindezt a 60 év alatt már kiszámították, és az ügyfelei is, akiknek köszönhetően a DIAMOND V élesztőkultúra az Egyesült Államok és a nagy tejtermelési kultúrával rendelkező nyugat-európai országok piacvezető élesztőkészítménye lett.

A cikk szerzője: Baross Rezső