Sajnos eközben a tehenek élettartama rövidült, ma már 2,6 laktáció helyett csak 2,3-at töltenek a tenyészetben. A gazdaságosságot nagymértékben meghatározó két ellés közötti idő is kedvezőtlenül alakult, 418 napról 434 napra emelkedett. A tehenek életteljesítménye a kedvező laktációs termelés ellenére, a kedvezőtlen tényezők hatásaként csak 5%-kal emelkedett, 16 960 kg-ról 17 832 kg-ra. Napjainkban a nagyobb termelés feltételrendszerét már nem csak 1-1 kiemelt egyed körül kell megteremteni, mivel a tenyészetek növekvő hányadánál tapasztaljuk a laktációs átlagok emelkedését: 1999-ben a telepek 6,98%-a, 2004-ben már 27,78%-a termelt 8000 kg felett.
A fentiek alapján célszerû a tehén szervezetét a növekvő igénybevételnek megfelelően ellátni, amit egyes életszakaszokban speciális kiegészítőkkel még kívánatos tovább erősíteni. A megfelelő ellátás alapjai: a megfelelő minőségû és mennyiségû tömegtakarmány, takarmányadag optimalizálás, rendszerességet és ellenőrizhetőséget biztosító kiosztási technológia. Ezek megléte ellenére is külön fígyelmet érdemel a magas laktációs termelés elérése és a termelőképes állat megőrzése érdekében az előkészítés, az ellést követő időszak takarmányozása. Az ellést követő 60 napban jelentkezik az elhullások, kiesések döntő hányada. A kiejtő problémák az optimális kondíciótól való eltérésre, fokozott májterhelésre vagy -sérülésre, tartási és takarmányozási problémákra vezethetők vissza. Hatásukként teret kap a zsírmáj betegség, ketózis, acidózis, oltógyomor helyzetváltozás, illetve ezekhez kapcsolódva a legyengült teheneknél a szaporodás-biológiai rendellenességek sora, a tőgy és lábvég betegség több változata.
Ennek a laktáció eleji energiahiányos állapotnak a megelőzésére, vagy kezelésére alkalmazzák speciális kiegészítőként a máj fiziológiai mûködését támogató, energiát szolgáltató, a zsíros májelfajulástól részben védő vegyületeket, a glükogenetikus anyagokat. A kérődzők energiapótlására igénybe vehető ilyen anyagok: propilén-glikol, Ca- és Na-propionát, glicerin. A fenti anyagok a májban metabolizáció során glükózzá, majd ebből glikogénné alakulnak. Az infúziókban szereplő glükóz vagy fruktóz gyors hatásával szemben a glükogenetikus készítmények elhúzódóbb, retardabb hatásúak. Ezek közül az üzemek számára közvetlenül hozzáférhető, a telepek gyakorlatában alkalmazott a propilén-glikol és a glicerin.
A glicerin gyorsan felszívódik és metabolizálódik, a propilén-glikol átalakulása lassúbb, mert piruváton át alakul glükózzá. A propilén-glikol a glükoneogenezis kulcsvegyületének,az oxálecetsavnak a képződését segíti. A glükoneogenezis folyamatának helyszíne a máj, kisebb részben a vese sejtjei. A propilén-glikol és a glicerin etetése hosszabb ideig is történhet, míg a propionátok esetében ez nem javallott.
Alkalmazásukat fokozott májsejtsérülés esetén mérsékelni kell, mivel a glükózzá alakulásuk helyszíne a májsejt és ennek további, fokozott igénybevételét eredményezi, állapotát rontja.
A propilén-glikol és a glicerin (99%-os) adagolása azonos. A szakirodalmi közlések laktációs nettóenergiájukat 16,8–17,3 MJ-ban adják meg. A propilén-glikol kiszerelése általában azonos, állandó koncentrációjú, míg a gliceriné különböző (85–87%-os vagy 99%-os) koncentrációjú változatokban kerül forgalmazásra. Ennek figyelembe vételével a kisebb koncentrációjú glicerinből többet kell adagolni. A napi ajánlott adag 125–300 g közötti. A kijuttatás történhet kis létszámnál a jászolban lévő takarmány meglocsolásaként, nagyobb létszámnál pedig a teljes takarmányadagba (TMR) keverve. A TMR-be történő keveréskor ez egybeeshet az adag optimális szárazanyag-tartalmának beállításával, ekkor anyagunk vízzel vagy melasszal elegyítve kerül bekeverésre. A glicerin felvétele kellemesebb a tehénnek, mivel íze édesebb.
Mindkét tárgyalt vegyület megtalálható állatgyógyászati készítményekben, problémamegoldó takarmány kiegészítőkben, de ezekben az esetekben hatásuk fokozására más glükogenetikus anyagot, vitaminokat (pl. niacin, kolin-klorid, B1 és B12), ásványi anyagokat (pl. makroelemek), egyéb kiegészítőket (pl. élesztő, glükóz, fruktóz, dextróz, metionin) is tartalmaznak. Ezekben az esetekben a több hatóanyag miatt a glükogenetikus anyagokból kevesebb jut egy-egy napi adagba. Ezeket a készítményeket közvetlen ellés után javasolják az állatoknak szájon át beadni vagy takarmányba keverve kijuttatni, majd 4–12 óránként ismételni az első 3–5 napban.
Alkalmazásuk kapcsán nem megkerülhető, hogy etetésük – főleg a több hónapig tartó etetés – a takarmányozás költségeit növelve elfedi a takarmányminőségből és technológiai hiányosságokból eredő hibákat.
A propilén-glikol és a glicerin a Magyar Takarmánykódex értelmében takarmányozásban engedélyezett adalékanyag.
Az ismertetett anyagoktól való esetleges idegenkedést csökkentheti azoknak mindennapjainkban történő alkalmazása. (A mellékelt táblázat a fontosabb fizikai és kémiai jellemzőkről informál.)
A propilén-glikol és a glicerin a kozmetikai ipar kedvelt alapanyaga, mivel mindkettő kiváló oldó és nedvességkötő, -pótló képességû.
A propilén-glikol aromák és színezékek oldószere, kozmetikai kivonatok hordozó anyaga, fagyálló, napkollektoros rendszerek hőátadó folyadéka, E 1520-as számon élelmiszerek adalékanyaga, nedvességpótló, hidratáló, erősítő és simító hatású kozmetikum (babakrémek jellemző alkotója), muzeológiai konzerválóanyag, igényes halcsalik, valamint fül- és sebtisztító folyadékok összetevője. A glicerin szintén hasonlóan sokoldalú anyag: nedvességkötő és oldószer tulajdonsága révén a kozmetikumok és tisztító szerek alapja (pl. fogkrémben, folttisztítókban), E 422-es néven élelmiszeradalék (nyirkosító, kikristályosodást gátló, édesítőszer), kenőanyag, a robbanószer gyártás alapanyaga.
A propilén-glikol és glicerin közötti választás kulcsa napjainkban az ökonómia. A két anyag között jelentős árkülönbség van, ami jelenlegi előállítási módjaik és alapanyagaik eltérő költségéből ered.
A cikk szerzője: Molnár Ernő
